Igen, ez a Fidesz szlogenje, ha úgy tetszik. Olyan teátrálisan hangzik! Persze, egy olyan keresztény és konzervatív politikai formációhoz ez nagyon is passzol, amelyik újabban a „patrióta” jelzőt is magára aggatta. A nyugati típusú Szovjetben, az Európai Unióban a Fidesz vezetésével létrejött a Patrióták Európáért frakció. Jól hangzik!

Apropó Szovjetek! Már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy fogalmuk sincs, mi is volt az a szocializmus, mit jelent a Szovjet. Nem, nem a Szovjetunió, simán a szovjet. A szó azt jelenti, „tanács”. Na, nem jótanács, vagy ilyesmi, hanem egy olyan közgyűlés, amely a népet képviselő személyekből áll. Az Európai Unió szervei is ilyen tanácsok, csak éppen kurvára nem képviselnek népeket, pusztán az elvtelen pusztítást és kapzsiságot. Ennél a szocializmus szovjetje ezerszer emberségesebb volt.

Nem, mintha visszasírnám azokat az időket. Sőt! Tiszta szívemből gyűlölöm a szocializmust, s mindent, ami arra hasonlít, arra emlékeztet, tehát az Európai Uniót is.

Az ukránok a napokban emlékeztettek rá minket, magyarokat, - tehát nem magyar baloldalt, csak minket, patriótákat – hogy illene utálnunk a ruszkikat 56 miatt. Hogy mi van? Ezeknek aztán van bőr a pofájukon!

Ismeritek a viccet?                       „Hol voltak az ukránok 1956-ban? – A Szovjet tankokban!”

És ez nem is vicc, mert 1956-ban, ha már lebontották a Szovjetuniót nemzetekre, hát pont ukránok támadták meg hazánkat és verték le a forradalmat. Igaz, a Szovjetunió hadseregének részeként, de nem oroszok ültek a tankokban, hanem ukránok zömében.

Mégis a nyugati típusú Szovjet propagandája szerint ezért is az oroszokat kell hibáztatnunk. Kádárt pedig, aki behívta őket illik piedesztálra emelni, és megemlíteni, hogy ő nem halmozott vagyont, ő puritán módon élt.

Meg az anyátok picsája, idióták! A szocializmus éppen erről szólt, hogy minden a pártvezetőké volt, még az életünk is. A legminimálisabb szabadságjogok nélkül éltünk, a szánkat legfeljebb enni használhattuk, ha volt mit. Persze, volt: parizer, 3,60-as kenyér, iskolatej, mosolygó alma, szóló szőlő és csengő barack, hogy a népmesét idézzem. A fiatalabbak kedvéért: van egy népmese „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” címmel.

Kádár János egy mocskos, rohadék tömeggyilkos volt. S természetesen hihetetlen vagyonnal rendelkezett. Pár éve árulták az egyik vadászkastélyát valami milliárd körüli összegért. Na, hát ennyire volt vagyontalan az öreg!   

A fiataloknak fogalmuk sincs, milyen aljas, milyen agysorvastó, milyen elállatiasító volt a szocializmus. Ezért diktatúrázzák a most regnáló liberális kapitalizmust. Elkeserítő tudatlanság!

Rövid intermezzo: Évtizedek óta rendelek könyveket antikváriumból, sokszor előjegyzéssel. Amikor egy előjegyzésem beérkezik, a rendelésemhez mindig kapok egy vagy több ajándékkönyvet. Pár hete Darwin egyik ritkaságszámba menő művét kaptam meg, s hozzá Berkesi András egy regényét ajándék gyanánt. Berkesi nagyon népszerű író volt a szocializmusban. Falták a könyveit. Aztán most Mező Gábor történész, aki az állambiztonsági múltunkat kutatja, szépen kikutatta, hogy egy ÁVH-s tömeggyilkos volt, aki például úgy vallatott egy református papot, hogy a terhes feleségét a szeme láttára erőszakolta meg egy gumibottal.

Egy pillanatra időzzetek már el a képnél! Értitek? A szocializmus egy olyan rendszer volt, ahol ez nem számított bűnnek. Ilyen aljas, embertelen rendszer volt az, amit ti visszasírtok, amelynek az eszmeiségét most zászlóitokra tűzitek. Amelynek neves mondatait óbégatjátok az Európai Unióban.

A könyv számomra szentség, a könyvtáram többezer könyvből áll. Ezt a könyvet mégis a fürdődézsa kazánjába hajítottam. S bár a szerzőjével tehetném ugyanezt!

Mindezt azért tárom elő ilyen csapongóan részletesen, hogy érzékeltetni próbáljam, miként jutottam el oda, hogy a Fidesz, kívülről üresnek ható jelmondatát a magaménak érezzem. Hiszen nem vagyok sem keresztény, sem konzervatív. Patrióta viszont igen. S már azt megelőzően is az voltam, hogy a Fidesz hangsúlyt helyezett volna rá.

A munkám során számtalanszor megkapom a kérdést, hogy mindaz, amit teszek, azt miért azon a módon teszem. Azt szoktam mondani, én negyvenkilenc évesen lettem apa. Isten adott nekem családot, ezért szolgálom a hazámat. Isten, haza, család. Számomra így nyer értelmet ez a politikai szlogen.

Áldottnak érzem magam. Pedig sosem érdekelt sem Isten, sem az ő áldása. Egészen addig, amíg ott nem álltam a kórház szülőszobájában a feleségem ágyánál, amikor a kisfiunk született. Azóta minden megváltozott. Képtelen vagyok ugyanaz az ember lenni, aki azt megelőzően voltam. Átalakultak a prioritásaim, és szép fokozatosan felülemelkedett bennem a tudattalan mélyéről Isten áldása.

Nem valamilyen egyház Istenére gondolok ilyenkor, mert az intézményesített hit számomra most sem jelent semmit, vagy csak alig valamit. A világmindenséget teremtő legfelsőbb lényből kezdtem el megérteni egy aprócska részletet, s ettől az egész életem fenekestől felfordult.

És jól érzem így magam. Minél inkább tudatosan élem meg a történéseket, annál inkább elmúlik az életemből minden szorongás. Nem érnek már el az intrikák, az árulások, a sok zsigeri aljasság, amik a mai társadalmunk szerves részei. Ezt megelőzően sem voltam az a könnyen megingatható típus. Amikor én felálltam valahonnan, sosem fordultam vissza egyszer sem. Mégis mindig követett valami keserűség, az elmúlás okán érzett pici fájdalom.

Ma már nincs semmi, egy aprócska negatív rezdülés sem, mert a családom erőt ad, erőt ad Isten áldása. Teszem a dolgom. Hittel, erős erkölcsi megalapozottsággal. Isten akaratából, az Ő áldásával.