Fene tudja, miért, de engem sosem érdekeltek igazán a kortárs dolgok. Hogy utálom leírni a „dolog” szót! Szóval, nem izgat a kortárs művészet, irodalom, s újabban már a tudomány sem. A celebek és egyéb, példaképnek szánt személyek pedig végképp!

S ha jobban belegondolok, ez nem is annyira újkeletű attitűd részemről, hiszen, bár tiniként tele volt Bravo-s poszterekkel a falam, és a dipitáskámat is díszitették együttesek feliratai, igazából nem voltam rajongó, nem voltam „fan”.

Most is, miközben e sorokat írom, a Rolls Frakció: Jólét című dalának sorai csengenek a fülemben. „Bálványok bámulnak bambán e nemzedékre szabva, Fizetési cetlijük a szemedbe lóg.” Istenem, rendszerváltás után hány ilyen elénk állított bálványról derült ki, hogy egy aljas tömeggyilkos volt! Enyhébb esetben besúgó vagy idegen titkosszolgálat (KGB) zsoldjában hazaáruló.

Fentiek okán meglehetősen pőrén, amolyan  humanoid torzókként állnak előttem a nép hangjaként agyonajnározott, jaj, de okosakat mondó és cselekvő emberek. Egyszerűen képtelen vagyok meglátni bennük azt a maguk által választott vagy rájuk aggatott szerepként viselt személyiséget, amitől vonzóvá válhatnának. Pestiesen szólva annyit kérdezek csak magamban: „mit esznek ezen az idiótán?”

Mindez a Pankotai Lili-Budaházy György Celebrity Deathmatch kapcsán jutott eszembe. Valahogy egyikre sem tudok felnézni, egyik mögé sem tudnék beállni. Még akkor sem, ha egyébként Budaházy esetében a vele kapcsolatos eljárásban tapasztalt súlyos jogsértések jogászként igen érzékenyen érintenek. Amit vele műveltek az a jogtudomány arcul köpése.

Szerintem Budaházy és minden hozzá hasonló, magát turbómagyarként megjelenítő figura szimpla futóbolond, semmiképpen sem terrorista. Ezek egyszerűen nem értik, a jogsértésekre jogsértéssel nem lehet válaszolni, mert az anarchia. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunista gazember és tömeggyilkos Gyurcsány Ferenc állami terrort vezetett be. Ezért életfogytiglant kellene töltenie. Ugyanakkor válaszul molotovkoktélokat dobálni állami tisztviselők házai ajtajához gyerekes és törvénysértő. Újságírót megverni pedig aljasság.

Rongálás, garázdaság minősített esetei és egy könnyű testi sértés. Ez nem terrorcselekmény. Az pedig, hogy gyakorlatilag kizárólag közvetett bizonyítékok alapján, sok esetben szóbeszédre hagyatkozva tartották a fickót évtizedeken át eljárás alatt, hozták-vitték a különböző büntetésvégrehajtási intézetekben, nonszensz, jogállamban megengedhetetlen.

Valamelyik este a Politikai Hobbista című műsor vendége volt a HírTv-n ez az önjelölt szabadsághős. Néztem, néztem, de nem értettem az egészet. Hallgattam a hablatyolását, de valahogy nem hozott lázba. Mondom még egyszer: attól eltekintve, hogy az igazságszolgáltatás jogtudományt szabotáló eljárása engem is végtelenül dühít.

Egyébként Budaházy tanult ember. A BME-n végzett gépészmérnök, s még valami himihumi közgazdasági diplomája is van. Ennyiben mindenképpen különbözik az összes balos megszállottól. Odaát ugyanis kötelező rossz tanulónak, diploma nélkülinek, vagy magának diplomát hazudónak lenni.

Régi hagyomány ez a baloldalon. Nagy Imre például hat elemivel volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Havas Henriket ágensként iskolázták be. Mindhiába. Két értelmes mondatot nem mondott még életében, de ők, a homopitecusok „tanárurazzák”. A legviccesebb, hogy a MTA-nak Glatz Ferenc személyében egy igazi félkegyelmű-félanalfabéta kretén is lehetett az elnöke.

Így aztán teljesen természetes, ha az írni-beszélni alig tudó Pankotai Lili egyfajta kultúrhérosszá lett közöttük. És behívják műsorokba, ahol külvárosi proli szlengben „elmagyarázza”, mitől szar a magyar gazdaság. Meghallgattam. Fetrengtem a röhögéstől. Száz éve frankón cirkuszban mutogatták volna: „jé, beszélő majom!”

Az a kép megvan, amikor odaáll a helyesírási hibás pólójában, kíséretében egy lepukkant, szivárványos dzsekiben balfaszkodó  alkesz nővel a több diplomás, 6 nyelven anyanyelvi szinten beszélő köztársasági elnök elé és az oktatás szar helyzetéről beszél? Megvan? Ez a kép a teljes baloldaliság mementója.

Ugyanis ebből a  szar oktatási rendszerből kikerülnek Pankotai Lilik és Novák Katalinok is. Pankotai Lili a hitványság, az értéktelenség, a semmirekellőség szimbóluma. Egy  proli ivadék, aki a génjeiben hordozza sorsát, az intellektuális korlátai közt vergődő szerencsétlen helóta létet.

S amit rajta keresztül látunk a baloldalként aposztrofált félmajmokból, az meggyőz minket arról, hogy pont olyan állhatatossággal kell elutasítanunk őket, ahogyan ők teszik velünk, a kultúránkkal, az értékrendünkkel, a hagyományaikkal. Legfeljebb annyiban kell eltérnünk tőlük, hogy elhatárolódásunkat nem félállati őrjöngéssel, primitív agresszióval demonstráljuk.