Menekülttábor

hajléktalan gondolatok éjszakai szállása

A TUDOMÁNYOS GONDOLKODÁS PARADIGMAVÁLTÁSA

2011. augusztus 14. 11:41 - Mr Falafel

Bevezető

Amiről írni akarok, az valójában nem létezik. Egészen pontosan a fogalom ugyan létezik, csak éppen szó sincs semmiféle szemléletváltásról a tudományos gondolkodásban. Márpedig az emberi társadalom jelen állapotában elengedhetetlen, hogy megtörténjen a paradigmaváltás. Elmaradása tulajdonképpen magát a tudományos gondolkodás létét kérdőjelezi meg. Annak, ha az egyébként is dekadenciába hajló emberi társadalom elvesztené a motorját, jövőnkre nézve beláthatatlan következményei lennének. A tudományos gondolkodásnak minden korban a változó és növekvő társadalmi igények kielégítésére kell szolgálnia. Bizonyos időközönként éppen a megváltozott társadalmi körülmények követelik meg a tudományos gondolkodás paradigmaváltását. Az utolsó valós paradigmaváltás valamikor a XIX. Század végén, XX. Század elején volt. Azt megelőzően számtalanszor, aminek köszönhetően megszületett a modern ember társadalma. Azonban eltelt száz év, és a társadalom korábbi dinamikus fejlődése megállt. Ennek okát én egyértelműen a tudományos eliten belül zajló káros folyamatok eluralkodásában, a tudományos gondolkodás dogmatikussá válásában látom. A tudományos gondolkodás, habár egy zárt rendszeren belüli gondolkodást jelent, ez valójában csak a módszertanára érvényes, mert egyébként a kreatív, nyitott elme művészete. Az a gondolkodásmód, amely ugyan megtartja a módszertani alapokat, de a változó igényekre és körülményekre képtelen reagálni, nem lehet tudományos, hiába is nevezzük annak. Az a gondolkodásmód, amely az emberi társadalom fejlődésének nem motorja, hanem inkább egy állapot megcsontosodását igyekszik előidézni, nemcsak hogy nem tudományos, de rendkívül káros az egész emberi fajra, fajunk jövőjére nézve.

A tudomány és múlt

Mivel a tudományos gondolkodásról való polemizálás alapvetően az emberi faj eredetének kapcsán merült fel bennem, elsősorban olyan tudományterületekre koncentrálok, amelyek közel állnak a témához. Mint a történelemtudomány, antropológia, régészet, pszichológia, szociológia, nyelvészet, s mintegy mellékszálként a fizika és csillagászat. Fajunk eredetét elsősorban a régészet és a történelemtudomány kutatja. Nem mindegy tehát, hogy e két fontos tudományterületen milyen paradigmák mentén folyik a diskurzus.

A tudományos gondolkodás ma úgy borul rá a vizsgált területre, mint a sivatag homokja letűnt fáraók sírboltjára. Mindaz az eszmerendszer és módszertan, amelyhez a jelen tudósai foggal-körömmel ragaszkodnak, múltunkat nem előássa évszázadok, évezredek földrétegei alól, hanem még melyebbre temeti. Talán olyan mélyre, hogy már nem lesz módunk a felszínre hozni azt, és tisztán, sértetlenül átnyújtani az emberiségnek.

Mikor siklott minden félre? – Amint a bevezetőben említem, úgy száz éve lehetett. Azt megelőzően ugyanis egészen más volt a tudományos gondolkodás metodikája. Például az egyiptomi piramisok rejtélyét kutató történészek és régészek még szakavatott ismerői voltak a kultúrának. Éveket, évtizedeket töltöttek terepen, azaz Egyiptomban, és tanulmányozták a rég letűnt kultúrát annak hagyatékán keresztül. Amikor Champollion megfejtette a hieroglifákat, hamar akadt másik tucatnyi tudós, aki úgyszintén bejárta a Champollioni utat, és saját észrevételeit, tapasztalatait magával Champollionnal vitatta meg. Levelezések, esszék, egyéb tudományos értekezések tanúsítják, hogyan művelték az akkoriak e mesterséget. Amikor leült hat egyiptológus egy asztalhoz, hogy egy csésze tea és sütemény mellett megvitassák álláspontjaikat, hat, a hieroglifákat tökéletesen olvasó ember ült egymással szemben. Ellenben, ha ma leül hat egyiptológus eszmét cserélni, csak arról diskurálnak, mint vitatkoztak nagy elődeik. S talán nem is rendelkeznek a hieroglifák olvasásának képességével. Terepmunkáik nem szólnak másról, mint valamely nagy előd munkásságának igazolásáról. Önálló gondolataikat, ha vannak, annak szolgálatába állítják. Lemondva az ember egyik alapvető képességének szélesebb körű használatáról, a kreativitásról, amely az absztrahálás alapképességünk nélkülözhetetlen katalizátora. Kreativitás nélkül az elvonatkoztatási képesség (absztrahálás) gépiessé, a már megszerzett ismeretek (legtöbbször) helyes alkalmazására korlátozódik, ergo visszafejleszti az elmét. Senki nem nevezheti magát tudósnak, aki nem képes mást tenni, mint elődei igazát támogatni, még akkor sem, ha ebben a tevékenységében egyébként találékony. A tudomány múlthoz való viszonyának romlása, tehát ott mutatkozik meg először, hogy képtelen túllépni a múlt árnyékán, árnyain. A másodszor pedig ott, hogy a múlt tudósaira ható társadalmi konvenciókat egyszerűen figyelmen kívül hagyja, elutasítva ezzel a változtatás, korrigálás lehetőségét, ami pedig a tudomány halála. Mégpedig azért a tudomány halála, mert dogmatistává teszi azt, kvázi tudomány-vallássá formálja. Maradjunk a hieroglifáknál! Nyilvánvaló, hogy a képírást lefordító Champollion nem tudott elvonatkoztatni saját kultúrája fogalmi rendszerétől, tehát a jelentéstani sémákat saját nyelvéből vette. Champollion korában nem volt űrutazás, de még légiközlekedés sem. Nem volt busz, troli és autó sem. És nem volt elektromos áram sem, hiszen Edison csupán 15 évvel Champollion halála után született, Tesla meg még csak Edison után kilenc évvel. Szóval, el tudjuk képzelni, jelen társadalmunkhoz képest Champollion milyen szegényes nyelvi eszközkészlettel rendelkezett. S neki azzal kellett jelentést adnia egy évezredekkel korábban letűnt kultúra szavainak, mondatainak. Champollionnak nem voltak szavai az elektromosságra, így, ha erre utaló rajzokat, képírást kellett értelmeznie, tévedhetett. Vajon tényleg tévedhetett olykor? Tévedhetett minden, az ő korában élt egyiptológus az egyes szóképek jelentését illetően? Miért ne? Emlékezzünk Descartes-ra! Jelenkorunk egyiptológusainak kötelessége lenne a hieroglifák újraértelmezése a modern ember fogalomkészletének segítségével. Mégsem akad egyetlen tudós sem, aki felvállalná e nemes feladatot. Nem szeretném, ha nagyon elragadna a fantázia, hiszen mégiscsak a tudományos gondolkodásról írok esszét, ezért nem boncolnám mélyebben, hogy vajon attól való félelmükben nem teszik, hogy egy, a mainál fejlettebb civilizáció nyomára bukkannának, s akkor meg hová lenne kétszáz év tudományos munkássága, hová lenne a tudósok presztízse. Erre majd visszatérek a tudomány és a jövő viszonyát boncoló fejezetben. Kell lennie egyéb magyarázatnak is, miért ragaszkodik annyira saját dogmáihoz a tudományos elit. Az egyik ilyen lehetséges magyarázat a dekadenciába fordult világunk hatása a benne élő egyedekre és egyedek csoportjaira. Miért pont a tudományos elit lenne mentes egy olyan hatás alól, amely állandó interakcióban van minden egyes személlyel, csoporttal? Miért pont egy tudós lenne képes túllépni a hétköznapok profán valóságán, amely családféltésben, egzisztenciához való ragaszkodásban is manifesztálódik a nap minden percében, órájában? Ugyan melyik tudós lenne hajlandó eldobni a katedrát, s vele a komfortos életet, hogy új szemlélettel állhasson elő, valami merőben újjal és szokatlannal? Az vesse a rájuk az első követ, aki a helyükben vállalná a párialétet, a gúnyt, amellyel korábbi társai illetnék. Aki egyszer már felkapaszkodott a citation index-létrán egy tudományos fokozathoz, az önként nem fog onnan lemászni.     

A tudomány és a jelen

A tudomány egyetlen célja, - úgy tűnik – a tudományos fokozatok elérése. A fokozatokhoz vezető út pontosan megjelöli a tudósra váró feladatokat. Például megad egy citation indexet, amely a kezdetektől meghatározza egy tudós értékét. Idézni kell másoktól, kvázi utánozni őket, mint egy majom, ha a tudóspalánta egyre feljebb szeretne mászni a létrán. Tudományos fokozattal a zsebében aztán bárki bármekkora ökörséget összehordhat, mert nem lesz, aki megkérdőjelezze. A tudományos elitet összetartja az akolmeleg érzése. Hogy ez mit jelent? – Hatalmat, tisztelt hölgyeim és uraim, hatalmat. Gondoljunk csak bele, mondhatunk bármit, annak súlya van, és nincs senki, aki vitatni merné állításainkat, mert minden körülmények között számíthatunk társaink támogatására. Gondoljunk csak hétköznapi életünk egyes területeire, ahol közvetlenül találkozhatunk a tudományos elitek összezárásával, akár a mi kárunkra is. Gondoljunk az orvostudományra, amely eltusolni igyekszik tudósai hibáit, vagy az igazságszolgáltatásra, ahol a jogtudományt csúfolják meg nap, mint nap. A tudományok elkorcsosulása az egyetemeken kezdődik. Köszönhetően a hibás oktatási elveknek és rendszereknek, a fiatalok minden alapozottság nélkül kerülnek felsőoktatási intézményekbe. A középiskola ma már sem az életre, sem az akadémikus tudás befogadásának képességére nem tanít. Az egyetemeken pedig gátlástalan agylopás folyik. Ennek egyik legundorítóbb jelensége a szemináriumi dolgozatokból szemezgető egyetemi oktató. Egyes, már tudományos előélettel rendelkező személyek tanítványaik agyát megcsapolva ollóznak össze tudományos értekezéseket, növelve ezzel publikációik számát, ami pedig emeli a citation indexüket, ergo közelebb kerülnek az éppen áhított tudományos fokozathoz, amely a mások fölötti hatalmat jelenti. Igen, a tudomány ma nem akar mást, mint uralkodni, eluralni mindent. Megmondani másoknak, hogyan éljenek, mit tehetnek meg és mit nem, terelni az emberiséget, mint egy birkanyájat. A tudomány csupán ennyit akar, s talán ennyire is képes, nem többre. Csakhogy a valódi tudomány szolgálat, a valódi tudomány alázatos. Egy tudós, noha individuumként törekszik az önmegvalósításra, ennek útját kizárólag a közösség jobb szolgálatában látja. Egy igazi tudós nem önmaga boldogulását jelöli ki egyetlen célként, ahogy azt ma teszik sokan, magukat tudósként aposztrofálva. A tudósnak hasznos munkája adja társadalmi rangját, nem egyetemi katedra és kertvárosi ház felső-középkategóriás autóval. Egy tudós sosem materiális, kézzelfogható célokat jelöl meg, mint óhajtott eszményt. Egy tudósnak rendelkeznie kell akkora mentális potenciállal, hogy képes legyen felülemelkedni az átlagember életvitelét befolyásoló társadalmi jelenségeken. Egy tudósnak képesnek kell lennie befolyásolni a társadalmi jelenségeket, hogy azok olyan irányba mutassanak, amely az emberiség töretlen fejlődését eredményezzék.

A tudomány és a jövő

Mindannak tükrében, amit a tudományos gondolkodásról és annak társadalmi létszükséglet provokálta paradigmaváltásáról itt felvázoltam, végezetül fel kell állítanom valamiféle ideális jövőképet a tudományokkal kapcsolatban. A nagy büdös közhelyek felemlegetése nélkül ezt nem tudom megtenni, noha igencsak berzenkedek ellene. Igen, az első és legfontosabb teendő a dogmatizmus száműzése a tudományos gondolkodásból. Le kell rombolni a tudományvallás templomait, hájas papjait pedig örökre száműzni. Szükséges ledönteni minden tabut, amelyet a tudományosnak kimondott tézisek megkérdőjelezhetetlenségére állítottak. Vissza kell állítani a paradigmák megváltoztathatóságának lehetőségét, hogy a tudományos gondolkodás újra az emberiség szolgálatába állhasson, és képes legyen a megváltozott igényeknek és koroknak megfelelő megoldásokat találni az egyes problémákra. Mindezt könnyű leírni vagy kimondani, de sokkal nehezebb megtenni. Egy évszázad alatt megkövesedett masztodont kell rábírnunk, hogy piruettezzen. Szép feladat! Talán az oktatási rendszerek újragondolásával kéne kezdeni. Azon belül is elsősorban a kreativitás fejlesztésére helyezni a hangsúlyt. Nem egyforma séma szerint gondolkodó emberi egyedeket kell sorba állítani, hanem olyan ifjúságot nevelni, amelyik képes belátni a sokféleképpen való gondolkodás szükségességét és nagyszerűségét. Olyan tudományos elitet kell felnevelni, amelyik a sokféleképpen gondolkodó egyedeket képes egységbe kovácsolni az emberiség felemelkedésének érdekében. S bármennyire is fájdalmas vagy elszomorító mások életművét lerombolni, meg kell tenni, ha azzal valami jobbat, előremutatót alkothatunk. Lehet tisztelni emberként korábbi nagy tudósainkat, de nem prófétaként, aki az egyetlen igazság hirdetője volt.    

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://menekulttabor.blog.hu/api/trackback/id/tr393152293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

biboldó · http://menekulttabor.blog.hu 2011.08.14. 22:19:52

Hubazmeg, tényleg "rákattogtál" a témára.
Ennek nem itt van a helye, szerintem publikáld illetékesebb helyeken, minél több nyelven. Ha gondolod, héber fordításban tudok segíteni. Nem egyedül, akár telefonos segítséget igénybe véve is.
Itt nincs hozzáfűzni való, sokkal inkább az "illetékes" helyek reakcióikra...

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2011.08.15. 07:26:27

@biboldó:
Ez csak kivonata egy hosszabb esszének. Folyamatosan alakítom újabb impulzusok segítségével. Például a boon menekültesben folyó diskurzus alapján. Igyekszem magamévá tenni azon gondolatok elveit, amelyeket mások, vagyis Ti fogalmaztok meg. Bőven van még kakaó ebben a témában. A poszt szerkeszthető, tehát bármikor bővíthetem, és bővíteni is fogom folyamatosan. Persze, az is nagy segítség lenne, ha volnának kommentek. Nem valószínű, hogy lesznek, de ettől még agyalok rajta, mert érdekel a téma, és egyes elemeit beépítem az aktuális könyvembe.
"Illetékes helyen" ilyesmivel nem célszerű előállni. A diákjaimnak szoktam olykor ezen elveket a tananyagba csomagolva átadni. példdául, hogy legyenek nyitottabbak az újra, a szokatlanra, és sose dobjanak félre semmilyen információt alapos vizsgálat nélkül. Vagy, hogy lehetőleg több oldalról ellenőrizzék az információkat.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2011.08.16. 06:59:01

@biboldó:
Érdekes cikk. Egyik könyvemben éppen a fehérjekombinációk jelentőségéről írok. Ezt megelőzően soha nem olvastam ehhez hasonló értekezést, mégis ugyanarra a következtetésre jutottam.
Az evolúciós elmélet értlemezése picit félresiklott a cikkben. A véletlenszerűséget helytelenül értelmezi. Egy bizonyos fehérjekombináció létrejöttéhez megfelelő körülmények kellenek: hőmérséklet, nyomás, közeg (víz vagy levegő), stb. Nincs az a teremtő, aki egy vulkánkitörést előre beprogramozna. Márpedig egyes fehérjemolekulák víz mélyén feltörő vulkánok környékén alakulnak ki, ahol speciális viszonyok uralkodnak. A tervezés elmehet addig, hogy megmondja, legalább 80 fok, 100 méteres mélység és annak megfelelő nyomás kell, stb. Ám azt már aligha mondja meg, hogy X vulkán a tenger mélyén most törjön ki, ilyen intenzitással és ennyi ideig. A milliárdnyi fehérjekombináció ennélfogva mind lehet életképes, csak nem mind a földi körülmények között. A feltételek bekövetkezése nevezhető a "véletlennek" az evolúcióban, amely egyébként nyilvánvalóan egy tudatos tevékenység része.

biboldó · http://menekulttabor.blog.hu 2011.08.16. 10:50:08

@Mr Falafel: Evolúció, véletlen?
A mindenséghez mérten igencsak primitív mai tudomány is ismeri már a nanotechnológiát. Egyetlen programozott molekulát kell csak elhelyezni olyan "táptalajon", ami tartalmazza a szükséges alapanyagokat. Itt elkezd osztódni, majd egy bizonyos egyedszám elérése után szerveződni.....
És hol van még az élet, kollektív tudat...fogalma?

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2011.08.16. 11:11:15

@biboldó:
Igen, de a szeszélyes éghajlatot és időjárási viszonyokat nem lehet programozni. Az egyed alkalmazkodóképessége a véletlenszerű környezeti hatásokra nyilvánul meg.
Én attól még távol állok, hogy higgyek istenben. Mivel a teremtett világmindenség korántsem tökéletes, az intelligens tervezés nem lehet isten műve. A teremtés számtalan tökéletlensége pedig egyértelműen a randomizációs folyamatok eredménye, vagyis kell legyen véletlenszerűség is. Ha nem lenne, akkor feltételeznem kéne, hogy isten egy gép. S ha gép, akkor ki teremtette őt? De mondom, nem tökéletes a termtés. Szerencsére!

biboldó · http://menekulttabor.blog.hu 2011.08.16. 11:57:59

A jóságos kaporszakállú önálló entitás más lapra tartozik. Tapasztalható tény viszont, hogy léteznek univerzális, az egész világegyetemre érvényes törvények. Miként léteznek pszichére és egyéb nem fizikai jelenségekre is. Valószínűleg ezek még együtt is csak egy nagy egész részei, azaz együtt sem a teljes mindenség. Már csak azért sem, mert nem fedik le a "végtelen" fogalmat. Hogy minek nevezzük az egészet, csak felfogás kérdése.
És senki nem állítja, hogy ez a kis "fizikai" szelet azért van, hogy kibaszott jól érezzük benne magunkat.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2011.08.16. 20:42:07

@biboldó:
Nemtom, én azt hiszem, hogy ennél jobban is érezhetnénk magunkat, és a kaporszakállú egyáltalán nem bánná. Szerintem az embert többre teremtette. Csak azt nem tudom, miért indultunk meg így a korcsosodás útján.

biboldó · http://menekulttabor.blog.hu 2011.08.16. 22:51:53

"Egyetlen óra a jó-rossz választhatóságának világában értékesebb az öröklétig tartó isteni dicsfényben való fürdőzésnél."
Nem pontos idézet, de ez volt a lényeg.
Énsemtom.

Alfőmérnök 2014.09.11. 22:50:42

Mr Falafel!
Olvastad Husserl Az európai tudományok válsága c. könyvét?
Ha nem, ajánlom, nem könnyű olvasmány, de fontos mű.
en.wikipedia.org/wiki/The_Crisis_of_European_Sciences_and_Transcendental_Phenomenology

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2014.09.18. 22:08:31

Basszátok meg, ideje lenne visszatérnem! Kéne némi idő, de egy kibaszott rohanó világban élünk.

Szervezek néhány kompakt szemináriumot, ha mást nem. Kaptam felkérést erre vonatkozóan. Én legszívesebben a 'Velünk élő kultúrák" címmel provokálnék, de tudja fasz, mennyire vevők rá.

Szindbad 2016.01.24. 23:51:29

Jézus fasza! Na ez a kibaszott bölcsészek.
süti beállítások módosítása