Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben az ember képtelen objektívan véleményt alkotni. Amikor érzelmeink oly mértékben hatalmasodnak el rajtunk, hogy elveszítjük a józan ítélőképességünket. Amikor az elkeseredett, tehetetlen düh kitörni készül, s felülkerekednek bennünk ősi ösztöneink, amelyek erőszakra sarkallnak. Megtorolni, bosszút állni azon, aki ezen érzéseket kiváltotta belőlünk.
Ilyen esetek szeretteink tragikus körülmények között történő elvesztése, vagy a gyermekeinket ért súlyos, nem reparálható sérelem. Különösen utóbbi esetben hagyunk figyelmen kívül mindenféle társadalmi kontrollt és válunk ösztöneink eszközévé. Akár ölni is tudnánk. Sokak számára lehet ismerős ez az állapot. Sokan véljük úgy, hogy ilyen esetekben az önkontroll elvesztése jogos és érthető.
Például egyetértünk a Szögi Lajost agyonverő cigányokkal. Nem? Mi az, hogy nem? A gyermekünket elsodorta egy autó. A látványtól sokkot kapunk, s nem is érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Az adrenalin elönti az agyunkat, az egész testünk remeg. Előtörnek ősi ösztöneink és megtorlásra, bosszúra vágyva, dühödten rátámadunk a gyermekünknek ártóra.
Nem? Nem ez a jogos? Miért nem? Rossz példát hoztam? a cigányok amúgy is olyan erőszakosak, az ő viselkedésüket nem lehet akceptálni. Miért nem?
Bezzeg, ha mi, „tisztességes” emberek érezzük jogosnak az erőszakot, a megtorlást, a lincselést, akkor nincs vele semmi baj. Ugyan kasztráljuk már az embert, aki gyermekpornót nézeget, belezzük már ki a pedofilt. Mert ezt érdemli!
Jogi egyetemen úgy tanítják, hogy a jogrend a társadalmi morál, a társalom értékrendjének leképeződése. Ennek mentén látunk el védelemmel materiális (testünk, ingó és ingatlan vagyonunk) és immateriális (anyagtalan értékeink, a „lelkünk”, a pozitív attitűdjeink) dolgokat, illetve rendeljük büntetni az azokban történő szándékos és gondatlan károkozásokat.
Sosem felejtem el, a római jog tanárunk, - ki még ma is aktív – azt mondta, a jog nem a józan paraszti ész tudománya. Hát, ő elég nagy paraszt volt, s az általános magatartása egyáltalán nem tartalmazott józanságot. Hogy egyébként ő maga mit utalt a józan paraszti ész kategóriájába, azt nem fejtette ki. Egy azonban biztos: a jogtudománynál „józanabb” tudomány csak egy van, a matematika.
S hogy egyébként éppen a letelepedett, tehát földművelő népekhez köthető a logikus gondolkodás, a természetről, a körülöttünk lévő világról való gondolkodás általánossá tétele, az csak hab a tortán. S e földművesek (parasztok) kezdték el szabályrendszerként felfogni közösségüket. Ők hozták létre a jogoknak és kötelezettségeknek azt a keretét, amelyben a társadalom minden tagjára vonatkozóan viselkedéseket írt elő.
Vagyis a jogtudomány a józan paraszti ész tudományaként jött létre. Hogy aztán mára mivé vált, az más kérdés. A jogtudomány ma már többnyire nem a társadalmi morál leképeződése. Sajnos és szerencsére. Sajnos, mert oly mértékben dogmatizálódott, - más diszciplínákhoz hasonlóan – hogy alkalmatlan a mind differenciáltabb társadalmunk változó igényeihez alkalmazkodni. Szerencsére, mert jelen társadalmunk tele van erőszakos törekvésekkel, nem ismeri a fegyelmet, az önmérsékletet, a mások és mások tulajdonának tiszteletét, nem értékeli a fáradságos munka gyümölcsét, anarchista őrjöngéstől torz.
Mindazonáltal a jogtudomány számomra még mindig a legszebb tudomány. Áthatja a formális logika kérlelhetetlensége, amelynek köszönhetjük, hogy a téboly társadalmában, a liberális demokráciában még azért úgy ahogy létezni tudunk. A formális logika olyan, mint egy profi bérgyilkos: hideg fejjel, szenvedélyektől mentesen, és mindig elvégzi a feladatát.
A társadalom kereteit biztosító jogrend tehát megvéd minket a külső támadásoktól és önmagunktól is. Mások felett ítélkezni csupán higgadtan, objektívan, minden körülményt figyelembe véve szabad.
Mielőtt rátérnék a Kaleta Gábor, volt perui nagykövet, korábbi Los Angeles-i konzul elleni ítélet értékelésére, ejtenék pár szót a gyermekpornográfiáról.
Sokakban az a kép rajzolódik ki, hogy a gyermekpornográfia az tulajdonképpen az, amikor felnőtt férfiak gyermekkorúakat erőszakolnak meg. Mivel az európai kultúrában élünk, a megerőszakolt gyermekek a mi gyermekeink, tehát fehér gyermekek Ám ez a kép a fejünkben téves. A gyermekpornográfia nem ez. Rögvest el is mondom, hogy mit kell értenünk alatta, de előbb feltennék egy kérdést:
Vajon hány szülő van tisztában azzal, hogy mikortól kezdenek szexuális életet élni a mai gyerekek? – Tudom, bármit is mondjak megfejtésként, az mindenki más esetében igaz lehet, de a sajátunkéban soha. – Nos, 10-11 éves kortól. Ez a válasz. Tessék szépen ülni pár percet és emésztgetni!
Amikor én voltam tini, akkoriban a lányoknál 16 év, a fiúknál 17 volt a jellemző, ekkor veszítették/veszítettük el szüzességünket. Később a lányoknál – mindig ők járnak élen ebben – a korhatár lejjebb csúszott 13-14 évre. A testi érettségük vonzóvá teszi őket „idősebb” fiúk számára, a lányok pedig többnyire vonzódnak az érettebb fiúkhoz/férfiakhoz. Ez egy teljesen természetes, az emberi társadalmat minden korban jellemző jelenség.
Hogy a testi érésünk miért gyorsult fel, s azt miért nem követi mentális érettségünk, nem tudom. Jószerével senki sem tudja. Tippelgetések vannak, amelyek még csak nem is súrolják a tudományosság határait. Én magam azt az axiómát helyezem a középpontba, hogy „az ember öröklött és tanult magatartásformák összessége”. Nem fogom kifejteni, hogy ez miképpen függ össze a korai testi éréssel. Az egy másik poszt lenne.
Tudom, nehéz elképzelnünk a tizenegykét éves gyermekünket nemi aktus közben. Olyannyira elutasítjuk ezt a képet, hogy az egész témakört a valótlanság fogalomkörébe utaljuk, és ettől megnyugszunk valamelyest. Na, ezért veszélyes a gyermekkori szex! Azért, mert a szülők nem hajlandóak tudomásul venni a profán valóságot.
Ugyanakkor a gyermekpornográfia nem az európai ember gyermekéről szól. Csak igen csekély mértékben érint minket. Olyan társadalmak gyermekeit veszélyezteti alapvetően, ahol a szülők már tízéves kor környékén megállapodnak a lánygyermekek férjhez adásáról. Ázsiáról és Afrikáról van szó elsősorban.
A gyermekpornográfia az, amikor azonos korú, de legalábbis mindkét nemű érintett gyermekkorú (kiskorú) nemi aktusát rögzítik. Sokszor maguk a gyerekek, mert jó pénzt lehet vele keresni, de általában inkább a szülők, vagy a szülők által felfogadott profi nepperek. S mint mondom, az egyes kultúrák másként viszonyulnak a szexualitáshoz. Számunkra ez elfogadhatatlan, de vannak olyan helyek, ahol tradíció, s csupán ímmel-ámmal tartatják be az ENSZ-egyezményeket.
Kaleta Gábor és bűntársai ilyen, főként ázsiai és afrikai gyermekek nemi aktusáról készült videókat nézegettek. Ez számunkra undorító, elfogadhatatlan. A jogrendünkben is bűncselekményként tartjuk nyilván. Teljesen természetes, hogy ilyet látván, ilyenről értesülve elborul az agyunk és legszívesebben kiherélnénk ezt a mocskos, perverz állatot. Hogyne lőném fejbe gondolkodás nélkül én is!
Azonban!!! Én azzal is tisztában vagyok, hogy a mi fiataljaink, a mi gyermekeink is másképpen viszonyulnak a szexualitáshoz, mint mi magunk, s a leggondosabb szülői magatartás mellett is élnek nemi életet, szívják a marihuánás cigarettát. Elfogadom, hogy nincs olyan hatékony prevenció, amely belátásra bírná őket az extázis érzéséről való lemondás vonatkozásában
Egyszerűen tény, hogy a testi érésükkel a hormonháztartásuk is korábban aktivizál nemi hormonokat, tehát az ösztönkésztetéseik sokkal erősebbek, mint a mieink voltak az ő korukban. Sosem voltam a tiltások híve, s úgy gondolom, itt sem segít semmiféle törvényi beavatkozás. A legtöbb, amit tehetünk, hogy támaszt nyújtunk nekik a csalódásaik okozta bánatukban.
Bizony, ők igen fiatalon élnek át olyan traumákat testi érettségük és mentális éretlenségük diszharmóniája miatt, amelyeket mi fiatal felnőttként tapasztalhattunk meg.
Természetesen továbbra is lesznek olyanok, akik ezt a valóságot nem hajlandóak elfogadni, mereven elzárkóznak előle. Jelzem, az ő gyermekeik ezáltal fokozottabban vannak kitéve gyermekkori szexualitásból fakadó traumának.
S akkor lássuk a jogszabályi környezet értékelését!
„Btk. 204. § (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt
- megszerez vagy tart, bűntett miatt három évig, terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Először is, a szövegben tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt írnak. Mindeközben egy tizenhét éves szabadon élhet szexuális életet a törvények szerint is. Másodszor, a magyar, - de a nemzetközi (EU) - bírósági gyakorlatokban az ítéletek úgynevezett középmértékhez igazodnak. Esetünkben ez másfél év. A középmértéket úgy kell kiszámolni, hogy a cselekményért kiszabható lekisebb és legnagyobb ítélet számait összeadják és elosztják kettővel. Itt ez úgy néz ki, hogy 0+3=3/2=1,5.
Ebből az következik, hogy Kaleta Gábor ítéletének maximumát innen indítják. Ezt korrigálják súlyosbító és enyhítő körülmények. Tehát az ügyében hozott ítélet helyes és megalapozott.
Mielőtt nagyon felháborodnának egyesek, vegyünk egy másik példát!
„Btk. 236. § (1) Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt…
- két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.”
Ezekben az esetekben, amikor tehát az elkövető halált okoz és a középmérték öt év, a bíróság jellemzően három évet szab ki, amely egyébként úgynevezett feles ítélet, tehát mindösszesen másfél évet kell leülnie az elkövetőnek, s aztán feltételesen szabadlábra bocsátható. A halált okozó gázolók, ha nem voltak ittas és/vagy bódult állapotban, mindig felfüggesztett börtönbüntetést kapnak, tehát egyetlen napra sem vonulnak börtönbe, miközben elvették egy ember életét.
Szóval, ha valaki, aki ittasan vezetéssel elvesz egy emberéletet, csak másfél évet ül le, miért kellene Kaleta Gábornak letöltendő szabadságvesztést elszenvednie? Nem volna logikus.
Összegezzünk!
- Kaleta Gábor nem erőszakolt meg kiskorút
- Kaleta Gábor nem nézte felnőttkorú kiskorún elkövetett nemi erőszakát
- Kaleta Gábor gyermekek egymásközti nemi aktusát nézve élte ki perverzióját
- Kaleta Gábor egy beteg állat, aki nélkül a társadalmunk sokkal élhetőbb lenne
- Kaleta Gábor a hatályos jog szerinti helyes ítéletben részesült.
Hogy ez rossz, elfogadható vagy korrekcióra szoruló jogszabályi környezet, azt én nem boncolgatom. Eltérő vérmérsékletű emberek vagyunk. S csak csendben jegyzem meg, a mások meglincselését leghangosabban kívánók sosem bűntelenek. Damoklész kardja, ugyebár!
