Amúgy hülye cím, nem tetszik. Hogy akkor miért ezt adtam posztomnak? Nos, Móricz Zsigmond regénye, az Úri muri miatt.
„Az meg mi?” - kérdezné egy mai diák, aki szivárványos rongyokba öltözött, többnyire az azonos neműekhez vonzódó, túlnyomórészt pedofil vagy pedofíliát terjesztő tanáraival együtt „faszozik” és „kurvaéletezik” a kultúránkért való nagy aggódásunkban valamelyik közterünkön éppen. Szóval, kizárt, hogy ezek a süvölvénytorzók tudnák, ki volt Móricz Zsigmond. Nem, nem a Harry Potter egyik mellékszereplője!
Mert mit tanulhat ma egy gyerek egy áltagos magyar iskolában az aljasságon és a kisszerűség hozsannázásán túl? Bizonyosan semmit, vagy genderpropagandát, a csalá’ daszcsalá’d. Na, de nem szeretnék requiemet fabrikálni a méltán halódó közoktatásért! Móricz regénye a Debrecenben épülő akkumulátorgyár körül kialakult hajcihő okán jutott eszembe.
Tragikus! Amiképpen a dzsentri életmódról íródott Móricz-regények általában. Alapmotívum, hogy bármennyire is kiváló jellem a főhős, s bármennyire is előremutatóak a célok, a projekt, s maga a hős is bukásra van ítélve. Mert a miliő, amelyben él, a nagy tetteket intrikákba fojtja.
Jól emlékszem, a rendszerváltozás legnagyobb vívmánya a dzsentrimítoszba révedő, avítt földtúrók kipellengérezése volt, vele szemben pedig az urbánus életmód felmagasztalása. Utóbbi mai napig tart, de már csupán a proletárdiktatúra eszmeiségébe végérvényesen visszasüllyedő fővárosban és néhány megyeszékhelyen.
A 90-es évektől, ha valaki földművelésre adta a fejét, azt szégyenpadba állították, ujjal mutogattak rá, gúnyolták szembe és a háta mögött is. A hatalomba négy év után visszalopakodó kommunista trógerek aztán végleg felszámolták a maradék mezőgazdasági nagyüzemeinket. Tegyük hozzá, a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóüzemek bezárását már az MDF-kormány elkezdte, amikor az orosz piaci kapcsolatokat nemkívánatosként megszüntette.
A kétezres évek közepe táján baráti társasággal a Zemplénben töltöttünk néhány napot, s ekkor volt alkalmam végig nézni, amint a szerencsi cukorgyárat lerombolják. Láttam, mint feszülnek neki iszonyatos bolsevik dühhel gépek tucatjai a másfél-kétméter vastag falaknak, miként birkóznak a sokszor combvastagságú betonacéllal és a hidakat is megszégyenítő acélgerendákkal. Hosszú hónapokig tartott, amíg a tökéletes állapotú üzemekből romhalmazt csináltak.
Ugyancsak a kommunista kormány volt, amelyik a cukorkvótát eladta a semmiért cserébe. Százezrek megélhetését vették el, kényszerítették őket külföldre rabszolgamunkára. Éljen az EU! Az már csak hab a tortán, hogy a 2005 után Angliába kényszerülők jelentős része emlékszik úgy, hogy az Orbán-rezsim elől kellett menekülnie. Mert kommunista kutyából sosem lesz kapitalista szalonna. Az itthon maradtak viszont szépen rászoktak a segélyre.
A kétezres években öt hektár Balaton-felvidéki földterület ötmillió forintba került, vagy annyiba sem. Emlékszem, ismerősöm nekem is kínált Akali-Dörgicsén tizenöt hektárt hétmillió forintért. Szóval, a kommunisták, a baloldaliak a földet a végletekig elértéktelenítették, a mezőgazdaságot megszüntették, s még az emlékét is gúny tárgyává tették.
Aztán jött a Patás Orbán és szép csendben elkezdett értéktelen földeket vásárolni. Volt egy víziója a vidékről és a magyar mezőgazdaságról. Elvégre falusi parasztgyerek volt. A példája ragadós lett, a hozzá közelállók, a politikai és elvbarátai ugyancsak nagyszabású földfelvásárlásba kezdtek. Ment is a baloldali médiában az ekézés, gúnyolódás orrvérzésig. Ám végül Orbánnak lett igaza. Mint mindig! Persze, nincs nehéz dolga, mert a baloldalon mindenki hülye, vagy méghülyébb és sokkal hülyébb.
A miniszterelnök például Tokaj-hegyen vásárolt szőlőket. Én emlékszem, akkoriban az MSZP-SZDSZ koalíció megállapodott az EU-val, hogy a magyar gazdák verjék le zölden a fürtöket, s azért pénzt adnak. Hányan tettek így!!! Eladták a magyar életet EU-s fillérekért. Ezt jelentette a szocialista mezőgazdaság.
2010 után fordult a kocka. A föld értéke folyamatosan emelkedett, s egyre nagyobb lett a művelés alá volt terület. A Fidesz elkezdte fejleszteni a vidéket. S most, amikor az Akali-Dörgicsei dűlőn, a Balaton-felvidéken egy hektár föld 10-20 milliót ér minimum, már nem gúnyolódnak az elvtársak. Márt csak picsognak, hogy földet venni és művelni a gazdagok életmódja lett.
Azok a redva prolik irigykednek most a földbirtokosokra, akik a 90-es években gúnyolták a földtulajdonosokat. S ugyanezek a hitvány dologtalanok, a szakmátlan, iskolázatlan lumpenek őrjöngenek most Debrecenben az akkumulátorgyár épülésének kapcsán. Ezek, akik a cipőjükre ragadt sarat nem takarítják le, nemhogy földet művelnének. Ezek a nagyvárosok meddő talaján burjánzó bolsevista aljasságot belélegző embertorzók hőzöngenek ismét a magyar fejlődés ellen.
Mert a baloldaliság sosem valamiért jön létre, hanem mindig valami ellen. A fejlődés bármilyen csekély megmutatkozása kiváltja belőlük a lealjasult tudatlanság minden agresszivitását. Az egyenes magyar gerinc ezeknek a csúszómászóknak az egyetlen éltető táplálék, a magyar kultúra elpusztítása létük egyetlen értelme.
És ezek magyarul beszélnek, köztünk élnek. Ott vannak a munkahelyeinken és szabotálnak. Nem is titkolják, sőt, harsány felhívásokban ösztönzik egymást a pusztításra minden általuk uralt médiafelületen. Így lehetséges, hogy a démoni George Soros pénzén egy szakmátlan, teljesen iskolázatlan, Debrecentől többszáz kilométerre lakó proli, egy buszvezető őrjöng a leghangosabban azért a földért és a magyar mezőgazdaságért aggódva, amelyet sosem tapodott, s amelynek termései helyett a Tesco-s szarokat veszi.
A balliberális médiumok pedig reggeltől estig harsogják, hogy az elektromos autó a jövő, de abba akkumulátort ne mi gyártsunk, hanem a németek és a franciák. Mi majd csak vegyük meg jó drágán és ne legyen belőle hasznunk egy euró cent sem – teszem hozzá én.
Szóval, mi magyarok felkaroljuk a mezőgazdaságot, a földeket művelés alá vonjuk, s ezzel annak értékét is visszaadjuk, elkezdjük visszaépíteni a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeripart, feldolgozóipart, megsokszorozzuk a mezőgazdaságból származó államháztartási bevételt, s ekkor jön a földmunkát gyűlölő és megvető városi proli, és azt ordítja, hogy mi tesszük tönkre a mezőgazdaságot, csak, mert racionális gazdaságpolitika mellet lehetőséget teremtettünk a nehéziparhoz kapcsolódó ipari termelésbe való bekapcsolódásra.
Kinyílik a bicska az ember zsebében!
Egyszerűen nem tűrhetjük tovább, hogy ezek az agresszív, mentálisan az ember alá aljasodott szubhumánok szabotálják az életünket, pusztítsák a kultúránkat! Eljött az ideje, hogy a társadalom, mint élő organizmus, izolációs önvédelmi reakciót adjon az életünket, a létünket veszélyeztető baloldali agresszióra.
Nemzettársaim! Mindannyiunknak megvan a feladata, hogy a saját környezetében mindenki megtegye, amit megtehet. (Hú, milyen pátoszos, nem européer, hanem maradi nacionalista!)
Nacionalista vagyok, a nemzetben, a magyar kultúrában hiszek. Népünk valódi történelme predesztinál minket, hogy élenjárjunk az emberiség felemelkedésének elősegítésében, fajunk fejlődésének motorjaként szolgálásában, a legszebb emberi hagyományok megőrzésében.
Én a házkörül termesztek haszonnövényeket és háztáji húsokat fogyasztok szinte kizárólagosan. Szárnyasok terén van lemaradásom, de 2023-ban ezt is végleg felszámolom. Megtettem a megfelelő lépéseket. Munkámban, - idegenrendészeti szakjogászként – elsődleges feladatom a nemzetgazdasági érdek érvényesítésének elősegítése, vagyis a hazai kiemelt projektek maximális kapacitáson történő működésének elősegítése. Ebben az évben kiemelt munkámnak tekintem az idegenrendészethez kapcsolódó közigazgatásban (Külügy, Kormányhivatalok, OIF) szabotáló baloldaliak kiszűrése, büntető- és egyéb eljárok útján történő kitakarítása.
Ahogy azt a Nazareth nevű nagyszerű metálzenekar is megénekelte: Expect no mercy! Tőlem egy se várjon könyörületet!