Az anyakornak vége, de bennünk soha nincs béke

Lázadunk, amikor más már nyugovóra térne

/Vicc Beatz: Holtpont (Mixtape III.) – Prológ: Siska Finucci

Sokan nem szeretik a rap zenét. Sőt, zenének sem tartják! Én nem tartozom ezek közé. Én, ha magyar zenét hallgatok, az kizárólag rap. A szövegek miatt. Sokkal több bennük a mondanivaló, mint más műfajok dalainak szövegeiben. Ráadásul én a zenei alapjaikat is kedvelem.

No, Majka, bár rappernek tartja magát (szerintem nem az), kivétel. Két sort nem bírok meghallgatni a nótáiból. Annyira kínosan gagyi, hogy abba belehalok. (Belehalok, na, na, megvan? Maaaajka!) Ezért is szeretik sokan. Tingli-tangli, mélységesen primitív verseléssel. S bár letagadja, a nagy rímhányó, MC Gesztenye, alias Geszti Péter róla írta a Költő Troll című nótáját.

Az most mellékes, mit gondolok Gesztiről, mint emberről, anno nagy Rapülők rajongó voltam.  Aki nem tudná, a Rapülők egy nagyon jópofa kis hip-hop formáció volt a 90-es évek elején. Életérzésben valami olyasmi, mint a mai napig aktív Scooter nevű német banda. Nem akartak ők lázadni, csak szórakoztatni. Ahhoz viszont értettek. Te jó ég, mennyit buliztam Rapülők zenére!

Visszatérve Majkára, maga a rap műfaj vagy a gengsztervilágról, vagy a lázadásról szól. S ez utóbbi, tudniillik a lázadás, sok fiatalt megérint, ugyanis a tinédzserek alaphabitusa a tekintély elleni lázadás. Nyiladozó értelmükkel felfedezik, hogy az apjuk és az anyjuk nem tökéletes, a tanár sem tud mindent, ergo a világ, amiben élnek nem tökéletes. És ami nem tökéletes, az rossz. Istenem, hányan hasonultak meg, miután rájöttek, hogy tökéletes világ nem létezik.

A lázadó ifjak azon az intellektuális nívón még nincsenek, hogy megválaszolják a legfontosabb kérdésket. Igazából feltenni sem tudják azokat helyesen. Csak a hormonjaik által stimulált ösztöneik súgják nekik, hogy kell lennie egy jobb világnak is, mint amit a szüleik és nagyszüleik teremtettek. Ezért hívják ezt szimplán csak lázadásnak. Zsigerileg érzik, hogy nem minden jó, hogy nincs is Télapó és Jézuska. Miközben a hormonháztartásuk brutális mértékben növekszik.

Egyébként nem is tévednek. Lehetne őszintébb, sokkal őszintébb is a világ, élhetnénk kevesebb intrika és közönyösség mellett. Ám az embert Isten nem így alkotta meg. S mire felnőtté válnak a lázadó ifjak, már nem látják azt a szebb világot, amiről fantáziáltak, amiről hitték, hogy létezik, létezhet. Jó esetben, persze. Mert vannak, akik a tinédzserkori értelmi és érzelmi szintjükön ragadnak, nem képesek mentálisan kifejlődni.

Intézményesített, de legfőképpen ünnepélyes, tehát valamelyest szakrális alapú átmeneti rítusok (kisdobos- és úttörőavatás például) hiányában az egyes személyiségérési szintekre történő átvezetés évtizedek óta hiányzik a társadalmunkból. Egyedül az érettségi vizsga maradt, de az is elsilányult előzmények, illetve a fokozatban feljebb lépés nehézsége hiányában.

S amikor panaszkodunk, hogy napjainkban a szektásodás térnyerése torz társadalmi teret hoz létre, sosem gondolunk a rendszerváltozás során elkövetett hibáinkra, amikor a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is. Hogy csak egy példát mondjak: sorkatonaság. Abszolút a sorkatonaságellenes voltam mindig. Ma sem vezetném vissza. Ám fiaink nem kaptak helyette mást, amely megtaníthatta volna őket intézményesített szinten a fegyelem szükségességére.

Így jutottunk el egy olyan társadalmi zsákutcába, amelyben a férfiasság toxikus maszkulinitás, ahol a nők látványosan erőszakosabbak, agresszívabbak, mint egy férfi. Magyar Péter például ennek a jelenségnek a legkiválóbb reprezentánsa. A csávó ökölbe sem tudja szorítani a kezét, egy igazi lány simán megverné, de úgy kakaskodik, mintha legalábbis Mike Tyson lenne. Egy tipikus feminin alkat, bizonytalan szexuális identitással. Az átmeneti rítusok kiiktatása így tette gyengévé társadalmunkat.

Ezek a szerencsétlen ifjú lázadók olyan gyengék, hogy valódi társadalmi változások előidézésére alkalmatlanok. Száz évvel ezelőtt ezzel a hajtóerővel simán forradalmat csináltak volna. Mert akkoriban nem csak a szándék volt erős, de az áldozatkészség és a kitartás is. Lám, az ilyen ifjúkommunisták hogy végiggyilkolászták az országot a tanácsköztársaság idején!

Itt van ez a drogos kis picsa is, a Sisi, aki legújabban csatlakozott Majkához, és a Fideszre szavazó rajongóit dilidokihoz küldi. Pont olyan, mint a „Volt egyszer egy… Hollywood” című filmben a végső jelenet szektás drogos kurvája, akinek Brad Pitt szétzúzza az arcát, majd később Di Caprio felgyújtja a medencében lángszóróval.

Egyébként bírom a kiscsaj zenéjét, amíg csak szimplán idióta. Láttam vele interjút, abban is vicces volt. Butának nem mondanám, de a lelassult beszédje egyértelműen tanúskodik az elmeállapotát súlyosan befolyásoló drog hatásáról. Ráadásul önmagát a kannabisz legalizációjának élharcosaként tartja nyilván. S nyilván fogalma sincs, hogy már most sincs rövidtávú memóriája.  

Elképzeltem, hogyha ezek mögött az iszonyatosan agresszív és gyűlölködő gyenge emberek mögött lenne valódi társadalmi támogatottság, ezek simán nekilátnának létrehozni egy második tanácsköztársaságot, ami sokkal primitívebb módon lenne erőszakosabb, mint az első volt. Tényleg óriási szerencsénk, hogy gyengék forradalmat csinálni, különben lenne olyan vérengzés az országban, amilyen még sosem volt.

Ugyanakkor a fiataloktól elvenni a lázadás jogát nem helyes és nem is hasznos lépés. Határokat kijelölni igen. Intézményi szinten irányítani úgyszintén. Persze nagyon óvatosan, finoman, hogy ne érezzenek benne kényszert. Ez nem egy lehetetlen feladat, és nem is kell benne átütő sikereket elérni. Mindösszesen annyira lenne szükség, hogy a fókuszt társadalmi csoportokról személyekre helyezzük át.

A lázadásnak ebben a szélsőbaloldali változatában az a veszélyes, hogy a lázadók maguk is érzik saját gyengeségüket a rendszerrel szemben, de meg vannak győződve róla, ha elpusztítanák azon embertársaikat, akik a rendszer működését szavazatukkal biztosítják, a rendszer nem létezne többé. Sajnos nincs annyi értelmük, hogy felfogják, a rendszer globális, azt lokálisan legyőzni nem lehetséges. S ha legyőznék például Orbánt, gyorsan rájönnének, hogy a „lop”, „lopnak” szavak súlya mily csekély, mennyire nincs semmilyen hatása egy rendszer működésére.