Hogy honnan tudom? – kikövetkeztettem. Meg amúgy is, átlag magyarként nekem sem jönnek be a pirézek. Talán azért, mert a balliberális oldal propagálja őket. Hogy kik a pirézek, és honnan jöttek? – Mit tudom én! Eggyel sem találkoztam még, csak úgy ki nem állhatom őket. Mondjuk, azt sem én találtam ki, hogy ki nem állhatom őket, hanem a balliberális közvélemény kutatók, én meg kénytelen vagyok egyetérteni velük, lévén lövésem sincs piréz-ügyben. Ellenszenvessé talán leginkább ez a fene nagy rejtőzködésük teszi őket. Tapasztalatból tudja minden magyar, hogy azok a népek, amelyek a mi társadalmunkon belül rejtőzködni szoktak, sosem akarnak jót nekünk. Én hajlok arra, hogy a pirézek sem kivételek ez alól.

Ellenben a kínaiakat meg szeretjük. Mostanában feltűnően. És ezt nem csak én vettem ám észre, bizony! Maguk a nagy kínai vezetők is így látják. Ezért is jöttek Európában elsőként hozzánk, és nem a németekhez, vagy az angolokhoz. Megjegyzem, ez a sorrend talán hiba, vagy udvariatlanság volt a kínai kormányfő részéről. A tegnapi Angela Merkel beszéd engem igazol. A német asszonyság nem átallott nekiesni Ven Csia-pao úrnak holmi politikai foglyok kapcsán, szinte követelve valami kimondhatatlan nevű kínai ember azonnali szabadlábra bocsátását. Ven Csia-pao annyira meghökkent, hogy még a fülhallgatója is kiesett a füléből e mondatok hallatán. Talán, ha előbb a Nagy Német Birodalmat látogatja meg először, elkerülhette volna ezt az inzultust, s ha mégsem, akkor is jobb lett volna a viszontagságos út végén egy baráti országban megélt élményekkel távozni Európából. Úgyhogy, szerintem a kínai protokollszakértők elkúrták, nem kicsit, hanem nagyon.  Mindegy, túl vagyunk az inzultuson. Illetve azért annyit megjegyeznék, hogy a héberül kifogástalanul beszélő Merkel asszony az izraeliek által legyilkolt török segélyszállító békeaktivisták ügyében szavát sem hallatta. Szóval, túl vagyunk az inzultuson, ami nem nálunk esett meg, szerencsére. Nálunk aztán semmilyen inzultus nem érte a kínai vezetőt. Még az a fél tucat harcos tibeti hazafi is kussban volt. Némi ráhatásnak köszönhetően, persze. Ven Csia-pao megállapíthatta, hogy a kínaiakat tényleg szeretik a magyarok. Hivatalos kínai álláspont szerint mi, magyarok vagyunk az egyetlen európai ország, ahol a kínaiak beilleszkedése zökkenőmentes volt. Mi szeretettel fogadtuk sárga testvéreinket, a valóságban is (távoli) rokonainkat. Miért is ne? A kínaiak nem rejtőznek, mint a pirézek, bárki találkozhat velük, ha kimegy a Négy Tigrisbe, vagy a Sárkány Centerbe. Ugyan kinek fájnak az occo cuccok, amiket árulnak? Nekem aztán nem! Személyes élményem úgy 8-10 évvel ezelőttről, hogy a West Endben kinézett 18 ezres inget végül a kínaiaktól vettem meg ezernyolcszázért. Színre, szagra pontosan olyat. Ebből arra következtettem, hogy a West Endben is kínai cuccot árulnak, csak ott drágábban. Szóval, nekem semmi bajom a kínaiakkal. Hogy mellesleg közelebbi rokonaink, mint a finnugorok valaha is lesznek, az külön jó pont. Kínai szomszédom szerint a kínai kormány azért bánik kesztyűskézzel az ujgurokkal, mert azok a hunok és magyarok leszármazottai. A kínai szomszédom azt is felemlegeti olykor, hogy nekünk köszönhetik a Nagy Falat. Ilyenkor kajánul elmosolyodik, mert rendkívül büszke rá, hogy az ő ősei azért végül csak megállították a mi őseinket. A szomszédom járt Tongwanchengben is, a hunok ősi fővárosában.  Tongwanchenget a kínai kormány, Shaanxi tartomány indítványozására a világörökség részévé nyilváníttatta. Vajon hány magyar járt már ott? Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a kínaiak szeretnek minket. Ez, ebben az európai miliőben nehezen értelmezhető, hiszen csupa olyan szövetségessel vagyunk körülvéve, akik alig visszafogottan gyűlölnek minket. S akkor jön a Nagy Kína, és elsőként nálunk tesz baráti látogatást. Hát, ha eddig utáltak minket a szomszédjaink, akkor ezután még jobban utálni fognak. Szinte már hallom is Meciart, amint azt vizionálja, hogy Kína segítségével akarjuk elérni a trianoni diktátum revízióját. Óh, bárcsak valós veszély lenne! Nos, ha Trianon revízióját nem is érhetjük el belátható időn belül kínai segítséggel, más területen viszont komoly előrelépést tehetünk általa. Mármint a kínai segítség által. Például lehetnénk Európai egyik erős gazdasága. Ki tudja, Kína közbenjárására talán visszakaphatnánk az orosz piacunkat is. Igen, ha az egész világ kelet felé nyit, mi miért ne nyithatnánk? Ettől még nem a keleti despotizmust akarjuk rászabadítani a világra, ahogy azt a balliberális karcinóma banda óbégatja.               

Nem biztos, hogy sikerült minden érvet összeszednem, hogy miért jobb egy kínai, mint egy piréz, de az biztos, hogy a kínai JÓ.