Tegnap, vagyis az Úr 2018. éve augusztus havának első napján az Első Magyar Nem Bolsevik (nem balliberális) Televízió, a HírTv megszabadult hároméves liberálfasiszta fogságából. Szinte hihetetlen, mint, ahogy a rabságba vetés története is az volt. Különös, borzongató érzés volt látni a vörös véleményterror két emblematikus figuráját, Kálmán Olgát és Csintalan Sándort zavarodott ábrázattal magyarázkodni.

Csintalan, mint egy kivénhedt profi bunyós, akit fiatalabb, frissebb, felkészültebb riválisa egy hatalmas jobbhoroggal a padóra küldött, a meccs után a kiütéstől támolyogva adja első interjúját, amiben profi múltja minden csínját-bínját ösztönösen előhúzva magából előadja, hogy ő tulajdonképpen jól van, sőt, még jól is jött neki ez a súlyos vereség, mert ettől csak erősebb lett, stb. A mellette elhaladó hölgyeknek még puszit is dobott, demonstrálandó állításait.

Erősebb a túrót! Vége van. Ahogy a körülötte őgyelgő ostoba sakáloknak is, az olyanoknak, mint Konok Péter történész (LoL). Kálmán Olga sem látszott felhőtlenül boldognak, de őróla annyit azért mindenki tud, hogy sosem volt köpönyegforgató. S ha nem is független és objektív médiamunkás, legalább elvhű.

Olvasgatom az esemény különféle interpretációit. Természetes, hogy a nem baloldali világnézetű emberek számára örömteli pillanat volt. Ne feledjük, hogy 1949-től 2002-ig kizárólag baloldali médiumok léteztek, létezhettek. 1949-től 2002-ig a média csupán azokat az információkat továbbította felénk, olvasók, hallgatók és nézők felé, amit a baloldali elit engedélyezett és/vagy elfogadott.

A rendszerváltozást követően volt tehát még tizenkét év, amikor a sajtó, - mindegy, hogy írott vagy elektronikus – gyakorlatilag semmi máson nem fáradozott, mint azon, hogy az elcsalt, elszabotált rendszerváltozást mentegesse, relativizálja, emészthetővé tegye, hogy a gyilkos hajlamú internacionalizmust átmentse az új politikai környezetbe, s ezzel a nemzeti identitástudatot tovább sorvasztva végül elveszejtse a magyarságot, végre feloldja valami alaktalan világmasszában, csak, hogy ne hallja a szót: MAGYAR.

Amikor 2002-ben az útját kereső, csetlő-botló, a keresztény értékrendet és nemzeti érdekeket hol jól, hol meg kevésbé jól képviselő kormány megbukott, - köszönhetően elsősorban a torz tömegtájékoztatásnak – a szűk nem baloldali értelmiség ráébredt, hogy a hazai média átalakítása, a sajtószabadság fogalmának a nyugati típusú demokráciák mintájára való újraértelmezése elengedhetetlen feladat.

Megvalósítására tett kísérletképpen Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök megkérte az őt posztjában követő Medgyessy Pétert, hogy a közszolgálati médiumokat osszák fel a két kialakult politikai irányvonal között. Akkor Medgyessy Péter a kérésre azt a választ adta, hogy, „Aki saját tévét akar, az vegyen magának”.

Elvtársak! A mai médiapiaci állapotok e fenti mondatból erednek. Amennyiben akkor Medgyessy és tanácsadói, de úgy a komplett baloldali politikai (de kulturális és gazdasági is) elit tovább lát az orránál, ma nem kéne jajveszékelniük azon az oldalon az elveszített médiabefolyás miatt.

Úgy van ez, elvtársak, hogy, aki sokat markol, az keveset fog. Minden kellett és most majdnem semmitek nincs. És nem a patás Orbán, hanem a ti emberi minőségetek silánysága okolható egyes egyedül.   

A HírTv tehát egy új korszakot nyitott meg a sajtószabadság és tömegtájékoztatás fejezetében. Az egyre elterjedtebb és (szerencsére) szabályozatlan internetes hírportálok mellett létrejött egy biztos anyagi háttérrel rendelkező, a jogszabályi feltételeknek megfelelő elektronikus médium, amely nem csupán azt szajkózta, amit a baloldal elvárt, hanem a tényfeltáró újságírást újjáélesztve tájékoztatást adott arról a valóságról, amit addig nem, vagy eltorzítva ismerhettünk csak.

Létrejött a szabad jobboldali sajtó. Nem független, de szabad! S hogy ebben mi a korszakalkotó a sajtószabadság szempontjából? – Az, hogy attól kezdve volt választásunk. A hírekhez többféle aspektusból megvilágítva, eltérő, egymásnak ellentmondó, vagyis konfliktusos kommunikációs környezetben értelmezve juthattunk hozzá. Mindenki eldönthette, melyik inkább való a szája ízének.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországon a valódi sajtószabadság a HírTv-vel született meg. Nem magának a műsorszórónak a működésével, hanem azzal, hogy alternatívát kínált, kínálhatott. Magam is, ezt követően úgy foglaltam állást egy-egy közéleti témában, hogy mindkét politikai oldal televíziójának interpretálásában meghallgattam, s aztán szabadon eldönthettem, melyiknek higgyek inkább. Nem utolsó sorban pedig a több megvilágításban is megismert történésekről önálló véleményt is kialakíthattam.   

A baloldali média, miután vetélytársat kapott, fokozottabban ügyelt a tisztességes tömegtájékoztatásra. A HírTv pedig nem tehetett más, mint követni a nagyobbak példáját. Egészen 2006-ig mindez aránylag jól működött. Csakhogy a megerősödő internetes hírközvetítő oldalak, a közösségi média megjelenése átírta a status quo-t.      

Az internet biztosította anonimitás sokakat bátorított fel, hogy kényes témákat nyersen tálaljanak a nagyközönség elé. Így, bár a baloldal a választásokat még megnyerte, az utána kirobbanó, s az interneten hamar világhírré növő botrányból eszkalálódó konfliktusban elvérzett. Nem történhetett másként, hiszen végső soron az derült ki, hogy a baloldali médiumok totálisan beálltak a politika szolgálatába, elmajszolva a sajtóetika utolsó morzsáit is.

S a politika nem kevesebbet követelt meg onnantól, mint a permanens hazudozást a hatalom megtartása érdekében, a nyugati demokráciát belülről rágó balliberális értékrend uralma, mint kizárólagos társadalmi együttélési forma érdekében. Amint azt tudjuk, a 2006-os neobolsevik terrorról folyamatosan valótlan tartalmú tájékoztatást adtak.

Habár máig nehezükre esik elismerni, de azok az események, illetve tálalásuk, pontosabban eltitkolásuk, meghamisításuk, valamint a jobboldali médiumok (HírTv, az időközben elindult Echo TV, internetes fórumok, blogok) jól dokumentált és dramaturgiailag is jól felépített híradásai eredményeztek háromszor kétharmadot a Fidesznek.

Aztán egy pillanatra úgy tűnt, hogy az időközben megizmosodott jobboldali médiabirodalom hajója jéghegynek ütközik és elsüllyed, mint a Titanic. Igen, ama bizony G-napra gondolok 2015-ben. Az Orbán-Simicska háború odáig jutott, hogy a sajtószabadság szimbólumának számító HírTv egyik napról a másikra átállt a baloldalra, s mint politikacsináló lépett fel a Jobbik néppárti törekvéseinek felkarolásával.  

Simicska Lajos a bankszámláját nem kímélve a 2018-as választások bezárultáig képes volt fenntartani azt a látszatot, hogy a jobboldal végérvényesen belerokkant a vele folytatott csatározásba. Neki köszönhetően fake news (álhír) oldalak tucatjai jelentek meg az elektronikus média internetes felületein.

Akciója olyannyira sikeres volt, hogy a tesze-toszáskodó baloldal egyfajta messiásként tekintett rá, televíziójára pedig, mint a sajtószabadság zászlaját hordozó csatahajóra. Bizony, három évig, egészen a tegnapi napig a baloldal erős bástyája volt e kettő.

Az újabb kétharmados Fidesz-győzelem azonban rémálommá változtatta az igen merész baloldali neobolsevik álmokat. „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezték sokan a balosok közül. Hiszen a médiumok az ellenzék magabiztos győzelmét prognosztizálták. Az EU bürokratái teljes mellszélességgel és európai médiaössztűzzel álltak melléjük. Hát akkor mégis hogyan történhetett mindez?   

A válasz egyszerű: a jobboldali nem független, keresztény-konzervatív értékrendet és nemzeti érdekeket szolgáló, - ismétlem: SZOLGÁLÓ – médiumok nem, vagy lényegesen kevesebbszer hazudtak a valóságról. Ilyen baromi egyszerű!

Nem az van, amit a kocsmaforradalmár balos prolik, vagy olyan egyéb idült alkoholista trógerek, mint Konok Péter történész, de bárki az ATV-ből állítanak, amely szerint mindenki agymosott, birka, zombi és akármi, aki a Fideszre szavazott. Nem! Éppen hogy fordítva van. Többnyire azok szavaztak a Fideszre, akik rendelkeztek/rendelkeznek annyi intelligenciával, hogy a sok egymásnak feszülő hírből, a több irányból értelmezett tényekből képesek és képesek voltak levonni a helyes következtetést.

Azt a mára általános érvényűvé váló következtetést, hogy a baloldali média hazudik. Gátlástalanul, szemérmetlenül, aljas módon hazudik mindig és mindenről. Elsősorban is a függetlenségéről. Mert annyira ostobák, hogy azt hiszik, csak az mondhat igazat, aki tagadja a világnézetét, hogy a kötődés az valami olyan gonosz dolog, amitől az ember azonnal és összevissza hazudozni kezd.

A többi meg nem is méltó említésre! Hazudoztak, most bűnhődnek. Ez, kérem szépen, a kapitalizmus. Azt lehet eladni, amire van vevő. Olybá tűnik, a ballibsi hazudozásra nincs. Lehet sírni, hogy nincs saját médiátok (sajnos még van), de most mi mondjuk nektek:  vegyetek magatoknak saját tévét. Már, ha nem elég az RTL Klub és az ATV.

Mondanám, hogy szálljatok magatokba, gyakoroljatok önkritikát, de a saját tévedhetetlenségetekbe és felsőbbrendűségetekbe vetett hitetek, a bolsevik gőg ezt nem engedi. Ezért lesztek az enyészeté, az emberiség, a magyarság üdvére.