Az elnevezés nem takar semmilyen magasabb rendű erkölcsi attitűdből fakadó politikai aktust, noha kétségtelen, hogy egy határozott lépés valamiféle végső megoldás felé. Azonban, hogy ez a végső megoldás egy mindenki számára kedvező végkifejletet eredményez-e, más kérdés. Sőt, már önmagában az elnevezés is félrevezető, hiszen egy ilyen névvel címzett eseményen alapvető követelmény volna, hogy minden érintett fél képviseltetve legyen saját delegáltja, vagy delegáltjai által.

Eredetileg ezt a posztot a „Szemlézzünk degeneráltat!” rovatom részeként gondoltam megosztani, miután elolvastam Dr. Varga-Damm Andrea levitézlett Jobbikos politikusból lett bolsevista agitátor témában íródott és többi degenerált körében jelentős érdeklődésre számot tartó írását. Ez a gusztustalan sejthalmaz szégyennek nevezi a budapesti Trump-Putyin találkozót, békecsúcsot, s egekig magasztalja az 1956-os forradalmat vérbe fojtó ukrán harckocsi hadosztályok leszármazottjait.

Jól emlékszem, én anno 2006-ban a turbónemzeti mélymagyar Jobbik hívására mentem ki az utcára tiltakozni a jogállamiság Gyurcsány általi sárba tiprása ellen. Aztán ez a Jobbik összebútorozott Gyurcsánnyal, s most tagjai és volt tagjai, illetve régi vezetői ott tartanak, hogy nyíltan tagadják a kulturális egység, a nemzet létét, létjogosultságát. El kell olvasni az egykor magát nemzeti érzületűnek hazudó Varga-Damm írását, világosan ott áll feketén-fehéren.

Kiválóan megfigyelhető, hogy az értelmileg szűk korlátok közé szorult embertársaink sosem a közös munkát tekintik a fejlődés motorjának, hanem mindig csupán az azonos véleményt, az ideológiai azonosságot. Egyszer, nagyon régen, az egyetemen egyik tanárom az erős ideológiai azonosságot, a fanatizmust nevezte építőerőnek, olyan építőerőnek, amely civilizációkat volt képes felemelni. Ezt már akkor is ostobaságnak tartottam, most viszont már veszélyes ostobaságnak gondolom.

Az ideológiai azonosság sosem épít, mindig rombol. A mindenről mindenki általi ugyanazt gondolás nem sokszínű, plurális, de legfőképpen nem motorja a fejlődésnek. Éppen ezért a bárminemű közös célok kényszerű szakrálissá, magasztossá emelése ideológiák által hosszútávon az emberi civilizáció lerombolását eredményezi.

A budapesti „békecsúcs” nem békecsúcs. Ugyanis, ha „csúcs” lenne, minden érintett fél jelen lenne. Nem lesz jelen. Ezáltal az elnevezés túldimenzionált, még akkor is, ha a kialakult körülményekért egyik felet sem terheli döntő felelősség. Azt állítom tehát, hogy sem az USA, sem Oroszország nem hibáztatható inkább, mint maga Ukrajna vagy éppen az őt az utolsó ukránig támogató EU.

Most visszamehetnénk egészen a Budapesti Memorandumig (1994), amely három állam, többek között Ukrajna csatlakozásának feltételeit rögzíti az Atomsorompó Egyezményhez. A Barack Obama által irányított USA 2014-ben kijelentette, hogy a Krím elcsatolásával Oroszország megszegte e szerződést. Igen ám, csakhogy éppen az USA kényszerítette ki Koszovó jogi elismerését pontosan ugyanazon a módon, ahogyan a Krím is Oroszországhoz csatlakozott, ráadásul a Krímben nem volt orosz katonai megszállás, mint Koszovó estében Szerbiában amerikai invázió.

S ha már Varga-Damm Andreától, a kamu nemzeti kamupárt egykori vezetőjétől indultunk ki, akkor térjünk is rá az orosz-ukrán háborúra, az orosz „különleges katonai műveletekre”.

Történt ugyanis, hogy az amerikai és európai vezetők által az oroszoknak tett, egyes részeiben szerződésbe is foglalt ígéreteket a Szovjetunió meggyengülése és szétesése után sorra megszegték. A „Not one inch eastward!”, (Moszkva, 1990. február 9. James Baker amerikai külügyminiszter) vagyis az „Egy centit sem kelet felé!” elvet szépen kihajították a szemétdombra. Minekutána pedig Oroszország hosszabb ideig önmaga újjáélesztésével volt elfoglalva, a valaha volt legkártékonyabb amerikai elnök, a legfeketébbb  fél-fehér Barack Obama a kétharmadrészt oroszajkúak lakta Ukrajnára eresztette a később a valaha élt második legkártékonyabb amerikai elnökként ismertté vált Joe Bident, hogy zilálja szét az orosz határország gazdaságát és gyengítse meg a kulturális egységet.

Szerintem maguk is meglepődtek a sikeres hadműveleten. Ennek oka, hogy nem ismerték az ukrán néplelket, a tájszólásban beszélő és a végekre kényszerített oroszrokonok frusztrációját. Eltekintettek olyan apróságoktól, hogy a II. világháború idején az ukránok saját népüket is hátba támadva nácikká váltak, majd a háborús szerencse fordultával a szovjet páncélos hadosztályok élén végig gyilkolták Európát, nőket erőszakoltak meg mindenfelé. Aztán lehet, hogy tévedek, mert az amerikaiak nagyon is tudták, mire számíthatnak az ukránok részéről.

Az USA kormányzata, valamint az orosz piac elvesztése okán őrjöngő Soros György összefogtak, és három hónappal az ukrán parlamenti választások előtt megszervezték „A Majdant”. Onnantól az oroszajkú vidéki, egyébként többségben lévő kisebbséget módszeresen irtani kezdték. 2014-ben Oroszország ismét hagyta magát félrevezetni, és szeptember 5-én aláírta a Minszki Egyezményt egy olyan tűzszünetről, amely nem szólt másról, mint időnyerésről Ukrajna USA és EU általi felfegyverzésére, hogy tovább irthassák az orosz lakosságot.

A nyílt népírtás elérte a célját. Oroszországot lépéskényszer elé állította. Amennyiben tovább tárgyal a nyugattal, orosz emberek millióit ítéli halálra és még gyengének is mutatkozik. Márpedig Oroszoroszág mindig is birodalom volt, s a birodalmi logika egyetlen válaszlépést tett lehetővé.

Ám itt jön a csavar. Az oroszok tudják, hogy az ukránok tájszólásban beszélő, a végeken élő oroszok, tehát kulturálisan azonosak velük. S bár ahhoz kétség sem férhetett soha, hogy Oroszország képes legyőzni Ukrajnát, a módja nem volt mindegy. Egy átfogó és pusztító támadással elveszítették volna a lehetőségét, hogy a rokonaikat valaha is visszaédesgessék magukhoz.

Első perctől hamis volt az a bolsevista nyugat-európai propaganda, amely szerint Putyin pár nap alatt akarta elpusztítani Ukrajnát. Ilyen terv soha nem volt, elpusztításról szó sem esett. Egyetlen épelméjű és nemzetben gondolkodó ember számára sem kétséges, ha nem Ukrajna vagy a balti államok, hanem mondjuk Svédország vagy Finnország, - akik akkor még nem voltak NATO-tagállamok, - lettek volna a célpont, tényleg néhány napos háború lett volna.

Mi, a még egzakt módon körül határolható legnagyobb társadalmi egységet, a nemzetet vesszük alapul. Számunkra a kontinens vagy az emberiség elvont fogalmak, olyan absztrakciók, amelyek kötőereje a térbeli és időbeli távolságok és kulturális különbözőség okán lényegesen gyengébb, mint a kulturális azonosság, az identitás kötőereje. A nemzet a legerősebb energiaforrás, a fejlődés ideológiai fertőzéstől mentes motorja. A kényszerű szakralitás, a magasztossá hamisítás nélkül is motiváló tényező.

Csakis ezért létezik még Ukrajna. Mindhiába nem képesek ezt elfogadni a globalisták, a liberális démonokraták, az ideológiai uniformizálást sokszínűségként árusító kufárok, az emberek értelmét a szovjet szocializmusnál is sötétebb és gyilkosabb szellemi béklyóba kényszerítők.

Ezért, miattuk nincs, nem lehetséges békekonferencia, miattuk nem ülhetnek egy asztalhoz oroszok és ukránok. Helyette mindenki azt latolgatja, vajon a globális mélyállamot aljas indokból kiszolgálók, a németek, angolok és lengyelek vajon terveznek-e merényletet, merényleteket a találkozó megakadályozására, s hogy azokat miként lehet hatástalanítani. A franciákat csak azért nem említem, mert azok ehhez túlságosan gyávák. Tulajdonképpen a legveszélyesebbnek az eszelős tekintetű Donald Tuskot tartom.  

Nem gondolom, hogy a fővárosunkban megrendezésre kerülő találkozó elhozza majd a békét. Több oka is van, hogy így vélekedem. Először is, mindaddig, amíg az egyes felek mást neveznek meg a konfliktus okaként, nincs meg az a közösnevező, amely mentén az ellentéteket feloldani lenne lehetséges.  

Ukrajna azonosult az Európai Unió és a korábbi amerikai kormányzatok sulykolta vélekedéshez, amely szerint ez a háború ideológiai jellegű különbözőségekre vezethető vissza, s mint az a mesék morfológiájában is alapvetés, a jó és a gonosz (a rossz) utóbbi elpusztulásával végződő harcáról szól. Az csupán hab a tortán, hogy e metodika tudományos leírása éppenséggel orosz eredetű (Propp: A mese morfológiája)

Miközben Oroszország számára egyrészt nemzeti érdekből vívott felszabadító/védelmi célú, a NATO-doktrinák szerinti különleges katonai művelet, másrészt pontosan tisztában vannak a ténnyel, hogy az USA csupán az európaiak együgyűségét kihasználva emlegetnek ideológiai szálat, s közben teljesegészében gazdasági megfontolások vezérlik, jelesül Ukrajna természeti kincseinek elzabrálása.  

Az oroszok nem vívnak tehát ideológiai háborút, így ilyen fegyveres konfliktust lezárni sem áll módjukban. Azt kizárólag az ukránok tehetnék meg, ha nem lenne gúzsba kötve a  tudatuk a globális mélyállam szolgálói, az EU által.

Néhány napja volt egy valódi békekonferencia is, amely Izrael és a Hamasz fegyveres konfliktusát hivatott lezárni. Erre az eseményre Donald Trump meghívta Orbán Viktort is. A híradások semmi másról nem szóltak, mint arról, hogy mekkora jelentősége van ennek hazánk szempontjából. S ez valóban így is van, a gesztus jelentősége nem nevezhető csekélynek.

Én azonban a találtam a listában egy másik országot is, aki hozzánk hasonlóan kakukktojás volt az egyiptomi eseményen. Történetesen Norvégiát, Norvégia miniszterelnökét. Kakukktojás akkor, ha a balliberális mainstream által sulykolt ideológiai vonulatot vesszük alapul. Ám, amint a Trump elnökre jellemző, nemzeti érdekből fakadó gazdasági megfontolások mentén gondolkodunk, máris értelmet nyert, miért voltunk ott mi, és miért volt ott a norvég kormányfő.        

A megfejtés: Alaszkában Trump és Putyin elnökök megállapodtak az Északi-sark ásványkincseinek együttes kiaknázásáról. A senkiföldje gyümölcsét az amerikai pénz és az orosz eszközök segítségével, Grönland és Norvégia geostratégiai szerepvállalása mellett fogják piacra dobni. Csak kőolajból valami 90 milliárd hordónyi van arrafelé. S mellette 50 ezer milliárd köbméter gáz és a zöldátálláshoz elengedhetetlen kritikus ásványok. Erre mondta Alaszka után Trump elnök, hogy kötött néhány ragyogó megállapodást az orosz vezetővel.

Teljesen logikus tehát, hogy a megkezdett tárgyalásoknak folytatódniuk kell. Az azonban elképzelhetetlen, hogy regnáló amerikai elnök Oroszországba látogasson. Ez orvosolhatatlan presztízsveszteség lenne Donald Trump számára. Putyint nem kényszerítik ilyen megfontolások. Az európai helyszín adja magát. Komoly jelentkező volt korábban Svájc. Azonban a budapesti találkozó nem csupán logikus, de erős üzenet a deep state gyenge kezű és elméjű csatlósainak, a lengyeleknek, franciáknak, németeknek és a többi kisebb senkinek.  

Trump a napokban találkozott az ukrán elnökkel is. Úgy hírlik, az USA nem ad az európai baloldal szerint csodafegyvernek számító Tomahawk rakétákból. Én azt sem tartom kizártnak, hogy a műholdas támogatást is megszüntetik. S akkor biztosan vége a háborúnak. Műholdas koordináták nélkül az ukránok vaktában lövöldözhetnének csupán.

Persze, egyelőre minden csupán fikció, és abban biztosak lehetünk, sem Trump, sem Putyin nem fogja kiteríteni a közös lapjaikat. Nyilván Orbán Viktor előtt sem. Ezért a gyengébbek kedvéért előre szólok, a budapesti találkozó négyszemközti lesz, Orbán Viktor csupán a házigazda szerepét játssza majd el.

 „Csupán” – mondom, holott így is iszonyatosan jelentőségteljes eseményről beszélünk. Nagy valószínűséggel ennek a titkos gazdasági megállapodásnak az egyes lépései menthetik meg Ukrajna tengeri kikötőjét, ha nem rohannak tovább őrülten saját végzetük elé. Ennek köszönhetjük majd, hogy nem vesznek oda további 10-100 ezrek a frontokon.

Aztán, amikor már túl leszünk az egészen, akik most merénylet terveit szövögetik, majd úgy emlékeznek vissza, hogy ők voltak a béke egyetlen letéteményesei. Akik pedig most magyar állampolgárként, vagyis csupán de iure magyarként és de facto idegenszívű ügynökökkénk szégyenteljesnek nevezik a találkozót, majd előlépnek, hogy az egész tulajdonképpen az ő ötletük volt.

Csakhogy Memoriam suam vir albus servat!  

Elloptam a miniszterelnök egyik kedvenc kifejezését, hogy piszok módon felhasználjam egy, a kormánypártot marasztaló kritikámban. „Stratégiai nyugalom”-ból fabrikáltam a „stratégiai tanácstalanság”-ot. Előléptetem magam én is metakommunikációhoz (konyhanyelven testbeszédhez) értő szakemberré. Annyiban azonban eltérően a baloldalon Dunát rekesztő létszámban előkerült ilyen szakemberektől, hogy én tényleg tanultam ilyet az egyetemen, nem a kocsmában két kommersz vodka után váltam azzá.   

Gyorsan szögezzük le: a kormánypártnak hatékony stratégiára lenne szüksége a hazánkat dúló undorító jelenséggel, a tiszarizmussal szemben. Valami olyan stratégiára, amelyben a nyugalomnak nincs helye. Arra máshol és máskor volt szükség. Úgy vélem, a liberális demokrácia rendszerének határait sikeresen áttörő Tisza Párttal szemben a defenzív attitűd teljesen hatástalan.   

Ahogy hatástalan a liberális demokrácia eszközkészleteit is bevetni ellenük. A Fidesz sikere mindezidáig abban rejlett, hogy a liberális demokrácia rendszerének szabályai adta lehetőségeket a leghatékonyabban volt képes a maga javára kihasználni. Az ellenzék mindhiába fogott össze három országgyűlési választáson is a Fidesz ellen, mindig alulmaradtak. Alapvető baloldali internacionalizmusuk és egalitárusságuk megakadályozta őket abban, hogy a kapitalista környezethez adaptálódjanak.  

S miután a teljes bolsevizálódott nyugat segítsége is kevésnek bizonyult, ráébredtek, hogy csakis az segít, ha a rendszer keretein kívülre helyezkedve, modernizálva a permanens forradalom elméletét, lendülnek átfogó támadásba. Bejött nekik. Mielőtt azonban rátérnék arra, hol hibázott a Fidesz, ejtenék pár szót azokról a társadalmi változásokról, amelyek megágyaztak a Tisza Párt agresszionizmusának.

Én világéletemben vállalkozó voltam, s már huszonévesen is volt két jelmondatom:

1. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen
2. Az állóvíz=halál.

Utóbbi elvet alkalmazva, azt kell mondanom, hogy a Fidesz állóvíz. Igaz, hogy ez állandóságot, s az állandóságban manifesztálódó létbiztonságot is jelenti, ám mára nyilvánvaló vált, hogy ez a társadalmunk tagjainak jelentős létszámú csoportjai számára elégtelen. Így bár én is sértő megjegyzéseket alkalmazok  a Tiszás és más nem-Fideszes szavazókra, azt azért nem tévesztem soha szem elől, hogy az elégedetlenségük teljes egészében nem vezethető vissza degeneratív intellektusváltozásra.

Az állandóság egyik legkönnyebben támadható leképeződése, hogy a kiváltságos helyzetben lévők irracionális módon eltávolodnak az össztársadalmi helyzettől, az átlagtól. Minél tovább van hatalmon egy politikai formáció, a világnézeti szempontból ahhoz kötődő és/vagy opportunista gazdasági elit annál jobban megerősödik, valamint a politikai tőke gazdasági tőkévé történő konvertálása irracionális méreteket ölt.

Például egy politikus családtagjai hirtelen iszonyatosan meggazdagszanak. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem az érintett családtag kiváló képességeinek köszönhető, hanem pusztán annak a ténynek, hogy családtag. Ezzel nem arra célzok, hogy minden politikus családtagja seggbuta, mert ez így nem igaz. Ellenben az „irracionális” szót nem véletlenül használom. Ugyanis pusztán a képességeikkel a formális logika mentén, a kauzalitást alapul véve nem juthatunk el ahhoz az egzisztenciális szinthez, amelyen élnek.

Minekutána pedig az egyszeri ember sosem látná be, hogy léteznek nála okosabb és szorgalmasabb emberek, a valóságtól, az átlagtól racionális érvekkel magyarázhatatlan módon elszakadt újkeletű gazdasági elit iránti ellenszenv egyre csak gyűlik és gyűlik, mára ezek az érzések oly mértékben elhatalmasodtad a társadalom széles rétegeiben, hogy a frusztrációs feszültség agresszív magatartásokban mutatkozik meg szinte naponta, egyre aggasztóbb módokon.

A Fidesz határozatlanságában érzek némi kognitív disszonanciát is, amikor olyan helyzeteket és személyeket kell védelembe venni, amelyek és akik arra méltatlanok. Ilyenkor a kényszerűség gyomortájékon találja a mára tudatossá vált keresztény-konzervatív értékrendet.  Ugyanakkor a látványos tanácstalanság okai nem erre vezethetők vissza, hanem pusztán arra, hogy képtelenek elfogadni, hogy a baloldaliság a nyugati világban egyre népszerűbbé válik.

Ez számomra is felfoghatatlan, de más okból. Mint fentebb kifejtettem, a gazdasági elit un-ortodox módon történő létrehozása, majd annak mindennapi megnyilvánulásai egy óriási, áthidalhatatlan szakadékot hoztak létre a társadalmunkban. Ebbe a szakadékba látszik belezuhanni a se ide, se oda nem tartozó, mostanáig elég szépen ellavírozó középosztály, illetve az elitek alsó széle. Mígnem csupán a szupergazdagok állnak majd szemben a szuperszegényekkel.

S akkor már majd hiába mondják sokan, hogy az egyéni teljesítmény hiánya okozta sokak marginalizálódását, nem lesz bizonyítékként egy erős középosztály, amely esetleg elgondkodtathatna egyeseket saját képességeikről és lehetőségeik elmulasztásáról.

Ennek felismerését láttam a minap Kocsis Máté arcán, midőn az ocsmány módon megrágalmazott nem kevésbé ocsmány Samjén Zsoltot igyekezett megvédeni. Merev, kidülledt szemei mindenről árulkodtak, csak arról nem, hogy jelen helyzetben az abszolút igazságot igyekszik védelmébe venni.  

Mert, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy az adott ügyben Semjén Zsolt ellen egy falfoghatatlanul aljas, primitív és agresszív lejáratás folyik, az is tudatosult benne, hogy a kialakult társadalmi helyzetért elsőszámú felelős a kormánykoalíció.

Ugyanis Magyar Péter nem a Holdról pottyant le, hanem a Fidesz hozta létre. Elsősorban egy elcseszett káderpolitikával, másodsorban két dilettáns szakhatósággal (Alkotmányvédelmi Hivatal, Nemzeti Védelmi Szolgálat), harmadrészt két kulcsminiszter teljes szakmai vakságával.

Most pedig már hiábavalóságnak tűnik minden kényszerű válságkezelés. a rendszer léket kapott, a hajó süllyedni látszik. Na, nem a Fidesz rendszerének hajója, hanem a liberális demokrácia rendszerének hajója. Egyetlen halvány reményt Trump jelent, aki talán képes lesz megállítani a baloldali akcionizmust az USA-ban.

S hogy az USA miért fontos? – Roppant egyszerű: minden baj onnan indul világhódító útjára. Woke, lmbtq, BLM, gender studies, Antifa. Ami nem azt jelenti, hogy minden elmebeteg eszme ott születik! Ahogy írom is, onnan „csak” világhódító útjára indul.  

Apropó antifa!

Lám, addig némán tűrte a kormány az antifa erőszakot, amíg az USA, azaz Trump nem lépett fel ellene. A nálunk történt csoportosan elkövetett fegyveres gyilkossági kísérletek kapcsán a kormány nem lépett fel, nem mert fellépni. Nem védte meg polgárait. Most Trump mögé bújva már nagy bátran ki mertük mondani mi is, hogy ezek terroristák, ezek tömeggyilkosok. Na, de mi lesz Trump után, mi lesz, ha az USA-ban az elmebaj újra felülkerekedik?

Hagyjuk is ezeket a degeneráltakat!

Értem én, hogy a családi adókedvezmények, s a fiatalokat segítő szociális és egyéb intézkedések helyesek. Magam is korszakos jelentőségűnek ítélem őket. Ám ez nem válasz a kihívásokra. Szerintem a gazdasági recesszió, az év végéig tervezett „pozitív nulla” százalékos „gazdasági növekedés” önmagában nem menthetetlen körülmény. A hozzáfűzött hazudozás már inkább.

Nem kell velem egyetérteni. Sosem falkában vonyító, mindig inkább magányos farkas voltam. Nem vagyok likevadász sem. Ha like-okra vágynék, aranyos állatkákat vagy ZEN-nek és életbölcsességnek álcázott bődületes baromságokat osztanék meg Coelho, Müller Péter vagy más degeneráltak nevével alátámasztva.

Úgy vélem, a Fidesz annyira képtelen stratégiát találni a Tisza Párt EU által is támogatott rendszerkeretet áttörő agresszív módszerére, hogy a kommunikációja elsődlegesen kozmetikázott valóságokra (hazugságok finoman) és offenzívának álcázott defenzióra korlátozódik. S bár magam is DPK-s vagyok, azt gondolom, ez megkésett, ez pótcselekvés, ez kevés.

A Szőlő utcai ál-pedofil hacacáré és a vásárhelyi rendőrkapitány ügyében a Belügy nyílt kormányellenes, egyébként a teljes dilettantizmustól szédelgő szóvivői beszéde számomra világossá tette, hogy a kormány elveszítette a nemzetbiztonság és rendőrség feletti kontrollját. Márpedig e kettő kézben tartása nélkül választássokat nyerni meglehetősen nehézkes.

Nem úgy értem, hogy kóros és káros befolyás gyakorlása jelenti az e két fontos szakterület feletti kontrollt. Sajnos ilyen most éppen fennáll. Persze, sosem volt máshogy. Akkor érezhetnénk, hogy a nemzetbiztonság (Alkotmányvédelmi Hivatal) és a Belügyminisztérium jó kezekben van, ha előbbi már kirobbanása előtt hatástalanította volna a pedofil-aknát, utóbbi pedig megakadályozta volna, hogy a rendőrségi szóvivő annak ellenére hibáztassa nyíltan a kormányt, hogy a rendőrkapitány öngyilkosságának előestéjén Márky-Zay a helyi tévében durván kritizálta őt.  

Én nem hallottam egyik ügyben megszólalni Rogán Antalt, mint a titkosszolgálatokat felügyelő minisztert, illetve Pintér Sándort, mint a rendőrséget is magában foglaló belügyet irányító minisztert. Helyettük Tuzson Bence igazságügyminiszter mutatta be a nyomozó hatóság ügyről szóló kommünikéjét. Valószínűleg Tuzson is éppolyan feláldozható ember, mint volt Varga Judit.

Varga Juditról egyébként mindig Egerszegi Krisztina esete jut eszembe. Egérke a kurtán furcsa visszavonulását követően több mint 10 évig a medence közelébe sem ment. Egyetlen úszáshoz köthető rendezvényen sem jelent meg. Fideszes rendezvényeken viszont rendszeresen szerepelt. Aztán a Fideszből valakik meggyőzték, hogy vállaljon már szerepet a magyarországi úszórendezvényen (EB). Vagyis finoman kényszerítették, hogy menjen már vissza kicsit abba a gyermekmolesztáló közegbe. Visszament, jópofát vágott, de többé nem lejent meg Fideszes rendezvényeken. Mindenki olyan következtetést von le ebből, amilyet akar.

Szóval, amikor Varga Judit először válni akart, meggyőzték, hogy akkor viselkedne helyesen, ha adna még egy esélyt annak a görénynek. Adott. Sajnos. Aztán, amikor nem volt tovább, a magyar Richelieu felkereste Magyar Pétert és felajánlott neki 400 millió forintot és egy egzotikus országban konzuli állást. A poloska visszautasította. Varga Juditot megbuktatták egy olyan ügyben, amiben semmilyen felelőssége nem volt, Magyar Péter meg éppen vérbe fojtani igyekszik a magyar demokráciát.

Megannyi apró puzzle, amelyből kirakható, mit jelentenek Kocsis Máté és más prominens Fideszesek nézései, mozdulataik, gesztusaik.   

 

  

A mimóza-félék olyan szuperérzékeny növények, amelyek érintésre összehúzzák a levelüket védekezésképpen. Én nem ezekről a növényekről szeretnék beszélni, hanem olyan emberekről, akik szuperérzékenyek minden őket ért vélt vagy valós sérelemre, hogy védekezésképpen gyilkolászni kezdenek. S teszik mindezt úgy, hogy a legritkább esetben a konkrét sértést torolják meg, hanem magát a társadalmat gyilkolják le, amelyben az ilyen sértéseket elkövethetik ellenük. Többnyire gyermeketek ölnek. Charlie Kirk esete tehát ebben a tekintetben rendhagyó.

Annyiban azonban teljesen közönséges, hogy a gyilkos a homoszexualitás okozta súlyos értelmi fogyatékosságban szenved. Tettét a szerelmének írt búcsúlevelében szerelemféltéssel indokolta. Charlie Kirk személyében azt a társadalmat ölte meg, amely nem hajlandó rajongással szeretni az ő szerelmét, aki állatnak öltözve éli életét. Sőt, transznemű állatként!

Miközben egyébként az a társadalom, amelyben élt, tudniillik az USA, a legvehemensebben küzdött ezeknek a korcsoknak a jogaiért. Ami annyit tesz, hogy mindenkit rasszistának, fasisztának, homofóbnak, mindenféle gonosznak bélyegzett, aki legalábbis nem hozsannázta őket átszellemülten. A tolerancia kevés. Aki toleráns, az fasiszta-mindenfób. A megjátszott rajongás sem elég, amit a multinacionális cégek többsége művel. Átélt, elhihető rajongás fogadható el, különben megbüntetik a társadalmat. Bemennek egy iskolába és gyerekeket gyilkolnak halomra.

Emlékszem, anno a pedagógiai államvizsgán viccesen azt mondta a professzorom, hogy nem írja alá jegyzőkönyvemet, ha nem segítem ki az éppen államvizsgázó évfolyamtársamat. Kisegítettem. Már nem rémlik, hogy csak mázlim volt, vagy akkorian tényleg ki voltam képezve pedagógiatörténetből, mint Ruszin-Szendi pofozkodásból. A professzorom félrehívott és megkérdezte: „Kolléga, ugye a pályán marad?+ - „Nem.” – feleltem én. „Miért, nem szereti a gyerekeket?” – kérdezett vissza. – „A kollégákat nem szeretem.” – válaszoltam. – Mire ő: „Azt megértem.”.

Ez már nagyon régen volt. Már akkor is pontosan lehetett tudni, hogy a közoktatás lezüllése magának a rendszernek a létét kérdőjelezi majd meg egy napon. Eljött ez a „nap”.

Nemrég volt a tévében, hogy a bolond lódoktor, Hadházy Ákos hívására a Margit hidat elfoglalók között ott lévő fiatalokat meginterjúvolták abban a kérdésben, hogy a híd az „he”vagy „she”. Nem magyarul, az mucsai! Dilinek lenni is csak angolul szabad, úgy stílusos. S a mi egyetemistáink hosszasan lamentáltak, még indokolták is, hogy szerintük miért „she” vagy „he”. Hiába, na, kollégiumi műveltség!

És hol vagyunk még a fejlett nyugattól, ahol Shakespeare-t betiltották, mert egyrészt rabszolgatartó volt, másrészt ne kelljen már szegény, értelmi képességek hiányában fekaságára és/vagy homoszexualitására tekintettel egyetemre felvett torzóknak „halott fehér csávókat” tanulniuk? Bizony van lemaradásunk, ezt el kell ismernünk.   

A saját hivatásomat sem kímélve, megemlíteném Fleck Zoltán egyetemi tanárt, aki simán kiáll nagyközönség elé és a jogi egyetem tanáraként a legócskább degenerált stílusában végzi ki a jogtudományt. És igaza van. Amennyiben létezne még a jogtudomány, ő nem taníthatna. Nemhogy az ELTE-n, de Alsó-Szváziföld legócskább állami egyetemén sem.

S ha az ELTE ezt  színvonalat képviseli, joggal kérdezhetjük meg: Mi értelme egyáltalán a közoktatásnak?

Szerintem semmi. Én a magam részéről arra szavaznék, hogy szüntessük meg az összes oktatási intézményt. A rendszer kontraproduktív. A gyerekek az iskolából nem okosabban, képzettebben kerülnek ki, hanem mentálisan súlyosan sérülve.

A kisfiam 8 éves, autizmus spektrum zavarral diagnosztizálták, speciális általános iskolába jár. Tavaly farsangon az osztályok műsorokkal készültek. Egyik osztály szivárványos sálat és hajat viselő tanárnénije „Ízlések és pofonok” címmel készítette fel fiú diákjait, hogy előbb klottgatyában ökölvívjanak, majd levetve azt, tütüben billegve lányokként táncoljanak. Mert, hát az ilyesmi az ízlés dolga, nem az értelemé. És ő tanár!!!! Értelmileg kimagaslóan szenzitív gyerekek tanára. Nem zárnám börtönbe, ha érthető, mire gondolok.

Létezik ez a baloldal nevű szubhumán csoportosulás, ahonnan naponta olvasom a pedo-Fidess kántálást. Némi joggal, persze. Miközben ugyanez a baloldal, a liberális démonokraták mutatják be a pedofíliát, mint a fehér férfi által kislányok ellen elkövetett szexuális bűncselekményt. A fehér férfi a bemutatásokban rendszerint katolikus pap. A gondom ezzel csupán annyi, hogy ezek a fehér, katolikus pap férfiak sosem kislányokat rontanak meg, hanem mindig azonos neműeket. Összekötve az azonos neműek szexualitását ezzel a borzalmas bűnnel. Tekintsük meg az azonos nemű párok gyermek örökbefogadási szokásait. Kizárólag velük azonos nemű gyermeket fogadnak örökbe. Mi célból, ha nem szexuális játékszer vásárlásának céljából?

Vagyis a baloldaliság, a mai liberális értékrend az lmbtq „jogok” propagálásával két, a társadalmat rendkívüli mértékben pusztító, genetikai torzulásból fakadó elmezavart igyekszik erőszakosan ünnepélyessé tenni: a pedofíliát és a transz-gyilkosságokat.

Ez a baloldali aktivizmus ma ünnepli Charlie Kirk meggyilkolását. Ezerszámra érhetők el videómegosztások e tény tanúsítására. Azt állítják, a transzok érzékenységét el nem fogadó embereket jogos megölni. S ha nem őket magukat, hát a gyermekeiket. Ezt állítják határozottan. Nem titkolják, nem mismásolnak, belemondják az arcunkba.

Egy feka aktivista nő például az ukrán kislány brutális meggyilkolása kapcsán kijelentette, hogy a fekáknak joguk van az ilyen gyilkosságokhoz a fehérek ellen. Videómegosztása alatt több tízezer lájk.

Fehér volt, tehát meggyilkolható. Nem imádja eléggé a transzneműeket, tehát meggyilkolható. – Ez ma a fejlett nyugat. Ennyit ad ma a nyugat, semmi többet. Már, ha nem számoljuk a képmutatást a militáns idiotizmusuk kapcsán.

Adottak tehát genetikai torzulás okán gyakran mentális zavarokat is produkáló emberek, akik szakembertől segítséget nem kaphatnak, mert már az is istenkáromlás, ha ezeket a primitív gyilkosságokat nem fogadjuk el természetes viselkedésként.

Ez a fajta valóságtagadás súlyos veszélyt jelent a társadalmunkra. S bármennyire is igyekszünk elodázni valamiféle drasztikus megoldás foganatosítását, minél tovább odázzuk az elkerülhetetlent, annál nagyobb árat kell majd fizetnünk.        

 

 

 

Tegnap reggel hallottam a hírt, hogy Szicílián két fiatal magyar lányt megerőszakoltak marokkói illegális migránsok. Dühös lettem. Ó, nem, nem az illegális migránsokra. Még csak nem is az áldozatokra, habár annak is lett volna értelme. S most nekem hiába olvasná fejemre bárki az áldozat hibáztatása bűnét! Ebben a szomorú esetben nem maga az inkriminált cselekmény az igazán borzalmas, hanem a társadalmi rendszer, amelyben ez nem csupán megtörténhet, de a nyugat-európai vezetők szerint a normális mindennapok részeként kell tekintenünk rá.

Este mostoha apósommal lementünk kerületünk egyik évenként megtartott nagyszabású rendezvényére a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválra. Picit érdes érzés absztinensként ittas emberek önfeledt táncikálását nézni Korda György: Reptér című dalára egy visító hangú, énekesnek nevezett figura előadásában. Mondtam is Csoi papának (mostoha apósomat becézzük így), ha a Marson lennék sem érezném magam idegenebbnek.

Viszont a dülöngélő, átlényegült, többnyire nagyon fiatal polgárok között járva-kelve azonnal az jutott az eszembe, nálunk a szicíliaihoz hasonló eset előfordulásának lehetősége oly’ csekély, hogy számszakilag szinte ki sem fejezhető. Itthon a fiataljaink sokkal nagyobb biztonságban vannak, mint a fejlett nyugaton. Ám ők erről a különbségről mit sem tudnak. Nem mondják ezt nekik a szüleik, nem mondják el a tanáraik, és nem beszélgetnek erről baráti társaságban sem. Így, ilyen felkészületlenül mennek el bulizni külföldre is, ugyanazzal a nyitottsággal, kontroll nélküli empátiával és szimpátiával, a veszélyek ismerete teljes hiányában.

A liberális demokrácia a XX.-XI. század legaljasabb társadalmi együttélési formája, mert ebben minden olyan emberiség elleni bűncselekmény kötelezően elfogadásra „ajánlott”, amelyek lebontják társadalmunk évezredes alapjait, amelyek eltörlik az európai kultúrát. London polgármestere, a pakisztáni származású Sadiq Khan, azt mondta az angol fővárosban lezajlott terrorcselekmények megtörténte után, hogy az ilyesmi a nagyvárosi élet természetes része. S ezt az emberszabású izét nemhogy felkoncolták volna a britek, de jól megválasztották másodszor is a fővárosuk vezetésére. Ahogy nálunk is egy pont ugyanolyan degeneráltat engedtek duplázni.

Sokan idézgetnek mindenféle nagy okosságokat ismert, s a balliberális értékrend szerint művelt, de legalábbis elismert főktől anélkül, hogy egyszer is belegondolnának, mennyi értelme van annak, amivel szimpatizálnak, a lényeg, hogy szimpatizálhassanak. A számukra nem szimpatikus gondolatokat viszont képtelenek befogadni, a lehető legtávolabb tartják magukat tőlük, s ezáltal egy kontroll nélküli véleményburokban szigetelődnek el a valóságtól. Így veszítik el a képességüket a manipulációk felismerésére.

Tehát nemhogy nem kíváncsiak az eltérő véleményekre, értékrendekre, de tudni sem akarnak a létezésükről. Amikor a Medgyessy Péter miniszterelnöksége ellen elkövetett puccs végleg ráébresztett a baloldaliság valódi természetére, késztetést éreztem, hogy megismerjem és megértsem a gonosz lényegét. Elkezdtem vásárolni egykori kommunista tömeggyilkosok írásait tartalmazó könyveket. Egészen a Párizsi Kommün idejéig visszamenőleg, s a kádári diktatúrával bezárólag.

Az ismerd meg ellenséged programom során találkoztam a társadalmat meghatározni képes gondolatok terén igen termékeny szocialista ideológusnak a pártjuk kongresszusán elhangzott beszédével. A következőket mondta (nem szó szerint idézem, mert az internetről eltávolították az írást):

„A … ideológiája kizárólag a nagyvárosok aszfaltjának meddő talaján képes megélni.”

Goebbels ezt a bolsevizmusról mondta. Arról az ideológiáról, amelynek tökéletes másolata a liberális demokrácia. Álljon itt egy szószerinti idézet is ugyancsak tőle:

„Végkövetkeztetésében a bolsevizmus a nyugat minden gazdasági, szociális, állami, kultúrális és civilizációs vívmányának megsemmisülését jelenti, egy gyökér nélküli nomád nemzetközi összeesküvő csoport javára, amely a zsidóságban találta meg képviseletét. Ez a nagyvonalú kísérlet, amely azt célozza, hogy a kultúrvilágot sarkaiból kiemelje, annál is inkább veszedelmes, mivel a Kommunista Internacionálé mesteri kendőző művészettel már régebben megnyerte éppen annak az európai intelligenciának jelentős részét védőjéül és úttörőjéül; amelynek lelki és szellemi megsemmisítése a bolsevista világforradalom első célja.”

Helyettesítsük be a „bolsevizmus” szót a „liberális demokrácia” kifejezéssel, a „zsidó”-t az „iszlámra”-ra cserélve, illetve a „kommunista Internacionálét” az „Európai Unióra” cserélve, és nem fogunk különbséget találni.

„Végkövetkeztetésében a liberális demokrácia a nyugat minden gazdasági, szociális, állami, kultúrális és civilizációs vívmányának megsemmisülését jelenti, egy gyökér nélküli nomád nemzetközi összeesküvő csoport javára, amely az iszlámban találta meg képviseletét. Ez a nagyvonalú kísérlet, amely azt célozza, hogy a kultúrvilágot sarkaiból kiemelje, annál is inkább veszedelmes, mivel az Európai Unió mesteri kendőző művészettel már régebben megnyerte éppen annak az európai intelligenciának jelentős részét védőjéül és úttörőjéül; amelynek lelki és szellemi megsemmisítése a liberális világforradalom első célja.”

Döbbenetes egyezőség! Nem szeretnünk kell ezért Goebbels-t, nem kell megértenünk és elfogadnunk sem az álláspontját. Csupán ismernünk kellene a gondolatait, és felfigyelni az analógiára.

Apropó, analógia!

Az ember fiziológiai értelemben vett evolúciója ma is megállíthatatlanul halad valamilyen irányban. Nyilván azokban a szegmensekben várhatunk „látványosabb” változást (fejlődést?), amelyekben az evolúciós folyamatnak a legnagyobb mozgástere van. Vagyis agyunk evolúciója a leginkább tetten érhető, hiszen az egyre differenciáltabb emberi társadalomban a „túléléshez az élőlénynek a környezeti hatásokra gyorsan és megfelelően kell válaszolnia, ehhez előnyös, ha környezetéről minél több információt gyűjt be, és ezeket képes gyorsan feldolgozni válaszához.” /Dr. habil. Emri Zsuzsanna/

 Az agykutató így folytatja tanulmányában:

„A több információ begyűjtésének, több emléknyom tárolásának igénye az agy megfelelő területeinek növekedése irányába hat, míg a gyors feldolgozás a minél rövidebb inger vezetési idő, rövid axon hosszúság irányába hat.”  

Az archaikus korokban a tanulás hosszú folyamat volt. Az emberi társadalmak élete lényegesen lassabb mederben folydogált, a környezet is ingerszegényebb volt. Manapság éppen az idő, amiből kevés áll rendelkezésünkre. Vagyis a tanulás folyamata jelentősen felgyorsult. Az agyban az információ gyors feldolgozásához az ingervezetési időt kell lelassítani, ami a neuronokból kifelé áramló információs cső, az axon megrövidülését eredményezi.

Egyszerűbben megfogalmazva: A tanulási időszak hosszúsága a tudás elmélyülésének záloga. A rövid idő alatt begyűjtött és feldolgozott információ hibákhoz vezet. Egyik ilyen hiba a logikai képességek csökkenése, az ok-okozati összefüggések, a kauzalitás iránti közömbösség, és analógiák felállítása képességének teljes vagy részleges hiánya.

Jó, jó, de hát az ember csupán agykapacitásának 10%-át használja ki. – vágják rá ilyenkor a teljesen vagy részlegesen tudatlanok. Az ember a meglévő agyát tejes egészében kihasználja. Csupán annyiban találkozik a bulvár állítás a valósággal, hogy az a típusú agyfelépítés, amellyel jelenleg rendelkezünk, még kb. 90%-kal lehet differenciáltabb a jelenleginél. Vagyis, mint egy számítógépnek, a memóriánk még 90%-kal bővíthető. Hogy egy ilyen információmennyiséghez alkalmazkodó agyszerkezet milyen új típusú idegi kapcsolatokat képes fejleszteni, arról fogalmunk sem lehet, de egészen bizonyosan elképesztő képességeink lennének már egy 20-25%-os tárbővülést követően is.   

S itt térjünk vissza a szicíliai történetre!

A fiatalok általában szabadelvűként gondolkodnak, magukhoz ölelnék az egész világot, szertelenül szeretnek. Ez soha nem volt másképpen. Azonban nekünk, akik a háború borzalmai után születtünk, soha nem volt részünk rendszerszintű primitív erőszakban. Még az 50-60-as évek magyarországi népirtásai is csendben történtek. A közbiztonság nálunk is aránylag jó volt, de Nyugat-Európában még sokkal jobb. A szocializmusban nem véletlenül irigyeltük a nyugati életformát.

Azonban a nyugati kapitalizmus tetemén kifejlődött egy keleti gyökerű primitív módon agresszív, torz kultúra, amelyet az iszlám országok Európába özönlő söpredéke ural. A két magyar lánnyal történtek Olaszország mindennapjainak része. Naponta tucatjával történik ilyen, számunkra tragédiaként megélt, az ott élőkben azonban a legcsekélyebb részvétet sem ébresztő eset. Az olaszok, franciák, belgák, németek, hollandok, angolok, stb. úgy vannak ezekkel a történésekkel, mint a 60 éves playboy a puncival: annyit látott már, hogy nem izgatja fel.

Félelmetes ez a zombilét. Mert, miközben Európa egykori kultúrnépei leszegett fejjel, bambán bőgve kullognak a vágóhíd felé, Európa vezetői habzó szájjal, őrjöngve ösztökélik őket az önfeladásra, a létük feladására, a kihalásukba való beletörődésre.

A baloldal bűne az európai kultúra elpusztításában elévülhetetlen, megbocsáthatatlan. Bárki, aki ma szivárványos, Uniós vagy ukrán zászlót tesz a profiljához, vagy bármilyen megjelenéséhez, az ellensége az emberiség azon részének, amelyik civilizációt képes építeni. Ezt a típusú emberi „gondolkodást” mindenképpen izolálnunk kellene, ahelyett, hogy meddő párbeszédet folytatunk velük.

Elsősorban a gyermekeink védelme érdekében haladéktalanul létre kellene hozni a baloldaliságot kizáró közoktatási intézményeket. Sem tanár, sem diák, sem a diák valamely szülője, befolyással bíró rokona nem lehet baloldali liberális nézetű. Ez a típusú izoláció semmiképpen nem tekinthető szegregációnak. Ugyanis mindenki számára a lehető legoptimálisabb körülményeket biztosítja a tanuláshoz. A liberális iskolákból majd mehetnek Cambridge-be gender studies-t és BLM-et hallgatni, a baloldaliságot elutasítók pedig mehetnek Kínába mérnökképzésre, Szingapúrba közgazdászhallgatónak, vagy Indiába információ technológiát tanulni.   

Izoláció hiányában a baloldali liberális fajgyilkos ideológia úgy terjed, mint a vírus. Primitív kommunikációs panelekkel operál. Korunk közoktatásának súlyos hibáit kihasználva, az axon-rövidüléses információ feldolgozás (ASIP) segítségével zsákutcába tereli az emberi evolúciót. Olyan, mint az a parazita, amelyik végül elpusztítja a gazdatestet.

Fentiekből következik, hogy a legcsekélyebb részvétet sem érzem olyan fiatalok tragédiájával kapcsolatban, akik fiatal lányként beszállnak egy arab férfiakkal teli buszba, ahol még kábítószerrel (kokain) is kínálják őket. „Mocskos Fidesz!” – Ok? - OK!

Kedves Fiatalok!

Ha szerintetek elég Krúbit ismerni és a seggbéna szövegeit kívülről fújni, ha szerintetek alternatív valóság, amit az egykor fejlett, ma halódó nyugatról állítunk, akkor tessék, búcsúzzunk vele, hogy megértsd, miért mondom: Nullum communem cursum! Nincs közös utunk!

„Megpillantom Orbánt, ahogy ott ácsorog megszeppenve / Húsz évig a markában Feri fasza volt a fegyver / De Feri elment, és most ott áll üres kezekkel / Így a mosdó népével szemben védtelen maradt / Az emberek éhesek, ő pedig elég szaftos falat / Összeszorul a szívem, megsajnálom a kis ducit / Amikor majd felakasztjuk, küldök neki gyógypuszit.”

Hogy felfogd a lényeget: A mosdó népe vagy, egy budipolgár, aki nem beszél építésről, csak gyilkolászásról. Nem én mondom, ti mondjátok magatokról. Ne legyen hát gond, ha csupán lehúzzuk utánatok a WC-t.   

 

Ötmilliárd forint nagyon sok pénz. Egyesek szerint ekkora összeget tisztességes úton nem szerezhet meg senki. Ők a bolsevikok, ők azok az embertársaink, akik fiatalként nem tanultak jól és szorgalmasan, s felnőttként nem volt soha egyetlen korszakalkotó ötletük sem, csupán bejártak és járnak a munkahelyükre, ahol naponta megisznak 20-30 kávét és elszívnak ugyanennyi cigit, elektromos cigit.

Ők azok, akik most elhiszik, amit ez a korcs, a Magyar Péter mond, hogy az 5 milliárd fölötti vagyonok különadójából lehetségessé válik, hogy csökkentsék kétmillió munkavállaló személyi jövedelemadóját, illetve kétmillió magyarnak radikálisan csökkentsék az egészséges élelmiszerek, a tűzifa és a gyógyszerek áfakulcsát. Vagyis Magyar Péter egy második tanácsköztársaságot ígér, és erre vannak vevők.

Mert, lehet, hogy a tanácsköztársaság végül nem hozta el a kánaánt, és a vezetői százezreket gyilkoltak meg, de azok mások voltak. Illetve Magyar Péter más. Ő nem olyan, ő majd csak a gonosz sajtó gonosz munkásait záratja börtönbe, csak a politikai ellenfeleivel számol le.  Na, de a néppel majd igazán jól bánik. Rákosi pajtás is szerette a népet. Várjunk csak, ki is volt Rákosi pajtás egyik kedvenc vezető jogásza? Valami Dr. Erőss Pál. Véletlenül nem ő Magyar Péter nagypapája? Akiről a Péter könnyek között mondta el, hogy „csak” százezer forint volt a nyugdíja. Pusztán azt felejtette el hozzátenni, hogy a 80-as évek elején!  

Na, most akár másabb ez a Péter az ideológiai elődjeinél, akár nem, azért bennem felmerült egy-két kérdés:

1., A jelenlegi 15%-ot csökkenti majd tovább, vagy előtte felemeli arra a 32%-ra, amit a szakpolitikusai terjesztenek, s abból csökkent, mint Black Friday idején a Media Markt?

2., Ezzel elismeri, hogy az SZJA egy jelentéktelen adócska, amivel politikai kalandorok szoktak bolondítani együgyű népeket? Mert mitől lenne jelentős egy olyan adónem, amelyiknek a sávos eltörlése, vagy jelentős csökkentése nem okozza az államháztartás csődjét?

3., Hogyan függ össze ez a kijelentés azzal, a Tisza szakpolitikusai által tett kijelentéssel, hogy a duplájára növelt SZJA teszi csupán lehetővé, hogy csökkenjen az áfa? Hiszen a kurva nagy közgazdász, Petsching Mária Zita is megmondta, hogy aki áfacsökkentést mond, annak adóemelést is mondania kell.

4., S vajon tudja-e a bolsevikok új üdvöskéje, hogy az úgynevezett egészséges élelmiszerek rohadt drágák, és nem a nép körében népszerűek, hanem a gazdagabbak körében, s hogy azok áfa nélkül is rohadt drágák lesznek ám?

Gyakran vádolnak meg azzal, hogy érzéketlen vagyok a szociálisan rászorulók problémáira. A vádak igazak. Ugyanis eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy azok, akik nem vitték sokra az életben, akik elégedetlenek a sorsukkal, iskolában mind rossz tanulók voltak, s annak folyományaként lettek előbb alkohol- és egyéb szenvedélybetegek, illetve a kevésbé értékelt munkákat elvégző segéd- és betanítottmunkások. Számomra ezekben az emberekben az a legvisszataszítóbb, hogy habzó szájjal követelőznek, miközben saját sorsuk alakulását nem kapcsolják saját személyiségükhöz, hanem a gonosz másokhoz, akik őket kifosztják, megakadályozzák az érvényesülésben, pedig ők hangyaszorgalmúak és egy Einstein veszett el bennük.  

Én ezt illetően nagyon radikálisan gondolkodom. Ezekre az emberkere nincs szüksége a társadalmunknak. S ha egyről-egyről kiderül, hogy baloldali, hogy zöldidióta, hogy szivárványos agyhalott, annak nagyon örülök, hiszen vélhetően nem szaporodik, tehát tébolyult gondolkodása kivész közülünk.

Több generáció nőtt fel úgy, hogy fogalma sincs az agysorvasztó szocializmus emberekben okozta mentális károkról. Divat ma ezek között a fiatalok között jakobinus egalitáriusságot piedesztálra emelni, és szüleiktől átvett nosztalgiával emlegetni a százezreket legyilkoló Kádár-rezsimet. Ezek a fiatalok legtöbbször a rendszerváltozás károsultjainak gyermekei, olyan szülők, akik képtelenek élni, megélni a kapitalizmus feltételei között, akik gyámolítást várnak az államtól, miközben, persze, nagy pofával óbégatnak a jogaikról, ám a kötelesség szót már nem is ismerik. Az ő szövetségeseik a rendszerváltozás másik károsultjai, akik a kiváltságaikat veszítették el.

Vegyük mindjárt Magyar Pétert és családját: az apa, Dr. Erőss Pál mozgalmi múltjára tekintettel a lányának, Magyar Péter édesanyjának nem kellett felvételiznie a jogi egyetemre. Aztán a dicsőséges kommunista múltjukkal anyuka szépen haladt előre a pályáján. S tekintve, hogy a mi hivatásunk, - az orvosokéhoz és színészekéhez hasonlóan – sokáig egy zárt közösség lehetősége volt, Péterünk ezzel a hátszéllel annak ellenére lett jogász, hogy beszédstílusa nyomokban sem emlékeztet egy jogász zsargonjára.

A szocializmus, - így visszagondolva – az elme rabszolgasága volt. Persze, mindaddig, amíg meg nem tapasztalhattuk a kapitalizmust, a gondolatok szabadságát, egészen élhetőnek tűnt. Nem voltak állandó elégedetlenségek, mint manapság. S nem csupán azért, mert rettegtünk a megtorlástól, hanem azért sem, mert elhittük, hogy a nyugati világ igazságtalan, hogy ott jogfosztottként kellene tengődnünk.

Aztán elérkezett az 1990-es év, és mi végre szabad levegőt szívhattunk. Mi, magyarok csodákra vagyunk képesek, ha hagynak minket érvényesülni. S a nyugati közösséghez tartozás megnyitott számunkra olyan kapukat, amelyeken belépve tehetségünk kiteljesedhetett. Már, akinek volt. Aki viszont tanulni és dolgozni is rest volt, nagyon gyorsan elkezdett marginalizálódni.

A kapitalizmus sem a mennyország. A kapitalizmus nagyon gyorsan megmutatja az emberek közötti különbségeket, a s azok alapján vertikális (alá-fölé rendelt) viszonyt alakít ki. S ugyan kinek esik jól, ha azt látja, hogy az, akivel egykor együtt futkosott a réten, most óriási családi házban lakik, drága autója van és hajója az Adrián? Vágyni más életmódjára még nem bűn! A bűn, ha elvennéd, amije van, mert úgy véled, ha neked nem jár, hát neki sem.

A kapitalizmus nem is tökéletes. Sőt, ez az új formája, a liberális demokrácia, ami valójában inkább egy előkészület valami újabb baloldali diktatúrára, a szocializmusnál is pusztítóbban hat az emberi értelemre. Elmos természetes határokat, tudományokat tesz semmissé, csak hogy egy tömeggyilkos utópiát teremthessen. S ezen sátáni munkájában a tanulni és dolgozni restek, illetve a régi szocializmus haszonélvező, akik a rendszerváltozással elveszítették kiváltságos helyzetüket, készséggel segítik.

A liberális demokrácia az ördög műve. Magyar Péter pedig egy sátáni figura. A követői elkárhozott lelkek. Nyílt támadást indítottak az értelem és a szorgalom ellen, hogy elhozzák a csekély értelmű, de rettenetesen gonosz emberek korát. Egyetlen mantrájuk van, amit reggeltől estig sulykolnak szektájuk tagjaiba: a tehetségnek, a tanulásnak, a szorgalomnak nincs produktuma. S mindazok, akik tehetségesnek mutatják magukat, akik úgy tesznek, mintha tanulnának, akik látszólag sokat dolgoznak, valójában becsapják őket, s az egész egy cselszövés ellenük, hogy ismét kisemmizzék őket.

Ötmilliárd forint nem nagy összeg, nem olyan istentelenül nagy vagyon. A száz leggazdagabb magyar közé tavaly 17,2 milliárd forinttal lehetett bekerülni. Ugyanakkor egymilliárd forintot ma Magyarországon az is össze tud rakni egy jó üzlettel, akit Tóni, de akár az egész Orbán-klán üldöz. Nekem elhihetitek.

Másrészt nincsenek lezárva a határok, mindenki ott épít vállalkozást ,ahol akar. Például bejegyezheti a cégét olyan országokba, amelyekben maximum 10% adót kell fizetnie, s az illető országgal Magyarországnak van a kettős adóztatás tilalmáról szóló egyezménye, amelyet mindkét országban jogszabály garantál. Ergo az Abu-Dzabiban bejegyzett cégem szerződik az indiai partnerrel, én meg budapesti home office-ban elvégzem a munkát. Természetesen nem fizikai, hanem szellemi munkát. Tudom, az is ármány, mert dolgozni csak két kézzel lehet, az agyát használó ember semmi mást nem csinál, mint átveri a prolikat.

Mindegy, ez akkor is törvényes, senkinek nem ártok vele, senkitől nem veszek el egy fillért sem. nincs benne közpénz. Viszont elköltök itthon havi 50-100 milliót, aminek szép áfája van. A XXI. században a kreatív elme lehetőségei határtalanok. S a vagyonom? Ugyan már! Legfeljebb nem Budapesten ülök a számítógép előtt, hanem mondjuk egy görög faluban, vagy akár egy migránsmentes tetszőleges szigeten. Az autóim rendszáma nem lesz magyar soha. Miért is lenne? Tegyük fel, hogy van német és egyéb más EU-s cégem és lakhelyem. Mondtam: a határok nyitva!

S amiről itt beszélek, azt bárki megteheti. Például beregisztrálja a 27 milliárd forintos yachtját Horvát hatósági jelzés alá. Kiviszi a pénzét Dubajba. A palotáját társasházzá alakítja át, és tulajdonrészeket hoz létre a családtagjaival.

Összességében ez a bolsevista metodika pedig elkergeti innen az ázsiai befektetőket, úgyhogy meló sem lesz. Az aljanépség pedig majd szépen felfalja egymást.

Az értelem mindig győzedelmeskedik végül.

Mindig elmondom, hogy számomra a kapitalizmus a leginkább élhető társadalmi berendezkedési forma. Annak minden hibájával együtt. Hiszen nem létezik tökéletes rendszer, amelyben mindenki egyformán jól érezhetné magát.

S az, hogy a jelenlegi kapitalista berendezkedés torz, életképtelen, s csupán elégedetlenséget képes szülni, kizárólag a baloldal eszelősségének köszönhető. Illetve a teljes felelősség a mi vállunkat nyomja, mert nem irtjuk tűzzel-vassal a baloldaliságot.

Szent meggyőződésem, hogy a baloldali nézeteket pont úgy kellene üldözni, mint azt tették az USA-ban a 80-as évekig. Persze, nem voltam mindig baloldalgyűlölő. Még akkor sem, amikor a középiskolában megbélyegeztek, hogy reakciós vagyok, hogy bomlasztóan hatok környezetemre, s ez által veszélyt jelentek szocialista társadalomra. Akkor világosodtam meg csupán, amikor Medgyessyt megpuccsolta Apró Piroska, aki nem kevésbé démoni személyiség, mint George Soros. Onnantól érdekelt, hogy pontosan mi is az a baloldaliság.

Elkezdtem kommunista vezetők írásait olvasni, mindenkit, akit csak be tudtam szerezni. Szép lassan megértettem a baloldaliság lényegét: Az egalitarianizmus egyetlen célkitűzése a kiválóság kiirtása a társadalomból az által, hogy a kevésbé kiválókat és resteket felhergeli a kiválóak, szorgalmasok, tehetségesek elpusztítására.

Szó sincs tehát olyasmiről, hogy mindenki egyenlő arányban férjen hozzá a termelőeszközökhöz. Ezt csupán a mentálisan leginkább kisemmizett lumpenprolik hiszik el. Bennünk, akik még megmaradtunk homo sapiens sapiensnek, ilyenkor megszólal a vészcsengő. Mindenki, aki egyenlőségről papol, potenciális tömeggyilkos. Az volt Robespierre, az volt Lenin, Trockij és Sztálin, és az volt Kun Béla, Szamuely, Rákosi és Kádár is.

Az úgynevezett progresszív adózási rendszer egy baloldali eszköz arra, hogy a kiválóságot, a szorgalmat, az intellektust akadályozza a saját előre jutásában, amelyből a közösség is előnyt szerezhetne, s az emberek társadalmát belekényszeríti egy kóros elmeállapotból fakadó közösségi létbe.

Térjünk ki egy kicsit a „versenyzőkre” és „követőkre”!

Az emberi társadalom 10%-a versenyző. Ők az okosabbak és szorgalmasabbak, akik számára a fejlődés, gyarapodás egyfajta evolúciós vagy Isten adománya kényszer. Ők az úttörők, a feltalálók, a kalandorok. A maradék 90% pedig a követők, akik előbbieket egy ideig piedesztálra emelik, majd elpusztítják. Innen a mondás: senki sem lehet próféta a saját hazájában.     

A progresszív adózási rend, vagyis a többkulcsos SZJA bünteti azokat, akik szorgalmasok, akik okosabbak társaiknál. Aki például középiskola után továbbtanul, képezi magát, nyelveket beszél, annak a fizetése magasabb. A magasabb bér ösztönzőleg hat azokra, akik a munkájuk által szeretnének mind jobban gyarapodni. S ha ezeket az embereket a Tisza Párt szándéka szerint duplán megadóztatjuk, akkor is pont annyit fognak keresni, ha kihajtják a belüket, mint egy tróger, aki sosem tanult, sosem képezte magát, csak bejár kávézni a munkahelyére.

A progresszív adózás végsősoron az emberi értelem elleni súlyos támadás. A sávos adózásban egy diplomás legfeljebb kétszer annyit kereshet, mint egy iskolák nélküli, képzetlen ember. Talán rajtam kívül más is emlékszik, hogy volt már nálunk többkulcsos adózás. Ekkor volt az, hogy a legképzettebb emberek nem találtak munkát maguknak, s a kifogás mindig az volt, hogy „túlképzett”.

A progresszív adózási rend azt az érzetet kelti az értelmesebb, szorgalmasabb és agilisabb emberekben, hogy rájuk nincs szükség. Ez a fajta adózási rend volt az oka a diplomásaink elvándorlásának.  

A progresszív adózási rend nyíltan felvállalja, hogy számára a társadalom szemete, az aljanép a fontosabb, mert őket a legkönnyebb irányítani, befolyásolni. Félreértés ne essék, a jelenlegi kormány is inkább kedvez a hitványaknak, csak ne lármázzanak, és menjenek el rájuk szavazni. A Fidesz éppen most árulja el azt a középosztályt, amelyet egy évtized alatt megteremtett. Nem mondják ki, hogy az SZJA adóbevétel szempontjából tökéletesen jelentéktelen összegeket teremt, ugyanakkor legalkalmasabb a társadalom megosztására. Oszd meg és uralkodj!  

S természetesen az sem kapitalizmus, hogy a saját degeneráltjainkat emeljük fel, miközben minden olyan előremutató kezdeményezést elpusztítunk, amely a legbelső körön kívülről érkezik. A jelenleg is tehetetlenül toporgó társadalmunkban a progresszív baloldal, vagyis a zsigerileg aljas és ostoba emberek közössége megtalálta a rést, ahol behatolhat és elpusztíthat minket. Minisztériumok szerint fel lehetne sorolni, hol nevezett ki a miniszterelnök alkalmatlan nímandokat, mert ott kapjuk a leghatékonyabb támadásokat.   

ELEMEZZÜNK DEGENERÁLTAKAT!

II. RÉSZ

 

 

A sürgelábú lódoktorunk, Hadházy Ákos teljesen beleőrült Hatvanpusztába, mint Gyurcsány Ferenc a Fermat-prímek megszámlálásába. Lám, vissza is vonult a politikából. Hadházy sem hiányozna túlzottan.

Én ugyan nem jártam a versailles-i kastélyban, mert rühellem Franciaországot, ám nagyhirtelen az jutott eszembe eme építészeti gyöngyszem kapcsán, hogy verszájba a jó édesanyádat, Ákoskám, aki téged ránk szabadított, ahelyett, hogy önfeláldozóan megfojtott volna a köldökzsinórral.

Ez esetben a szomszédod is élne, akit a halálba kergettél, csak, hogy megszerezhesd a lakását a közös társasházban.

Azt most hagyjuk is, hogy kizárólag a jogi értelemben vett cselekvőképtelenek delirálják, hogy a műemlékvédelem azt jelenti, ott most mezőgazdasági üzemnek kellene működnie.  

Hogy lehet valaki ennyire degenerált, hogy ilyet állít? Nagyon hiányzik az OPNI, habár én Hadházynak és a rajongóinak egy teljesen más intézményben való dühödt füstölgést utalnék ki.

Azonban, ha már a kongóan üresfejűek a műemlékvédelemre hivatkoznak, hát bontsuk ki a témát a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény alkalmazása mentén.

Legelőször is határozzuk meg a műemlék fogalmát! Íme, a bárki számára elérhető definíció:

Műemlék: „A hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan olyan emléke (építmény és egyéb alkotás, annak tartozékai, továbbá a vele kapcsolatos képző- és iparművészeti alkotások), amely az ország gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékául szolgál, s építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból kiemelkedő jelentőségű.”

Számomra ebből már elég világosan lejön, hogy az épületegyüttesben nem mezőgazdasági üzemnek kell működni. Ám nem mindenki ennyire hiszékeny, hogy holmi definícióknak felüljön, s ne lássa meg az ármányt. Nekik ajánlanám a hivatkozott jogszabály II. rész, A kulturális Örökség védelme 3. Fejezetét, amelynek címe A kulturális javak védelmére vonatkozó rendelkezések.  Mielőtt még valaki slendriánsággal vádolna meg, a II. rész 1. Fejezete a Régészeti örökség védelme címet kapta, a 2. Fejezetet pedig egyszerűen kivették e törvény hatálya alól és önálló jogszabályként, a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény néven a benne foglaltak szerint megvalósított fokozott jogi védelmet tárgyalja.

A jogszabályt tehát még az első Orbán-kormány idejében fogadta el a parlament, s azóta hatályos, három különböző kormányon (Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) átívelően. Ám, hogy igazi szőrszálhasogató jogászként mutatkozzam, idecitálnám a Horn-kormány műemlékvédelmi törvényét, amelyet „a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény” néven emlegetünk.

A Horn-éra jogszabályának II. Fejezet: A műemlékek fenntartása és használata, a műemlékek fenntartása alcím alatti 8. §. (2) bekezdése emígyen szól:

„A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a rendeltetésszerű használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed a műemlék sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti kialakításának minden alkotóelemére és részletére, függetlenül attól, hogy azok az aktuális használat szempontjából nélkülözhetők-e, vagy sem.”

Ad abszurdum azt is el tudom képzelni, hogy néhányan e régebbi jogszabályt vették alapul, s a magyar nyelv szemantikáját jó baloldali szokás szerint képtelenek értelmezni, a „rendeltetésszerű használathoz” résznél fennakadtak.

Igen ám, de ez csupán jelentős hermeneutikai deficit mellett lehetséges. Ugyanis a hajmáskéri tiszti kaszárnya, ha lenne valaki, aki irdatlan pénzt beleölve felújítaná, rekonstruálná, nemigen működhetne tisztikaszárnyaként. A régi tulajdonos életében én voltam a jogi képviselője az (veszett) ügynek, úgyhogy a teljes rekonstrukciós tervezet nálam van, engedélyestől-mindenestől.

A rendeltetésszerű használat ugyanis jogszabályi rendelkezésekben meghatározott, az építmény állagának óvását célzó rendelkezések összessége. Minekutána a törvény „javak” megóvásáról rendelkezik, nem pedig az évszázadok alatt eltűnt mesterségek és szakirányú technikák, mesterfogások megóvásáról, attól sírógörcsöt kapni, hogy az Orbán család nem járkál ostorral a kezében a cselédséget nagyobb munkakedvre buzdítani, kreténségre utal.   

Én alaposan áttanulmányoztam a József nádor által alapított hatvanpusztai birtok fellelhető fotóit, s azt tapasztaltam, hogy az épületegyüttes szakasztott úgy néz ki, mint a 80-100 éve. Annyi különbséggel, hogy belülről nyilván a kornak megfelelő célokra átgondolva. Például nincs cselédszoba, mert már cselédek sincsenek. Van könyvtárszoba, ami a komcsiknál ki is bassza a biztosítékot, hiszen ők nem olvasnak, és még büszkék is rá. Talán ezért is lehet hat elemit végzett tömeggyilkos a Magyar (?) Tudományos (?) Akadémia tagja.

A Versailles-i kastély a francia barokk egyik gyöngyszeme. Szemnek szinte felfoghatatlan pompa, káprázat. Ezzel szemben a hatvanpusztai birtok egykori gazdasági épületeinek a kulturális örökség védelméről szóló törvény értelmében gerenda a mennyezete. Elég hülyén nézne ki a durva gerenda egy francia barokk kastélyon.

Mégis, hogy lett akkor ebből ekkora hiszti? – Ez is a liberális démonokrácia egyik átka. Amikor már a 90-es években elkezdték nálunk is normalitásként árusítani szattyánbőrbe csomagolva a degeneráltságot, lehetett volna tudni, hogy szemfényvesztés az egész. Csakhogy akkoriban mi a felszabadulásunk fölött érzett öröm évtizedét éltük, mintha sosem lenne holnap. S most, amikor a holnap eljött, biztosak lehetünk benne, hogy szunnyadó éberségünk évtizedei után nagy árat kell majd fizetnünk néhány nyugodt évért cserébe.  

     

ELEMEZZÜNK TARJÁNYIT!

 

 

Az egész világ megbolondult. Az ember lépten-nyomon degeneráltakba botlik. Akik ráadásul mind küldetéstudattal átitatott futóbolondok. Tarjányi ezek között is kirívó eset. A magát íróvá és biztonságpolitikai szakértővé kinevező ex-rendőr rendkívül aktív az elmúlt pár napban. A formális logikát és a kauzalitást egyaránt tagadó, pongyola stílusban összetákolt gondolat-próbálkozásai az emberi értelemmel bírók körében valami olyan mosolyt váltanak ki, mint a cirkuszban a bohócok produkciója a felnőtt emberekből.

A fickó egyrészt teljesen beleőrült már, hogy a kutya nem kíváncsi rá, másrészt kiderült, legalább annyira nárcisztikus puhapöcs, mint Magyar Péter.

Most azt mondják az őt osztogató mentális hajléktalanok, hogy "de mennyi követője van". Nos, ha számítana, hogy kit mennyien követnek, akkor a világot bikiniben vonagló riherongy kurvák irányítanák. 

Egy kedves barátosném meg is jegyezte, hogy író létére kb. annyira fogalmaz szabatosan, mint Ózd-külsőn a 8 általánost 6 első és 2 második osztály formájában elvégzett Kolompár Dzsézönsztetem.   

 

Kezdjük az elemzést!

 

Íme  a poszt címe:

AZ ELMÚLT 3 ÉV LEGFONTOSABB POSZTJA KÖVETKEZIK… 

(Így, csupa nagybetűvel, befejezetlenségét kiemelő három ponttal a végén.)

--- Hol, kinek és Miért „legfontosabb” ez a poszt? ---

 

A találkozó nem a békéről szól.

--- Nem, mert a tarjányi alakúak kijelentik, hogy nem, és kész. (Az „alakúak” a biológiában egy rendszertani kifejezés, amely a rokonságot morfológiai jegyek alapján feltételezi) . Ezzel szemben a találkozó az összes körülmény fennállása mellett semmi másról nem tud szólni, mint arról, hogy valamikor valamilyen feltételek mellett létre kell jönnie a békének. Mi, akik nem a permanens forradalomban ragadt bolsevikok vagyunk, mint a tarjányi alakúak általában, békét szeretnénk racionális feltételek mellett. ---

 

Nem is Ukrajnáról.

--- Az olyan ideológiai emlőkön nevelkedett lények, mint Tarjányi is, képtelenek megérteni a kapitalizmus működését. Atomhatalmak közötti háború nem létezik, logikailag kizárt. Erre találták ki a proxi-háborút. Ezt műveli az USA Ukrajnában. Az USA technikai segítsége nélkül Ukrajna legfeljebb kőbaltákkal dobálózhatna. Amerikai célzóberendezések, amerikai műholdtámogatás. A háború célja nem ideológiai, hanem gazdasági előnyök szerzése. Az USA által megszerzett ukrajnai gazdasági hegemónia fenntartása. Ergo olyan értelemben tényleg nem Ukrajnáról szól, hogy az USA célja nem a liberális demokrácia importja. Ám ez a világ emberi felét egy cseppet sem izgatja. A félmajmok visítozása meg nem hallatszik a Holdig. ---

 

Szakmai becslésem szerint az alábbi forgatókönyv esélye 75–85%…

--- Hogy mi van? Hogy mid van neked? Ember… őőő… izé… Semmi olyat nem mondtál ezzel, amit bármelyik fajtádbeli kocsmatöltelék ne tudna szabatosabban megfogalmazni nálad egy kispesti késdobálóban.

 

Trump és Putyin zárt ajtók mögött tárgyalnak, először kettesben, majd delegációs szinten.

Nem lesz ott az EU.

Nem lesz ott Zelenszkij.

És természetesen: nem lesz ott Magyarország sem.

--- Az egész tényszerű és teljesen irreleváns felsorolás egyetlen célja, hogy degradálhassa hazánkat, Magyarországot. Internacionalistáknál ez alapkövetelmény, ezért valahol kötelezően el kellett helyezni a koherenciától irtózó nyekergésében. A mocsadék magyargyűlölő féreg még ki is emeli, hogy „természetesen” szükséges meggyaláznia az országot, ahol az anyja, - legnagyobb sajnálatunkra – a világra hozta. Ahelyett, hogy megfojtotta volna a köldökzsinórral. – Teszem hozzá. ---

 

Trump célja nem a háború lezárása.

--- Hát akkor mi, te szerencsétlen hülye? Ezek a félmajmok meg vannak győződve, hogy a háború ideológiai dimenzió, s annak lezárása morális végkimenetelű, ennél fogva a terület azé, aki az erkölcsi értelemben felülkerekedik a másikon. Juj, passztmekk! Azt most hagyjuk, hogy az ukránok erkölcsi értelemben sem képesek felülkerekedni, mert a háborút egy általuk elkövetett népirtás robbantotta ki. Lehet ezt letagadni, lehet szürreális álvalóságokba kapaszkodni, mindez a tényeken mit sem változtat majd. ---   

 

- Elfogadja, hogy a jelenlegi frontvonal a kiindulópont, vagyis nem Ukrajna, nem Oroszország győz, csak “befagy a háború”.

--- Oroszország sosem akarta elfoglalni Ukrajna teljes területét. Sajnos. Három olyan megyét és a Krímet szabadította fel, ahol a lakosság 90%-ban oroszajkú. Az oroszajkúság azt jelenti, hogy nem svédek és nem yanomami indiánok laknak ott. Amennyiben végül elzárják Ukrajnát a tengeri kikötőitől, az pusztán annak következménye, hogy a náci nemzet túlfeszíti a húrt, elsősorban degenerált EU-s ösztökélésre. ---    

 

- Cserébe gazdasági enyhítést ajánl Putyinnak: a részleges szankciók feloldásara, banki kapcsolatok újranyitására, olajdollár újracsatornázására.

--- Ez nem komoly csereajánlat, hiszen ez inkább az USA-nak fontos, nem az oroszoknak. Az Amerika által leuralt bankrendszert megkerülő úgy rendszerek egyre népszerűbbek. A piacvezetők tavalyi évi bevételei a százmilliárd dollárt is elérik. Sok ilyen cégnek morbid módon a WTC-ben van irodája. ---

 

- Bejelentheti: jön egy második csúcs Zelenszkij részvételével. Ezzel időt nyer, és fenntartja a „béketárgyalás folyamatát”.

--- Ezzel mondtál valamit, vagy úgy véled, mindenki süket és nem hallja, amit a médiában harsognak? Papagáj vagy, bazmeg? ---

 

Trump nem háborút akar.

--- Állj már meg, te idióta! Az elején azt írod, Trump nem akar békét. A magyar nyelvben a béke ellentéte a háború. Most azt mondod, nem akar háborút. Akkor szemantikailag az következik, hogy békét akar. Döntsd már el, te majom! ---

 

De nem is igazságos békét.

--- Ahha, itt van a kutya elásva! Ahogy írtam fentebb, nektek, félmajmoknak csakis az a béke, ha Oroszország kapitulál és Moszkvában kitűzik a szivárványos zászlót. Mondom, degeneráltak vagytok! ---

 

Olyan megállapodást szeretne, amitől otthon erősnek látszik, hiszen végre békét hozott.

--- Igen, minden politikus célja, hogy otthon erősnek látszódjék, mert a társadalom 90%-a követőkből áll, akik minden körülmények között az erősebbhez vonzódnak. Olyanhoz, aki győzni képes. Az EU-ban ez másképpen van, mert ott, ahol a degeneráció meghaladta visszafordíthatóság határát, a formális logika nem érvényesül. ---

 

Putyin célja egyszerűbb: amit katonailag megszerzett, azt most politikailag akarja szentesíteni.

--- a kulturális egység, mint az állam alapja tejlesen ismeretlen fogalom Tarjányi előtt. ---

 

- Elfogadja a „tűzszünet” kereteit, de nem mondja ki, hogy vége a háborúnak.

--- Nem fogja elfogadni a tűzszünet feltételeit. Fogadjunk, kreténke? ---

 

- A Krím, Donbasz, Herszon, Zaporizzsja régiók elfoglalt részeit végleg orosz fennhatóság alatt akarja tartani – Trump nyílt elismerése nélkül, de hallgatólagos jóváhagyással.

--- Ez már mind megtörtént. Erről jövőidőben csak akkor beszélhetsz, ha átaludtad az elmúlt párévet. ---

 

- Cserébe gazdasági nyitást kér – nem nyugati barátságot, csak annyit, hogy ne fulladjon bele az elszigeteltségbe.

--- A gazdasági szankciók részleges feloldását már kérte. Erről sem beszélhetsz jövőidőben, hogy aztán úgy hivatkozz rá, mintha te jósoltad volna meg, te szerencsétlen sorsú mentális hajléktalan. Milyen gazdasági elszigetelődésről vartyogsz, varangy? Oroszország Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában is jövedelmezőbb piacokra lelt, mint az EU volt. Számtalanszor elmondta, ő csak azért kereskedett az EU-val, mert barátkozni akart, gazdaságilag ez neki nem volt különösebben jövedelmező. Lám, a kínai high-tech orosz nyersanyagok segítségével veri agyon a világot. Vagy ezt is tagadod, te agyalágyult? ---  

 

- És amit - itthon, ha így lesz nagyon benézett a kormányunk - Kínának is üzen: „nem maradok a keleti szövetség rabja” és próbálja újrapozícionálni Oroszországot, legalább tárgyalási szinten.

--- Ennek a mondatnak a magyar nyelvben nincs értelmezhető része. Legfeljebb intuícióink lehetnek, mit is akart mondani a költő. ---

Putyin nem barátságot keres.

--- A bolsevik (liberális démonokrata) képtelen pozitív emberi kapcsolatokra olyanokkal, akik mást gondolnak a világról, mint ők. ---

 

Csak stratégiai mozgásteret.

--- Háborúban a stratégiai mozgástér keresés alapvető attitűd. Ezt egy laikus is pontosan tudja. Ám ez nem zárja ki a barátkozás lehetőségét. ---

 

Mert bajban van. Annak ellenére, hogy a front egyes részein most halad Moszkva.

--- A front egyes részein haladnak az oroszok, jól látod. Azokon a részeken, ahol ott vannak. Ahol nincsenek ott, ott a haladás nem lehetséges. Logiakilag, bazmeg. Persze azt nem mondod meg, hogy hol nem haladnak. Nem, mert nincs ilyen. Csak lebegtetsz, mint minden ideológia-vezérelt segghülye propagandista.

 

És mi hol vagyunk ebben a képben?

Sehol.

--- Peti-kém, ti tényleg sehol nem vagytok. ---

 

Orbán Viktor egyedüli nyugati vezetőként kimondta 3 napja:

„Oroszország gyakorlatilag megnyerte a háborút.”

--- Gyakorlatilag. A kifejezés arra utal, hogy a folyamatok logikai láncolatát végig vezetve oda lyukadunk ki, hogy a ruszkik nyernek. ---

 

Ez a mondat Moszkvában tapsot kapott.

Washingtonban és Brüsszelben pedig csend lett utána.

--- Hazudsz! Pofátlanul hazudsz! ---

 

És ami talán a legbeszédesebb: Trump nem válaszolt rá, hanem tárgyalt az EU összes országával és Ukrajnával. Velünk nem.

--- Trump reagált Orbán Viktorra, hiszen felhívta telefonon és tanácsot kért tőle. Ezt maga Trump mondta el a világon mindenhol levetített sajtótájékoztatón. Részletesen elmondta, mit tanácsolt neki Orbán Viktor. Nézd meg, a kurva anyád, te hazug patkány! Az meg, ha valaki annyira kódis, hogy odakönyörgi magát a nagyok asztalához, nem győzelem, hanem bizonyítvány rá, hogy egy redva kódis, akin a világ röhög. Orbán nem kérte, hogy Trump hívja oda őt az asztalhoz, mert Orbán van annyira intelligens, hogy tudja, ilyet csak kódisok forszíroznak, komolyan vehető országvezetők nem. ---

 

Az EU egyértelművé tette:

--- Az EU nem tényező. Az USA leszarja az EU-t. Oroszország leszarja az EU-t. Kína leszarja az EU-t. Honnan nézed a világot, hogy ez nem veri ki a szemed, baromarc? ---

 

Ez nem idealizmus.

--- Nem, Péter, ez tényleg nem idealizmus, bár ez is „i” betűvel kezdődik: ez Idiotizmus. ---

 

Ez jogi, stratégiai és erkölcsi álláspont.

--- LoL Te tényleg nagyon hülye vagy. „Cuius regio, eius religio”. A győztes mondja meg, mi jogos, mi volt helyes stratégiailag és mi erkölcsös.

 

Egy olyan világrend védelme, ami még emlékszik a forradalomra 1956-ban Magyarországon, Prágára 1968-ban és a Baltikum történetére.

--- Mi emlékszünk 56-ra. A felmenőid gyilkolászták a mi felmenőinket, te  ÁVH-s ivadék. ---

 

De a magyar kormányzati politika – ma – nem ezekkel az emlékekkel dolgozik.

Hanem a lavírozás reflexeivel.

--- Lavírozás, ha nem omlunk azonnal a hanyatló nyugat karjaiba? Lavírozás, ha két vesztes háború után nem szeretnénk egy harmadikban is a vesztes oldalra állni? Legfőképpen pedig miért is probléma, ha ezt szem előtt tartva, úgymond "lavírozunk"? Miért baj, ha kimaradnánk a konfliktusból? Mennél harcolni a frontra, Petikém? ---

 

És ezt a világ egyre kevésbé tekinti bölcsességnek.

--- Az a világ, amiről te beszélsz, az eleve nem ismeri a bölcsesség fogalmát sem. Gyorsvonatként száguld a vesztébe. ---

 

Hanem inkább csak “hasznos bolondságnak”.

--- A kifejezést sem ismered, te műveletlen tahó. ---

 

Utóirat: számtalan kérdés jött esélyek kapcsán:

- letartóztatják Putyint 0 %

- Trump megsértődik valamin 3%

--- Semmit nem vagy képes felfogni Trump személyiségéből, nem vagy képes a színfalak mögé látni. Totál vak vagy politikai értelemben. ---

 

- Teljes kudarc Putyin keménykedik és Trump meghátrál 15%

--- Kellene ide pár vessző, hogy értsük, mit akartál félrebeszélni. Túl ezen, persze, sem Putyin, sem Trump nem képes meghátrálni az ő pozíciójából. Erre rajtad kívül senki nem adna egy fabatkát sem. Az egész egy színjáték a hülye fajtádnak. Az EU és Ukrajna lépéskényszerbe hozása, vagyis  a vesztesek vesszőfutásának előkészítése. ---

 

- Semmi nem történik csak udvarias csevegés és egy második forduló bejelentése 5-7%

--- Eleve semmi többről nem lehetett szó soha. Tehát ide legalább 95%-ot kellett volna írnod, ha értenél valamennyit a helyzetből. ---

 

Ha megosztod a posztom és követed az oldalt megköszönöm.

--- Osszátok, degeneráltak! Osszátok! ---

MÁSODIK RÉSZ

"A MI ADÓNK"

 

Az „adó” szavunk egy főnév. Mindennapi életünkben leginkább a többesszáma, az „adók”, illetve személyes névmással ellátott birtokos jelzős szerkezete, a „mi adónk” használatos.

Gyermekkoromban Magyarországon nagyon sokáig ismeretlen fogalom volt az adó. Azaz várjunk! Különféle adózás már az ókorban is volt. Például vámok. A középkorban tized és kilenced. Adóztak az államnak a bányák, a kereskedővárosok. Azonban, amit nálunk manapság Az Adóként emlegetnek a népek, amire úgy hivatkoznak, mint az általuk megtermelt olyan állami bevételre, amelyből az ország működését finanszírozza a mindenkori kormány, az a személyi jövedelemadó.

A munkabérek bruttósításának rendszerét Kupa Mihály, a rendszerváltozás utáni Antall-kormány pénzügyminisztere dolgozta ki még 1988-ban. Na, tessék, egy szocialista káder, aki az agysorvasztó és népnyomorító diktatúrát túlélve vezető beosztásban maradt!  

A munkabérek bruttósítása eredményezte a személyi jövedelemadó (továbbiakban: SZJA) létrejöttét, egy olyan adónemét, amely a hatalmat gyakorló munkásosztály tagjait terhelte. Ez egy akkora sokk volt abban az időben, hogy a (munka)bérből és fizetésből élők a mai napig nem tudták megemészteni, kiheverni. Ma is úgy hivatkoznak rá, mint az ADÓ-ra, a legjelentősebb állami bevételre, amiből az ország háztartása működni képes. És nincs az a politikai hatalom 35 éve, aki elmagyarázná a népnek, a munkásosztálynak, vagy tudja a tököm, minek lehet még őket nevezni, hogy a szocializmus elmúlt, hogy már akkor is hazugság volt, hogy tiétek a gyár, hogy a munkabéretek adójából a hétvégi parizerre sem telne.

Szépen meghagyták a melóst abban a tévhitben, hogy az általa fizetett SZJA kvázi egy olyan kóserpecsét, amely igazolja, hogy ő valaki, hogy ér valamit. Pedig nem is.

Nem arról van szó, hogy a bérből és fizetésből élők munkája csekély értékű lenne. Egyáltalán nem! Sőt, igenis van értéke, mindig is volt. Csak nem úgy. Például a szocializmusban a különböző üzemekben előállított termékek, - legyen az Ikarus busz vagy élelmiszerek – piaci forgalmi értéke igen jelentős volt. Az állam abból élt, hogy az előállított produktumokat eladta, azaz kereskedelmi forgalomba helyezte.

Az állami bevételek tehát a kereskedelmi forgalomból származnak. Ne menjünk vissza odáig, hogy az értelmes élethez három komponensre van szükség: táplálkozás, szaporodás és helyváltoztatás (mozgás). A forgalom szavunk is mozgásra utal.

A szocializmusban ez kb. úgy nézett ki, hogy a melós a napi munkájával megtermelt ezer forintot, a napi bére viszont csupán 8 forint volt. A számok nyilván nem pontosak, de a nagyságrend alapvetően stimmel. Az arányok annyiban változtak a rendszerváltozás óta, hogy… Változtak a fenét! Most is pontosan ugyanazok az arányok. A nagyüzemekben, természetesen.

Az egész szemfényvesztésben az a legborzalmasabb, hogy meghagyják a szerencsétleneket abban a hitben, hogy a személyüket terhelő adók képesek eltartani egy országot, mert kenyértörés esetén bármikor bizonyítani tudnák, hogy az SZJA egy kalap szart sem ér. Ellenben, ha bevallanák, hogy az általuk előállított produktum kereskedelmi forgalmi értéke ezerszerese annak, amit az előállításáért kapnak, abból baj lenne.

Erre az alapvető igazságra mindenki rájött már, aki kellően szorgalmas és kitartó volt, és vállalkozóként elkezdett saját produktumot előállítani és a piacokon eladni, azaz kereskedelmi forgalomba helyezni. Elég csak, ha arra gondolunk, mennyivel jobban él a vállalkozó, mint a melós. Hogy vállalkozni felelősséggel jár, hogy kockáztatni kell, hogy nincs fix munkaidő, ami, ha letelik, tovább nem kell a melóra gondolni sem, az is tény. Ezért is nem lesz vállalkozó mindenkiből.  

A vállalkozó pontosan tudja, hogy alapesetben általános forgalmi adóként lényegesen többet kell befizetnie az államkasszába, mint munkabéreket terhelő adókat. Forgalmi adó minden előállított terméken, - legyen az fizikai vagy szellemi – van. Egyszerű példával élve: amikor a melós fizu után bemegy a Tesco-ba és jól telerakja a bevásárlókocsiját, sokszorosan megadóztatott termékeket vásárol, amelyekre mindre fizet még általános forgalmi adót is. Az „általános” szó egyfajta mértékegység is lehet, hiszen jelzi azt, hogy mindenre kiterjedően számolandó.

Egy picit járjuk körül a kádári nosztalgia egyik legundorítóbb képződményét, a 3,60-as kenyér mítoszát.

Manapság egy kiló kenyér egy tetszőleges hipermarketben 800,- Ft körül mozog. Egy közepesen drága magánpékségben nem is nagyon van kilós kenyér, csak 75 dekás, kovászoltnak nevezett, ami 900-1000,- Ft árért a bepalizható vevőké lehet. Jó drága! Ám a tény, hogy a 3,60-as kenyér mérföldekkel egészségesebb volt, mint a mai, jól marketingolt szemét, mit sem változtat a helyzeten: a 3,60-as kenyér ugyanis egy rendkívül veszteséges produktum volt.

Mivel azonban a „kenyeret adj a népnek!” felszólítás a szocializmusban egy igen jelentős varázsige volt, bármi áron biztosítani kellett. A kenyér, - habár igen sokat vesztett a jelentőségéből – ma is alapélelmiszer, ha nem is sorolták az 5%-os áfakulcs alá tartozó termékek közé.

Ahhoz, hogy egy pékség jelentős profitot legyen képes termelni, rendkívül leleményesnek kell lennie az egységet üzemeltető vállalkozónak. Már túl azon, hogy hamis reklámokkal népszerűsített silány alapanyagokat használ. S gondoljunk csak bele, mi lenne, ha a minimálbér növekedése miatt a pékek fizetését is emelni kellene.

A kenyér, amiként az SZJA adónem, hibás hivatkozás minden körülmények között. Pedig milyen szépen szakrális szintre emelte mindkettőt a történelem! A kenyeret és cirkuszt a népnek (panem et circenses) már az ókori Rómában is jelmondatként működött. Az SZJA elnevezése pedig a „személy” szó használatával annak hordozóját igyekszik jelentőségteljesebbnek feltüntetni. Azonban mindkettő csupán arra való, hogy befogják vele az elégedetlenkedők száját.    

ELSŐ RÉSZ

A „LOP” IGE

 

A magyar közéletet leginkább tematizáló szó a „lop” ige, illetve ennek ragozott alakjai. Egyesek, - elsősorban az életben kevésbé sikeres és/vagy kevésbé iskolázott emberek – minden olyan összefüggésben használják, amely saját társadalmi helyzetük kedvezőtlen, kényelmetlen eseményeit kívánja (meg)magyarázni.

Valamit azért nem érhettek el (sikereket például), mert valakik ellopták tőlük a lehetőséget. Azért élnek szerintük elégtelen anyagi körülmények között, mert a társadalmi pozícióban felettük állók meglopják őket. Tulajdonképpen bárki, aki jobban él náluk, az lop. Nem lehet máshogy, hiszen ők okos és szorgalmas emberek, mégsem vitték semmire. Ergo, aki meg vitte valamire, - mivel nem lehet náluk okosabb és szorgalmasabb - nyilvánvalóan lop.

A lopás egy olyan, cselekvést jelentő ige, amelyhez a mindenkori állam évezredek óta joghatást fűz, vagyis jogellenes cselekmény. Differenciáltabb jogrendszerrel rendelkező államokban a lopást az elkövetés értéke és módja alapján kategorizálják enyhébben, illetve súlyosabban büntetendő cselekményként. Ahogy mondani szokás, a lopás büntetőjogi kategória.

S bár Magyarország, ahogy a 10 millió futballszakértő és infektológus hazája, úgy a 10 millió jogtudósé is, ennek ellenére a lopásra, mint a közerkölcsbe ütköző cselekményre hivatkoznak elsősorban. Azt most hagyjuk, hogy a lopás vagyon elleni bűncselekmény, és pont semmi köze a közerkölcshöz! Vagy legalábbis nem úgy, ahogy a szezont a fazonnal keverő kannásbor polihisztorok hivatkoznak rá.

Bejegyzéseimben több alkalommal is elmeséltem egy a gyermekkorom és az élhető szocializmus kapcsolatáról szóló történetet. Miskolcon, a Vasgyárban nőttem fel. Ez egy olyan környék volt, ahol a Lenin Kohászati Művek dolgozói laktak, csupa kérgeskezű, olajosképű proli. Reggelente a Vargahegyről jártunk iskolába, és rendszerint megálltunk a „temetősi boltnál” iskolatejet és kiflit vagy zsemlét venni. A bolt onnan kapta a nevét, hogy vele szemben, a vasúti síneken túl volt a vasgyári köztemető.

Számtalanszor előfordult, hogy korábban kellett beérnünk az iskolába, mint a bolt nyitott. Ilyenkor elvettük a tejet vagy kakaót, a kiflit vagy zsemlét, és a ládára helyeztük annak árát. Soha nem tűnt el egy forint sem! Lopni ugyanis nagy szégyen volt. Aki lopott, azt a társadalom kiközösítette, elkerülték embertársai, páriává vált. S ha így nézzük, a lopás a társadalmi erkölcs elleni súlyos cselekedetnek volt felfogható.

Szóval, azok a szerencsétlenek, akik ma is mint helytelen morális cselekményt, azaz erkölcstelen viselkedésként emlegetik a lopást, olyan nagyot nem tévednek. Csak eltévedtek az időben és a rendszerben.

Nincs már szocializmus (szerencsére!). Kapitalizmus van, annak minden hibájával. Sokan, akik képtelenek a kapitalizmus feltételrendszerében érvényesülni, visszasírják a hajdani népnyomorító, tömeggyilkos rendszert és annak kontroll nélkül uralkodó vezetőit, olyan gonoszságot és olyan gonosz embereket, ami és akik, ha létezne az egyházak Istene, sosem lehetett, sosem lehettek volna.

Mégis voltak. Voltak Kun Bélák, Károlyi Mihályok, Szamuely Tiborok, Lukács Györgyök, Rákosi Mátyások, Péter Gáborok és Kádár Jánosok. S vannak ma olyan szerencsétlen sorsú mentális hajléktalanok köztünk, akik őket sírják vissza, mert szerintük Orbán ellopta mindenüket. Az eszüket, a szorgalmukat, a kitartásukat, a helyes morális értékrendjüket, a pénzüket.

Igaz, ők mindebből csupán a pénzüket siratják. Az fáj nekik leginkább, hogy az anyagi javaikat ellopta/ellopja a patás Orbán. Elvégre az országot ők, a havi 200-300 ezret adózó egyszerű prolik tartják el. Ebből következik, minden állami vagyont ők keletkeztetnek, s ezért „igazság szerint” az az övék.

Ebben a gondolatmenetben a logikai láncolatnak még a látszata sincs meg. Ezek a szerencsétlenek olyan végletesen buták, hogy mód sem létezik ebből a végtelen sötétségből kihozni őket. Igaz, szándék sincs erre. Vagyis, attól, hogy ezek a nyomorultak egy beteges téveszmében élik az életüket, még nem jelenti azt, hogy a hatalmi téboly ne lenne egyre jellemzőbb a politikát és közéletet befolyásolók, az úgynevezett vezetők körében.

A kapitalizmus egyik árnyoldala, hogy az opportunizmus, az előnyös helyzetek kihasználásának gyakorlata teljes mértékben levetkőzte magáról a közösségi erkölcs minden nyűgét. Olyasmi, hogy valami nem illendő, hogy másoknak nem okozunk kárt, a legcsekélyebb mértékben sem érdekli.

Leginkább is azért, mert az ezt a viselkedést megvalósítók legfeljebb annyit tartanak számon, hogy cselekményük ütközik-e jogszabályba, illetve, amennyiben igen, az ezt vizsgáló rendszer képes-e azt számon kérni rajtuk. Ezzel kapcsolatban tehetünk két megállapítást:

1., Az opportunizmusnak nem kellene feltétlenül gátlástalansággal párosulnia.

2., Az opportunizmus legnagyobb veszélye, hogy vonzza a korrupciót.

Önmagában a gátlástalan harácsolás nem feltétlenül valósít meg bűncselekményt. Az úgynevezett elitek tőkekonvertációja nem mindig jogszabályszegő. Elitek alatt a politikai, a gazdasági és a kulturális élet prominenseit értjük. Rájuk jellemző, hogy a saját közegükben elért sikereiket más közegben is igyekeznek megismételni, kamatoztatni. A politikusok a politikai tőkéjük erejét gazdasági tőkéjük növelésére használják, a gazdaság vezetői pedig politikai befolyásra hajtanak. Majd végül mindegyik könyvet ír, amellyel porig gyalázza a kulturális életünket, mégis elkapkodja a pórnép, mert azt hiszik van benne recept egy jobb élethez. Szerencsétlenek!

Amikor tehát az egyszerű népek azt óbégatják, hogy Orbán lop, nem képesek felmutatni bűncselekményt, pusztán ösztönösen érzik, hogy egy morálisan jól megalapozott társadalomban nem csupán a vezető politikusok családtagjai, barátai, ismerősei gyarapodnának.

Ám a tény, hogy irritálóan magas korrupció mellett sem tudnak bűncselekményt felmutatni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem történnek nagyobb számban közvagyon elleni bűncselekmények, illetve hivatali visszaélések ezek eltusolására. Ó, dehogynem! A létező összes emberi társadalmi képződményre jellemző volt ez a működési metodika. Gyarló az ember, ahogy mondani szokás.

Például a munkahelyéről ezt-azt hazavivő melós a saját cselekményét nem tartja lopásnak, vagy jobb esetben arra hivatkozik, hogy „fent is lopnak, és ott sokkal többet”. Ezzel mindösszesen annyi a problémám, hogy a „mindenki azt lop, amivel dolgozik” elv alapján, ha a lakatosból miniszter lenne, már ő sem reszelőt lopna haza, hanem sok-sok pénzt. Simán megideologizálná, hogy az neki miért is jár. Volt rá példa: szocializmusnak hívták.

A jelenlegi hatalom is elhiszi, hogy az, ahogyan a gazdasági életünkre, a társadalmunk morális alkotmányára tekintenek, az teljesen normális. Mi több, ők kidolgozzák a belüket is értünk, ergo nekik egy picivel több jár. Amivel nekem nagyobb gondom nem is lenne. Ám az, hogy a jól láthatóan degenerált kölykeik is élvezik a szüleik „áldozatos társdadalomépítő és társadalommegmentő munkájának” gyümölcsét, már nem fér bele.

Speciel nem csak én gondolom így, hanem az országunk sorsát befolyásolni képes entitások is. Ezért is halódik a gazdaságunk, ami a körülményekhez képest elég sokáig hasított.

S hogy mindeközben miért gondolom úgy, hogy a „lop” igét és annak ragozott alakjait reggeltől estig mantrázók totál idióták? Nagyon egyszerű: Az elitek kvázi celebként is működnek, vagyis a példájukat követendőként adják el. Tudományos ténynek számít, hogy az emberi társadalomnak csupán a 10%-a „versenyző”, a többiek „követők”.

A versenyzők azok, akik kihasználják a lehetőségeket, akik érzékenyek a társadalmi mozgásokra, s akik sajnos legtöbbször teljes mértékben megszabadultak a morális béklyóktól. Nem akadályozzák őket erkölcsi megfontolások, viszont a gátlástalanságukból olyan piedesztált építenek maguknak, amely előtt azok a nyomoroncok térdelnek, akik egyébként elvileg elítélik az erkölcstelen életmódot.

A baloldalon most egy olyan pitiáner tyúktolvajt istenítenek, aki pusztán azért állt az elégedetlenkedők élére, mert nem engedtek neki többet lopni. Ezért is mondom, a parlamenti választások során a „lop” ige és annak ragozott alakjai semmilyen súllyal nem esnek latba. Orbán nem abba fog belebukni, hogy a nem túl intelligens kislányának adta a kínaiaktól felvett hitelt, hogy abból urizáljon. Nem.

Itt jegyezzünk meg egy nagyon fontos körülményt: Ki az a nemnormális, aki, ha hatalomra kerülne, nem azokkal venné körbe magát, akikben megbízik? Lefogadom, hogy az engem olvasók közt akad olyan, aki simán bemondja, hogy „Én!”. – Nem tudom, ki vagy, de maradj csöndben, mert te a nagy átlagnál is agyalágyultabb vagy!

Ép értelmű ember a barátaiban, a jó ismerőseiben és a családtagjaiban bízik meg elsősorban. S akikben megbízol, azokkal kapcsolatban elfogult vagy. Az elfogultság tévutakra vihet, és visz is. Például minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb. Kivéve, persze, ha Quasimodo-nak hívják és a Notre-Dame-ban toronyőr. Sajnos az érzelmek a hozzánk közel álló személy intellektusával kapcsolatban is megcsalhatnak minket.

Csak nézzük meg, hány volt szocialista vezető degenerált gyermeke vagy unokája osztja ma is az észt!

Hozzájuk csatlakoznak a rendszerváltozás utáni, az elmúlt 35 évben becsontosodott elitek ivadékai. Az összes nagyon okos, és meg van róla győződve, hogy mindent a saját erejéből, a rengeteg eszének köszönhetően ért el. Nem, nem csak megjátsszák, ezek hittel hiszik, hogy ők tényleg „sokkal jobban tudja okosak”, mint a Nabu nép a Star Wars: Baljós árnyak című epizódjában a Gangenek szerint.         

S bár igaz, hogy a választások során a nagy számokat rendszerint nem az értelmiségi réteg, a középosztály produkálja, hanem a marginalizálódott és egyre nagyobb létszámú prolik, éppen az együgyű ragaszkodásuk a választott rajongottjukért osztja meg őket annyira, hogy sosem lesz belőlük a mérleg nyelve, sosem juthatnak érvényre a vágyálmaik. A műveltebb középosztály pedig az orrát befogva fordul el tőlük.

Szóval, nyomoroncok, hiába óbégattok, hogy ez vagy az lop, primitív lázadásotok pont attól a legvisszataszítóbb, hogy abban a pillanatban elárulnátok a mellétek álló középosztályt a hatalmasok szolgálatáért, amikor beígérnének nektek egy teljesíthetetlen, de szépen hangzó koncot. Mert végtelenül ostobák vagytok. Mert, amíg alul vagytok, a szervilizmus jellemző rátok, amikor meg felülkerekedtek, tömeggyilkossá váltok. Ti vagytok a nép, az Istenadta nép!

 

   

 Az anyakornak vége, de bennünk soha nincs béke

Lázadunk, amikor más már nyugovóra térne

/Vicc Beatz: Holtpont (Mixtape III.) – Prológ: Siska Finucci

 

Sokan nem szeretik a rap zenét. Sőt, zenének sem tartják! Én nem tartozom ezek közé. Én, ha magyar zenét hallgatok, az kizárólag rap. A szövegek miatt. Sokkal több bennük a mondanivaló, mint más műfajok dalainak szövegeiben. Ráadásul én a zenei alapjaikat is kedvelem.

No, Majka, bár rappernek tartja magát (szerintem nem az), kivétel. Két sort nem bírok meghallgatni a nótáiból. Annyira kínosan gagyi, hogy abba belehalok. (Belehalok, na, na, megvan? Maaaajka!) Ezért is szeretik sokan. Tingli-tangli, mélységesen primitív verseléssel. S bár letagadja, a nagy rímhányó, MC Gesztenye, alias Geszti Péter róla írta a Költő Troll című nótáját.

Az most mellékes, mit gondolok Gesztiről, mint emberről, anno nagy Rapülők rajongó voltam.  Aki nem tudná, a Rapülők egy nagyon jópofa kis hip-hop formáció volt a 90-es évek elején. Életérzésben valami olyasmi, mint a mai napig aktív Scooter nevű német banda. Nem akartak ők lázadni, csak szórakoztatni. Ahhoz viszont értettek. Te jó ég, mennyit buliztam Rapülők zenére!

Visszatérve Majkára, maga a rap műfaj vagy a gengsztervilágról, vagy a lázadásról szól. S ez utóbbi, tudniillik a lázadás, sok fiatalt megérint, ugyanis a tinédzserek alaphabitusa a tekintély elleni lázadás. Nyiladozó értelmükkel felfedezik, hogy az apjuk és az anyjuk nem tökéletes, a tanár sem tud mindent, ergo a világ, amiben élnek nem tökéletes. És ami nem tökéletes, az rossz. Istenem, hányan hasonultak meg, miután rájöttek, hogy tökéletes világ nem létezik.

A lázadó ifjak azon az intellektuális nívón még nincsenek, hogy megválaszolják a legfontosabb kérdésket. Igazából feltenni sem tudják azokat helyesen. Csak a hormonjaik által stimulált ösztöneik súgják nekik, hogy kell lennie egy jobb világnak is, mint amit a szüleik és nagyszüleik teremtettek. Ezért hívják ezt szimplán csak lázadásnak. Zsigerileg érzik, hogy nem minden jó, hogy nincs is Télapó és Jézuska. Miközben a hormonháztartásuk brutális mértékben növekszik.

Egyébként nem is tévednek. Lehetne őszintébb, sokkal őszintébb is a világ, élhetnénk kevesebb intrika és közönyösség mellett. Ám az embert Isten nem így alkotta meg. S mire felnőtté válnak a lázadó ifjak, már nem látják azt a szebb világot, amiről fantáziáltak, amiről hitték, hogy létezik, létezhet. Jó esetben, persze. Mert vannak, akik a tinédzserkori értelmi és érzelmi szintjükön ragadnak, nem képesek mentálisan kifejlődni.

Intézményesített, de legfőképpen ünnepélyes, tehát valamelyest szakrális alapú átmeneti rítusok (kisdobos- és úttörőavatás például) hiányában az egyes személyiségérési szintekre történő átvezetés évtizedek óta hiányzik a társadalmunkból. Egyedül az érettségi vizsga maradt, de az is elsilányult előzmények, illetve a fokozatban feljebb lépés nehézsége hiányában.

S amikor panaszkodunk, hogy napjainkban a szektásodás térnyerése torz társadalmi teret hoz létre, sosem gondolunk a rendszerváltozás során elkövetett hibáinkra, amikor a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is. Hogy csak egy példát mondjak: sorkatonaság. Abszolút a sorkatonaságellenes voltam mindig. Ma sem vezetném vissza. Ám fiaink nem kaptak helyette mást, amely megtaníthatta volna őket intézményesített szinten a fegyelem szükségességére.

Így jutottunk el egy olyan társadalmi zsákutcába, amelyben a férfiasság toxikus maszkulinitás, ahol a nők látványosan erőszakosabbak, agresszívabbak, mint egy férfi. Magyar Péter például ennek a jelenségnek a legkiválóbb reprezentánsa. A csávó ökölbe sem tudja szorítani a kezét, egy igazi lány simán megverné, de úgy kakaskodik, mintha legalábbis Mike Tyson lenne. Egy tipikus feminin alkat, bizonytalan szexuális identitással. Az átmeneti rítusok kiiktatása így tette gyengévé társadalmunkat.

Ezek a szerencsétlen ifjú lázadók olyan gyengék, hogy valódi társadalmi változások előidézésére alkalmatlanok. Száz évvel ezelőtt ezzel a hajtóerővel simán forradalmat csináltak volna. Mert akkoriban nem csak a szándék volt erős, de az áldozatkészség és a kitartás is. Lám, az ilyen ifjúkommunisták hogy végiggyilkolászták az országot a tanácsköztársaság idején!

Itt van ez a drogos kis picsa is, a Sisi, aki legújabban csatlakozott Majkához, és a Fideszre szavazó rajongóit dilidokihoz küldi. Pont olyan, mint a „Volt egyszer egy… Hollywood” című filmben a végső jelenet szektás drogos kurvája, akinek Brad Pitt szétzúzza az arcát, majd később Di Caprio felgyújtja a medencében lángszóróval.

Egyébként bírom a kiscsaj zenéjét, amíg csak szimplán idióta. Láttam vele interjút, abban is vicces volt. Butának nem mondanám, de a lelassult beszédje egyértelműen tanúskodik az elmeállapotát súlyosan befolyásoló drog hatásáról. Ráadásul önmagát a kannabisz legalizációjának élharcosaként tartja nyilván. S nyilván fogalma sincs, hogy már most sincs rövidtávú memóriája.  

Elképzeltem, hogyha ezek mögött az iszonyatosan agresszív és gyűlölködő gyenge emberek mögött lenne valódi társadalmi támogatottság, ezek simán nekilátnának létrehozni egy második tanácsköztársaságot, ami sokkal primitívebb módon lenne erőszakosabb, mint az első volt. Tényleg óriási szerencsénk, hogy gyengék forradalmat csinálni, különben lenne olyan vérengzés az országban, amilyen még sosem volt.

Ugyanakkor a fiataloktól elvenni a lázadás jogát nem helyes és nem is hasznos lépés. Határokat kijelölni igen. Intézményi szinten irányítani úgyszintén. Persze nagyon óvatosan, finoman, hogy ne érezzenek benne kényszert. Ez nem egy lehetetlen feladat, és nem is kell benne átütő sikereket elérni. Mindösszesen annyira lenne szükség, hogy a fókuszt társadalmi csoportokról személyekre helyezzük át.

A lázadásnak ebben a szélsőbaloldali változatában az a veszélyes, hogy a lázadók maguk is érzik saját gyengeségüket a rendszerrel szemben, de meg vannak győződve róla, ha elpusztítanák azon embertársaikat, akik a rendszer működését szavazatukkal biztosítják, a rendszer nem létezne többé. Sajnos nincs annyi értelmük, hogy felfogják, a rendszer globális, azt lokálisan legyőzni nem lehetséges. S ha legyőznék például Orbánt, gyorsan rájönnének, hogy a „lop”, „lopnak” szavak súlya mily csekély, mennyire nincs semmilyen hatása egy rendszer működésére.   

Nem hallgatok Majkát. Az a zene, amit ő játszik, az az irányzat, amit ő teremtett meg, számomra elfogadhatatlan, visszataszító. Mondom ezt úgy, hogy a Dopemannel közösen készített első lemezének eredeti CD változata ott van a polcomon. Félreértés ne essék, nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha Dopeman milyen jó lenne. Sőt! Dopeman még a Kartellel való együttműködése során alkotott nagyot, azóta sem csinált semmi olyat, amit meghallgatnék. Ellenben Majkát tényleg ő „csinálta meg”.

Aztán Majka ügyesen összeállt két másik rapperrel, amiből aztán kialakult valami érdemleges. S bár sosem hallgattam Majka-Curtis-BLR formációt, a tehetségüket eszemben sem volt, eszemben sincs elvitatni. Majka egy kiváló előadóművész. Ez tagadhatatlan. Hogy ez mellett egy szerény intellektusú, ám annál agilisabb celeb, ez is tény. Az pedig, ahonnan indult, s ahová eljutott, megsüvegelendő.

Senki ne jöjjön azzal, hogy visszataszító valóságsó hőse, hogy egy vulgár és bulvár celeb! Igen, az. Azonban ezzel együtt is egy céltudatos ember, akinek elegendő volt egy pici lökés, és üstökösként száguldott a celebvilág egén. Megvalósította önmagát, egzisztenciát teremtett maga és a családja számára. S afelől sincs kétségem, hogy szerető és gondoskodó apa.

Szóval, ha a gagyi zenéjét nem vesszük figyelembe, Majka igenis lehet példakép minden külvárosi proli számára. Mert inkább legyen sokezer Majka, mint ez a megannyi, a társadalom perifériájára szorult szerencsétlen. Más kérdés, hogy Majka a gyökereit nem feledve helyesen képes-e megszólítani őket.

Sajnos nem!

Itt mutatkoznak meg a celebritás lét korlátai. Ne vonjuk kétségbe, hogy a társadalmunkban a marginalizálódottak és marginalizálódók létszáma folyamatosan nő! Ez katasztrófához vezető társadalmi vakság lenne. Aki pedig abból következtet a társadalom általános egzisztenciális állapotára, hogy mennyien állnak sorba a hipermarketekben, s hogy mindig tel vannak hétvégente a szállodák, az sajnos semmivel sem okosabb, mint a Majka vagy más celebek hergelésére őrjöngő félmajmok.

Jó, hát persze, én is morgolódom a Tesco-ban, hogy lám, mennyi pénze van az embereknek. Ám arról nem lamentálok ilyenkor, milyen megtakarításból, hogy nem az „egyszer élünk!” elv gyakorlati megvalósulását látom-e. Holott nyilvánvaló.

Nyújtsa már fel a kezét, aki nem korholta még a cigányokat, hogy pik-pakk elverik a lóvét, amit keresnek, a segélyt, amit kapnak, vagy a csórelásból szerzettet! Na, ugye! Azt sem tagadhatjuk, hogy a cigányság, - az most mindegy, milyen okból – de a társadalom perifériáján él. Él egyik napról a másikra. Ebből nyugodtan fel lehet állítani azt az analógiát, hogy a magyar lakosság átgondolatlan költései a cigányság életvitelének analógiája, s ez egyértelműen bizonyítéka a marginalizálódás elsúlyosbodásának.

Én pedig, amikor manapság hangoztatom, hogy a gazdasági életünkbe visszatértek a 90-es évek, nem csupán az erősödő gengszterizmusra, de a gazdasági katasztrófa irányába mutató körbe tartozásra is célzok. Záródnak és szűkülnek a körök. Odafentről mind több vállalkozót szorítanak ki a piacról, mert minden nekik kell. Nincs ebben semmi új, semmi rendkívüli, mindig az erősebb kutya baszik.

Emlékszünk Hofi Gézára? Valamikor nagy nevettető volt. Kádár jóbarátja, a gyilkos szocializmus éltetője és kiszolgálója. Ő volt a szelep a kuktán, ami segített kiengedni a gőzt. Ebben a tekintetben Majka is hasonló szerepet tölt be.

Most jöhet az, hogy ne hasonlítsuk már Majkát Hofihoz. Pedig de! Ez csupán alanlógia, s legfeljebb annyiban morbid, hogy egy tömeggyilkos rendszer bohócát még ma is többre tartják, mint a demokrácia egy nem különösebben jelentős és majdhogynem ártalmatlan celebjét.

Ízléstelen, amit Majka a minap véghez vitt a színpadon. Az még ízléstelenebb, ahogy megválaszolt a kritikusainak. Mint mondtam, a celebeknek is megvannak az intellektuális korlátaik. Hány „okos” celeb van? Na, hát pont ennyi! Intelligens meg annyi sem. Majkának egyszerűen nincs képessége felfogni cselekménye súlyát. Nem azért bagatellizál és terel, mert akkora dörzsölt gazember, hanem azért, mert pont olyan proli tróger, mint akikhez szól.

Továbbra sem vitatva el az alkalmazkodóképességét, mert ő aztán tényleg az a celeb, akinek nem tudnánk felmutatni egy milliárdos és politikai múlttal is rendelkező szülőt. Nyugodtan nézzünk csak végig, az összes többi szocialista káder felmenőkkel rendelkezik, kivétel nélkül. Ebből a szempontból Majka üdítő kivétel.

S függetlenül attól, hogy mennyire volt ízléstelen, - és igen, akár uszító – a performansza, Hofi álságos szocializmus-kritikája hatására sem vonult senki az utcára. Ne vessük el a sulykot! Elégedjünk meg cselekménye kontraproduktivitásával, mert az elég jelentős mértékű. Jó ízlésű ember – értsd alatta: kellően intelligens, a családját szerető ember – pontosan érti, mi a teendője ilyen helyzetben.

Majka kis tragikomédiája pont egyetlen szavazatot sem szerzett a baloldalnak, ellenben ráébresztett akár csalódott jobboldaliakat is, hogy el kell menniük voksolni 2026-ban, és a megfelelő(bb) helyre tenni az X-et.         

Platón azt mondta, a demokrácia oklokrácia, vagyis a csőcselék uralma. Talán picit sarkosan fogalmazott. Nos, Platón valahol egy gályán végezte rabszolgaként. Jó erős férfi volt, biztos sokáig bírta. A neve, mármint a beceneve, a Platón is onnan ered, hogy széles háta volt, mint egy plató.

Én egyetértek Platónnal, a demokrácia valahol tényleg a csőcselék uralma. Csakhogy a "csőcselék" valahogyan keletkezik. A társadalom mind jelentősebb létszámának marginalizálódása a rendszer előnyei élvezetének hiányából fakad.

Vajon a csőcselék-e az egyedüli felelős azért, hogy egyre nagyobb a létszámuk?

Részben, természetesen, az egyén a felelős saját sorsáért. Ugyanakkor a rendszert működtetők felelőssége is óriási. Ugyanis az a mondás is elég régi keletű, és nyilván a tapasztalaton alapul, hogy "a capite foetet picis", vagyis a fejétől bűzlik a hal.

Különös módon egy társadalomban a marginalizálódást sosem a kedvezőtlen gazdasági folyamatok, hanem a morál erodálódása indítja el.

Akár demokráciában élünk, akár diktatúrában, a morális hanyatlás elleni egyetlen védekezés az izoláció, az információ szűrése, az információhoz eleve nehezebben hozzáférők félrevezetése.

Magyar Péter egy ilyen izolációs folyamat kellős közepébe "született" bele. Génjeiben hordozva ennek a torz társadalmi folyamatnak minden aljasságát, agresszivitását.

Magyar Péter csupán egy Cipolla-epigon.

Hogy mi (inkább ki) az a Cipolla?

Thomas Mann: Mario és a Varázsló című novellájának gonosz figurája, egy hitvány erkölcsű illuzionista, aki a gonoszságaiban kéjeleg. Az író kora akkori vezetőiről mintázta negatív hőse személyiségét, a fasizmus kritikájaként.

Cipolla lovag tehát a politikum jellemrajzának egy fontos részlete. S ha nem is fenyeget minket fasizmus, a társadalom morális válsága olyan mélységesen mély, mint a Mariana-árok.

Nagyon kell tehát figyelnünk, hogy ne jussunk Marionak, a pincérnek a sorsára, aki megaláztatásából eszmélve erőszakot követ el, lelövi Cipollát. Értékrendünket ne egy közösségmasszába integráljuk, ne engedjük el megkönnyebbülten egyéni felelősségünket, ne bízzuk a sorsunkat másra, mert csalódni fogunk.

Azt mondják, nincs más utunk, mint a demokrácia. Egy elmeháborodott kommunista "filozófus", bizonyos Francis Fukuyama szerint elérkeztünk a történelem végéhez, hiszen a liberális demokráciánál nincs fejlettebb emberi társadalom.

Fukuyama egy idióta, egy gondolattalan futóbolond. Létezésünk lényege a permanens fejlődés, változás. A demokráciánál is van jobb. Biztosan van. Ám, ha nem is keressük, nehezen találunk rá. Számtalan tudomány van, amelynek képviselői hivatottak lennének kiutat keresni a zsákutcába torkollni látszó demokráciából. Ám a tudomány dogmatikussá, haszontalanná vált. Egzisztenciaféltő vén faszkalapok és huszadrangú seggnyalóik bohóckodnak katedrának nevezett cirkuszi porondokon.

Hiányoznak a hősök. Hiányzik az igazi példamutatás. Mert állítanak elénk számtalan rajongani kötelező fikciót példaként, de ez egy sem alkalmas arra, hogy erkölcsi iránymutatást nyújtson.

Társadalmunkban egyik oldalról ördögök ott és angyalok itt, a másik oldalról angyalok itt és ördögök ott. Ez egy egyre gyorsuló körforgás, amelyben a centripetális erő mind többeket sodor a rendszeren kívülre, mind többeket marginalizál.

A 90-es években egy ilyen Magyar Pétert a társadalom néhány nap alatt kivetett volna magából. Most pedig egy nagy illuzionista hitvány másolataként is képes milliókat elbűvölni.

Vajon a mutatvány végén ki húzza meg a ravaszt?

Persze, állíthattam volna más ellentétpárt is, s abban ugyanúgy felsejlene jelen társadalmunk legégetőbb problémája, a liberális demokrácia totális csődje. S nemhogy megoldásokat nem tudunk, de még a csőd okaiban sincs egyetértés, csupán egymásra mutogatás. A modern társadalomtudományok pedig legjobb esetben is csupán a tudományos szocializmus legprimitívebb konstrukciójának mondhatók.

Sir Winston Churchill egyszer azt mondta: "A demokrácia a lehetséges legrosszabb kormányzati forma - ha nem vesszük figyelembe az összes többit, amit eddig kipróbáltak."

Vagyis azt állította, a demokráciánál nincs jobb társadalmi együttélési forma. Platon erre azt mondaná: "a demokrácia oklokrácia” – azaz a csőcselék uralma.

Megint Churchill azt is mondta, „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

Egyik idézet valódiságára sincs garancia. Legjobb esetben is csak egyet tudunk érteni velük. Vagy nem. De ez biztos.

Éppen ezért legegyszerűbb, ha a tényeket rögzítjük legelőbb.

Első tény: a liberális demokráciákban is folyamatosan nő a marginalizálódott, vagyis a társadalom perifériájára szoruló emberek száma. Ők azok, akik a legkevésbé képesek érvényesíteni az érdekeiket.

Második tény: a marginalizálódott emberek a saját sorsukért mindig másokat tesznek felelőssé, miközben a megoldásokat is mindig másoktól (messiásoktól, erős vezetőktől) várják. Ez a felelősségvállalás teljes hiánya.

Harmadik tény: a liberális demokráciákban demográfiai válság van. Szemben azzal, hogy minden más társadalmi berendezkedésben a gyermekvállalási kedv jóval magasabb. Ez hosszútávon a caucasoid nagyrassz, a fehérember kihalását eredményezi.

Negyedik tény: a liberális demokrácia alapjait a modern technikai társadalmat létrehozó caucasoid nagyrassz, a fehérember fektette le, ezért ez a rendszer kizárólag a fehérember által működtethető, tartható fenn, és lássuk be, leginkább csupán a fehérember számára. Egyebekben a kutyát nem érdekli ez a társadalmi együttélési forma.

Ezen tényekben talán mindannyian egyetérthetünk. S itt akár be is fejezhetjük, mert innentől már csakis kígyót-békát kiabálhatunk egymásra. Mintha bármit is számítana, ki a felelős, ki miért felelős. Szerintem egyáltalán nem számít ugyanis, hogy ki miért felelős, ki miért hibáztatható, mert az érveléseink tökéletesen más dimenzióban gyökereznek, a másik fél számára értelmezhetetlenek. S azok is maradnak mindörökké.

Álláspontom szerint mindaddig nem gyógyítható a társadalmunk, amíg a helyes diagnózist fel nem állítjuk. Ám azok a közszereplők, akik ma különböző diagnózisokat igyekeznek felállítani, nem egyszerűen szerény intellektussal megvert kóklerek, de saját kisszerűségüket elfogadni képtelen „Liganavigátorok”.   

Hogy ki a „liganavigátorok”? – Frank Herbert: Dűne című tudományos fantasztikus regényében olyan lények, akik az úgynevezett „fűszert” használva képesek meghajlítani a teret, hogy az emberiség időveszteség nélkül utazhassa keresztül-kasul az univerzumot.

Társadalmunkban a szerény intellektusú politikusok, gondolattalan csinyovnyikjaik (hivatalnokok, holdudvar) és elvtelen skriblerek (újságírók) úgy hajlítják az igazságot, a valóságot, ahogy éppen kedvük tartja, s a mindenért másokat okoló, de boldogulást megváltóktól váró, a társadalom perifériájára szorult emberek elalélnak tőlük, a mutatványaiktól.   

Hát, így elég nehéz lenne társadalmat reformálni.

A régi korokban minden betegségre az érvágás volt szinte az egyetlen gyógymód. Mintegy kétezer (!!!) éven át tartotta fenn magát ez a formula. Miért ne lehetne hát gyógymód a társadalom eme akkut betegségére is a legősibb orvosság, a háború?

Herakleitosztól idézzünk: „A háború mindenek atyja és mindenek királya, és egyeseket istenekké, másokat embereké, egyeseket rabszolgákká, másokat szabadokká tett.”

S lám, világunkban egyre nő az agresszió, elmérgesednek a viszálykodások, robbannak ki lokális háborúk. Miközben papagájkórusok recsegnek szeretetet és békét.

Bejegyzésem címe egy óriási társadalomtudományi tévedés. A lojalitás nem ellentétpárja a vakhitnek. Nem! A lojalitás a vakhit felé vezető út kezdete.

Mondok egy nehéz szót: „útelágazás” (by Medgyessy Péter miniszterelnök)

Valóban útelágazáshoz érkeztünk. Na, nem mindenki, hanem csak azok, akik a vakhit felé vezető úton a lojalitásnál járunk. 2026-ban majd mindenki dönthet róla, halad tovább a vakhit felé, vagy letér a lojalitás útjáról. Sapienti sat.

 

Hozzá vagyok szokva, hogy csúnyákat mondanak rám a hátam  mögött. Egyrészt nem érdekel, másrészt megtanultam hatástalanítani az aknákat. Nem utolsósorban pedig igyekszem keményen, de szabályosan játszani. A csalást, a hamisságot elutasítom. Szilárd morális értékrendem van, amely jóval szigorúbb és koherensebb, mint az átlag embereké, ugyanakkor  az egyes társadalmi folyamatokban megfigyelhető, számomra elfogadhatatlan attitűdök tekintetében kevésbé vagyok pönalisztikusan (büntetéscentrikus) gondolkodó.

Éppen ezért a Dezső András nevű skribler kisszerű, semmivel alá nem támasztott vádaskodása is hidegen hagy. Megrendelésre ír rólam és társaimról képtelen valótlanságokat, pusztán azért, mert a miniszterelnök családja is érintett. Egyetlen, szerinte büntetőjogi kategóriába tartozó állításáról sem mutatott bizonyítékot. Nyilván nem is tud. Az ő köreiben az alaptalan vádaskodás megszokott. Ez a harmadik, rólam is szóló cikke is teljes egészében fikcióra alapozott, a részére megküldött eredeti dokumentumokkal cáfolt tatalma azonban elérte azt a szintet, amikor reagálnom kell. Nyilvánvalóan jogi útra tereljük az ügyet.

Kettőnk kapcsolata úgy kezdődött, hogy cikket akart megjelentetni rólunk, alapvetően a miniszterelnök öccséről, ám társaságunkból senki nem állt szóba vele, csak én. Az első cikke, bár kellemetlen volt számunkra, nem tartalmazott olyan elemeket, amelyért egy baloldali, magát tévesen újságírónak képzelő, a szexuális identitásában bizonytalan antifa akcionista hibáztatható lenne. A második cikk után annyit reagáltam, hogy „nyomokban tartalmaz igazságot is”.

A kedden megjelent új cikkben azonban minden egyes, még emberként is értelmezhető kijelentése hazugság. Úgy hazugság, hogy előzetesen írásban felajánlottam a magam, a feleségem és a cégünk bankszámláinak áttanulmányozását, illetve mindennemű, az ügyben érintett céges dokumentum eredetijének átadását, elektronikus levelezési rendszerünk áttanulmányozásának lehetőségét. Egyes ilyen dokumentumokat egyébként elektronikus levélben meg is küldtem a részére.

Nem élt a lehetőséggel. Úgy fogalmazott: „Egyetértek veled abban, hogy "ezt így olvasva elég durván" hangzik. De a rendelkezésre álló hanganyagok, dokumentációk, a belső levelezések, céges papírok és egy sor más, a birtokunkba került bizonyíték alapján, és természetesen a Telex jogászával is konzultálva, részünkről nincs kockázat abban, hogy ezzel a témával foglalkozzunk. De természetesen a Te álláspontod, a Te reakciód ugyanolyan fontos ebben az ügyben, mint másé. Én a szakmámat végzem, és korrekt módon tájékoztatlak téged arról, amit megtudtam, lehetőséget adva neked a reakcióra.”

Nyilvánvaló okokból nem ugyanazt értjük bizonyíték alatt, s hogy az erkölcsi értékrendünk fényévekre van egymástól, az is azonnal láthatóvá válik.

Íme az első „bizonyíték”:  „Soma leírta: ennek a körnek nagyjából 80-120 potenciális munkavállalóra volt valós szerződése, ennek ellenére 1000-1200 munkavállalónak adták el ezt a lehetőséget.”  - szerepel az egyetlen igaz szót sem tartalmazó cikkben.

Ezzel szemben itt közlöm a Dezső által is előcitált állításokat cáfoló hiteles dokumentumok crop-olt részleteit. Csak úgy, tanulságként. A teljes dokumentumok közlése mások jogait sértené.

Honnan is indult ez a történet:

Még az egyszerűsített honosítási eljárások során, mint hivatalnokot ismertem meg F. Richárdot (milyen bájosan elhallgatja a tróger nevét skriblerünk!), azaz Farkas Richárdot. Farkas a Károly körúti BMH kirendeltségen dolgozott rögzítőként. Ide jártam be napi rendszerességgel egyszerűsített honosítási kérelmet benyújtott ügyfeleim érdekében.

Mindenki pontosan tudta, ki vagyok. Mindenki! Amikor beléptem az épületbe, a portás azzal fogadott, hogy „fent várnak rád”. Az akkori osztályvezető a kollégáit is megkérte, segítsenek a munkámban. Amikor 2013-ban először kértek fel egyszerűsített honosítási eljárásban közreműködésre, hamar rájöttem, rengeteg anomália van a rendszerben. Ezeket az ordenáré szabálytalanságokat jelentettem. Igyekeztem segíteni a hivatalok, hatóságok munkáját. Ennek nem mindenki örült, de szép eredményeket értem el, amire máig büszke vagyok.

Ezért nyilván zokon esik, ha ilyen kisstílű módszerekkel igyekeznek lejáratni, mint teszi azt Dezső András, aki iszonyatos pénzeket vesz fel ezért egy bizonyos sértett embertől, aki így szeretne bosszút állni feljebbvalóján. Dezső András pontosan tisztában van vele, hogy az általa leírtak egyrészt nem igazak, másrészt a semmilyen jogi (büntető vagy polgári) relevanciával nem bírnak. Dezső csak azt nem tudja, hogy az őt lefizető személy eddig mindenki kezét elengedte, aki a szolgája volt, de az végül teherré vált számára. Előre látva a történet végét, nem nagyon van okom idegeskedni. Aki ismer, pontosan tudja, hogy egy ilyen kaliberű nímand nem tud kihozni a sodromból.

Vissza a Károly körútra! Csernák Somát is ott ismertem meg. Egy nagy darab hájpacni volt a fickó. Mivel a nők nem álltak szóba vele, egy ukrán-magyar kettős állampolgár látta el barátnőkkel jó pénzért, akik kiélvezték, hogy a dagikánál minden bulin bőséggel volt kokain, és még szexelni sem nagyon kelletett, mivel emberünk képtelen volt rá. A szerencsétlen egy hónappal ezelőtt a születésnapján halt meg. Túltolta a kokaint és megállt a szíve.

Farkas Richárddal rajtam keresztül ismerkedtek meg. Ricsi ekkor már nem dolgozott az OIF-nél. Felvettem back office-ba. Elvégre értett az idegenrendészeti doksik kitöltéséhez, ráadásul az anyja is ott dolgozott/dolgozik, és Ricsi készségesen szállított belső infókat. Ricsi anyjának a korábbi férje az Alkotmányvédelmi Hivatal alezredese volt, van is féltestvére ebből a kapcsolatból. Később, - azt hiszem jelenleg is – egy nagyon magasrangú OIF-es vezető szeretője lett az anyuka, a férfi azonban nős, ezért nem írom le a nevét.

Ricsi és Soma közös nevezője a drog és az alkohol. Az üzlettársam, akit Dezső csak Macsekként emleget, azért is gyűlölte őket, mert mindkettő ivott és drogozott, a munkájukat elhanyagolták. Aztán Ricsi egyszer ellopott egy nagyobb összeget. Nem emlékszem pontosan, de valami 4-5 millió forintot. Sokszor elmondtam már más fórumokon, hogy sajnáltam Ricsit, mert volt két gyereke. Amikor már minden partnerünk kérte, hogy ne engedjük már, hogy Farkas Ricsi készítse el a papírokat, én akkor is adtam neki munkát. Kár volt!

A Dezső-cikk egyetlen jogi relevanciával is bíró része, ahol Farkas arról vall állítólagos saját feljelentésében, hogy utasításomra szerződéseket kellett hamisítania. Eleinte nem is értettem, miért tesz terhelő vallomást önmagára. Aztán rájöttem, hogy ezzel akar nyomatékot adni az ügynek, hiszen a beismerővallomásában azonnal úgy nyilatkozik, hogy a hamisításokra én adtam utasítást.

Ez így elég kellemetlenül hangzik. Hiszen hiába állítom én, hogy ez marhaság, a cikk maga bulvár, Farkas beismerővallomása pedig elévülési időn túl történt. Vagyis valaki kiokosíthatta. Nem eléggé.

Ugyanis a nepáli munkavállalók esetében Németországban hitelesítik a céges dokumentumokat. Szóval, teljesen értelmetlen csalással operálni, mert nem érhet célt. Arról nem is szólva, hogy az illető nepáli toborzó egy Magyarországról 30 év után 5 évre kiutasított Fárhad nevű férfi volt. Fárhad sosem fizetett egyetlen fillért sem és folyton elrontott minden dokumentumot.

Az OIF megkért minket, hogy a kérelmezők sajátkezűleg írják már alá a dokumentumokat, amelyeket az Enter Hungary elektronikus rendszerbe feltöltünk, mert a részünkre megküldött szignó szkennelt-szerkesztett formában nem elfogadható. Megjegyzem, a korábbi gyakorlat az volt, hogy nagyobb létszámú kérelmezőt jegyző cégek az Enter Hungary felületére olyan dokumentumokat töltöttek fel, amelyeket a kérelmező tudtával és beleegyezésével az általa megküldött aláírásmintáját rászerkesztették. Bevett szokás volt, gondoltuk, ezzel nem követünk el semmi szabálytalant. Tévedtünk. Nekünk nem volt szabad azt, ami másnak rutin volt. Megértettük, korrigáltunk. A drogos Farkas Richárd még ezt is „csalásként” tálalta Dezsőnek.

Volt olyan toborzó, aki többedszeri felszólításra sem volt hajlandó az utasítások szerint eljárni. A cikkben is emlegetett Fárhad annyira hülye volt, hogy a három ügytípus dokumentumait három különböző emberrel íratta alá. Csakhogy így minden egyes kérelmezőnek háromféle aláírása volt.

Elzavartam őket a picsába. Kaptam is párszáz gyalázkodó sms-t és szitkozódó hangüzenetet. Eltettem őket emlékbe. Mindösszesen két nepáli és indiai toborzóval dolgoztunk: Fárhad és Soma. Egyik sem fizetett, csak pofázott. Fárhad esetében még mi küldtünk neki pénzt megélhetésre. Aztán kitoloncolták Nepálból is.

Később egy magyar ügyvéd kezdett hívogatni Fárhad nepálijai miatt. Tisztázzuk, először nem engem, hanem a Dezső által nevesített partnerünket, a HRL Pro Kft-t, illetve annak törvényes képviselőjét és valódi vezetőjét. A valódi utasításadó, Kurucz István megkérte a névleges ügyvezetőt, hogy adjon részemre meghatalmazást a jogász kollégával a kapcsolattartásra. Elmondtam a nepáliak ügyvédjének is, hogy nem érdekel a nyomoruk, mert képtelenek voltak visszaküldeni olyan dokumentumokat, amelyeken a kérelmezők eredeti aláírása helyesen szerepel. S ebben az esetben teljesen irreleváns, mit ígértünk. Olyat biztosan nem ígértünk, hogy a magyar hatóságok felszólításának nem teszünk eleget, de akkor is elindítjuk a kérelmezési folyamatokat.

Minden egyes listánk kérelmezőinek valamennyi dokumentumát megküldtük előzetesen áttekintésre az OIF-be. Ennek elektronikus levelezésünkben nyoma van. Csakis olyan kérelmeket élesítettünk a későbbiekben, amelyeket a hatóság valósként elfogadott. Megjegyzem, kizárólag velünk voltak ilyen szigorúak, de ezt egyáltalán nem bántuk.

Hogy ebből a Dezső András által informátorként használt drogos és alkoholista bűnözők hogyan kreáltak úgynevezett „bizonyítékokat”, arról fogalmam sincs. Mindenesetre Dezső kizárólag olyan személyekre hivatkozik, akik büntetett előéletűek és ellenőrizhetően drogosok. Komoly kis csapat ez ám! Szemben azzal, hogy az általam megküldött, illetve felkínált eredeti dokumentumokra fittyet sem hányt, illetve azokba betekinteni nem volt hajlandó. Igazi baloldali „újságíró”!

Ráadásul a Csernák Soma-Farkas Richárd párost egyértelműen azért zavartam el a fenébe, mert egyrészt nem fizettek, másrészt a nevünkben, egészen pontosan az általunk képviselt cég nevében vettek át előleg-depozitot, amelyet aztán elfelejtettek befizetni a kasszába. Érthető, hogy haragudtak rám. Az pedig Dezső Andrásról mond el mindent, hogy tisztességes üzletemberekkel szemben simlis tolvajok mellé áll. Similis simile gaudet.  

Amikor Dezső felemelt mutatóujjal hangfelvételekre hivatkozik, kizárólag az alkoholista drogosok és egyéb bűnözők által rögzített és összevissza megvagdosott párbeszédekről beszél, amelyek nem tartalmaznak olyan részleteket, miért is szakadt meg a munkakapcsolatunk különböző személyekkel. Minden olyan részletet kivágtak a párbeszédekből, amelyek rájuk nézve kellemetlenek lettek volna, illetve a párbeszédeket valós kontextusba helyezik.

Pedig higgyétek el, választékos sértésekkel kísérve küldtem el őket a halál faszára. Ebben (is) kiemelkedően jó vagyok. Istenem, hány szájkaratézó állítja rólam, hogy így, meg úgy tenne velem, miközben rettegnek tőlem. Meglehetősen határozott tudok lenni szükség esetén.

Ezért is megmosolyogtató, amikor Dezső olyan vietnamiakra hivatkozik, akiknek én állítólag tartozom, de Áron miatt megkímélnek, akik kis ajándékokkal álldogálnak a kapum előtt, hátha beengedném őket, hátha újra dolgozhatnának velem. Innen is üzenem nekik, nem fognak!

A közelmúltban leültem egy olyan vietnami csapattal, akik korábban elfelejtettek elszámolni a szerződéseink szerint a teljesítést követően. Elmondtam nekik, senkinek a picsogása nem érdekel. Amikor tavaly többszázezer euróval károsítottak meg minket, senkit nem hívtam fel, senkinek nem üzentem semmit. Üzleti kockázatot vállaltunk, így jártunk. Persze, bosszantott, de mire mennénk egy ázsiai szocialista országban pereskedéssel?

Apropó Vietnam. Dezső is leírja a rizsföldön dolgozó szegény kisember meséjét. Ám ebből egy szó nem igaz. Ugyan már, honnan lenne 18 ezer dollárja vagy 16 ezer eurója egy szegény földművesnek, akinek az egész évi keresete nincs 100 dollár? – A válasz egyszerű, kézenfekvő, logikus és dokumentumokkal is igazolható.

Vietnamban van 15-20 millió tök fölösleges ember, akikkel a rendszer nem tud mit kezdeni. Nem nagyon van munkájuk, szinte teljes egészében az állam tartja el őket. Azonban, ha egy ilyen szerencsétlen felmutatja, hogy van előzetes megállapodása külföldi (Arab Emírségek, Európai Unió, Japán, Dél-Korea, stb) munkavállalásra, az állam garanciát vállal banki hitel felvétele során. Vietnamban a bankok vagy 18 ezer dollárt, vagy 16 ezer eurót adnak.

Az első időkben történt visszaélések után ezt az összeget a munkavállaló csak azt követően kapta már meg, ha elfogadták a munkavállalás célú tartózkodási engedély iránti kérelmét. Ebből az összegből fizeti a kérelmező az ügyintézés költségeit. Mi korábban 5000 eurót kértünk, később pedig 7000-et. Az árban benne foglaltatik a kérelem hatósági díja, a szálláshely lefoglalásának és első két hónapjának díja, az első két hónap élelmezésének költsége, a csoportos szállítás költségei, stb.

S amit Dezső, és a vele azonos intellektuális nívón vegetáló informátorai képtelenek elfogadni, a kialkudott vállalkozási díjban van olyan mértékű üzleti haszon, amely kényelmes polgári életet biztosít számunkra. Vállalkozók vagyunk, nem a Máltai Szeretetszolgálat.

Újabban a baloldalinak tartottak világnézete a kapitalista gyökerű liberális demokráciát neo-bolsevizmusként értelmezi, ahol kapitalistának lenni bűn. Dezső cikke sem szól másról, mint gonosz burzsoák által kisemmizett kisemberekről. Olyan primitív sztereotípiákat vonultat fel, mint „a csúnya okos, a szép buta”, „a szegény jó, a gazdag gonosz”. A 70-80-as évek USA-jában az ilyen nézetekért súlyos börtönbüntetés járt. Nagy kár, hogy elmúlt az az idő! Ugyanis az, amit Dezső is képvisel, a kiválóság irigységből történő elpusztítására való agresszív törekvés.               

 Folytatása következik

 

 

Minekutána a miniszterelnök legkisebb testvére üzlettársam közel hároméve, a független-objektív sajtó (FOS) érdeklődése személyem iránt fokozott, sőt, felfokozott. Elsősorban is a kiváló oknyomozó, Dezső András érdeklődése töretlen mindennemű üzleti és magánéleti tevékenységemet  illetően.

Na, ez is egy FideSS talpnyaló! – mondhatják és mondják is sokan. Mekkorát tévednek! Sosem voltam Fideszes, és soha nem is leszek. Nem vagyok jó rajongó, nem nagyon tudok együtt mozogni csoportokkal, közösségekkel. Ráadásul a jelenlegi Fidesz-kormánykoalícióban több miniszter, államtitkár és főosztályvezető van, akik vagy nettó agyhalottak, vagy címeres gazemberek. Akar a tököm egy platformon lenni ilyen nímandokkal.

Orbánista vagyok. Jelenleg leginkább kiábrándult Orbánista. Az elmúlt félév belpolitikai eseményei, - ideértve a gazdasági intézkedések jó részét is – nem villanyoznak fel. Az egyetlen ok, amiért mindenképpen a Fideszre szavazom, hogy egyedüli pártkoalícióként képviseli a demokratikus kapitalizmust, a szemben, vagy összevissza álldogáló, ilyen-olyan agyament kommunista tróger bandákkal, mint amilyen Tisza Párt is legújabban. Nem ideértve a Mi Hazánk mozgalmat. Ők egyelőre inkább pozitív megítélés alá esnek nálam, mint negatív alá.

Ahogy anno a Fidesz mondta a szocialista szavazókra, ezek olyan emberek, aki, ha Horn Gyula közéjük lövetne, ők akkor is rá szavaznának. Ennek analógiájára szavazok én mindenkor a Fideszre eztán is.  

S akkor lássuk a kérdezz-felek játék első részét!

András első két kérdése, íme:

"Szia!

Mint említettem, az összes beszélgetés rögzítve van. És persze rengeteg doksi, együtt kb 150 gigányi adatmennyiség.

A legegyszerűbb, ha pontokba szedve megkérdezem, vitatod-e, hogy az alábbiakat mondtad:

1. Somának úgy szólt az ajánlatod, hogy 1000 euró munkadíj előleget kell megfizetnie, az előlegért cserébe Te és Macsek mindent rendeztek, ami ahhoz szükséges, hogy egy munkavállaló beutazhasson dolgozni, így a munkásszállás költségeit is Ti rendezitek, valamint a munkáltatói papírokat is, az elküldésüket is. Később lett volna a tartózkodási engedély elintézése, azért már 5000 eurót kellett volna fizetnie Somának. Vitatod, hogy ezt mondtad neki?
2. A Camponás találkozóra egy Porsche Panamérával érkeztél 2023 áprilisában. Ekkor büszkélkedtél el Somának azzal, hogy addig már egymillió eurót kerestél a munkaerő projekt üzleten, a Porschét pedig egy indiai toborzócégtől kaptad ajándékba. Vitatod, hogy ezt mondtad volna neki?”

Jöjjenek hát a válaszok, amelyeket megküldtem, illetve némi kommentár a pontosság kedvéért:

„1. Nagyjából. Annyi változott azóta, hogy az előleg-depozit, amely fedezi a szállásdíjat, szállítást és élelmezést, felemelkedett 1500 euróra. A maradvány pedig nettó 5500 euró. Tehát mindösszesen 7000 euróba kerül egy vendégmunkás a toborzóknak. Ezt az összeget egyébként a 18000 dollárból, vagy 16000 euróból adják azon közvetítőknek, akik segítenek munkát keresni az Európai Unióban. Tudod, kapitalizmus.

2. Vitatom, hogy kaptam volna luxusautót! Jaj, neeee! Ne tessenek kivégezni! A Föld lapos és nem forog! :-))

András, tudom, hogy nektek, kommunistáknak nehéz elfogadni, hogy létezik a kapitalizmus, de létezik, és abban élünk. Én a társadalom felfogásom ellenére is azért szavazok a Fideszre, mert az egyetlen kapitalista párt Magyarországon, az egyetlen politikai erő, amely a kapitalista demokráciát működtetni képes és hajlandó.

Speciális körülményeim miatt nekem az adatott meg, hogy külföldön tudjak érvényesülni. Két év folyamatos szivatás, ígérgetés, bájolgás és hátba szúrás után idegenben megtaláltam a számításaimat. Úgyhogy már vettem másik Porschét is. Figyelem: külföldön! S köszönhetően annak, hogy nem kell elszenvednem a hazai vegzálásokat, sokkal, de sokkal többet keresek. A kapitalizmus nekem kedvez, mert értem és kedvelem.”

Kommentár:

Kezdjük a legelején. Az országban működő, külföldi tulajdonú termelőüzemek adják a magyar GDP-t szinte teljes egészében. Óriási a munkaerőhiány. Mai napig. Magyar munkavállaló nincs. Ennek több oka is van. A legfontosabb az anyagi ok. Ezek az üzemek olyan alacsony munkadíjakat fizetnek, hogy egy magyar, tehát uniós munkavállalónak érdemesebb Európa nyugati felén szerencsét próbálni. Sajnos az időközben jelentősen emelkedő munkadíjaknak egyelőre nincs hatása.

Hárman megalkottunk egy projektet, amelynek az lett volna a lényege, rábeszéljük a dél-koreai, kínai és német nagyüzemeket, hogy adjanak magasabb óradíjakat, meggyőzzük a kiemelt foglalkoztatókat, hogy dolgozzanak kevesebb haszonnal, s akkor néhány év alatt hazahozhatnánk mondjuk 100 ezer fiatalt. Amikor fontos fórumokon ezt előadtuk, többnyire megértően mosolyogtak ránk, megígérték a segítséget, majd elgáncsoltak a legaljasabb módokon.  

Egyetlen ember mondta őszintén a szemünkbe, hogy „erre a hülyeségre senki nem kíváncsi.” Ugyanakkor a külföldi befektetők gyakorlatilag egyöntetűen mellénk álltak. Bizony, a csúnya ázsiai és német befektetők hajlandóak lettek volna a béreket megemelni. Elsősorban annak reményében, hogy a hajlékonyságukért cserében kedvező feltételek mellett fejleszthessék a beruházásaikat. Hát ez csodálatos! Lett volna.

A hazai kiemelt foglalkoztatók azonban ellenálltak. Ezen ellenállás mértéke egészen elképesztő volt. Egyik, több kiemelt foglalkoztatót, minősített munkaerőkölcsönzőt is irányító miniszter kolléganője több alkalommal is megfenyegetett minket. A szavak  úgy hangzottak egy államtitkári beosztású ócska csinovnyik szájából, hogy „akik szembe szállnak az illető hölggyel, azok szokták a Duna fenekén végezni”.

Találjátok ki, a fenyegetésekről készült hangfelvételek, dokumentumok érdekelték-e Dezső András, Telexes oknyomozó újságírót! – Le sem tojta őket. Bizony! Ezért írtam is neki egyszer, hogy „téged nem XY miniszter fogadott fel”, aki szívből gyűlöli a miniszterelnök öccsét?

Történt például, hogy két csúcsminiszter által patronált kiemelt foglalkoztatók túlzásba vitték az ázsiai befektetők vegzálását szerződések tekintetében, hogy tudniillik ők akkora májerok itt, Magyarországon, hogy a Tisztelt Ázsiai Befektető ne méltóztasson másokkal szerződni, különben… Különben mi? – Kérdeztek vissza. Majd üzentek a külügyön keresztül, ám az infó megrekedt, a blama pedig bekövetkezett tavaly tavasszal.

Szóval, az a tervünk, hogy majd úgy keresünk sok pénzt, hogy közben a magyar munkaerő hazavándorlását is elősegítjük, kútba esett. Szépek sem lehettünk, nemhogy okosok! Ez rendkívül frusztráló volt, de nem adtuk fel. Megalkottunk egy másik projektet is, amelyben öt egyetemre éves szinten 20 milliárd forint fejlesztési pénzt tudtunk volna behozni. Itt még otrombább módon gázoltak el minket, s még egy saját magunk ellen kért vizsgálatot is megakadályoztak.

De vissza az első kérdés érdemi részére! Egyes ázsiai országokban tízmilliós nagyságrendben vannak semmire sem használható emberek, akiktől az állam szabadulni akar. Ezért, ha ezek közül valaki munkaszerződést villant egy Uniós országból, kap 18 ezer dollár vagy 16 ezer euró állami garanciás banki hitelt. Ezeket a forrásokat csapoltuk meg mi. Mások is, de mi sokkal ügyesebbek voltunk. Nemhogy támogatás nélkül, de folyamatos üldöztetés mellett.

Úgy voltunk sokkal ügyesebbek, hogy közben az illető ázsiai országokban szeretnek minket és máig számítanak ránk. Minden más hazai szereplővel viszont kizárólag kényszerből, fentről (tőlünk fentről) rájuk oktrojált okokból tárgyaltak és tárgyalnak.

Szóval, a kérdésben szereplő Soma által előadottak többé-kevésbé megfelelnek a valóságnak. Soma egyébként egy hónapja hunyt el drogtúladagolásban. A szülinapi buliján túltolta a kokaint, megállt a szíve. A figura üldözési mániás volt, ami a drogfüggőségéből fakadt. Minden beszélgetését felvette mindenkivel. Még az egyszerűsített honosítási eljárások dömpingjének idején, tizenpár éve ismertem meg. Sok infóm volt tőle, de mindig agyalágyultnak tartottam. Amúgy lényegtelen.

Tehát igen, egy Porschém volt akkoriban, amivel kapcsolatban elmondtam neki, hogy indiai ügyfelemtől kaptam. Azt is elmondtam, hiszen a megbeszélésünk tárgya volt, hogy nagyon sok pénzt kerestem a munkámmal. Amúgy jóval többet, mint itt említ. És? Soha nem volt állami megrendelésem, csak állami üldöztetésem, úgyhogy bátran bevállalhatom, ha egy ázsiai országban jól keresek.

Az is tény, hogy az egyes államok garanciájával működő banki hitelezési rendszer által folyósított összegekből a közreműködési díjunk eleinte alacsonyabb volt, később jóval magasabb. Abban az ázsiai országban, ahol a legtöbbet dolgozunk, 10% az adó. Ez sokkal jobb, mint nálunk.

Fentiekből következően van bennem tüske bőséggel. Ám ennek ellenére sem fordulnék soha a politikai közösségem ellen. A lojalitásom megkérdőjelezhetetlen. Nyilván én is szeretném, ha egyes politikai szereplők a mi oldalunkról is eltűnnének, nyilván engem is frusztrál a nemzeti médiumok egyes sajtómunkásainak gondolattalan szolgalelkűsége.

Nem hiszek a tökéletes világban. Nem gondolom, hogy mindenkinek jár egy jobb élet, ha nem hajlandó tenni érte, ha csak másokban látja marginalizálódásának okait. Az Andrással folytatott diskurzusom megosztásának oka, hogy gyűlölöm a baloldaliságot. Gyűlölöm, hogy buta, rest emberek értékrendjét akarják ránk erőltetni, s nekem szégyellnem kellene, hogy sokkal okosabb és szorgalmasabb vagyok, ezért többre vittem.

Egy idő után rájöttem, hogy a társadalom komplex rendszereinek mozgását képes vagyok jól lekövetni, hogy képes vagyok komplex rendszerek működését összehangolni a hatékonyság, gazdaságosság érdekében. Ebbéli képességemre a kutya nem volt soha kíváncsi. Pedig engem motiválna, ha nem csupán a magam hasznára, a családomért élnék, de a társadalmi hasznosságomat is megmutathatnám. Voltak próbálkozásaim, voltak eredményeim is. Egész szép eredmények, névtelenül.

Most közelegnek a választások, és nagyon nem mindegy, hogy a nemzeti közösség, amelynek különc tagja vagyok, miként szerepel majd. Nem állunk jól. Ez a mentális hajléktalan, ez a frusztrált kis senki, ez a Magyar Péter képes volt megszólítani eddig inaktív gyengeelméjűeket, és harcos majomcsordát alkotni belőlük. Ellenük nem fog működni, ami eddig mindig működött 2010 óta, hogy tudniillik a kormány politikája minden tekintetben előremutató és hasznos. Főleg, hogy sokat halványult az előremutatóság és a hasznosság is.

 

II. rész

 

Ebben a részben az újságírói kérdések sorrendjét felborítom. Ennek oka, hogy bizonyos kérdések üzleti titok kérdéskörébe  tartoznak. Már azzal, hogy egyes, ilyen jellegű kérdésekre válaszoltam, az érintett ex üzleti partner esetleg jogi elégtételt kérhet. Erre ugyan kicsi az esély, mert igyekeztem úgy megfogalmazni mondanivalómat, hogy abba ne nagyon lehessen beleköti, de azért érdemes körültekintőnek lennem.

Gyorsan azt is hozzáteszem, ez egy bugyuta szappanopera, amely a társadalom érdeklődésére méltán nem tarthat igényt. Pusztán az illető újságíró erőlteti, mert – a rendelkezésemre álló egyéb bizonyítékok szerint – erre kérte őt egy Fideszes erősember, aki nem rajong a miniszterelnök öccséért.

Más kérdés, hogy az ilyen jellegű újságírás alapvetően mennyire hiteles, s hogy a valós tények hamis színben történő feltüntetése, illetve a forrás megfelelő ellenőrzésének elmulasztása olyan jogi kategóriák, amelyek megvalósulásához a jogalkotó joghatást fűzött.

Kötve hiszem, hogy az egyes kérdésekre adott válaszom teljes terjedelmében, vagy a velem és társaimmal szemben hetet-havat összehordó két drogos idióta állításainak cáfolatára megküldött eredeti dokumentumok szkennelt változatai közlésre kerülnek. Végtére is a Telexről van szó, ami egy kommunista szennyportál. Persze, ettől még elérheti azt a célt a saját közösségükben, amit elérni kíván.

Akkor rajta!

Tehát kérdések és válaszok, majd kommentár.

Kérdések:

„10. Richárdot (akit még a bevándorlásiból ismertél) 2022-ben azzal kerested meg, hogy dolgozzon neked egy nagyszabású projektben. Elmondtad, hogy nagy számban akartok behozni harmadik országból származó munkaerőt, ebben kellene Richárdnak teljes körű ügyintézést végeznie. Magasan az átlag feletti fizetést, bejelentett munkát és home office-t ígértél neki. Arról is beszéltél neki, hogy Macseken keresztül olyan szintű kapcsolatokat épített ki, aminek köszönhetően rendkívül gyorsan, 2-3 héten belül engedélyhez tudnak juttatni külföldieket. Azt állítottad, hogy a szolgáltatás, amit nyújtani tudtok, teljes körű: nem csak a tartózkodási engedélyeket intézitek el, de garantált munkahelyeket, ingyenes szállást, napi élelmezést és utaztatást is vállaltok. Már ekkor Orbán Áronra hivatkoztál neki, mint olyan emberre, aki „ráhatással lesz az eredményre”. Vitatod, hogy ezt mondtad volna Richárdnak?

11. Feljelentésében Richárd azt írta, hogy a partnerektől befizetett pénzeket általában készpénzben kaptátok, de előfordult, hogy a partnerek neki adták oda, ő pedig nektek. Szerinte - és erről Soma is csatolt be bizonyítékokat - a befolyt pénzek nagy részét saját célra fordíthattátok, noha a partnerek úgy tudták, hogy abból fedezitek az engedélyekre külföldön várakozó munkavállalók magyarországi szállásait. Te például építkeztél ebben az időszakban és Richárd szerint százmilliós nagyságrendben költöttél az építkezésre, ezt többen egyöntetűen állítják. Vitatod ezt?”

 

Válaszok:

10. Vitatom, hogy így fogalmaztam volna, de a tartalmi mondanivalóját elismerem. Azonban!!! Ricsit csak én kedveltem, Macsek kezdetektől gyűlölte, mert már reggel 8-kor sört bontott, délután meg szintetikákat szippantgatott. A léhűtő életmódja miatt rohadt sok hibát csinált, amik sokba kerültek. Elég sok pénzt kapott tőlem így is. Van nyilvántartásom erről is, de nem fogom a fejére olvasni. Sőt, kétszer vett el pénzt a depozitokból, amiket ő vett át a HRL Pro nevében. Jól letorkolltam, ő pedig megígérte, hogy többet nem fordul elő. Írtam már, egyrészt az anyja az OIF-ben dolgozik, másrészt van két kisgyermeke. Nem rajtam múlt, hogy el kellett zavarnom a sokadik primitív tolvajkodása miatt. Azért nem lettek sehová végül betöltve Soma emberei, mert ellopták a depozitot. Ilyen egyszerű . Minden más toborzó elérte a célját velünk. Például Roni (Chatlos Ronen) emberei máig dolgoznak a HR Capital valamelyik üzemében.

 

10/1-11. András, a te munkáltatód miből él? Mindent szétoszt a nép közt? Ugyan már! Miért kell folyton visszatérnünk oda, hogy KAPITALIZMUS van? Igen, a beszedett depozitok egy része elment a saját megélhetésünkre is. Még szép! Nem vagyunk növények, hogy fotoszintetizáljunk. Lám, Ricsi is elismeri, hogy vett át pénzeket. Csak azt nem tette hozzá, hogy kétszer lenyúlta, ezért többé nem vehetett át egy fillért sem. Mi álltunk helyt olyankor. Saját zsebből. Illetve én, mert Macsek őrjöngött, hogy nem fog fizetni a drogos alkoholista helyett. A partnerek nem lettek megkárosítva. Ha ők "úgy tudták", hogy megszabhatják nekünk, mit mire költünk, akkor idióták. Nem tudhatták így, mert közük semmi. Szerződést kötök valakivel bizonyos feltételekkel, hogy a kialkudott összegért cserébe elvégzek valamit az érdekében. Tényleg nonprofitként kéne tennem? Jaj, ne!!!!! Ha nekem 3 euróba kerül, de ő nekem 7000 eurót fizet, hát akkor ez a deal. Tisztázzuk: Az EH-feltöltések díját mi fizettük. Szálláshely kifizetés és szerződés nélkül nincs kérelem beadás. A szállítást mi fizetjük ma is. A szállás ingyen van minden, általunk toborzott munkavállalónak. Sőt, egyszeri étkezés is van benne! A kialkudott díjakból. Minél gazdaságosabban oldjuk ezt meg, annál nagyobb a hasznunk.

11/1. A magánvagyonomról: 2011-2013 között, amikor még nem ismertem Áront, négyszer volt nálam vagyonosodási vizsgálat. Azért csak ennyiszer, mert az utolsó alkalommal panaszt tettem és annak helyt adtak. Nekem van egy másik életem is, amit sosem keverek össze az európaival. A világ egyik frekventált országában van ingatlanfejlesztő cégem 1998. óta. Olcsón veszek lejárat előtti LH-kat, felújítom és ötszörös áron eladom a LH meghosszabbítása után. Arrafelé ez nem bűn, mert ott mindig is kapitalizmus volt. Tavaly például eladtam az egyik ingatlant és átszámítva 54 millió forint hasznom volt rajta. Az idén kettőt fogok eladni, a remélt hasznom 150 millió forint körül van.

Szóval, minden egyes hülye vizsgálatnál bemutattam az igazoló dokumentumaimat, sosem marasztaltak el. A feljelentgetőt a panaszom nyomán kirúgták kormányhivatali állásából.

Egyebekben most is vannak jelentős megbízásaim ázsiai országokban. Jól megfizetik a munkámat. Sőt, meg is becsülnek. Szemben azzal, hogy itthon folyamatos üldöztetés mellett kellett dolgoznom. Nyugi, nem sirám, de ez a tény!    

Igyekeztem lehetőleg precízen válaszolni. Ne haragudj, hogy folyton komcsizok, de ti tényleg olyan metodikák mentén alakítjátok ki a világnézeteteket, mint anno a szovjet érában. Egyenlősdit akartok, kizsákmányolt munkásosztályról képzelegtek. Én meg nem akarok egyenlősdit, csakis a jog előtt. Amikor először mentem egyetemre, sokszor 16 órát dolgoztam diákmunkán. Aztán a haverok megjegyezték, miért kapok több fizetést, mint ők. Az nem számított, hogy sokszor 8 órával többet dolgoztam egy nap, mint ők. Szóval, engem frusztrálnak a más zsebében turkáló emberek. Esetemben Shanghaiban vagy Hong-Kongban egyetlen ügyletért 50-70 ezer dollárt kérek el, és csak 10% adót fizetek. Mindenki Ázsiában akarna nagypenge lenni.   

Nem vagyok szent, sosem szerettem volna az lenni. Nem szép szó az opportunista, de talán az vagyok. Ugyanakkor ez az apropó is kissé morbid. Amúgy Ricsit hülyébbnek gondoltam, de nem is annyira az. Okosan nem vállalt kockázatot a süket dumájával, tét nélkül lehetett agyhalott. Soma csak simán konteós idióta volt. Annyira agyára ment a drog, hogy paranoid képzelgésektől szenvedett. S hogy előhoztál belőlem egy csomó emléket, viccesnek találom, hány beszélgetésünket nem mert odaadni annak, akitől hozzád került az anyag. Közben azért nálam is vannak dokumentumok, ha hangfelvételt nem is készítek szakmányban. Egyébként javasolták, hogy küldjek "labort" Ricsire. Jó sokáig nem jönne ki a kóterból. Tekintve, hogy az asszonykája is használó, a gyerekek mennének a gyámügy felügyelete alá. Amúgy az megvan, hogy Soma tényleg a szülinapi buliján tolta túl a kokót és megállt a szíve? Bizony! Csak pletykálok, le se szarom egyik majmot sem. Mindenki úgy él, ahogy akar. Valahol még sajnálom is őket, hogy ilyen hitvány életük volt, illetve Ricsinek van. Miközben Ricsinek megadatott, hogy kvalifikált közegben fejlődjön.   

Kommentár:

Közben megjelent Dezső András cikke a Telexen. Nyomokban tartalmaz igazságot is, de inkább bugyuta, semmivel alá nem támasztható hazugságok, illetve valós tények hamis színben történő feltüntetése.                        

Nem szeretnék magával a cikkel itt foglalkozni, de felidéznék belőle egy momentumot: Dezső szerint a Héjj Dávidnál történt fenyegetés miatt nyomozás indult a Központi Nyomozó Főügyészségen. András hiányolja, hogy minket nem hallgattak ki gyanúsítottként. Nos, viszonylag ritkán hallgatják ki a sértetteket gyanúsítottként. Már elnézést kérek, ha valaki ennyire dilettáns, azzal nem nagyon tudok én mit kezdeni.

Egyébként kövezzenek meg, de nekem imponál, hogy a cikk engem valamiféle számottevő éceszgéberként tüntet fel. Ha már a „barátaim” nem tartanak sokra, legalább az „ellenségeim” megtisztelnek a figyelmükkel. Persze, tudom én, hogy nem szerény személyem itt a fontos, hanem az, hogy lejárathassák az Orbán családot. Abban reménykedem, hogy ez az ócska lejárató cikk rákényszeríti a mi oldalunk cselekvőit, hogy végre szóba álljanak velem, és megpróbáljunk a valós tények mentén úgy visszavágni ezeknek a pokolfajzatoknak, hogy elmenjen a kedvük az élettől is. Nekem erre vonatkozólag volna hatékony stratégiám.  

 

III. rész

 

Mivel a cikk elég nagy port kavart a saját berkeinken belül, s elsősorban a közvetlen kollégáim köreiben, mégiscsak kénytelen vagyok reagálni az újságírói szándékos hazugságokra legalább.

Itt van mindjárt a munkavállalói létszám feltöltéséhez elengedhetetlenül szükséges munkaerőigény benyújtásának kérdése. Anélkül, hogy újra belenéznék Dezső baromságaiba, idézném, hogy a forrásai szerint mindösszesen 60-80 főre volt munkaerőigényünk az illetékes Kormányhivatalnál, azonban 1000-1200 főt igyekeztünk betoborozni.

Lássuk csak!

Az 1000-1200 fő soknak tűnik, azonban a létszámhiány százezres nagyságrendű. Gondoltuk, párezer főt csak engednek nekünk is, azzal nem lépünk egyetlen Fideszes potentát által protezsált foglalkoztató tyúkszemére sem. Tévedtünk. Nemhogy párezret nem engedtek, de valójában egyet sem akartak engedni. Hiába voltak szerződéseink a nagyberuházásokról, a magyar hatóságok felsőbb utasításra megpróbáltak kinyírni minket.

Íme egy 500 fős munkaerőigény csatolmányként! Ilyenből jó sok van a levelezésemben. Az a cégvezető küldte meg részemre, aki most éppen amnéziában szenved. Leírjam? – Na, jó! Ez is kokainista. Nagy divat a kólázás. Mondták is nekem, bosszúból miért nem küldök hatósági labort ezekhez. Hogy miért nem? – Mert nem éri el az ingerküszöbömet.

 

Íme tehát, az újságíró hazudik. Nem, nem tévesztette meg senki. Hiszen a cikk megjelenése előtt megkeresett engem, és én felajánlottam az együttműködésem. Felajánlottam, hogy jöjjön el hozzám és tekintsen bele a dokumentumokba. Nem élt a lehetőséggel, helyett leírta a hazugságokat. 

Szakmai etika? - Ugyan már! Bolsevikéknál ilyen nincs, nem létezik. 

Bevallom, az Orbán Viktor miniszterelnök úr által meghirdetett mozgalmat én egyrészt megkésettnek, másrészt ultragagyinak találtam. Ám látva a másik oldal, a félmajmok eszeveszett őrjöngését, látva, hogy ezen megmozdulás mennyire triggereli, az alapból is ocsmány, agresszív állapotukat milyen mértékben fokozza, azt kell mondanom: MÉG HARCOSOK KLUBJÁT! MÉG, MÉG!

Én magam ugyan alkalmatlan vagyok ilyen mozgalmakhoz csatlakozni, hiszen eddigi életem során egyetlen falkában sem voltam képes létezni, az utamat leginkább egyedül jártam. Hangsúlyozom, a Harcosok Klubja iránt most sincs szimpátiám, csupán annak hasznosságát ismerem el.

Olvasom olyan véresszájú senkiházaik írásait, mint a Tarjányi Péter nevű szélhámos, akit a félmajmok politikai közössége mindenféle szakértőként tart nyilván. Nem értik, hogyan fér össze a békepártisággal a harcosok összehívása. Pedig végtelenül egyszerű. Csak sajnos a formális logikára épül, ezért a félmajmok oldala, - a másik homo alfaj, amelyiknek az agyi evolúciója a miénktől eltérő irányban száguld a kihalásba – nem értheti.

Si vis pacem para bellum! – Ha békét akarsz, készülj a háborúra.

Nem mai keletű mondás. Igazságtartalma mindaddig nem jelentett sokat számunkra, amíg az elmúlt évtizedekben meg nem tanultunk együtt élni fájdalmas áldozatokkal járó lokális háborúk árnyékában.

Amint mondani szoktam, a Fidesz választási sikereinek kulcsa, hogy képes volt a rendszert, tudniillik a liberális demokráciát saját javára felhasználni. Tehát ezen demokratikus és jogállami keretek között legyőzni ellenfeleit. Ellenben, amit ma a fehér ember, a caucasoid nagyrassz társadalmaiban (Európa, USA, Ausztrália, Új-Zéland) úgy általában a baloldal művel, sem nem demokratikus, sem nem jogállami. S még csak nem is „emberi”.

Ugyanakkor, ha az eltérő evolúciós folyamatból fakadó metodikákra nem csupán legyintünk, hogy totál elmebaj, hogy ezek agyhalottak, akkor kirajzolódik egy jól körül írható társadalmi rendszer. Trump győzelme az USA-ban bizonyítja, hogy még ebben az eltorzult világban is képesek lehetünk győzelmeket aratni, ám, ha nem adunk adekvát válaszokat az „evolúciós baloldaljelenségre”, hosszabbtávon felénk fognak kerekedni. S még mielőtt bekövetkezne elkerülhetetlen kihalásuk, elpusztíthatják az egész emberi fajt.

Nagy reményeket fűztem Trump elnök megválasztásához. Egyfajta globális rend visszatértét vártam tőle. Talán még Orbán Viktor reményeiben is osztoztam az USA-Magyarország gazdasági kapcsolatok tekintetében. Tévedtem. A miniszterelnök is tévedett. Trump nem globális játékos, csupán lokális. A globális játékteret lokális érdekei érvényesítésére használja. Egyébként helyesen, mert az USA tényleg nagyon meggyengült a degeneráltak uralma alatt, rászorul a gyógyulásra.  

Sajnos azonban úgy látom, a Fideszben nincs egyetlen éceszgéber sem, aki képes lenne ebben a rendszerben eredményesen érvényesíteni a nemzeti oldal érdekeit. S ez egyértelműen arra az okra vezethető vissza, hogy Orbán Viktor nem a legalkalmasabb, hanem a leghűségesebbnek vélt emberekkel veszi körbe magát. Elszomorító, hogy a mi oldalon is vannak bőséggel gondolattalan csinovnyikok, akik elsősorban egzisztenciális okokból a végromlásba is követik a kormányfőt, ahová egyébként az ő tanácsaik mentén ténfergünk.

Ahol egy olyan mentális hajléktalant, mint Nagy Márton csúcsminiszternek lehet kinevezni, ott hiábavalóság sikereket elvárni. A jelenlegi magyar kormányban több miniszter és komplett minisztérium is van, amelyik képtelen ellátni feladatát azon a nívón, ami mindenképpen elvárható lenne.

Az pedig, hogy nincs egyetlen globális szövetségesünk sem, nem könnyíti meg a helyzetünket. Természetesen örülünk a jó viszonynak a szerbekkel és szlovákokkal, de ez kevés. Azt viszont nehéz nem észrevenni, hogy az USA legfeljebb hatod-hetedsorban gondolkodik rólunk, s a Nagy Márton balfaszságai miatt ránk megorroló kínaiak is egyre többször kénytelenek a magyarországi befektetések kapcsán konzultációkat tartani, elsősorban egymás közt, de a súrlódások okán az illetékes hazai szereplőkkel is egyre gyakrabban.

A Tisza-jelenség nem minden előzmény és okok nélkül való. Azt a fajta gyurcsányi hablatyolást, amely manapság jellemző a nemzeti oldalra a gazdasági helyzetünket és lehetőségeinket illetően, szembe állítva a magyar emberek életérzésével, világosan mutatja, mely pontokon gyengült meg jelentősen a NER. Én a NER-t egy rendkívül pozitív szerveződésként értékelem, így annak megroppanása aggodalommal tölt el.

A félmajmok éktelen visítozásából itt-ott kihallatszik egy-egy olyan invocatio, amelynek számunkra is kellene, hogy jelentősége legyen. Azonban a mi oldalunk médiumai is pontosan ugyanúgy torzítják a valóságot, ahogy az ő oldaluké. Nyilván van nagyságrendi különbség, de ez az alacsony mérték is elhomályosítja a tisztánlátásunkat.

A Fidesznek az elmúlt félévben a nemzetgazdaság működésének szempontjából nem volt egyetlen értelmes lépése sem. Nem, nem! A BYD két évvel ezelőtt döntötte el, hogy nálunk lesz a központja, Éppen az elmúlt hónapokban tervezte, hogy felülbírálja álláspontját, s talán máshová telepíti azt. Nagy nehezen sikerült meggyőzni őket talmi ígéretekkel. Én nem vagyok rá büszke.

Abban azért biztosak lehetünk, hogy a második negyedévben sem lesz 1% fölötti gazdasági növekedésünk. Az első negyedévet 0,43%-on zártuk. Akkor az volt a kormányzati kommunikáció, hogy az nem mérvadó, majd a második negyedévvel együtt vizsgálva vonhatunk le következtetéseket. Jelentem, a második negyedév egy hét múlva lezárul, a gazdaságunk meg gyakorlatilag egyhelyben toporog. Attól tartok, éppen kampányidőszakra (őszre) érjük majd el a mélypontot.

Na, akkor majd számítani fog, hogy Orbán Viktor nem egy harcos, hanem csupán egy autoriter személyiségű hivatalnok. Akkor majd szükség lenne valódi harcosokra is, csak félő, hogy azok nem lesznek sehol. Egyetlen esélyünk, hogy a másik oldalon silányabb minőségű embermassza formálódik.

Nagy kihívások előtt állunk. Olyan kérdésekre kell választ adnia a közösségünk vezetőinek, amelyek eddig komolyan vehető módon fel sem merültek a társadalmunkban. Az a sokk, amit a félmajmoknak a HARCOSOK KLUBJA létrejötte okozott, hamar el fog múlni, s onnantól egy-két intelligens blöff kevés lesz.   

 

Már egészen fiatalon foglalkoztatott az emberiség múltja, a származásunk, a kultúránk alapjai. Igazi New Age figura voltam. Erich von Dänikent, Charles Berlitzet és társaikat olvastam, még Nemere vonatkozó írásait is. Rajongtam a sci-fiért. Többezer könyvem van és mind olvastam, egyeseket többször is. Azonban egy idő után kevésnek éreztem, hogy csak olvasok.

Asimov, Silverberg, Herbert és Jack Vance voltak a kedvenceim. Ez a regény is leginkább őket idézi. A stílusukat másoltam, ha úgy tetszik. A második könyvemben például Lovecraft szellemét idézem meg, de az már inkább én vagyok. A harmadikban Ian Watson rémlik fel, de az én humorommal. Így tanulom a műfajt.

Visszatérve a könyvhöz, ez egy klasszikus sci-fi. Én szeretem impressziókra építeni a cselekményt, ezért megragadtam néhány érzést a gyermekkoromból, apró eseményeket, azokat szőttem bele a fantáziáimba. Ezért, akik gyerekkorom óta ismernek, fel-felsejlhet egy-egy ismerős momentum.

Jellegzetessége a regényeknek, hogy az író mindig a főhős személyiségébe képzeli bele magát. Kvázi elképzeli, ő mit tenne a főhős helyében. Ez nem azonos azzal, hogy azt hiszi, ő maga a főhős.

Ismerős?

"Gondolatban most én vagyok a főhős

Aki nagy és szép és általában győzős"

/Kft: Siker, pénz, csillogás/

A főhős egy gondolati avatár, vagy valami ilyesmi.

Én azonban nem csupán a főhőst mozgattam avatárként, hanem más szereplőket is. Nem emberi szereplőket például. S természetesen egyes figurák jellemét múltbéli ismerőseimről mintáztam. Az sem lehetetlen, hogy egyesek magukra ismernek majd. Egyről el tudom képzelni, hogy így lesz, mert a nevét sem változtattam meg, csak angolra fordítottam.

A történetben a keresztény és a zsidó (kabbala) misztérium  elemeit használtam fel. A cselekmény szövésében, az elnevezésekben egyaránt fellelhető ez a metodika. Mindig is vonzódtam a mítoszokhoz, az egyes népek, kultúrák teremtéstörténeteihez. Írás közben hódolhattam ilyen irányú szenvedélyemnek.

A történet szerint az emberi kultúra sokkal régebbi, mint eddig hittük. A régi korok emlékei betörnek a világunkba, s ezzel a főhős életét teljesen megváltoztatják. Küldetésévé válik, hogy az embereket visszavigye a csillagok közé egy népek millióiból álló csillagközösségbe. Ehhez meg kell küzdenie egy hatalmas és ősi ellenséggel, akiről a végén kiderül, talán nem is annyira vegytisztán gonosz.

Azt hiszem, egy napon folytatnom kell a sztorit.

Még azok is, akik egyébként pontosan látják, hogy az Ő oldaluk és a mi oldalunk közötti kommunikáció a Megértés Lehetetlenségének Végtelen Sivataga, inkább szeretik butuskának, de „embernek” mondani amaz oldaliakat, semmint elfogadni, hogy a homo sapiens, mint faj ismét szétágazott, ahogy korábban az ember fejlődésének (evolúciójának) egyes szakaszaiban már megtörtént. Én konzekvensen kitartok amellett a nézetem mellett, hogy már nem vagyunk egyetlen alfaj, nem vagyunk mindannyian homo sapiens sapiens.

Mivel eltérő kulturális közegben is azonos módon jelenik meg a formális logika és a kauzalitás teljes kiiktatása, szó nem lehet általános értelmesség szintjén, okosabb és butább halmazokba integrálni az ehhez valahogyan viszonyuló egyedeket, Nem marad más hátra, mint az eltérő agyi evolúcióról elgondolkodnunk.

Állítom, hogy azok az embertársaink, akik képtelenek mit kezdeni a formális logikával, akiknek a kauzalitás valamiféle, az életüket veszélyeztető politikai ármány, nem nevezhetők butábbnak, csupán egy tőlünk eltérően fejlődő, de éppúgy a Homo nemzetséghez (homo sapiens faj) tartozó másik alfajnak. Én szoktam őket félmajmoknak nevezni, de ez csak gúnynév, teljesen nyilvánvaló, hogy emberek, de már akkor sem velünk azonos alfajú homo sapiens sapiensek.

Az ő agyuk, annak evolúciója során a mi agyunk működésétől eltérő ingerületvezetési metodikát, úgymond eltérő útvonalakat választott az információ feldolgozására, s az arra adott válaszok elkészítése során. Ebben a rendszerben a formális logika és a kauzalitás értelmezhetetlen. Ezért nem értjük, mi a problémájuk a külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorlás eszközeinek korlátozásával kapcsolatban.

Amúgy kíváncsi lennék, meddig működhetne egy olyan hírportál Francia- vagy Németországban, amelyet a magyar kormány pénzelne, és nem lenne egyéb feladata, mint az embereket a francia vagy német kormány ellen hergelni az objektivitás látszatának is gondos elkerülésével.

Úgy tudnám szemléltetni a különbözőségünket, mint a Linux és a Windows operációs rendszerek szembenállását. Noha mindkét rendszer számítógépeket működtet, nem kompatibilisek egymással. Vagy itt van az okostelefonok esetében az Android és a IOS (iPhone). Pontosan ez a helyzet velünk, emberekkel is, két agyműködési rendszer alakult ki. S hogy miért mi vagyunk még mindig a homo sapiens sapiens? – Nagyon egyszerű: mi megtartottuk a gondolkodás alapjaiként a formális logikát és a kauzalitást.

Magyarországon a rendszerváltozás első néhány eufórikus éveit követően azonnal megjelent a bolsevik típusú propagandamédia. Egyik sem harsogott mást, mint hogy kizárólag a balliberális világnézet fogadható el, mert az igazán az emberhez méltó, minden más pedig mucsai és náci. S miután ennek semmiféle cáfolata sehol nem hangzhatott el, a kognitív disszonancia is csak szép lassan ütötte fel a fejét a társadalmunkban.

Mára a bolsevista propaganda, a nyugati típusú szocializmus szócsövei mellett megjelentek a nemzeti elkötelezettségű médiumok is. Hú, van is soha véget nem érő visítás a baloldalnak mondott izék oldalán. S hogy magukat megkülönböztessék a régi-új irányzat propagandájától, hangzatos neveket aggattak magukra, felsőbbrendűséget sugalló jelzőket kezdtek el használni.

Így lett az ótvar bolsevista propaganda „demokratikus”, „független”, „objektív”, stb. Nem véletlenül gúnyoljuk őket FOS-nak (Független Objektív Sajtó). Tekintve azonban, hogy az internetnek köszönhetően az információáramlás egyrészt felgyorsult, másrészt kisebb mértékben korlátozható csupán, a társadalomban erősödő kognitív disszonancia odáig erősödött, hogy a bolsevista világnézet csak iszonyatos pénzek elégetésével propagálható.

Az úgynevezett USAID botrány kirobbanását követően kiderült, a kommunista USA felfoghatatlan mennyiségű dollárt ölt abba, hogy a magyar nemzeti törekvéseket letörje, ellehetetlenítse, gátolja. Vajon hány szegííííínyembert lehetett volna ebből megetetni, félmajmok?

Teljesen természetes önvédelmi reakció részünkről, homo sapiens sapiensek részéről, hogy ennek a gyalázatos eljárásnak gátat szabjunk.

Idézet a Portfólióból:

„Benyújtották a parlamentnek az átláthatósági törvény tervezetét. Ez alapján engedélykötelessé válna a külföldi támogatások elfogadása, nyilvános vagyonnyilatkozatra köteleznék az érintett szervezetek vezetőit, eltilthatják a működéstől a visszaeső szabálysértőket, és az szja 1%-os támogatásból is kizárnák őket. Jegyzékbe vennék azokat a szervezeteket, amelyek külföldi finanszírozással közéleti befolyásolásra törekednek, és a pénzmozgásaikat a NAV egyik szerve kontrollálná. A pénzmosás elleni szerv kiterjedt ellenőrzési és adatlekérdezési jogosítványokat kapna, a törvénysértő civil és gazdasági szervezeteket szankcionálnák, vezetőiket pedig akár öt évre eltiltanák más szervezetek irányításától – mindez Halász János fideszes országgyűlési képviselő törvényjavaslatából derül ki, amely indoklása szerint a közélet átláthatóságának nevében a külföldi befolyás korlátozását célozza.”

Mi ezzel a probléma? Csupa olyan metódust tartalmaz, amelyeket más jogszabályokban már megismerhettünk működés közben, illetve illeszkednek az USA és az Európai Unió hasonló irányelveihez.

Például, ha egy cégvezető csődbe viszi a cégét, jelentős adótartozást halmoz fel, ugyanígy eltiltható öt évre más társasvállalkozás irányításától. Nem felakasztják, csak eltiltják, mert alkalmatlannak bizonyult. Vélekedjünk jóhiszeműen!

A vagyon nyilatkozat ellen sem tiltakozhat senki. Hagy tudja már a NAV, ki mennyit tesz zsebre a külföldről finanszírozott szervezetéből különféle technikák révén. S még mindig csak szabálysértésről beszélünk, noha itt nyilvánvalóan költségvetési család bűntettéről kellene szólnia a szankcióknak.  

Külföldi munkavállalók alkalmazása is engedélyköteles, miért ne lehetne a külföldi pénzek elfogadását is engedélykötelessé tenni? Bizonyos szervezetekkel történő gazdasági  jellegű kapcsolat már most is tilalmas.

Szóval, nem történt semmi, csak egy szabályozatlan területet szabályozás alá vonnak. Okkal és joggal. A közélet tisztasága mindannyiunk számára fontos. A bolsevik picsogók meg nyugodtan menjenek a kurva anyjukba!

       

Amennyiben szeretnénk választ kapni az európai típusú (caucasoid) ember társadalmaiban zajló, - s az abban élő lakosság egy jelentős része számára feldolgozhatatlan – események okaira, behatóan foglalkoznunk kell az emberi agy evolúciójával. Nincs kétségem afelől, hogy fajunk, a homo sapiens sapiens egy jelentősebb evolúciós ugrásra készül, amely ugrást a teljes populáció egyedeinek alig több mint a fele lesz csak képes abszolválni. A következő szintet elérni képtelenek pedig egy retrográd evolúciós folyamat végén egyszerűen kihalnak, genetikai jellemzőik csupán részletekben maradnak fenn bennünk, a szintet sikeresen megugrókban, mint neandervölgyi őseink génjei bennünk, homo sapiens sapiensekben.

Érdekes kérdés, vajon a tudomány még a folyamat közben eljut-e a felismerésig, hogy a homo nemzetség ismét szétválik, mint korábbi korokban, vagy csupán a kataklizmaszerű végkifejlet után visszamenőleg lesz baromira okos. Én erre tippelnék. Elsősorban azért, mert az emberi faj tudományos életét éppen azok uralják, akiknek esélye sincs megugrani a következő evolúciós szintet. És amúgy is, ki a fenét érdeklik a tudományok? Vannak sokkal fontosabb dolgok is. Például a világbéke, a jogállamiság, az el- és befogadás, az egyenlőbb társadalom, bla-bla.

Magyarországon biztosan van legalább másfélmillió olyan ember, aki mentálisan annyira leépült már, hogy képtelen értelmezni koherens szövegeket. Őket kizárólag végtelenül egyszerűen megfogalmazott, a pavlovi, vagyis állati reflexeket kiváltó 2-3 szó köré épített prompt szövegekkel lehet irányítani. Olyan panelekkel, amelyek az egyszerű értelmükre képesek hatni, amelyek elindítják náluk a nyálelválasztást: nevezhetjük ezt második orális fázisnak. Ebben a szakaszban ez az embertípus elsősorban olyan társadalmi konstrukciók felzabálására vágyik, amelyet önállóan elérni képtelen lenne.

 Felemlegethetnénk a Dunning-Krüger hatást is e jelenség értelmezése során, de az inkább az iskolázatlan, buta emberekre reflektál. Az a kb. másfélmillió ember, akikről én beszélek, nem az iskolázatlanságuk és/vagy butaságuk miatt épültek le. Az ő mentális állapotuk egy korábbi (ásatag) embertípus értelmi szintje, egészen pontosan egy ahhoz hasonló mentális szint. Például képtelenek mit kezdeni a formális logikával vagy a kauzalitással, ezért ugyanazokat a mondatokat másként értelmezik, mint mi.

Ami velük történik, az egy biokémiai folyamat, amelyben az agyuk evolúciója eltérő irányt "választott" a homo sapiens sapiens alapvető agyi evolúciójának irányától. Az emberi nagyagykéreg növekedése során a Homo nemzetség tagjainak a túléléshez a környezeti hatásokra gyors és megfelelő válaszokat kellett adniuk. Ezért a környezetükről minél több információt volt szükséges begyűjteniük, és agyuknak gyorsan feldolgozni azokat a legmegfelelőbb válaszok megadásához.

Fentiekből következik, hogy a megfelelő válaszok kidolgozásának limitje az, hogy hogyan képes az egyed egységnyi idő alatt minél több szenzoros információt feldolgozni, többféle szenzoros ingert integrálni, és az új információt minél több régivel összehasonlítani. A több információ begyűjtésének, több emléknyom tárolásának igénye az agy megfelelő területeinek növekedése irányába hat, míg a gyors feldolgozás a minél rövidebb ingervezetési idő a rövid axon-hosszúságéba.

Tehát a jelenségben szenvedők agyának evolúciója a gyors/felületes feldolgozást választotta, s ezáltal az axon-hosszúság abnormális rövidülését szenvedik el. Vagyis bonyolultabb szövegeket/folyamatokat már képtelenek értelmezni.

Lásd klímahiszti, helytelen vakcinázási eljárások, alapvetően káros élelmiszeregészségügyi metodikák.

Társadalmunk egyik legelterjedtebb betegsége a cukorbetegség, amely egy úgynevezett szénhidrát anyagcserezavar. S hogy miért van óriási jelentősége annak, hogy ezzel mindennél behatóbban foglalkozzunk? – Élelmiszerként fogyasztva a szénhidrátokat azok cukrok formájában az emberi szervezetbe bevitt energia 50-70%-át adják. Az agyunk fő tápláléka a glükóz, amit elsősorban a szénhidráttartalmú élelmiszerekből nyerünk.

Tehát az agyunk evolúciójához óriási mennyiségű energia szükséges. Ezt ösztönösen is bevisszük a szervezetünkbe, de például vannak olyan téveszmék, amelyek szerint szénhidrátmegvonással jobb testképet alakíthatunk ki. Ennek a sanyargató módszernek a hosszútávú hatása nem a jobb testkép lesz, hanem a beszűkült tudat.

Nem ismerjük az evolúció természetét, mert még az Isten létét, a teremtést tagadó tudományos szocializmusban sem volt, s az ateista tudományfelfogásban sincs annyi önreflexió, hogy képes legyen az evolúció mai társadalmi hasznosságát felismerni. Ezért a tudomány az agy evolúciójáról is csak, mint a megnövekedett nagyagykéreg (szürkeállomány) jelentette ingerületvezetési lehetőségek szélesebb spektrumáról beszél. Hogy ebben a spektrumban a feladatok megoldásaihoz az egyes egyedek agya milyen utakat választ és választhat, arról alig esik szó.

A mai tudomány gyenge. Alig jó valamire, a társadalmi hasznossága lehangolóan csekély. Pedig most igen nagy szükségünk lenne rá, hogy a társadalmi változások organikus háttereit feltárja.

Szóval, Tiszások és egyéb társadalomegyenlősítők, a NÉP, a szegények megmentői, az utcáinkon őrjöngő félmajom hordák tagjai! Eljött a kihalásotok kora. Soha viszlát!

   

Miközben az Orbán Viktor vezette politikai rendszer, és főleg személyesen Orbán Viktor egyre nagyobb befolyásra tesz szert a világpolitikában, annak ellenére akadozik a gépezet a belpolitikában, hogy a kormány komoly reformokat vezetett be és vezet be folyamatosan, ráadásul a legfontosabb szegmensben, a családpolitikában.

Persze, társadalomfelfogás kérdése, kinek mennyire fontos a családpolitika. Az elsősorban az európai emberre jellemző, a veszélyes vegyszerekkel kezelt, illetve azokból készült ételek okán elszenvedett genetikai szennyezettségből fakadó női meddőség és férfi nemzőképtelenség (oligospermia), illetve a nagyvárosi életmód mellékterméke, a stressz nagyban csökkenti a szexuális vágyat, s ha az nincs, gyermek születésének az esélye sem túl nagy.

Huhh, ezt most rövidebben is! Tehát a „mérgezett” gyümölcsök, húsok, zöldségek fogyasztása és a stressz együtt csökkentik a libidót, a szexuális vágyat, illetve okozzák a férfi és női meddőséget. A vágytalan meddők agyában elindult a korrekció, a magyarázatgyártás, s előjönnek, hogy ők nem is akarnak gyereket, mert élni szeretnének. Szegények, pedig csak korcsok.

Na, de nem róluk akarok szót ejteni, sokkal inkább a kormány bődületes baromságairól, amelyeket immár napi szinten hallgathatunk. Három nagy kedvencem van, amelyből az egyik azonnali hatású lesz az Ukrajna EU-csatlakozásáról kiírt referendum során.

Emlékszünk Gurcsányék riogatására Románia EU-csatlakozása kapcsán? Emlékszünk, hogy 23 millió románnal riogatták a magyar munkavállalókat, miközben a bérek a béka segge alatt voltak?

Drága testvéreim, Fidesz-szavazó társaim! Emlékeztek, hogy bejött ez a süket duma Gyurcsányéknak is? Emlékeztek?  

Mit mondott pár napja Orbán Viktor az ukránok csatlakozásával kapcsolatban? Már túl azon, hogy megöli a magyar mezőgazdaságot. Mit mondott?

Idézem: Egymillió ukrán munkavállaló szabadulna rá a magyar munkaerőpiacra.

Normális vagy, Viktor?

Először is, a jelenlegi magyar jogszabályok értelmében az ukrán munkavállalók könnyített eljárásban lennének integrálhatók a magyar munkaerőpiacra. Egy se akar jönni. S nemhogy nem jönnek, inkább a korábban ideérkezők is tovább álltak.

Másodszor, az ázsiai befektetésekből épült gyárakban, üzemekben a magyar munkaerő számára elfogadhatatlan béreket fizetnek, ezért nemhogy túlkínálat van munkaerőből, de akkora a hiány, hogy a 2025-ös évet a kínai és dél-koreai üzemek dollárban is jól mérhető bevételcsökkenéssel zárják majd.

Ehhez hozzájárul az a második bődületes ostobaság, hogy a miniszterelnök Tóni megleckéztetésére lezárta a munkaerőpiacunkat a vietnami és indiai munkaerő elől. A visszafogadási szerződés alá nem írására hivatkozva. Azóta mindkét állam aláírta szerződést, kezdődhetne az üzemek feltöltése, a termelés beindítása. Kezdődhetne, de nem kezdődik.

Bocsánat, de akkor miből is terveztük a pannon puma nagy ugrását, amit szintén bejelentett a kormányfő?

Jaj, bocsánat, a nagyot ugró pannon puma a szocik idejében volt. Vagy nagyot mondó puma volt? Mindegy is, mert most nagyot mondó miniszterelnök lett belőle, ugrás meg legfeljebb a szakadékba. Végtére is az is ugrás, csak abból nem lesz GDP-növekedés, az elmaradó GDP-növekedésből meg nem lesz jó statisztika. Hacsak nem hamisítjuk meg, mint tette azt Gyurcsány és bandája 2006-ban.

Ennyit az ukrán munkavállalók okozta munkaerőpiaci sokkról. Térjünk is rá a második óriási harakirire, az agráriumban meghirdetett önfeladás finanszírozásra.

Aszongya az agrárminiszterünk, ne tenyésszetek ti szárnyasokat három évig, a kormány kárpótol (!!!) titeket az életetek feladásáért.

Érted te, kedves kormány? Érted?

Add fel az életed, vess el mindent, amiben hittél, amit verejtékes munkával évtizedek alatt felépítettél, s legyél mondjuk… Mi is, kedves kormány? Milyen alternatívát állítottál ezeknek az ínaszakasztó munkához szokott, szorgalmas embereknek?

Megvan! – Ne dolgozz, ne keress évente egy bizonyos jelentős összeget 0-24-ben végzett áldozatos munkával, helyette üljél a seggeden, s a több ezer vállalkozó között felosztani szándékozott jelentéktelen kormánymilliárdokból neked is jut valamicske. Például a falusi kocsmában te lehetsz majd a király. Vagy otthon is halálra ihatod magad bánatodban.

Viktor! Bazmeg, ezt kínálod a gazdáknak. Nem szégyelled magad? Nem sül le a pofádról a bőr?

Oké, hogy a munkásosztállyal szemben a burzsoáziával lepaktáló mocskos parasztoknak jól keresztbe teszel… Ja, várjunk, az Rákosi volt! Eddig. Eddig csak Rákosi tett ilyet.

Szóval, a mezőgazdasági vállalkozásokat kinyírod. A beszállítóikat kinyírod. A mezőgazdaságban dolgozó munkavállalókat kinyírod… Apropó, a több tízezres létszámú, munka nélkül maradt mezőgazdasági munkással mi a terved, Viktor? Menjenek ők is kocsmába? Aha, szóval ezért indítottál kocsma-mentő programot! Előre tudtad, hogy meg fogod tölteni a kocsmákat elkeseredett emberekkel.

S közben szépen felültél a bolsevik vonatra, ahol az elvtársaiddal a csúnya burzsoá szokásról, a „luxizásról” elmélkedtek.

Hú, bazmeg, kemény cuccot tolhattok, ha ennyire leamortizálódtatok agyilag!

Megkérdezi a riporter a miniszterelnököt, hogy mit szól a veje luxusautójáról. Elítéli, bazmeg! Elítéli!

Kapitalizmusban, egy demokratikusan választott miniszterelnök elítéli egy vállalkozó életvitelét. Noha korábban mindig kihangsúlyozta, ő nem foglalkozik a hazai üzletemberek életével, ő a politikával foglalkozik. Most azonban elérte az ingerküszöbét, hogy Magyarországon vannak nagyvállalkozók, akik sok pénzt keresnek, s a sok pénzüket arra költik, amire akarják. Elérte Orbán Viktor ingerküszöbét valami.

Bassza csőrét a kapitalizmus.

Meg akar felelni a jobboldali csőcseléknek, s ezzel szándékozik valamelyest leszerelni a baloldali csőcseléket.

Nem fog sikerülni. Rogán, Mészáros, Lázár és a kislánya, a Ráhel nem ma kezdett el meggazdagodni érdemtelenül, azaz luxizni, ahogy most a luxizós Sobri Jóska miniszter, a Lázár szokta volt mondogatni. Matolcsyt sem a „nép” engedte saját zsebre dolgozni.

Először is, minden magyar politikus, függetlenül attól, hogy kis vagy nap pártban politizál, milliárdos lesz valamiképpen. Még a nyomorék Tordai Bence is a három főből álló pártjával. Politikusként azonban Orbán Viktor után Rogán és Lázár gazdagodtak meg igazán.

Hogy ez minket, kapitalistákat érdekel-e? – Kurvára nem! Annak ellenére nem, hogy például Tóni olyan projektünket ütött el merő féltékenységből, ami éves szinten 20 milliárd forintot hozott volna 5 egyetemnek, akikkel szerződésünk volt.

Az megvan, hogy Tóni trónfosztása azért történt, mert Ráhelke vállalkozásának nem adott ki egy nemzetbiztonsági engedélyt? Tóni kockázatosnak ítélte az ő cégének konkurenciát jelentő Tiborcz-céget. LoL

Aztán kiadta végül, jelentős térvesztés után. A Külügy ennek örömére szép prezentációt rendezett Kínában Tiborcz cégének a Golden Visa program keretében, előadva, hogy csakis őt válasszák. Aminek az lett az eredménye, hogy megbukott a program. Nemhogy több ezer, de száz érdeklődő sincs! A háromlábú kutyám, Pityuka is jobban levezényelte volna ezt is.

Másodszor, sem Mészáros, sem Tiborcz vagyona nem lehet kérdés, mert nem politizálnak. Oké, hogy politikai kapcsolataikból gyarapodtak, de ez minden hazai milliárdos esetben így van. Nem Lölőt kell basztatni, hanem a rendszert. Én mindig kihangsúlyoztam, sem Gyurcsánytól, sem Kókától, sem Bojártól, sem Bigétől, stb nem vennék el soha egyetlen fillért sem.

A kapitalizmus az egyenlőtlenség társadalma, a versenyképességé. Én szeretek versenyezni, szeretek üzleti kockázatot vállalni, s talán tudom is, hogyan kell. Sosem leszek az ország 100 leggazdagabb embere között, soha nem is volt ilyen célom. A céljaimat reálisan választom meg, és rendszerint el is érem. Ezért is mondom, ha a Fidesz bukik, olyan projekteket is megvalósíthatok, amelyek rendkívül hasznosak nem csak nekem, de az országnak is. Én hiszek ebben, és mindig úgy lesz, ahogy eltervezem.

Végezetül egy aprónak tűnő intézkedés, amely szintén a kormány dilettantizmusára mutat rá. Persze, volna még bőséggel, de ennyi időm van. Vegyük az energia ital törvényt!

Gyermekeket ne szolgáljanak ki üzletekben, ha energia italt próbálnak vásárolni. Helyes! Sógoromtól tudom, Angliában ez régóta így van. Csakhogy! És itt jön a lényeg: az energia italokban egyetlen méreg van, a koffein. A kávét meg nem látom a törvényben, hogy tiltva lenne.

El kell olvasni, mi van az ilyen italokban! Ötféle B-vitamin, esszenciális aminosav, a Taurin, L-Carnitin vagy L-Tartarát és koffein. Mind a magyar, mind a külföldi forgalmazású italokon pirossal vagy fekete kiemelt szöveggel jelzik, hogy a magas koffein tartalma miatt terhes nők és gyermekek veszélyeztetve vannak.

Tehát gyermekeknek tiltsuk a kávéfogyasztást! Szerintem.

A kormány szerint a Taurin veszélyes, amelyik egy esszenciális aminosav és az anyatejben termelődik, hogy a csecsemő agya jobban fejlődjön.

A kormány szerint a B-vitaminok komplexuma veszélyes, amelyek mitokondriális szinten fejlesztik az agyműködést.

Dilettantizmus.

Dilettantizmus mindenhol.

Valahogy csak fel kell mutatni, ha Majom Peti és hordája totál hülye, mi is tudunk hasonlót.

A cím csupán egy kis fricska, szó nem lesz „teremtés vs. evolúció” vitáról. Elsősorban azért, mert a teremtés és az evolúció nem zárják ki egymást. A tudomány sem zárja ki Isten létezését, és Isten sem zárja ki a tudományt.

Olvastam nagy tudósok megnyilatkozásait Istennel kapcsolatban, s abból az világlik ki, minél nagyobb egy ember tudása, annál inkább valószínűsíti a Teremtő intelligenciát, amelyet az egyszerűsíég kedvéért Istennek szoktunk nevezni.

Én magam is hiszek Istenben. Hiszem, hogy a világot nem véletlenek láncolata hozta létre, s hogy a Hubble-Lemaitre-törvény, leegyszerűsítve a „Nagy bumm” elmélete merő ostobaság. Amit én gondolok a teremtésről, az valahol középúton található az egyházak istenfelfogása és az intelligens dizájn között.     

Az én ars poetica-m a descartes-i kételkedésen alapul:

„Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est.” „Kételkedem, tehát gondolkodom; gondolkodom, tehát vagyok; vagyok, tehát Isten létezik.”

Csupán érdekességképpen említem meg, hogy a mai tudósok közül leginkább a matematikusok és fizikusok hisznek Isten létezésében. Vagyis az egzakt tudományok elmélyült művelői hajlamosak feltételezni olyan szuperintelligenciát, amelyet nem köt a tér és idő béklyója.

Miután pedig ennek a szuperintelligenciának nem kell foglalkoznia a térrel és idővel, fogalmunk sem lehet, mit jelent neki hat nap. Így tehát, amikor elültette a magokat, azaz minket, embereket, kikelvén pontosan azzá váltunk, amivé teremteni szándékozott.

Azaz majdnem pontosan azzá. Az értelmünk fejlődésével együtt járó biológiai-biokémiai folyamatok (evolúció) valamilyen,  - számunkra felfoghatatlan - hibahatáron belül eltérő variánsokat hozhattak és hozhatnak létre, amelyeket a mi szemvillanásnyi életünk alatt feltárni nem áll módunkban, legfeljebb lamentálhatunk róluk.

És íme az ok, amiért is belekezdtem ebbe a fejtegetésbe:

Miközben leírom, hogy nagyszerű tudósemberek elgondolkodnak egy felfoghatatlan, téren és időn kívül álló értelem létezésének valószínűségéről, nem esnek az elvakultság hibájába, fenntartják maguknak a kételkedés jogát, elismerve, hogy akár tévedhetnek is, addig mások megkérdőjelezhetetlenül hisznek Isten létében vagy nemlétében.

Ők a fanatikusok. A fanatikus ember nem nyitott a megismerésre, s csupán abban kételkedik, ha hitének tárgyában valaki az övétől eltérő állítást tesz. A fanatikusok, pontosan azért, mert nem nyitottak a megismerésre, mindig buták. Nem feltétlenül iskolázatlanok, de nagy valószínűséggel és szignifikáns többséggel azok.

A fanatizmus súlyos veszélyt jelent az emberiségre. S talán soha nem jelentett akkora veszélyt, mint ma, a modern ember korában.

… Elgondolkodtam, hogyan is nevezhetném korunkat, s csak elcsépelt jelzős szerkezetek jutottak eszembe, amelyek közül még mindig a „modern ember” a legelfogadhatóbb…

Igaza lehet ennek a félkegyelmű Fukuyamának, tényleg korunk lehet az emberi történelem vége. Állítom, az is lesz, ha nem irtjuk ki tűzzel-vassal a baloldaliságot.

Bizony! A hétköznapjainkat veszélyeztető vallási fanatikusok mellett megjelentek a politikailag elvakultak. Utóbbiakat Oriana Fallaci szavaival tudnám leginkább jellemezni:

„A Baloldal nem világi. Öltözzön bár feketébe, vörösbe, zöldbe, fehérbe vagy sokszínűbe, a Baloldal vallásnak számít. Felekezeti jellegű. Abban az értelemben, hogy olyan ideológiából fakad, aminek vallási természete van, vagyis olyan ideológia, ami Abszolút Igazságként tünteti fel magát. … Az Iszlámhoz hasonlóan soha nem ismerné el a hibáit és a tévedéseit. Tévedhetetlennek tartja magát, soha nem kér bocsánatot. Az Iszlámhoz hasonlóan olyan világot követel, amit a saját képére és hasonlóságára formál át, olyan társadalmat, ami a prófétájának, Karl Marxnak az igéjén épül fel…”

S hogy szerintem hol húzódik a határ a fanatizmus (vallási és egyéb fanatikusok) és a mély meggyőződés között? – Számomra a tévedhetetlenségbe és tökéletességbe vetett (vak)hit a választóvonal. Ergo teljesen egyetértek Oriana Fallacival. S a tőle vett idézet végén szereplő Karl Marx nevű sátáni figura helyébe nyugodtan behelyettesíthetjük ma bármelyik nyugat-európai vezetőt, kis hazánkban pedig Magyar Pétert.

Harmincöt évvel a rendszerváltás után eljutottunk oda, hogy a közoktatásba integrálni lenne szükséges egy tantárgyat, amely a baloldaliság borzalmait írja le. Sőt, én tovább mennék: ahogyan az USA-ban annak aranykorában a komcsikat üldözték és kivégezték, úgy nálunk is ezt kellene tenni. A baloldali eszmeiséget könyörtelenül ki kell irtanunk, ha azt szeretnénk, hogy az emberi faj fennmaradjon.

Hopp, be is ugrott! Nevezzük korunkat a „fanatizmus kora”-nak.

Visszaemlékszem, gyermekként számtalan példát tártak elénk tanulmányainkban, filmeken a tévében, ahol a középkori klérus rémtetteit ábrázolták. Inkvizíció, konkvisztádorok, tudományok tűzzel-vassal irtása, boszorkányüldözések, stb. Valahogy úgy voltam vele mostanáig, az ember fejlődik, tanul a hibáiból. Tévedtem. Boszorkányokat már nem üldözünk, de a pármillió zsidót azért sikerült kínhalálba küldeni.

Akkor is tévedtem, amikor a XX. század szocializmusa után feltételeztem, sosem térhet vissza az a kor. Visszatért. Nyugatról árad felénk ez a pusztító kór. Egyelőre parányi védőbástyaként Magyarország ellenáll, de alig hiszem, hogy győzhetünk ekkora túlerővel szemben.

Emberi torzók alkotta tudattan massza hömpölyög az utcákon, őrjöngenek, pusztítanak és elképzelhetetlen mértékben agresszívak. A baloldali fanatizmus mindig gyilkoshajlamú. S ha megnézzük ezeknek a korcsoknak a vezetőit, fizikai értelemben, mintha ikrek lennének: csenevész test, merev testtartás, mélyen ülő, gonosz szemek. Istenem, azok a szemek! Mint értelem nélküli emberszabású rokonainknak, a majmoknak, olyan a szemük.

Minap beszélgettem erről egy ismert pszichológussal, egy komoly szaktekintéllyel. Álláspontja szerint attól igazán veszélyesek azok a társadalmi folyamatok, amelyektől elborzadunk, hogy nem is igazán a rendszer ellen szerveződnek, hanem a másik ember ellen. Hogy bár egyfajta verbális absztrakció formájában halljuk az „Orbán lop!”, Orbán takarodj!” rigmusokat, agresszivitásuk alapvetően azokra irányul, akik nem értenek velük egyet, akik a rendszert fenntartják szavazatukkal.

Lásd: tatabányai kávézó tulajdonosának inzultálása, újságírók pellengérre állítása, ellenük uszítás jelentős tömeg előtt. (Ezek a korcsok simán végig néznék, ahogy Petykó zömében homoszexuális testőrei embereket kínoznak), hivatalnokok megfenyegetése börtönnel, ha hatalomra kerülnek, vagyonelkobzás, stb.

Magyar Péter szekta tagjai mai napig osztják, amit ez a komcsi gazemberek üzekedésének végterméke óbégatott pár hete: amikor hatalomra kerül, megjönnek a pénzek Brüsszelből és ő szétosztja a nép között, mindenkinek jut 800 ezer forint. Ki mindenkinek? Nekünk, Fidesz-szavazóknak is adna? S ha nem mindenkinek adna, akkor kiknek nem? Nem mondja meg, a szektája követőit meg nem érdekli.

Egyik autónkat Pécsen szervizelték. Eleve vicc, hogy Budapestről Pécsre kell járnunk, ha azt akarjuk, hogy értékelhető munkát kapjunk a pénzünkért. Mindegy! Pár napig volt lenn. Nem egy feltűnő autó, egy E-Classe Mercedes. Nem is új, a legöregebb gép a flottában. Valaki végig karcolta az oldalát egy fémtárggyal.

Engem ugyan senki nem ismer Pécsen. Biztosan nem ártottam ott senkinek. Az autónk irritálta, ennyi elég volt, hogy megrongálja. Védekezhetek én, hogy Miskolcon, a Vasgyárban nőttem fel proligyerekként, s amit elértem, magam értem el a legcsekélyebb támogatás nélkül. Értve ez alatt bármiféle anyagi támogatást. Mert azt nem szeretném eljelentékteleníteni, hogy a párválasztásban mindig szerencsés voltam, s ilyen formában igenis volt/van támaszom.

Fanatizmus, irigység és agresszió = baloldal.  

Miután pedig Kétéltű Messiás Péter kijelentette, hogy márpedig ő hatalomra kerülése esetén törvényt hoz, és a neki nem tetsző médiamegnyilvánulások szerzőit a sajtószabadság európai értékeinek jegyében börtönbe záratja, az EU vezetői meg sem csuklottak.

Amikor a mostanában istenített tömeggyilkos Kádár János a rémtetteit elkövette, Moszkvából szóltak rá, hogy „Kádár elvtárs, elég lesz a kivégzésekből, mert azok inkább gyengítik a rendszert, mintsem erősítenék”.

Ehhez képest a látványosan selejtagyú Ursula és Manfred hallgatnak. S a hallgatásuk beszédesebb, mintha elkezdenének a maguk iskolázatlan, szabatosan fogalmazni képtelen stílusában esetleg mentegetőzni, vagy a formális logikát savval leöntve elmagyarázni, miért is jó újságírókat bebörtönözni, ne adj isten megkínozni és kivégezni.

Jaj, annyi minden kavarog a fejemben! Olyan végtelenül visszataszítónak látom ezt a világot, a liberális démonokráciát!

Deutsch Tamás csúnyán beszél angolul. Hetekig erről szólt a balos média. Miközben Magyarországon mandátumot szerzett Izé Kinga (a neve sincs meg!) magyarul sem tud. Megkérdezhetem, miért az angol a hivatalos nyelv az EU-ban? Hány angol anyanyelvű ország van a 27 tagállam között? Ja, hogy egy sem? Hurrá! De akkor miért nem szuahéli a közös nyelv? Ezzel az erővel?

Vissza a témához!

Szóval, az utcákon őrjöngő elégedetlenek soha nem lesznek képesek ártani a patás Orbánnak, így maradunk mi, akik Orbánt hatalomban tartjuk, s közben jól keresünk ezzel a tettünkkel. Bakker, számomra gazdaságilag előnyösebb lenne egy komcsi kurzus. Amennyiben csak a zsebem tömködésével foglalkoznék, simán beállnék a Tisza Szektába óbégatni. Úgy tennék, mintha én is meggárgyultam volna, mint ismerőseim egy jelentős része.

A KÁ életbe, mégiscsak 800 ezer forint ütné a markomat, ha Petykót kineveznék Cézárrá!

Francba, megjátszani sem tudom, hogy degenerált vagyok.

Azt mondják, ha rákérdezek, hogy nekik nem a hozzám hasonlókkal van bajuk, hanem  Lölővel, Tónival és társaikkal. Túl azon, hogy fogalmam sincs, miért van velük bajuk, azt sem látom rendelkeznének akkora erővel, hogy a szupergazdagokat vegzálhassák. Pontosan lehet tudni, hogy ezek, - köztük sok ismerősömmel – minket végeznének ki, mint Szamuely a falusi tanítókat, miközben a grófok, bárók nyugatra menekültek.

Mit tudnak ezek „Tóniról”? – Semmit! Bezzeg én, akit két évig ott ütött, ahol ért… El tudom képzelni, hogy Tóninak van a falon pár fotója az ellenségeiről, akikre darts dárdákat dobál. Látom magam közöttük. Kérdezzétek meg Balogh Radosztinát!

Adva van egy francia, német, spanyol, tököm tudja milyen nemzetiségű multi, akik lefizették a komcsikat és évtizedekig élősködtek a vízkészletünkön, az áramszolgáltatóinkon. Az nem baj, a jó. Az már nem jó, hogy ezek a közszolgáltatások Orbánnak köszönhetően magyar kézre kerültek.

„Ne bassz, hülyébb, mint én, a kocsmatöltelék, tehát ellopta az eszem után a … a … a … mindenemet IS! Nekem kell a csilliárd!”  - Ilyenek a Tiszások és DK-sok is, meg minden baloldali, ideértve a nemzetikommunista Mi Hazánk Mozgalmat is.

Sosem nézek csakis EU-s adatokat, nálunk az egyik legolcsóbb a rezsi. nálunk van a legtöbb családi adókedvezmény, a GDP-hez viszonyítva nálunk az egyik legkisebb az államadósság.

Úgy van, Tiszás majmok! Államadósságot %-ban szokás mérni és mindig a GDP-hez. Minden más csak arra jó, hogy titeket, mentálisan a majmok szintjére alacsonyodott korcsokat lehessen hergelni vele.

NEM VAGYTOK EMBEREK!!!

Evolúciós szakadék van köztünk. Az agyunk evolúciója ugyanis nem csupán annyiból áll, hogy az agytömeg és testtömeg aránya, kortex és szubkortikális struktúrák aránya és prefrontális kortex relatív mérete eldönti, mennyire vagyunk intelligensek. Nem! A nagyagy (szürkeállomány) növekvő aránya a többi agyi struktúrához képest ugyan emberré tesz titeket is, ám a valódi korrelációt (intellektuális fejlettségi szintet) a kortikális neuronok száma, az ingerületvezetés sebessége és a  terjedelmesebb szürkeállományon belüli ingerületvezetési megoldások mutatják. A ti agyatok egy ásatag (kihalt emberfajta)  ember szintjén működik. Az ingerületvezetés az agyatokban primitív berögződéseket követ, képtelen az agyméretetekhez méltó differenciált ingerületvezetésre.

NEM VAGYUNK EGY FAJ!

Tagjai vagytok a Homo nemzetségnek, de nem vagytok Homo sapiens sapiens. Valami más vagytok. Még nincs rá tudományos definíció. Nincs, mert a tudomány is úgy kezel titeket, mint egy eltérő világnézetű embercsoport. Óriási hiba! Nagy árat fizethetünk ezért.

Néhány itthoni történésből is leszűrhető, mekkora hiba. A Fidesz eddig úgy nyert, hogy a fennálló rendszert (liberális demokrácia) kiismerte, annak működési metodikáját a saját javára fordította. Az úgynevezett baloldal nem is értette mostanáig, mi történik vele. Aztán elkezdték használni az embertől eltérő agyukat. S lám, megalkottak egy teljesen új, számunkra, emberek számára érthetetlen, értelmezhetetlen rendszert.

A minket vezető politikusoknak jól láthatóan fogalmuk sincs, miként kellene alkalmazkodnunk az új rendszerhez. Pedig kellene, mert a teljes EU, azaz a teljes Nyugat-Európa letért az ember útjáról, és az új Homo faj agresszív, evolúciós szempontból adekvátabb válaszokat adó metodikáját dolgozza ki napról napra.    

Ez ugyan egy súlyos intellektuális hanyatlás, de sokkal életképesebb biológiai szempontból. A gender studies-zal és az lmbtq-propagandával együtt. Amint minket kiirtanának, említetteknek is annyi lenne.    

Mit mondjak, az evolúció elpártol tőlünk, ha világnézeti kérdéssé silányítjuk a jelentőségét. S ha ez így lesz, akkor Isten számára is csak egy voltunk a számtalan lehetőség közül.

Most mit mondjak, az agyi evolúciós különbözőségeink itt is szépen kettéválasztják a társadalmunkat, mint nyárspolgár anyuka a gyereke frizuráját iskolába menet előtt. S miközben azon megy a vita, mit mondott 2006-ban Gyurcsány és Orbán, vagy mit mondott a debilfejű Tiszás Kollár, te csak ámulsz és bámulsz a szómágiák kereszttüzében, holott a helyzet egyetlen varázsigével feloldható: NINCS EU-s PÉNZ!

Az a pénz sosem volt az EU-é, az mindig a magyarok pénze volt. Egyszerűen nem is tudott más lenni, hiszen nemzetközi szerződésekben vagyon rögzítve, honnan származnak azon javak, s miként kell velük cselekedni.   

Mi, a NEM baloldaliak mindig hangsúlyozzuk, hogy az úgynevezett EU-s pénzek valójában magyar pénzek, amelyet befizetünk egy közös kasszába, s amely kasszából egy bizonyos hányad a saját pénzünk után visszajár. VISSZAJÁR!

Nem német, holland vagy luxemburgi (LoL- Luxemburg!!! Éééérted?) emberek által megtermelt javakról beszélünk! Ahhoz a pénzhez a magyaron kívül egyetlen nációnak sincs semmi köze. Azt a pénzt a magyar gazdaság termeli ki. Én teszem hozzá: a magyar vidék termeli ki, Budapest 5 fillért nem tesz hozzá, mégis többet kap belőle egyedül, mint a 18 vármegye együtt! Hát ennyit a kivéreztetett fővárosról, Budapest Köztársaságról.

Tehát szerződések szerint beengedjük a piacunkra a nyugat-európai cégeket, akik itt óriási profitot termelnek, sokszorosát annak, amit otthon termelnek, a fejlett nyugaton (hangosan röhögök – fejlett nyugat!). Azért tegyük hozzá, az ő közreműködésükkel hízik a magyar DGP, tehát jól van ez így. Azaz jól volna, ha az EU nem döntött volna úgy, hogy feltámasztja a Szovjetuniót, legalábbis metodikájában és retorikájában. Európa proletárja egyesültek. Ha ezt Lenin elvtárs megérhette volna! 

A neobolsevikok, a liberális démonokraták kitalálták, hogy minden az övék, s ha nem nézed a hála könnyeitől elhomályosult tekintettel, amint az EU vezetői szétlopják a pénzedet, akkor te fasiszta vagy, te nem vagy demokrata, akkor a hazád nem jogállam, ergo nem kapod vissza a pénzed azon százalékát, ami szerződés szerint neked jár.

S hogy miért nem törődik a bolsevik nyugat holmi szerződésekkel? – Tök egyszerű: baloldali diktatúrákban olyan burzsoá ármányt, mint kölcsönös gazdasági előnyökért szerződést készíteni, nem ismerhetnek el. Baloldali diktatúrákban ideológia van, amit mindenkinek egységesen vallania kell, különben a megtorlás.

Nem véletlenül vartyog arról ez a kiskurva, ez a magyarpéter, hogy kit hogy fognak ők elintézni, amikor hatalomra kerülnek. Nem fognak. Gyengeelméjű korcsok az elsőtől az utolsó szálig.

Azt is mondta ez a poloskaságig felmagasztalt hitvány torzó, hogy Deutsch Tamás milyen rossz kiejtéssel beszél angolul. Hát, öcsém, ti meg magyarul nem tudtok sem értelmesen, sem szabatosan beszélni. S az még hagyján! A magyar nyelvet értelmezni sem vagytok képesek.

Az „EU-s pénz” magyar jelentése csupán annyi, hogy olyan magyar pénz, amely egy uniós üzlethez köthető. Vagy szerintetek a konyhapénz a konyháé? A zsebpénz a zsebedé, te nyomoronc?

Tehát, amikor Orbán Viktor azt mondta…

Idézem:  „A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat. Az Unió bővítésével ezek közös örökséggé váltak. Ezekkel most már az egész Európai Uniónak szembe kell néznie. Úgy mint a saját területén belüli saját problémáival. Azt hiszem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a németek ezt talán hamarabb megtapasztalták, mint Európa más népei, rögtön az újraegyesítés után… Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.”

Miért is fakadt ki Orbán Viktor? – Mert az EU komcsi vezetése segített Gyurcsánynak meghamisítani a gazdasági adatokat.

Értitek, a ká édesanyátokat, trógerek? – Itt nem holmi, az EU által ellopott magyar forintokról van szó, hanem a választás elcsalásáról, az EU-nak szolgáltatott hamis adatokkal való manipulációról, amely súlyos bűncselekményben a komcsi EU segítette a komcsi magyar kormányt. Ismert a végkifejlet: szemkilövetés, majd kampány nélküli Fidesz kétharmad.

Természetesen ti csakis a pénzre tudtok asszociálni, mert nektek nincs hazátok, csak üresen ásítozó telhetetlen zsebeitek. Ezért is álltok értetlenül most, hogy miért vagyunk felháborodva annak a rusnya némbernek a színvallásán. S csökevényes agyatokkal analógiát kerestek ott, ahol nincs.

Ismételgetem önmagam: ti nem tudtok logikusan gondolkodni, az agyatok képtelen az emberi értelem szintjén absztrahálni. A formális logika nektek ármány, a kauzalitás fasiszta inzultus. Egy nyelv, jelesül az anyanyelvetek szemantikai szabályait sem ismeritek, feldolgoznotok sincs mivel.

Nem világnézeti okokból fogjátok elveszíteni a magyar állampolgárságotokat, hanem, mert az embernél alacsonyabb létformába süllyedtek vissza. Látványos performanszok kíséretében.  

Nem újkeletű kérdés, de az utóbbi időben egyre többször merül fel, vajon ki kell-e lépnünk az Európai Unióból. A tegnapi napon aztán egy kommunista EP-ügynök, a Tisza Párt ágense, bizonyos Kollár Kinga elmondta, pontosan mi is az Európai Unió és mit várhatnak tőle a magyarok.

Kétféle attitűd létezik: a baloldali, amelyik az Unióban maradásért rinyál, hogy túléljen, és a nemzeti, amelyik nem meri bevallani, hogy az EU egy óriási kudarc, egy menthetetlen projekt, ezért annak belső reformját hirdeti meg hamisan.

Az Európai Unió pont ugyanúgy reformálhatatlan, mint a Szovjetunió, a szocialista világrend volt, ráadásul ugyanabból az okból.

Én még emlékszem gyerekkoromból a reformszocialistákra. Ezek ugyanolyan megátalkodott kommunisták voltak, mint a többi, csupán elégedetlenek voltak saját pozíciójukkal. Ezért elkezdtek ötletelgetni, amiből aztán sosem sült ki semmi érdemleges. Éppen ezért magabiztosan állíthatom, ha véletlenül többségbe kerülne az EP-ben a patrióta szárny, az EU akkor is megmaradna egy kommunista csökevénynek, egy élhetetlen és irányíthatatlan társadalmi lélekvesztőnek.

Az egyetlen reményünk, hogy az orosz-ukrán háború, illetve az USA-Kína-Oroszország hármas hatalmi tengely törekvései kivégzik ezt a torz társadalmi tákolmányt.

Az EU eredetileg gazdasági társulás volt. Ergo az EU vezetőinek most az lenne a feladata, hogy Európa egységes gazdaságát feltegyék a világtérképre. (Ott tartsák vagy visszategyék? – Nem tudom.) Ehelyett ideológiai csatározásokat folytatnak, szélsőbaloldali (van nem szélsőbal is? – Szerintem nincs!), agresszív ideológiákat terjesztenek, tagadják a formális logikát, a kauzalitást, tagadják a tudományokat általában, az intellektust kvótákkal helyettesítik, és mindent elpusztítanának, ami nem úgy néz ki, mint ők.

Tipikus komcsi attitűd. Ilyen volt a Marxizmus, ilyen volt a lenini-trockiji-sztálini bolsevizmus, ilyen volt a hitleri nemzeti szocializmus. A baloldali „értékrend” egyetlen alapja a mások kiirtása. Mint valami degenerált verziója a Hegylakó című filmnek: „Csak egy maradhat!”

Az egységes Európa gondolata utópia. Még akkor is az, ha USA néven már megvalósult és ma a világ vezető hatalma. Éppen az USA létezése egyértelműsíti megkérdőjelezhetetlenül, hogy a büdös életben nem lesz egységes az Öreg Kontinens.

Persze, közös európai gazdasági megfontolásokra továbbra is szükség lenne, ha nem akarjuk, hogy kontinensünk ilyen értelemben (is) perifériára szoruljon, valahová Afrika-alsó mögé. Ám ehhez nem degeneráltak gyülekezete alkotta parlament és bizottságok kellenének, hanem a nemzetállamok választott kormányainak szoros együttműködése.

Abban a pillanatban, hogy ideológiai azonosság szükségességéről kezdenek el hablatyolni, már ki is végezték az értelmes diskurzust. S létrejön Orwell-i disztópiája, az 1984, ahol akkor sokszínű valami, ha mindenki ugyanazt a sokszínt, ugyanabban formában, méretben és sorrendben élteti.

Az EU a társadalmi gondolkodás kreativitását tűzzel-vassal irtó torzszülött. Az EU a gondolkodás sokszínűségét ördögtől valónak tartja. Az EU egy lehetőség az emberiség legősibb és legaljasabb ellenségének, a baloldaliságnak a túlélésre.

EL KELL PUSZTÍTANUNK AZ EURÓPAI UNIÓT, HA AZT AKARJUK, HOGY AZ EMBERI FAJ FENNMARADJON. 

 

Eljött az ideje, hogy hazánknak új nevet adjunk. A Magyarország immáron elavulttá vált, nem jelképezi azt a kultúrát, amiben ma élünk. Oly mértékben megszaporodott a polihisztorok száma, hogy nálunk egyetlen Facebook-csoportban több van, mint a világon máshol összesen. Gondoltam rá, hogy exportálnunk kellene őket jópénzen.

Ráadásul a magyar polihisztorok egy igen különleges fajta, ugyanis a polihisztorság velük született képesség. Nem, ők nem jártak vagy járnak iskolákba, nekik nem kell, ők genetikusan hordozzák a tudást. Nekik már a szüleik és nagyszüleik is polihisztorok voltak. Náluk generációkon át öröklődött ez a tudományos éleslátás, a minket körülvevő világ tévedhetetlen kiismerése, a problémák megoldásának azonnali és egyedül üdvös módjainak kifejtése és elvangelizálása.

Kinyilatkoztatásaikat halált megvető bátorsággal teszik meg a közösségi médiában, nem riadva vissza a gyíkemberek irányította bábkormányunk elpusztításukat szorgalmazó intézkedéseitől sem, a rájuk szabadított járványoktól és nem-járványoktól.

Intermezzo: Természetesen ők döntik el, hogy valami járvány vagy nem-járvány, de azt mindig tudnunk kell, hogy a gyíkemberek által ellenük szőtt ármányról van szó.

Bizony a gyíkemberek rettegnek tőlük, mert, mint hangoztatják: a tudás hatalom. És ők a tudásban bizonyosan hatalmasok. Reszkessetek hát, gyíkemberek! Reszkessen mindenki, aki ellenük szegül, mert mindenkit kurvára kiokosítanak, akármekkora egyetemi professzor, akadémikus, vagy sokdiplomás agymosott.

Miközben elszorult torokkal várom, hogy engem is kiokosítsanak, teszek egy vallomást:

Jártam iskolába. Mit jártam! Több iskolát is elvégeztem. Diplomákat szereztem és doktori fokozatot. Tudom-tudom, hiba volt! Teljesen kimosták az agyam, totál zombit csináltak belőlem a gyíkemberek. A memóriámat is kitörölték. Nem emlékszem olyan, a nagyszüleim idején használatos, csodaszámba menő mesterkedésekre, amelyek minden rosszat azonnal jóra fordítottak.

Hozzáteszem viszont, egy-két polihisztorral volt alkalmam alsóbb iskolákban együtt járni. Mentségükre legyen mondva, az általános és középiskola jogszabályban rögzített kötelezettség volt. Egy kísérlet a gyíkemberek részéről, hogy őket is átváltoztassák. Jelentem, a gyíkemberek rábasztak, bennük már akkor ott volt a mindentistudás-gén úgyhogy azokat az alsóbb iskolákat ők szépen végig bohóckodták.       

Pusztán azért haragszom rájuk picit, mert nem karolták fel a magamfajtákat, nem óvtak meg minket a galaktikus ármánytól. Megtehették volna. Csak annyit kellett volna mondaniuk: „Figyelj, ne tanulj, mert nemsokára rendszerváltás jön, ahol mi, született polihisztorok majd minden bajotokat megoldjuk, s ha te sem tanulsz mostantól, talán a gyermekedből is egy olyan szuperintellektust tudsz majd nevelni, mint mi vagyunk.”

Szóval, ez azért geciség volt a részükről!

Nem egy ismerősöm, barátom és családtagom, valamint jómagam is, évtizedeket  töltött mindhiába egyetemeken. Egyeseket úgy megfertőzték valami vírusokkal vagy a tököm tudja mivel a gyíkemberek, hogy katedrát vállaltak vagy egyéb, a gyíkemberek világában tudományosnak mondott területen helyezkedtek el, s így önkéntelenül is… Hát vagy aljas indokból, a mindentistudás-gént hordozók iránti féltékenységből SZÁNDÉKOSAN a mi genetikusan polihisztoraink áldott életét veszélyeztették/veszélyeztetik.

Oltásokkal, élelmiszerekkel, járványok izolálásával. És nem biztos, hogy csak azért, mert már nem emlékeznek, nem emlékezünk rá, hogy nagyanyáink korában húslevessel a halottat is feltámasztották.

Szóval, a mi genetikusan polihisztor honfitársaink élete minden nap súlyos veszélyben van általunk. Bármi, amit teszünk, az ő elpusztításukra tett kísérlet. Olyan borzalmas így élni, hogy tudom, ha akaratlanul is, de csodálatos lények életét veszélyeztetem.

Mert mi lenne velünk kocsmatöltelék alkoholisták nélkül, semmire sem alkalmas segédmunkások és munkakerülők nélkül? Hogyan műtene egy orvosprofesszor, ha nem lenne a kórházakban takarítónő? Megenné őket a kosz!

Elkeserítő helyzet.

Az a szerencsénk, hogy ezek a lángelmék, ezek a genetikusan magasabb rendű lények szaporodnak, és a gyermekeiknek, unokáiknak tovább örökítik a rezisztenciát a gyíkemberek bábkormányai által működtetett intézményesített oktatás ellen, a hamis tudományok megismerése és elsajátítása ellen.

Van tehát remény!