A Fidesz kormány pont olyan tehetségtelennek mutatkozik a gazdaság gatyába rázása terén, mint az őt megelőző szocialista-liberális kormányok. Súlyosbítva a helyzetet azzal, hogy a nemzetközi nagytőke ott tesz keresztbe nekik, ahol csak tud. És innentől kezdve ez nem gazdasági kérdés, hanem etnikai.

A jelenlegi helyzet kizárólag azért következett be, mert a gazdasági válságot jó előre látó, sőt (talán) szándékosan előidéző, etnikai alapon szerveződő, a világot uraló gazdasági körök ahonnan csak tudták, elkezdték kiszivattyúzni a forrásokat. Magyarország könnyű eset volt, mert etnikailag olyan csoport volt hatalmon, amely boldogan konspirált velük, abban tévhitben ringatózva, hogy a nagyokkal együtt túléli, és végre kénye-kedve szerint fog élni ezen a földön (Magyarország), mert a bosszantó őslakók elpusztulnak, ahogy minden egyéb államban is. Határozottan állítom, ha a szocialista-liberális kormányok akár csak egy nyúlfarknyit is foglalkoztak volna az őslakók, a magyarok érdekeivel, az elmúlt bő három év sokkal, de sokkal élhetőbb lett volna. A Fidesz hatalomra jutásával, vagyis a halálra ítélt őslakók pimasz túlélési hajlandóságával szembesülve a világot etnikai alapon uraló nagytőke begorombult.

Ebben a helyzetben a Fidesznek támaszkodnia kellett volna a túlélni képes és akaró őslakókra, a népre, amely beléje helyezte minden bizodalmát, és amelynek ez a kormány volt az utolsó reménye. Ám a Fidesz gyávának bizonyult. Gyávának az első perctől, sőt, mar az első perc minden valószínűség szerinti bekövetkezését megelőző hetekben. Nem lett egyszeri, nagyarányú adócsökkentés, ahogy ígérték a választások előtt félévvel, hiába hivatkoztak korábbi regnálásuk alatt tett hasonló, és sikeres lépésre, mert a választások előtti hetekben már arról beszéltek, hogy „idén” biztosan nem lesz ilyen lépés, mert előtte fel kell mérni a gazdaság állapotát. Hát „jövőre” sem lett, és már bejelentették, hogy… Nem, nem jelentették be. Semmit sem jelentettek be, ami egyszeri és nagyarányú adócsökkentésnek lenne nevezhető. Handabandáznak ugyan arról, hogy ők az „adócsökkentések kormánya”, csakhogy éppen ellenkezőleg van, ők a „soha nem látott adóemelések kormánya”.

Miért gondolom… Nem! Miért tudom, hogy a Fidesz a gyávaság, a lehajtott fejjel vágóhídra vonuló marhák kormánya? Mert akármennyire is sanyargatott helyzetben volt, rendelkezésére állt akkora tőkeerő, amely a hihetetlen mértékű társadalmi támogatottság mellett lehetővé tette volna egy hatásos túlélési stratégia bevezetését. Itt volt például a magán-nyugdíjpénztárakból befolyó összeg, amelyet bátran fordíthatott volna a belső piac megerősítésére, ám ehelyett a WEB-nek (World Ethno Business) behódolva az úgynevezett államadósságot csökkenteni használta fel. Ennek a lépésnek gazdasági hozadéka nem volt, nem lehetett. A Fidesz jobban félt a WEB-től, mint bízott az agyonadóztatott magyar vállalkozók teremtőerejében. Orbán Viktor azt képzelte, ha jó kisfiúnak mutatkozik, majd megszánják, megsimogatják a buksiját, és ő lehet kifelé lógónyelvű, nyáladzó dakszli, befelé kokikat és taslikat osztogató kényúr.

Ugyancsak helyes irányba mutató, ám félbehagyott lépés volt a rendkívüli bankadó bevezetése. Szintén egy olyan pénztömeg, amely erősíthette volna a belső piacot, motorja lehetett volna a gazdasági fejlődés beindításának. A magát nemzetinek nevező kormány ebben a projektben is meghátrált, így az intézkedés várt kedvező hatása elmaradt. Ugyanis a kormány nem vitte végig a program minden egyes pontját. Amikor elérkeztünk oda, hogy arról kellett volna garanciális intézkedéseket hozni, hogy a bankok ne terhelhessék rá az ügyfelekre a rendkívüli bankadó bevezetéséből származó költségeiket, a kormány fütyörészve félrenézett, és legyintgetni kezdett, ha valaki szólítani merte, hogy visszafelé sült el a fegyvere. A rendkívüli bankadó ügyfelekre történő ráterhelésében a bankok egyáltalán nem bizonyultak leleményesnek, a legprimitívebb, a legkevésbé elegáns, abszolút letagadhatatlan módon, nyilván azzal a magabiztos arroganciával, amelynek alapja a kormánnyal való háttéralkuja, tették, amit tettek. A Budapest Bank 300 Ft-os befizetési díjat vezetett be. Vagyis, ha egy Budapest Banknál vezetett számlára valaki a bankfiókban pénzt fizetett be, annak plusz 300Ft-ot számoltak fel. A CIB-nél a kézpénzfelvétel 200Ft-ról 574Ft-ra nőtt. Ez csak két bank, de a többi is hasonlóan járt el.  

Amikor a gazdasági válság hirtelen berobbant a köztudatba, a vezető nyugati hatalmak és az USA terve azonnal készen állt bankmentő csomagok formájában. Vagyis azok kaptak segélyt, akik okozták a válságot. Még csak arra sem kötelezték a bankokat, hogy gazdaságpolitikájukon változtassanak, hogy a bankrendszert alapvetően megreformálják, hanem önteni kezdték beléjük az adóforintokat, abban a biztos tudatban, hogy minden marad a régiben. Hogy ettől remélte-e akármelyik politikai kényúr a válság enyhülését, afelől kétségeim vannak. Kétségeimet támasztja alá a bankok vérlázító viselkedése, amikor a mentőcsomagokból származó összeget úgy könyvelték el, mint bevételt, és mint nyereséget, óriási jutalékokat osztva szét maguk között.Egészen biztos vagyok benne, hogy a bankmentő csomagok összegét a gazdaságba visszaforgatva a válság legyőzhető lett volna. Csakhogy a cél nem a válság legyőzése, hanem a minél hosszabb időn át való fenntartása.

A napokban világot látott hír, hogy az Orbán-kormány nem tárgyal a szakszervezetekkel, ellenben a bankszövetséggel közösen keres megoldásokat. Ha jobban belegondolok, ez már nem is gyávaság a magát nemzetinek nevező kormány részéről, hanem árulás, hazaárulás. Igen, pontosan ezért, pontosan így nevezték Orbánék hazaárulónak az őket megelőző szocialista-liberális kormányokat. Nem állnak szóba azokkal a szakszervezetekkel, amelyek a magyar kis- és középvállalkozásokat, a magyar munkavállalókat képviselik. Hátat fordítanak azoknak a képviselőknek, akik mögött olyan teljesítmény áll, amely a belső piacot ma is életben tartja. KSH adat, és a Fidesz korábban sosem mulasztotta el felemlegetni, hogy a magyar kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a magyar munkavállalók 73%-át. Ez az arány azóta tovább nőtt. A Fidesz-kormány azoknak mutat hátat, akik ma egyedüliként eltartják az államot.    

Liberális érv, hogy a magyar belsőpiac életképtelen, és csupán a makrogazdasági mutatókat könyveléstechnikailag erősítő multik tartják lélegeztetőgépen azt. Ennek az etno-mantrának az égvilágon semmi értelme, és a világgazdasági válságban eltelt három év által bizonyítottan hatása sincs. Az úgynevezett makrogazdasági mutatók alapvetően hamis képet adnak egy állam gazdaságáról, nem tükrözik a valós viszonyokat. Különösen igaz ez az olyan államokra, mint Magyarország, ahová a makrogazdasági mutatókat jelentő gazdasági szereplőket külföldről telepítették, mint valami szervi transzplantációt. Amikor pedig a despotikus tekintéllyel felruházott nemzetközi „szakemberek” megnyilatkoznak, nyilvánvalóvá válik, hogy nem létezik olyan tudomány, hogy közgazdaságtan. Amennyiben a közgazdaságtan tudomány, a többszörös és különös visszaeső csalók és sikkasztók tudósok kell, legyenek. Ahogyan a különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés is tudomány, s a gyilkosok professzorok.

Háború küszöbén állunk, efelől senkinek ne legyenek kétségei. Olyan háború előestéjén vecsernyézünk szótlanul, magunk elé bámulva, amelyet előre elterveztek, amelyet a józanész szerint mérlegelve mégsem nyerhetnek mag azok, akik kifundálták lépésről lépésre. Bármennyire is képtelenség, léteznek olyan érdekkörök, amely oly’ mértékben eltávolodtak az emberi társadalom hétköznapi valóságától, olyan iszonyatos távolságra emelkedtek el attól, hogy oxigénhiányos közegükben a legbiztosabban visszafordíthatatlan katasztrófát okozó lépések sem tűnnek túl veszélyesnek számukra. A hatalmi mámor annyira eluralkodott ezeken a korcsokon, hogy mindenható uraknak, isteneknek képzelik magukat.

A világ túlnépesedett, már hétmilliárdnyian vagyunk. A Föld energiaforrásai kimerülőben, miközben egyetlen életképes alternatíva sincs arra, hogyan lehetne ezt túlélni. S nemcsak, hogy nincs, de folyamatban sincs egynek sem a kimunkálása. Amennyiben nyilvánvaló, hogy a Föld túlnépesedett, és az emberi társadalomban egy optimális egyensúly fenntartása már nem lehetséges, ám mégsem tesznek ellene semmit azok, akik tehetnének, akik vezetik a világunkat, bizonyosnak kell lennünk abban, hogy ezt a komplex rendszert (ti. az emberi társadalmat) ők fenntartani nem szándékoznak.

Senki ne próbáljon meg józan paraszti ésszel, vagy az igényesebbek a formális logika eszközeinek segítségével belegondolni abba, mit és miért tesznek EZEK, s hogy, amit tesznek, annak következményei alól ők sem mentesülhetnek! Hasztalan próbálkozás lenne. Inkább a döntésről gondolkodjunk: gondolkodjunk arról, hogy asszisztálunk-e ahhoz, hogy néhány hatalmába beleőrült féreg felégeti a Földet.