Én pár éve hallottam először ezt a kifejezést: „nem növekedés”. Ez amolyan zöld elmebaj, amit a hívei pont úgy követnek, mint egy vallást. S mint az a vallásoknál szokott lenni, a teljes emberi társadalomra borzalmas katasztrófát jövendölnek, legfőképpen azért, mert nem osztják a nézetüket, s nem élnek maguk is úgy, ahogyan egyedül üdvözítő, ahogyan ők.

A nem növekedési szekta direktívái szerint semminek nem szabad fejlődnie, növekednie. Persze, hogy a „fejlődés” szó mit jelent, azt nem tudják, hiszen vallás lévén tagadják az előre haladást, egyedüli elfogadhatónak az eredethez való visszatérést tartják.

Erről a Kelemen Kabátban nevű zenei formáció „Régen” című dala jut eszembe. (Aki nem bírja az obszcén szövegeket, ne hallgassa meg!) Hogy miért pont egy ilyen nótára asszociálok? – Mert a dal is elég morbid és az a szemlélet is, amelyik úgy tartja magát progresszívnek, hogy közben folyamatosan a szép emlékezetű múltba réved.

S hogy mi minden ne növekedjen? – Az ipari termelés például. Építsük le a teljes fogyasztói társadalmat. Ne legyen okostelefon, UHD televízió, autózás, légi közlekedés. Ne szaporodjon az emberi faj sem. Egyedül a fű nőhet, semmi más. No, de az aztán az égig! Legyen zöld még a zöld is!

Mindezt pedig azért, mert felelőtlen életvitelünkkel magunkra haragítottuk a Természetet. Ez egy animista szemlélet, amely élőben és élettelenben egyaránt értelmet (lelket) sejt. Olyan értelmet, mi képes válaszreakciókra cselekedeteinkkel szemben, és természetesen csupán rosszallását kifejezendő.

Ezért változik az éghajlat. A globális felmelegedés, - ahogy evangelizálják - a Természet válasza helytelen életmódunkra. Valamennyi, az emberiségre nézve katasztrofális természeti jelenség kizárólag azért van, mert rosszak vagyunk, bűnösök. A Természet tehát megbüntet minket.

S mint az már a világvallásoknál ugyancsak közönséges, a félhülye hívek, a világos gondolatokra sötét fanatikusok, papjaik által instruálva gyűjtésekből irdatlan mennyiségű anyagi forrást halmoztak fel, - természetesen az egyetlen igaz egyház üdvére – amely mérhetetlen vagyon a felekezethez vonzza az opportunistákat, a hangos kalandorokat, a pénzsóvár szerencselovagokat.

Mindeközben továbbra is a Föld kering a Nap körül. Teszi mindezt egy olyan bonyolult kozmikus rendszer részeként, amelynek működéséről csupán halvány sejtéseink vannak. Most őszintén, nem egyszerűbb a természetfeletti Természet istenítése, mint hosszú évszázadok, évezredek alatt a tudomány útján járva megismerni ennek a hatalmas és csodálatos rendszernek a működését?

Sajnos engem az egyszerű dolgok sosem vonzottak. Mindig szerettem felfejteni a titkokat, a bonyolult jelenségek működését kiismerni. Ezért teljességgel immunis vagyok a klímaőrület híveinek óbégatására. S velük ellentétben meg vagyok győződve róla, hogy az emberiség egyetlen lehetősége legyőzni az akadályokat a folytonos növekedés, a permanens fejlődés által.

E hosszúra nyúlt felvezető után picit részletesebben foglalkoznék a Nem Növekedés vallás legbugyutább szektájával, a Nem Szülőkkel. Úgy van, európai fehér emberek azt a felajánlást tették az egész emberiségnek, hogy nem szaporodnak. Nem nemzenek, nem szülnek gyermeket, így óhajtva megmenteni a földet.

Mekkora lehet a lélekszáma ennek a szektának? – Fogalmam sincs, de biztosan nem milliós nagyságrendekről kell beszélnünk. Tehát párezer, esetleg pár tízezer európai fehér ember úgy véli, - s ebbéli hitében teljes meggyőződéssel vagyon – ha ők nem szülnek egy-két gyermeket, akkor megáll a föld népesedésének növekedése. Bizony!

Ne röhögjünk, kérem, ezt ők vér komolyan gondolják! Nem kisebb vállalásban vannak tehát, mint kompenzálni Ázsia és Afrika együttes népességnövekedését. Szokták mondani, a kevesebb néha több. Vagyis a meg nem született néhány százezer európai gyermek nagyobb arányban csökkenti a Föld lakóinak számát, mint az Afrikában és Ázsiában megszülető pár százmillió utód növelné.

Kérek mindenkit, hogy egy perc néma gondolkodással tisztelegjünk e hősök áldozata előtt!

Mint arra már céloztam írásom elején, megy az evangelizáció ezerrel, próbálnak megtéríteni minket is. Vannak kiváló ötleteik. Például olyanok, hogy Európa és az USA ne pénzt, élelmiszert osztogasson Ázsiában és Afrikában, hanem fogamzásgátlót.

Ezt figyu!

Mert a szegény ázsiai és afrikai nők milliárdjai könyörögnek a fogamzásgátlásért, mert nem is akarnak szülni igazándiból, csak a csúnya patriarchális társadalmak kényszerítik őket.

Most azon túl, hogy az ottani kultúrák ismeretének teljes hiányáról beszélhetünk e derék atyafiak tekintetében, azt is meg kell jegyeznünk, lévén az európai kultúrkörhöz tartoznak, ugyancsak nagy hajlandóságot mutatnak a primitív, elnyomott népekhez elvinni a kultúrát.

Ezek a szerencsétlenek el sem tudják képzelni, hogy ott, a távoli végeken az embereknek van identitásuk, vagyis a saját kultúrájuk iránt olthatatlan szerelmet éreznek, annál szebbet és jobbat aligha tudnának álmodni akár. Hogy arrafelé egy nő örömét leli az anyaságban, hogy párjával így okoznak egymásnak mennyei boldogságot.

Pontosan azt az ostoba narratívát követik, amit az európai ember általában gondol róluk, hogy agyatlanul, érzelmek nélkül élnek és fialnak bele a vakvilágba. Senki nem foglalkozik életmódjuk eredetével, a kultúrájukat mozgató vezérelvekkel, a hagyományaikkal, amelyek számukra fontosak.

A modern európai ember kultúrájának fogalmi rendszerén belül működő szabályok szerint akarják megérteni őket. Nem fog menni! Nem vagyunk kompatibilisek. Nekik és nekünk mást jelent a szép és csúnya, jó és rossz, helyes és helytelen. A nők választása nem karrier és gyermeknevelés között van. S hogy nem lehet karrierjük, attól még nem érzik magukat elnyomottnak.

Mindaz pedig, hogy a lélekszámukhoz mért parányi kisebbség Európában és Amerikában keresi a számára élhetőbb életet, nem jelenti azt, hogy a két kontinens teljes lakossága feladná az életvitelét, csak segítsen már nekik a fehér ember. Az egyediből következtetni az általánosra szimpla együgyűség. Már csak azért is, mert, mint azt látjuk, a hozzánk érkező migránsok nem azért jönnek ide, mert feladnák a kultúrájukat, hogy a miénk szerint éljenek, hanem pusztán a könnyen megszerezhető javak motiválják őket.

Ezért alakultak ki Európa szerte párhuzamos társadalmak, no go zónák. Ezért szaporodtak meg a konfliktusok, ezért mindennapos a legprimitívebb erőszak. És ugyan hány ideköltözött afrikai és ázsiai nő rimánkodik fogamzásgátlóért? – Pont egy sem! Továbbra is élik a saját kultúrájuk diktálta életet, - többnyire a mi kárunkra – és teleszülik Európát is, mert ők ezt szépnek és helyesnek tartják.

Egyik kedvenc könyvem Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása. Műve elején az egekig magasztalja őket, hogy aztán a végén fejükre olvassa minden végzetes ostobaságukat. Európa a háború tüzéből úgy éledt újjá, mint egy gyönyörű főnix. Nyugati fele az emberiség eddig ismert legélhetőbb társadalmát alkotta meg. S olybá tűnik, mindezt azért, hogy pont olyan dekadens, elferdült értékrendű posvánnyá silányuljon, mint a Nagy Római Birodalom.

Az úgynevezett liberális demokrácia legfőbb jellemzője, hogy kizárólag az embertől idegen, az élhető valóságtól elrugaszkodott értékrendet propagál. Felkarolja a létező összes devianciát és mértékadó értékként kényszeríti ránk. Az ép értelem ellen pedig ádáz harcot folytat. Elfajzottságában sokkal hatékonyabb, mint a hanyatló Római Birodalom volt, mivel a globális kommunikációs eszközök fölötti uralmat is megszerezte.

A Google, a Facebook, a Twitter és társaik mind kiszolgálják ezt az értelem nélküli pusztító gépezetet. Terjesztik a mételyt, miközben izolálnak minden értelmes gondolatot. Nem állunk messze attól, hogy ez az elmebaj kiteljesedjék, s Európa a népeivel, kultúráival együtt a feledésbe merüljön.