Agnes Heller a náciktól rettegő zsidó szerepét hozta, amikor a svéd tévéseknek nyilatkozott. Ha ez egy filmakadémiai díjátadó lenne, Heller akkor sem nyerne ezért az alakításáért semmilyen díjat, mert hiteltelen.

Vajon lehetséges, hogy a zsidók rettegnek, és joggal rettegnek ma Magyarországon? - Gondolkodás nélkül rá lehetne vágni, hogy nem, ez nem lehetséges. És ezzel nem is lőnénk olyan nagyon mellé. Hiszen a mindennapjainkban sehol nincs jelen az etnikai indíttatású erőszak. Persze, ez nem igaz, mert a cigányság erőszakos cselekményei szinte minden alkalommal etnikai töltetűek. De most hagyjuk őket, beszéljünk a zsidók és magyarok viszonyáról! Egy nem zsidó sosem fogja tudni átérezni, mit jelent a holokauszt. Hogy mit jelent a benne megnyilvánuló emberi embertelenség. Igenis vannak zsidók, akik okkal és joggal rettegnek ma is. A holokauszt kitörölhetetlen, elfelejthetetlen és megbocsáthatatlan. Csak gondoljon bele mindenki, akit igaztalanul fosztottak meg mindentől és mindenkitől, akit szeretett, hogy meg tudott-e már bocsátani, el tudta-e feledni. Meg tudnánk-e mi bocsátani annak, aki önmagunktól, az emberségünktől fosztott meg? Lássuk be, vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be.

Hogy akkor mégis miért tartom hiteltelennek Agnes Hellert? - A válasz egyszerű, és minden józan gondolkodású ember - legyen az akár magyar vagy zsidó - számára világos. Agnes Heller egy olyan hatalom kegyeltje volt évtizedeken át, amely hatalom nyíltan és erőszakosan antiszemita volt. Ez a hatalom, amelyet Heller egy, azóta már mindenki számára ismert levélben magasztalt, pénzt adott iszlám terrorszervezeteknek, hogy kiirtsák a zsidókat. Ez a hatalom perbe fogta, kivégezte vagy elüldözte azokat a zsidókat, akik Izrael állam létrejöttét éltették. Mindezt a holokauszt után.

Ilyen szellemi-ideológiai háttérrel hogyan gondolhatja bárki is, hogy Heller igazat mond? Ez a nő 25-30 éve még zsidók gyilkolását célul kitűző rendszert szolgált boldogan! Hogy elmondja helyettünk, amit érzünk? Igen. És? Ettől hiteles? Hiteles lesz Heller attól, hogy abban, amit mond, van igazságtartalom?

Szerintem nem. Ugyanakkor az is tény, hogy Heller aljassága nem csökkenti a mondanivalójában felsejlő igazságtartalom súlyát. Mert akár beismerjük, akár nem, létezik ma Magyarországon az antiszemitizmus. A gyilkos indulatú nézet, amely nem válogat ember és ember közt, ha az zsidó származású. Éppen ezért azok a zsidók, akik az államszocializmust mindenki máshoz hasonlóan egyszerűen csak túlélték, és nem voltak haszonélvezői a rendszernek, joggal félnek most, látva a zsidóság egésze ellen irányuló erőszakos ideológiák terjedését.

Ezek az emberek ma is áldozatok, megfélemlített, félrevezetett szerencsétlenek, kellékek egy nagyhatalmi játszmában. Anélkül, hogy saját sorsuk alakulásában betöltött szerepüket bagatellizálnám, kijelentem, a magyar zsidóságot megint elárulták, ráadásul olyanok, akikben okkal bíztak.

Hosszan kellene értekeznem az emberi kultúrák működéséről, hogy megértsük a zsidó kultúra lényegét. Sem idő, sem hely nincs erre itt. Annyit azért elmondhatok, hogy a zsidó kultúra, bár sok vonásában rokon a magyarral, egyes attitűdjeiben viszont nagyon is különbözik attól. Ezek a különbözőségek, különösen, ha erre még fel is hívják a figyelmünket, nagyon távoli dimenzióba helyezhetik, és helyezik is a két kultúra együttélésének jobb lehetőségét. Magyarként nehéz megérteni, hogy a zsidóság miként hihet azoknak a zsidó származású embereknek, akik a zsidó nép kiirtását tűzték ki célul, akik fizettek azért, hogy terroristák zsidókat gyilkoljanak. Édes Istenem, még csókolgatták is a terroristák vezérét! Magyarként ezt elfogadni nehéz.

Ám ekkor gondoljunk bele abba, hogy mi, magyarok akkor sem állunk ki egymás mellett, ha nincs nyomós ellenérdek, hogy mi, magyarok akkor sem bocsátunk meg a másik magyarnak, ha annak ártó szándéka irányunkban nem volt. Sokszor pusztán irigységből gyűlöljük meg a másik magyart, és haragunkban végsőkig kitartunk. Hány család van, ahol a testvérek perben és haragban élnek, ahol a gyermek megtagadja szüleit, és fordítva is! Akkor már nem elfogadhatóbb, tiszteletre méltóbb a zsidók egymással szembeni megbocsátása? Dehogynem! Álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk el ezen! Elvonatkoztatva a politikától, a kulturális különbségektől, és pusztán az ember alapvető természetére koncentráljunk. Arra, ami fenntartja fajunkat évezredek óta: a tudatra, hogy szükségünk van egymásra, mert egymás nélkül egyedül vagyunk, együtt viszont többek és erősebbek, uram bocsá’, boldogabbak is.

Mindezekért, az itt elmondottakért nagy a bűne Agnes Hellernek. Amit művel, a gyűlölet lángjainak szításával, társadalmunk végérvényes megosztottságát segíti elő. Amikor zsidóként nyilatkozva a magyarság egészének nevében tesz dehonesztáló kijelentéseket, a két valóságot összemosva uszít minket egymás ellen. Mert zsidóként, ha igaz zsidó lenne, mondhatná, hogy az antiszemitizmus tényszerűen megfigyelhető erősödése rettegéssel tölti el a zsidókat. És igaza is lenne. Csakhogy ő a magyarok, a mi nevünkben beszélt, mindannyiunk nevében, mintha az, amit állít, mindannyiunk véleménye lenne. S azzal, ahogy védik őt elvtársai, csak még inkább utálatossá teszi őt a szemünkben. Mert nem igaz, ellent mond a logikának, a magyar nyelv szemantikai törvényeinek, hogy ő pusztán a saját véleményét mondta el.

Agnes Heller nem buta, hanem gonosz, végtelenül gonosz. Aljas ő embernek, magyarnak és zsidónak egyaránt. Emlékszünk még, milyen gyilkos hévvel tagadta, hogy 2006-ban Magyarországon emberekre vadásztak fegyverekkel, azóta sem beazonosított gyilkosok? „No one was shot! No one was torture!” - Erre minden magyar emlékszik, és emlékezni fog még nagyon sokáig. S talán sosem bocsátunk meg. Talán Heller miatt minden magyarnak joggal kellene félnie a zsidóktól. Mert Kun Béla, Szamuely vagy Rákosi és Péter Gábor után itt volt Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló zsidó értelmiség. Láthattuk, hogy bármikor képesek legyilkolni a magyarokat. S vajon ezt a teljes zsidóság beleegyezésével, helyeslésével teszik, tették? Tehát okkal és joggal tartunk a zsidóktól, minden egyes zsidótól? Vajon helyes reakció ez, a legmegfelelőbb válasz társadalmunk mindennapjainak egyik legégetőbb kérdésére?

Elvehetjük egy magyar zsidó magyarságát ezen az alapon? Kétségbe vonhatjuk hazánk iránti hűségét bárkinek is, mert nem több mint statiszta egy nagy szemfényvesztésben? Mindannyian a Hellerek áldozatai vagyunk, zsidók és nem zsidók egyaránt, mi, a magyarok. Ezért kell ragaszkodnunk azokhoz a momentumokhoz, amelyek az összetartozást erősítik bennünk. Mert többek és értékesebbek ezek, megőrzésre méltóbbak, mint azok, amelyek elválasztanak minket egymástól.

Csak üljetek le, és mélyedjetek magatokba néhány percre. Belátjátok majd, hogy igazam van. Amikor félünk a másiktól és gyűlöljük őt, amikor az fél tőlünk és gyűlöl minket, sosem magunkban keressük az igazolást, hanem egymásban. Legyünk egy időre a másik, nézzük magunkat az ő szemével, s ha kell, tárjuk fel neki magunkat, hogy megérthessen, hogy megértsük egymást.