Orbán Viktor tusványosi beszéde nem több, mint egy fölöslegesen odavetett csont a kommunista kóborkutyáknak. Mert ugyan ki lepődik meg azon, hogy a Mazsihisztinek szava nincs a Jobbikosok reggeli tornaként rendszeresen előadott vigyorgós náci karlendítéseire, vagy a jogvédőknek a miniszterelnökünket nyíltan lecigányozó német zöldpárti képviselőre?
Én a szocializmus gyermeke vagyok, ezért tudom, hogy minden kommunista elvtelen gazember. Mazsihiszestől, Amnestystől és baloldali szavazóstól szerte az EU-ban. Ezek között nincs egyetlen tisztességes ember sem. Sőt, ember sem. Ugyanis ilyen silány emberi minőség nem létezik. Maradok tehát az elvnél: valaki vagy baloldali, vagy ember. A kettő együtt nem létezik.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a tusványosi beszéd rövid időn belül immár a második esemény, amelyre felkapom a fejem. Hogy mi van, milyen fajúak?
Rólam a közelemben élők tudják, gyakran használok nyomdafestéket nem tűrő szavakat annak ellenére, hogy iskolázott ember vagyok. S mint ilyentől ez meglehetősen szokatlan, sokszor meghökkentő. Vigyáznom is kell, amikor elvállalok valamilyen fórumon egy-egy előadást. Mázli, hogy nem vagyok miniszterelnök!
Nem úgy, mint Orbán Viktor, akinek meg a régies, talán olykor kiüresedett szavak és a kifejezések a mániája.
Erről eszembe is jutott valami.
Úgy vélem, a Fidesz negyedik kétharmados győzelme pont úgy hat megrészegítően, mint a kocsmában a feles.
Bemegy az egyszeri polgár a kocsmába. Idegen, füstös félhomály, vizslató, kíváncsi tekintetek. Kér egy felest. Mindjárt oldottabbnak érzi magát. Megiszik még egyet, a zakóját is leveszi, fesztelenül élvezi a zsongást. A harmadik után szóba elegyedik másokkal, felbátorodik. És ekkor jön a negyedik feles, amitől úgy viselkedik, mintha otthon lenne. Elfelejt disztingválni, tojik rá, hogy idegen helyen van.
A Fidesz áprilisban megitta a negyedik felesét és elfelejt disztingválni. S jön az ispánozás és a kevertfajúzás. Orbitális baromság mindkettő.
Ám ettől még az országvezető beszéde nyomokban sem tartalmazott rasszizmust és antiszemitizmust. Ez egy szimpla őszöd-szindróma. Azt hiszi, mindenhol a sajátjai közt van és ott bármit mondhat. Kormányfőként talán kicsit még házigazdának is érzi magát bármely, a magyarság sorsát érintő helyzetben. S mint házigazda, úgy véli, picit többet is megengedhet magának. Pedig nem. Éppen hogy nem!
Amennyiben komolyan vesszük a háborús veszélyhelyzetet, illik visszafogottabbnak, megfontoltabbnak lenni, és minden körülmények között disztingválni. Pláne úgy, ha magunkat a fősodratú kommunista ideológiával minden körülmények között szembe menő vezetőként exponáljuk. Nagyon súlyos tévedése lenne Orbán Viktornak, ha ezt a beszédet azért adta volna elő úgy, ahogy, mert azt képzeli, egy választási kétharmaddal bármilyen falnak nekimehet. Ez már tényleg a negyedik feles lenne, vagyis az az állapot, amikor tettei következményeit nem képes józanul felmérni, a belátása korlátozott.
Ebben a feszült társadalmi helyzetben, - ami nem csupán Magyarországot, de Európát és az egész világot eluralja - az egyébként is ádáz ellenségként viselkedő baloldali majomhorda fokozott izgalmi állapota vészjóslóan fenyegető. Agresszivitásuk az orosz-ukrán háborúban való fegyveres beavatkozásukban megmutatkozik. Ezektől én nemhogy nem számítok semmi jóra, de kifejezetten azt érzem, bármelyik pillanatban az emberi fajra, azaz ránk támadhatnak.
Ezért joggal várhatom el a miniszterelnökömtől, hogy disztingváljon. Mert nem csupán mi halljuk, amit mond, hanem a felhergelt majomhad is.
