Baromi könnyű ítéleteket kialakítani közéleti kérdésekben, olyanokban is, amelyek tulajdonképpen az egész emberiséget, az emberi társadalom alapjait érintik.

Én elég gyakran teszem le a garast, s állok valaminek a pártján, vagy szegülök ellene. Sokan tartanak ezért kellemetlen figurának, s inkább elkerülnek.

Most csupán egy igaz történetet szeretnék elmesélni. Tárgyilagosan, nem állást foglalva és/vagy hangulatot keltve.

Akkor kezdem is:

Egy fiatal nő tüsténkedik a konyhában. Állapotos. A szíve alatt hordja a világ legdrágább kincsét, a gyermekét. Ezért is használjuk e helyzetre, hogy áldott állapotban van.

Autentikus forrásból tudom, milyen csodálatos érzés egy nő számára, hogy ott növekszik benne egy kicsi élet, testük-lelkük összefonódva. A párom mesélte, amikor a kisfiunkat hordta  méhében.

Mi, férfiak soha nem élhetjük át ezt az elképzelhetetlen érzést. A nő egy csoda, Isten legfontosabb teremtménye.

Ott forgolódik tehát a konyhában a történetünk főhőse, ez a fiatal anyuka, akinek a lelke átfonta annak a parányi kis lénynek a lelkét, aki őbenne növekedett.

Hirtelen rájuk törték az ajtót. A nyílásban megjelent egy hatalmas, két méter körüli magasságú és 110-120 kilogramm testsúlyú, izmos férfi, koszos fehér trikóban, szemében az őrület lángjával. A fiatalasszonyra rontott, megragadta a hajánál fogva, kigömbölyödő hasához lőfegyvert nyomott és azt hörögte, adja oda a pénzét, különben meggyilkolja a gyermekét.  

Ennyi a történet. Semmit nem tettem hozzá, semmit nem vettem el belőle, legfeljebb itt-ott finomabban fogalmaztam, mint a valóságban megesett.

Mindenki gondolja át újra, képzelje el a jelenetet!

...

...

...

...

S akkor most megérkeztünk az értékítéletünkhöz:

Bevallom, én ezerszer is megkínoznám, megölném a férfit. Minden nap, nyilvánosan, hogy soha senki másnak még csak eszébe sem jusson hasonló.

De ez én vagyok, az a kellemetlen figura, akit sokan inkább elkerülnek. Többnyire persze a balliberális és Jobbikos ismerőseim. Nyílt baloldalgyűlölő vagyok, s erre büszke.

Mások viszont ezt a történetben szereplő férfit, aki egy várandós anyukát magzata elpusztításával fenyegetett meg, imádják. Mit imádják, bálványozzák!

Igen, ők a balliberálisok. Sokan nők közöttük. Azért is írom meg e posztot, mert napok óta más sem jön velem szemben, mint kommunista hölgyismerőseim ájtatos imádata a gyilkoshajlamú, drogos rabló iránt. 

És mi vagyunk a rasszisták, mert gyermekeink nemtetszésüket fejezték ki, amiért az angol futballisták, - sportemberhez méltatlan módon - letérdeltek ennek az alja patkánynak a tiszteletére, imádatára, bálványozására.

Nem, kedves összevissza makogó komcsi majmok, nem azért térdelnek világszerte félkegyelmű emberek, mert elítélik a rasszizmust. Ugyan már! A BLM mozgalom egyértelműen a drogos gyilkosnak állít emléket, semmi mást nem képvisel.

Habár éppen az angoloknak lenne okuk térdelni. Például, mert a szipolylázadás alkalmával indiai emberek százait kötötték ágyúk elé, és lőtték bele a testüket a fülledt trópusi levegőbe.

S persze, térdelhetnének az amerikaiak is az indiánok kíméletlen kiirtása okán. Sorolhatnám napestig, ki mindenkinek van elszámolni valója a lelkiismeretével. De nem egy sportrendezvényen! Nonszensz!

Eh, elég is! A mi gyermekeink nem rasszisták. Szemben azzal, hogy mindazok, akik most megbélyegezték őket, olyan ordas eszmének a fanatikusai, amely eszmét tűzzel-vassal irtanunk kellene.

A kommunistákra jellemző, hogy a komplett társadalmat szeretik infantilisként kezelni. Ám a XXI. század az internet kora, s egy 12-14 éves gyermek jobban eligazodik e világban, mint a mi korosztályunk. Testileg is érettebbek, mert a hormonháztartásuk korábban kezd el nagyobb kapacitással dolgozni, mint a mi korosztályunknál.

Igen, tapasztalatlanok, szükségük van iránymutatásra. Általában, de nem ebben az esetben!

Tessék újra elolvasni a fenti igaz történetet! Az abban foglaltakról bármély ép értelmű 12-14 éves gyermek képes egészséges ítéletet mondani. Ez történt a magyar-angol focimeccsen, ítéletet mondtak egy édesanya magzatát meggyilkolni szándékozó féregről, az emberi fajtól elidegenedett torzóról.

Ezeknek a gyermekeknek van anyukájuk, akit bizonyosan rajongással szeretnek. Az én kisfiam is ilyen, a mamája a mindene. S ezt olyan jó látni, hogy olykor akkor is megkönnyezem, ha csupán rágondolok.

A gyermekek fantáziája dúsabb, mint egy felnőtté. Plasztikusabban látják a jelenetet, amikor az anyukájukat meg akarja gyilkolni egy tébolyodott félállat. Látják azt is, hogy egyesek a gyermeket lemészárolni akaró rabló pártján állnak.

És választottak. Helyesen.

George Floyd, gyilkoshajlamú, drogos bűnöző egy szakszerű rendőri intézkedés közben, annak ellenállva halt meg. Szervezetében nagy mennyiségű szintetikus kábítószerrel, Covid-19 vírussal fertőzötten. Aki bármilyen formában mellé áll, az nem része az emberi fajnak.

Nullum communem cursum! Nincs közös út veletek!