Akár egyetlen szóval is tudnék erre válaszolni: NEM. Amúgy illene is blogunk kiskocsma imidzséhez. Tekintve azonban, hogy ebbe a kocsmába igen különböző világlátású emberek járnak nedűt felhajtani, mégis érdemes további mondatokat fecsérelni a témára.
Legelőbb is tisztáznunk kell a „nemzet” és a „plurális demokrácia” fogalmak jelentését. Azt hiszem, utóbbi, bár sokkal bonyolultabban hangzik, sokkal egyszerűbben körülírható. A plurális jelentése több, többes, többes szám. Nálunk leginkább a rendszerváltozás után elterjedt, elsősorban politikai vonatkozású kifejezés. A plurális demokrácia nagyjából azt jelenti, hogy sokféle politikai nézet kap képviseleti jogot az államban. Így nézve a plurális demokráciák olyanok, mint egy jó kiskocsma: tízen tízfélét beszélhetnek egyszerre. Magyarországon nagyjából ez is történt az elmúlt húsz évben.
Sokkal bonyolultabb ennek az egyszerű szónak, a „nemzet”-nek tartalmat adni. Nagyon szeretném elkerülni a közkeletű, - és teszem hozzá – teljesen téves, ráadásul pejoratív értelemmel felruházott jelentés körüli polemizálást, de nem tehetem. Tartok tőle, emiatt lesznek olyanok, akiknek már eléggé elnehezült a fejük ahhoz, hogy megértsék a lényeget. No de, ha akár csak egy emberben is sikerül világosságot ébresztenem, már megérte!
A nemzet nem azonos a „náció, nacionalizmus” szavakhoz társított politikai nézetrendszerrel magával. Még akkor sem, ha lényegében a társadalmon belüli azonosság jegyében felülírja az egyes társadalmi csoportok viszonyait. Itt súlyos értelmezésbeli problémát kell feltételeznünk akkor, amikor a nemzethez tartozás érzése, az identitás kapcsán olyanokról beszélünk, hogy az megöli a sokszínűséget, mert figyelmen kívül hagyja például a pártokhoz, vallásokhoz való tartozást.
Ez egyszerűen nem igaz. Nem lehet igaz, mivel a nemzet magát a népet jelenti, a társadalmi csoportok csoporton belüli világlátása viszont csupán kulturális elemeknek tekinthetők, tehát ilyen szempontból az egész részeként felfogható jelenségként értelmezhetők. A kulturális antropológia nevű tudomány egyik legfontosabb tudományfilozófiai tételezése, hogy az egész mindig több, mint részeinek összessége. Vagyis ebben az esetben a nemzet, a nép (az antropológia nyelvén a kultúra) fontosabb, és valami több, mint az őt alkotó részek, kulturális elemek (politikum, vallás, tradíciók, nyelv, stb) összessége.
A nemzet ilyen tekintetben tehát egy magasabb minőség. Itt jött el az a pont, amikor a keresztények hangos sivalkodásba kezdenek, a liberálisok fasizmust emlegetnek. Elmebajos banda mindkettő. A nemzet ugyan egységet testesít meg, de a számtalan kulturális elemből összeadódó, sokszínű egységet. A nemzet nem alkalmas kirekesztésre, mert a nemzet alapvetően a kifelé nyitott, úgynevezett exogám társadalmakból alakult ki. A teljességgel endogám, vagyis befelé forduló, házassági-öröklési rendszerükben zárt társadalmak mind eltűntek a bolygóról.
A nemzet a szó klasszikus, de legfőképpen valódi jelentésében egy olyan kitárulkozó rendszer, amely nemhogy gátja, de éppen elősegítője a plurális demokrácia kialakulásának. Elég csupán, ha a mindent az internacionalizmusnak, a nemzetek fölöttiségnek alárendelő szocialista politikai rendszerre gondolunk, s máris könnyebb megérteni, mire is célzok. A szocializmus, bár alapvetően nyitottnak mutatkozott, mégsem volt egy plurális demokrácia, mert a nemzetet egyszerűen szemétdombra hajította, s meghatározott egy társadalmi csoportot, a nemzet egy elemét, mint a többi fölött álló, legfontosabb intézményt. Nyitottsága nem állt semmi másból, mint a kulturális összetartozás leminősítéséből, megtagadásából.
A nemzethez, mint az emberi társadalmakat egyetlen szóval leíró terminus eredetéhez visszatérve, láthatjuk, az exogám, vagyis kifelé házasodó, s ezáltal más népek, kultúrák elemeit magába építeni képes csoportok életképessége határozta meg az emberi faj jelenlegi civilizációjának évezredeit. A nemzet egy nyitott és őszinte, egy sokszínű társadalmat feltételez, olyant, amelyet politikai fogalommal leginkább plurális demokráciának nevezhetünk.
