A SUHAJDA-JELENSÉG

Olyan korban élünk, amikor a normáink felbomlanak, amikor a fogalmaink elveszítik eredeti jelentésüket. A liberális demokrácia a ma még egységes emberi faj végórája, egy mentális és fiziológiai értelemben egyaránt elkorcsosult faj groteszk vergődése.

Suhajda Szilárd ennek rendszernek végterméke. Nem volt sem hős, sem sportoló. S éppen azért halt meg, mert egyik sem tudott lenni.

Először is, nem ártana meghatározni, mit nevezünk sportnak. A sport egy szabályrendszer keretein belül, ellenőrzött módon végzett cselekvés, ahol a résztvevők időről időre tanúságot tesznek felkészültségükről, tudásszintjükről. Az ilyen, ellenőrzött körülmények között bemutatott tudás- és felkészültségszint alkalmas arra, hogy tágítsa az emberi teljesítőképesség határait

Egy ismeretlen körülmények között bekövetkezett halálból semmiféle, az emberiség számára hasznos információt nem nyerhetünk, hacsak azt nem, hogy minden korban élnek köztünk idióták.

Suhajda Szilárd nem volt sportember, a hegymászás nem sport.

Én búvárkodom. Nem ma kezdtem, hanem még középiskolás koromban, a 80-as években. A mi közösségünk a tevékenységünket szabadidős tevékenységként tartja számon. Nagyon helyesen! Na, nem mintha nem lennének köztünk is fanatikus vadbarmok.

Két éve kiléptem a legismertebb búvárközösségből, mert egyik társunk egyedül ment télen jég alá merülni, és meghalt. Borítékolható volt. Minden valódi búvár tudja, hogy egy ilyen cselekedet roppant felelőtlen és veszélyes. Aztán a csoportban elkezdték isteníteni, hogy mekkora tapasztalt búvár volt és ilyenek. Közben meg úgy halt meg, ahogy egy balfaszhoz illik. Azonnal elhagytam a csoportot, mert az ilyen emberek nemcsak önmagukra jelentenek veszélyt, de társaikra is. A búvárkodás ugyanis fegyelmezettséget követel.

Gyermekként sokféle sportot kipróbáltam, végül a keleti harcművészetek, a küzdősportok világa varázsolt el, s tart magában, míg élek. Amíg aktív voltam, rendszeresen jártam sportorvoshoz. S mivel még ma is napi rendszerességgel edzem, az orvosi vizsgálatokat most sem hagyom ki.

Néhány éve vért akartam adni, de olyan magas volt a vérem vastartalma, hogy nem engedélyezték. Akkor kezdtem eljárni a Kútvölgyibe, az első években heti rendszerességgel csapolásra. Vérgázt vettek tőlem és a vérgenetikai modellemet is elkészítették. A doki azt mondta, nekem nem búvárkodnom kéne, hanem hegyet mászni, mert az a vértípus, ami nekem van, a serpákra jellemző.

Vajon Suhajda Szilárd végeztetett genetikai vizsgálatokat? Vettek tőle vérgázt? Készítettek szív CT-t?  - Bizonyosan nem. Szerintem arról sem volt soha fogalma, hogy ilyen létezik.  

Amikor fiatal voltam, Miskolcon a Shito-ryu karate mellett a sziklamászás volt a legnépszerűbb sport. Ismertem olyan sziklamászót, aki percekig volt képes függeszkedni egyetlen ujján. Mindegyik szikár, kötélizomzatú volt, nem ilyen csenevész kis legényke, mint Suhajda Szilárd.

Amennyiben érdekelt volna a figura, már előzetesen ránézésre megmondtam volna, hogy ez sosem jut fel oda. Minden sportban megvan az azt űzőknek egy jellegzetes izomtónusa, amiről a nem teljesen laikusok felismerik, kivel állnak szemben. Ez a szegény fiú nem rendelkezett megfelelő fiziológiai jellemzőkkel.

Fogalmam sincs, miért hiszik magukról ezek a kisemberek, hogy képesek elérni valami rendkívülit, amikor nem tesznek mögé rendkívüli teljesítményt a felkészülésük során. Vajon mennyit edzett oxigénhiányos környezetben? Azt hitte, ha futkározik, mint egy kergemarha, vagy tekeri a bringát az autók között, az felkészíti majd?

Nem tudom, nem ismertem. Azonban az, hogy tökéletesen felkészületlen volt, teljesen világos. Én például azt sem értem, hogy miért nem fogadott serpákat, akik mögötte haladtak volna, egyik palackkal, másik kettő meg arra várva, ha orra bukik, felsegítik, elveszik a málháját, oxigént adnak neki. Akkor sem sikerült volna, de úgy még most is élne. S ha ne adj Isten egyszer ezt felkészülten megpróbálta volna ezen a módon, s feljut, akkor is sikeresnek számított volna a csúcskísérlet. A támogatás, a biztosíték maga mögött tudása pszichésen is tuningolta volna.

Persze, hasonszőrű félkegyelműekkel volt körbe véve, így aztán nem kapott egyetlen értékes tanácsot sem, ami megmenthette volna. Rohadtul tragikus ez az egész. Az evolúció rideg egyhangúsággal működik. S ilyen alkalmakkor elkaphatjuk egy pillanatra kaján vigyorát.

Néztem a rövid interjút az édesapjával. Szívszorító volt. Ám nekem minduntalan a cserbenhagyott kicsi gyermeke képe sejlik fel. Az én gyermekem most hatéves. Hat évig nem voltam búvárszafarin. Nem mertem kockáztatni. Júniusban lesz megszületése óta az első szafarink, immár együtt. S még ez sem hajós, hanem házi zátonyról. Még mindig óvatos vagyok miatta.

Egy ideje a kisfiam nagyon apás lett. Mindenért engem szólít, s már az anyukája is így tesz, ha el szeretne érni nála valamit. Esténként összebújva alszunk el, halkan suttogok a fülecskéjébe, hogy mennyire szeretem és mindig meg fogom védeni mindentől. Nyilván az én esetem lényegesen másabb, mint Suhajda Szilárdé, hiszen én negyvenkilenc évesen lettem apa. Azonban, ha egy férfiban apaként nem ébrednek fel a természetes védelmi ösztönök, amelyek tudatos szinten erős felelősségérzetet generálnak, ott igen mélyen gyökeredző problémák vannak.

A liberális demokrácia egyik fő törekvése, hogy az ember és természet harmóniáját felülírja, megtagadja. Az ösztöneinket primitívnek, elutasítandóknak tartja. Újabban pedig a közösséget magát is alárendeli az egyéni érdekeknek, vagyis az egot emeli piedesztálra. Csakhogy az egyén kiteljesedése nem a csoporton, a közösségen kívül vagy annak ellenére történik. A csoport, a közösség nem gátló erő, hanem segítő közeg. Akkor tudok kiteljesedni személyiségként, ha a közösség hasznára vagyok, s tetteimmel erősítem azt. Mert az erős közösség képes kinevelni erős emberi egyedeket.

Suhajda Szilárd egy téves társadalomfelfogás áldozata lett. Az emberek nem értik, ahová Szilárd feljutott, oda bárki képes. Bárki! Ahol odaveszett, ott kezdődnek a zord körülmények. Amikor az oxigénhiány miatt egy 2-3 kg-os teher is száz kilónak érződik. Amikor az agy nem kap elég oxigént, s az ember nem képes már racionális döntéseket hozni.

Mélységi búvár vizsgán 50 méter mélyen két darab háromjegyű számot kell összeszoroznunk kis táblán. Akit elkap a mélységi mámor (nitrogén narkózis), az erre képtelen. Viszont a vizsga arra van, hogy megtanuljuk, mindez nem játék, nem szórakozás, mert az életünk a tét. Ismétlem: a búvárkodás nem sport, hanem szabadidős tevékenység. Mégis vannak alapvető szabályok, amelyek be nem tartása a halálunkat okozhatja.

Suhajda Szilárd elment. Elment egy téveszmés kisember, egy Tesco Gazdaságos hős. Itt maradt utána egy csillogó szemű kisgyermek, akit nem ölel át többé apa erős karja védelmezőn, aki ezt sosem fogja tudni feldolgozni, akinek sosem lesz normális apaképe.