Jobb híján, - leginkább persze konkurencia hiányában – kénytelen vagyok az NSO-n tájékozódni az egyes sportágak hírei felől. Mit mondjak, a színvonal általában siralmas, és több, általam igen kedvelt sportág van, amelynek eseményeiről egy mukk nem esik a portálon. A kommentszekcióban is többnyire a sport ellen beoltott, makramé- és hímzőszakkörökben eltunyult dilettánsok osztják az észt.
Vannak azonban nagyon kevesen, kiknek a kommentben foglalt véleményét el-elolvasgatom. Évente 5-6 hat alkalommal magam is hozzászólok egy-egy sporteseményről szóló hírhez. A minap is ez történt. Véleményeztem a magyar női kézilabdaválogatott siralmas szereplését, és felindultságomban egy, talán nem is annyira képtelen, de a profizmust megcsúfoló teóriát vázoltam fel.
Kaptam érte 30 nap tiltást. Ami azt jelenti, hogy az elméletem helytálló.
Íme az elnémító szép üzenet:
<SZÓLJON HOZZÁ!
Sajnos ki vagy tiltva 2021-01-13 21:51:00-ig, mert „Elektől arra várnék magyarázatot, mit műveltek Háfrával. Mert olyan nincs, hogy hirtelen elfelejtett játszani. Vajon a Fradi ügyvezetőjének dehonesztáló nyilatkozatán túl is érték atrocitások a kislányt? Holtbiztos! Trógerek!”>
Történt ugyanis, miután Háfra Noémi és Sschatzl Nadine bejelentették, hogy elhagyják a Ferencvárost és Győrben folytatják, a Fradi kézi szakosztály ügyvezetője, valami névtelen nulla fazon őrjöngeni kezdett. Szó szerint! Még valami interjút is adott, vagy mit, hogy a Fradi mennyire szépen nevelgette Háfrát, hogy tulajdonképpen ők csináltak belőle topjátékost, erre tessék, nem akar Ferencvárosi ikon lenni, hanem nagy hűtlenül elmegy és a szív helyett a pénzt választja.
Hiszen nyilván egy Fradista nem láthatja másként a Győrt, mint egy olyan csapatot, ahol kizárólag a pénz számít. S ahogy zöldfehér berkeken belül emlegetni szokták, Danyi helyett egy idomított majmot is odatehetnének, az is BL-t nyerne ilyen játékosokkal. Szóval, a két klub ellentéte óriási, és a Ferencváros most olyan sebet kapott a két játékos átigazolásával, amely bosszúért kiáltott.
Egyszer, még pedagógustanoncként a hospitálásom alkalmával megtapasztalhattam, hogy lehet lefagyasztani egy teljes osztályt. Egy dupla magyarórán a tanárnő kicsit villogni akart előttem, a „kistanár” előtt és nagy bátran szemináriumi jelleggel elkezdte felkérdezni Madách: Az ember tragédiáját. Mindenki kuka volt. A szituáció egyre kellemetlenebbé kezdett válni. Szerencsére azonban a kolléganő egy kiváló pedagógus volt.
Kiadta a jelszót: Kabátot fel! – és mentünk sétálni a városban. Lazultunk, beszélgettünk. A gyerekek elmesélték, hogy az előző órán a biológiatanár dolgozatot íratott, de nem abban a témakörben, amit előzőleg lefixáltak. S mikor látta, hogy szinte senki nem ír semmit, elkezdte becsmérelni a diákokat. Néhány jelezték a tanárnak, hogy eltért az előzőleg megbeszélt témakörtől, de hatástalan maradt. S mint azt tudjuk, a fiatalok igazságérzete igen jól fejlett, így az őket ért inzultust nehezen dolgozták fel.
A győri Fradista, - nem vicc, még a sport tv riporterei is így említik! – Háfra sem volt képes feldolgozni azt a gyűlöletáradatot, amit volt klubjától kapott, továbbá, hogy jövőbeni kapitánya, Danyi Gábor sem védte meg, csak lesütött szemmel sunnyogott, ott hagyva őt prédának.
Szóval, ha a sport tv stúdiójában is gúnynevekkel illették szegény kislányt, akkor vajon mit kaphatott az öltözőben, vagy bárhol máshol nyíltan, szemtől szemben és a háta mögött? Mindezt a magyar nemzet sportélete és sportteljesítménye rovására. Nyugodtan képzeljük el a legaljasabb támadásokat is, mert az a valóság!
Nem véletlen, hogy a Fradi-ajnározó NSO letiltott pusztán azért, mert célozni mertem erre.
A hab a tortán, hogy ezek a kretének, - mármint a Fradi hájpoló Sport Tv - behívták Golovin Vlagyimirt, akivel Háfráék junior VB-t nyertek. Vova aztán szépen, finoman elmagyarázta, hogy az Elek-Danyi páros hogyan nullázta le a válogatottat. Szegény, annyira próbálta visszafogni magát, hogy a füle is belevörösödött. Tisztán lejött, hogy legszívesebben keményen odamondana, de diplomatikusnak kellett maradnia. Mégis, amikor a vezéregyéniségek kulcshelyzeti protokolljának hiányáról kezdett beszélni, a riporter nagy álmélkodva rákérdezett, hogy akkor most az edzőket hibáztatja-e.
Meg is fagyott a levegő egy pillanatra, s a másik két szakértő vendégnek kellett hosszan magyarázkodnia. Aki azonban látta a mérkőzéseket, az látta az időkéréseknél adott kapitányi „szakmai” tanácsokat is. Bármelyik kutyám szakmaibb lett volna annál a két majomnál.
Bármilyen visszataszító is, és bármilyen nehéz elfogadni, az FTC az őt ért vélt sérelem okán szabotálta a magyar női kézilabdaválogatott szereplését a kontinensviadalon. Olyan légkört teremtettek, amelyben a legkiemelkedőbb tehetséget, egy mindig stabil vezéregyéniséget lenullázhattak, padlóra küldhettek.
Nemzeti érdek? – Ugyan már! A megsebzett „Fradi szív” csakis a legprimitívebb, legundorítóbb bosszútól gyógyulhat meg.