Úgy tűnik, a kutyaugatás tényleg nem hallatszik el a Holdig. Pedig a haladó értelmiség és az ajkukon csüggő szerencsétlen sorsú kisemberek szentül meg voltak győződve róla. Berkeikben felsőbbrendű értelmüket csillogtató tudálékosok tézisként terjesztették ezt a szamárságot.
Néhány ezer, általuk felheccelt futóbolond teleóbégatta a Facebook-ot és Budapest romkocsmáit, terjesztett mindenféle képtelen ostobaságot, s azt hitte, ha ő elhiszi, mindenki más is.
Éktelen vernyákolásukat aztán addig mívelték, mígnem az ép értelmű emberek meg nem unták azt, s véget vetettek neki. Nem Orbánért lett rekord részvétel a választáson, hanem az elmebajt propagálók miatt. Sajnálatos módon nincs annyi értelmük, hogy felfogják, ami tegnap történt, azért csakis őket terheli a felelősség.
Az elvileg nem létező, egyébként jelentős potenciállal bíró balliberális sajtó pedig adta alájuk a lovat. Istenem, hány szerencsétlen sorsú baloldali honfitársam osztotta meg Denzel Washington ironikus hangvételű villáminterjúját, amelyben arról beszél egy újságírónak, hogy a félretájékoztatás milyen visszataszító.
Természetesen itt kizárólag a jobboldali médiára vonatkoztatták e kijelentést. Átverték egymást, átverték magukat. S most hüledeznek, mert erre nem számítottak.
Akkor mégis, mire számítottatok?
Hogy azok a szülők vannak többen, akik azt szeretnék, ha a gyermekük kevesebbet tanulna? S azok a tanulók, akik szerint tök fölösleges szorgalmasnak lenni?
Hogy a családok nem tudnak számot vetni bevételeik és kiadásaik viszonyának alakulásáról?
Hogy mindenki bedől az ál-liberális mantráknak, amely szerint az irreguláris (illegális) migráció és a terrorizmus között nincs összefüggés?
A tegnapi napig minden csodálatos volt nektek. Mondhattatok akármekkora égbekiáltó baromságot, nem volt lehetőség kontrollra. S mivel az ép értelmű emberek inkább befogták füleiket fülsértő lármátok hallatán, úgy jelent meg minden szemenszedett hazugságotok, mint egyetlen létező igazság.
Mától ennek vége. A valóság úgy csapott pofán titeket, hogy többen még most is félrebeszélnek. Ki azt hallucinálja, hogy a Fidesz csakis a határon túliak miatt nyert, más meg azt, hogy nincsenek is migránsok. Az igazán együgyűek, persze, ezt is kihordták lábon és tovább mantrázzák, hogy mindenki más a hülye, nem pedig ők.
Hogyan tovább?
A „hogyan tovább?” nem kérdés: ahogy eddig is 2010 óta. Sokkal nagyobb probléma, hogy mihez kezdjünk veletek. Mert valamit kezdeni kell, így nem maradhat.
Természetesen semmi bajunk vele, ha hülyén akartok meghalni, szívetek joga. Ám azzal performansszal, amit itt bemutattatok az elmúlt pár évben, - de legfőképpen az utóbbi hónapokban – kényszerhelyzetbe hoztatok minket, s ennek eredménye újabb kétharmad lett.
Ezt mindenképpen el kellett volna kerülnünk. Valamennyi politikai képződmény természete, ha pozíciót fogott a társadalomban, a hatalomféltés. Visszataszító, értelmileg artikulálatlan őrjöngésetek joggal keltett félelmet egyrészt bennünk, ép értelmű, önálló gondolatok mentén előre haladó emberekben, másrészt a hatalmon lévő pártkoalícióban.
Tartok tőle, mindez olyan hatással lesz a jogalkotási metodikára, amely tovább túlozza majd az amúgy is autoriter, az emberi együtt érzéstől eltávolodott törvénykezést. A káosszal fenyegetettség érzése a rendpártiság torz túlsúlyát eredményezi. Ebben a közegben az általános erkölcsi alapozás hiányt szenved, törvényeink nem tükrözik majd a valós értékrendünket.
És ezért kizárólag titeket, ellenzéki szavazókat terheli a felelősség, mert képtelenek vagytok levedleni a természeteteket, s hatalmon mindig bolsevikok, ellenzékben pedig anarchisták vagytok.
