A Trump-Zelenszkij találkozó, s azt követő baloldali kommnetárok oly mértékben voltak szürreálisok, hogy nagy hirtelen egy régi film jutott eszembe: A Roland Emmerich rendezte „A függetlenség napja”. Esküszöm, volt olyan időszak, hogy hónapokon át minden nap megnéztem. Már-már kívülről fújtam a szövegét.
Volt a filmben egy jelenet, amikor a Will Smith megszemélyesítette vadászpilóta által elfogott és az 51-es körzetbe hurcolt idegent megkérdezi az amerikai elnök, mit szeretnének, miért jöttek a Földre. S felajánlotta a békét. Erre a lény elkezdi szorongatni Dr. Okun torkát, s a hangszálait manipulálva a dokival azt mondatja: „Béke? Nincs béke!”
Aztán a párbeszéd új folytatódik, hogy az elnök megkérdezi: „Hát akkor mit akartok? – S a válasz: „Halál!”.
Nem kérdéses, hogy az én történetemben Zelenszkij a világunkat elpusztítani szándékozó földönkívüli. S mindazok a baloldali médiumok, megmondóemberek és szimpatizánsok, akik most Zelenszkijt méltatják, s kárhoztatják Trumpot, a földönkívüli inváziós hadsereg tagjai, ergo nem emberek.
Nem én vagyok az első, aki megállapítja, a baloldaliság egy permanens konfliktuskeresés. Mindig valami ellen nyilvánul meg, s azt a valamit muszáj elpusztítania, különben nem képes komfortosan érezni magát. A baloldaliság a kakukkfióka az emberi társadalom fészkében, amelyik a normalitás gazdamadarának fiókáit igyekszik kilökni a fészekből, hogy csakis ő élhessen és gyarapodhasson.
Zelenszkij nyilvánvalóan úgy ment el a Fehér Házba, hogy világgá kürtöli, amivel megbízói, a Soros György pénzelte halálgyári bürokraták, az Unió vezetői, valamint a komoly sebet kapott, de még egzisztáló amerikai Deep State megbízták: Márpedig nem lesz béke! Elég egyértelműen fogalmazott. Hogy teljesen elmeháborodott-e vagy csak egy elvetemült tömeggyilkos, az fogós kérdés. Hiszen baloldalinak lenni eleve egy súlyosan traumatizált mentális állapot, viszont az a gyilkos düh, amit ugyan igyekezett elfojtani, de elő-előtört belőle, egyértelműsíti azt is, hogy ez az ember (?) a továbbiakban is lelkiismertfurdalás nélkül küldi vágóhídra az ukrán népet.
Ez a mutatványos orosz zsidó szépen letörli a térképről Európa legnagyobb országát.
Végig néztem a teljes beszélgetést Trump, JD Vance és Zelenszkij között. Én biztosan nem bírtam volna 40 percig cérnával a Fehér Ház két vezetője helyében. A nyomorult hoholvezér végig grimaszolt, gesztikulált, s olyan baromságokat mondott, hogy attól az ember füle ketté áll.
Oroszországot nem nehéz a bűnbak szerepébe beleképzelni. Nekünk, magyaroknak különösen könnyen megy. Még a Szovjetunió ukrán hadosztályai által elkövetett atrocitásokat is az oroszoknak rójuk fel. Gondolok itt elsősorban az 56-os forradalom szovjetek általi leverésére. Ezért is terjedt el a „vicc”: Hol voltak az ukránok 56-ban? – Hát a szovjet tankokban.
Szokás a 2014-es konfliktust és a Minszki Egyezmény megszegését a ruszkik nyakába varrni, s úgy tekinteni erre a véres testvérháborúra, mintha annak semmilyen előzménye, kiváltóoka nem lett volna. Márpedig volt! Például a rendes választások előtt három hónappal kitört majdani vérengzés, amelynek folyományaként az oroszajkú „kisebbség” lakta településeken az ukrán nacionalisták elkezdték irtani az oroszokat, nőket és gyermekeket is.
Európában és úgy általában nyugaton a médiahatalom a baloldal kezében volt. A Donbászban történt népirtásról egészen 2022-ig, az orosz különleges műveletek megindításáig azt írták, hogy az oroszok találták ki. Miközben a Minszki Egyezmény keretein belül Oroszország bizonyítékokat tárt az USA és az EU vezetői elé, akik azt nemes egyszerűséggel, mindenféle vizsgálat nélkül hamisnak titulálták.
S lényegében, a közben jelentősen összezsugorodott balliberális világbirodalom csinovnyikjai ma sem mondanak mást, mint azt, hogy az orosz fél volt az agresszor. Sajnos az emberi, tehát a konzervatív tömb is fenntartja egyelőre ezt a retorikai fordulatot. Persze, már nem okáig, hiszen a Föld lakosságának és államainak zöme összefogott a balliberális őrület ellen, s immár az USA-val megerősödve elkezdte a világ elé tárni a baloldal halálos bűneit.
Oroszország ebben a háborúban nem agresszor, hanem a védelmező. Megvédi az orosz népet a kiirtástól.
Teljesen nyilvánvaló, ha Oroszország nem lenne ilyen erős katonailag, az Ukrajna területén élő kb 27 millió oroszajkú lakosságnak a fele már biztosan halott lenne. Talán nem is tudnánk róla, mert a Google tulajdonosai úgy meghamisítanák az adatokat, mint tették az ukrajnai kisebbségek statisztikájával. Csak azt felejtették el eltüntetni, hogy Ukrajna lakosságának 67%-a oroszajkú. És hát, mitől is lesz valaki valamilyen ajkú? Kurvára nem attól, hogy svéd, de oroszul szeret beszélni.
Emlékszem, a szocialista világrend idején az volt a narratíva, hogy a nyugat despotikus, nincs demokrácia, a burzsoázia uralkodik és elnyomja a népet. Semmilyen egyéb vélekedés nem kaphatott teret. Ebben a tévhitben éltünk évtizedekig. A baloldali világuralom mindig ilyen agysorvasztó aljasságokkal tartja fenn rendszerét. Ettől az Európai Unió semmiben nem különbözik.
Szánalmas, ahogy ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött ocsmány kreatúrák, Macron, Meloni, az angolt megjegyezni sem bírom, Tusk, von der Leyen és bűntársaik megpróbálják tovább relativizálni a valóságot és az emberiséget belehajszolni a III. világháborúba. Gyakorlatilag az USA-Kína-Oroszország alkotta szövetséggel készülnek szembe szállni.
Tragikomikus!
Trump elismerte a hárompólusú világrendet. Ép ésszel nem is tehetett nagyon semmi mást. Ugyanis az Európán kívüli, szinte valamennyi állam is letette már a voksát. Az Európán és az USA-n kívüli államok létrehoztak egy erős gazdasági-katonai szövetséget. Az USA-nak döntenie kellett, hogy a degenerált Európával szeretne elbukni, vagy fenntartja katonai erejére támaszkodó hegemóniáját a számára fontos térségekben. Európa hamarosan gyarmattá lesz, mert ez így helyes, mert ezt érdemli.