Nincs más út: ki az éjből a fénybe,
minket korlát mögé senki nem zár.
Tisztán látjuk a célt, a régi módszer bevált:
élőholtaknak létet a véretek ád.
Így lépünk tovább!
Így lesz miénk a világ!

A Merkel-Sarkozy paktum nem kisebb cél megvalósítása érdekében jött létre, mint re animálni a vére vesztett tagközösségi államokat. Ehhez olyan erőket kellett megidézniük, amelyek jóval meghaladják az övékét. Hja, kérem, az éhség és a túlélési ösztön nagy úr! 

Mert mi is az EU, az Európai Unió? Egy mesterségesen létrehozott, bővérű entitás, amely megalkotóit sokáig éltette. A forrás kiapadhatatlanságába vetett hit mohóvá tette ezeket a vérszomjas machinátorokat. Mire feleszméltek, már csak kínzó éhségük maradt, ami hajtotta előre őket. Úgy kellett a vérfrissítés, a volt szocialista országok piacának lüktető kis erecskéi, mint semmi más azt megelőzően. A nyugati demokrácia imágójától elbóduló keleti blokk pedig aléltan omlott kérője karjaiba. Az Európai Unió bővült, és ők újra jóllakhattak. Nem, már nem hittek abban, hogy a forrás kiapadhatatlan, éppen ezért a szokásosnál is mohóbban igyekeztek kiszipolyozni a bűvkörükbe vont pihegő kis életeket.

Az éltető vér elfogyott, a pihegő kis életek színüket vesztve haldokolnak. A vámpírok matriarchája maga mellé szólította legerőteljesebb ágyasát, és fogukat villogtatva hirdettek harcot életben maradásukért. Ennek egyetlen módja, ha a végletekig kizsigerelt táplálékforrást valamiképpen re animálják, mint valami huszadrangú Frankenstein históriában. Elképzelésük az EU alapszerződését módosítaná úgy, hogy abban automatikus szankciókat és szigorúbb költségvetési szabályokat fektetne le, cserében az Európai Központi Bank a csődközelben lévő országok állampapírjainak felvásárlásával mentheti ki az eurózónát. Ebben az is benne van, hogy a zónán kívül esőkről lemondtak. Talán holtan többet érnek. Sőt, holtan biztosan többet érnek.

Az Európai Központi Bank annak a borzalmas energiafaló lénynek egy csápja, amely képes felfalni minden egyéb entitás lelkét, így a vámpírokét is. Vajon mekkora lehet Merkel és Sarkozy kétségbeesése, ha prédájuk egy részét átengedik a náluknál jóval erősebb szörnyetegnek, s közben saját épségüket is veszélyeztetik? Ne legyenek kétségeink, ebben bőven benne van egy szörnyek közötti háború. Különös tekintettel arra, hogy a matriarchátus területén élő egyik idegen hűbéres, David Cameron egyelőre a család pusztulása mellett döntött, amikor megvétózta az alapszabály módosítását a szigorúbb költségvetési szabályozást illetően. Ennek hátterében nyilvánvalóan a másik család, - amelyiknek hűbérese - területi igényei állnak.

Mi, magyarok pedig a biztos halál tudatában a legnagyobb lelki nyugalommal kortyolgathatjuk életünk utolsó cseppjeit. Ne is foglalkozzunk a bálon libériás inasként fontoskodó Orbán Viktorral, ő csak statiszta, egy picit sem fontosabb a díszletnél.