Ahogy a címben felidézett hihetetlenül gagyi amerikai sorozatfilmben sincs szó valódi iramról, - tekintve, hogy alapvetően aránytalanul túlértékelt, tuningolt japán ócskavasakat szerepeltetnek benne autók helyett - úgy én sem a száguldásról szeretnék írni, hanem inkább csak arról, hogyan lehet divatosan meghalni az utakon.
Mindenekelőtt érdemes néhány szót ejtenünk a közlekedési morálról, mint a társadalom általános mentális állapotának lenyomatáról.
A közlekedési morál egyszerűen pocsék. Ezzel újat aligha mondtam, mert a legtöbb közlekedő számára ez abszolút triviális tény. Az már inkább izgalmas téma (számomra), hogy többnyire azok picsognak efölött, akik ezt a morális nívót gőzerővel tolják lefelé, a béka segge alá. Az egyes olyan ügyekben való képtelen, a tudományt (elsősorban a jogtudományt) annulláló állásfoglalásokkal, - magán- és hatósági személyek által – amelyekre a társadalom valamilyen okból fokozottabban fókuszál.
A nemrég meglehetősen különös körülmények között elhunyt M. Richárd maffiózó autóbalesetes ügyéről értekező egyik poszt alatt egy 26 éves gyakorlatra hivatkozó taxis elmondta, helyes a kereszteződésben balra kis ívben kanyarodni a kereszteződés minél előbb történő elhagyásának szándékával. S az csak természetes, hogy ezáltal az elsőbbség meg nem adása már nem is számít szabálysértésnek. Azonnal elvenném a jogosítványát, lehetőleg örökre.
Ugyanebben az ügyben a bírónő szerint a gyorshajtás veszélyesebb közlekedési szabálysértés, mint az elsőbbség meg nem adása. Ezzel szemben viszont gyorshajtás csak ritkán okoz balesetet, míg az elsőbbség meg nem adása mindig.
Számtalan hatósági aktus fogalmaz úgy a végső értékelésében, hogy az mindig valamilyen társadalmi elváráshoz idomuljon. Elsősorban a társadalmat alkotó legszélesebb réteg zsigeri igényeit kielégítve. Így eshetett meg, hogy egy hatósági személy egy a társadalom legszélesebb rétegének tagja által szakértők szerint elkövetett súlyos szabálysértését azzal mentette ki, hogy az illető nem követhette el azt, mivel a faluban mindenki jó embernek tartotta.
Tehát attól, hogy valaki jó ember, azonnal nagyon jól is vezet. Ilyen primitív sztereotípiák fertőzik a társadalmunkat, s nemhogy kiirtani igyekeznénk, de a virulens egyedek sötét lelkét igyekszünk pátyolgatni. Az én tapasztalatom az, hogy minél inkább kistelepülési valaki, annál inkább nem tud vezetni. De kurvára nem! Ettől még biztosan jó ember, illetve lehet jó ember is.
Fentiek miatt is vannak ambivalens érzéseim a büntetőfékezés megítélésével kapcsolatban.
Tegyük fel, hogy jön mögöttem valaki egy átlagos autóval és figyelmetlenségből belém jön hátulról. Ha azt hazudná, hogy büntetőfékeztem előtte, sosem mosnám le magamról a bűnt, mert ebben a szituációban ő lenne szegény, tehát jó ember, én meg a gazdag barom, a rossz ember. A sportos testalkatom erre rátenne egy lapáttal. Engem csak az elől és hátul felszerelt fedélzeti kamera mentene meg, mert a törvény már nem.
Egyébként miért is büntetőfékez valaki? Leginkább azért, mert vélt vagy valós, közlekedés közben elszenvedett sérelmére igyekszik felhívni a figyelmét annak, aki a sérelmet okozta. Habár az ilyen esetekről szóló híradások többnyire azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha a büntetésből fékező sofőr minden ok nélkül követné el cselekményét. Ami nyilván nem igaz.
Mert a kamionosok, taxisok és buszvezetők 100%-a paraszt és leszarja, hogy mások is közlekednek körülöttük. Amikor mégis találkozunk ezek közül egy-egy udvariassal, vagy csak olyannal, aki tudja, hogy nem egyedül van az utakon, azt fel kell írni, hogy ne feledjük el. S persze vannak az egyszeri gépjárművezetők, akiknek a jelentős része egy konkrét okból figyelmetlen, s ez az ok a posztom megírásának apropója.
Minden esti híradóba jut 3-4 ráfutásos, sokszor elhalálozással járó baleset. S ugyancsak gyakoriak a szembe sávba látszólag minden indok nélküli áttérésből eredő, súlyos sérülést és halált okozó közlekedési történések. Bátran kijelenthetem, a manapság bekövetkező közúti balesetek 80-85%-át sorolhatjuk ide.
Íme az ok: Mindenki telefonál, aki vezet.
Legalábbis tízből kilenc sofőr. A buszvezető, a kamionos, a taxis, a mazsola, a vidéki melós, a budai menő csajok és pasik, az irodai alkalmazott, az igazgató. Mindenki. A ráfutásos balesetek, az indokolatlan sávváltásból eredő szerencsétlenségek 100%-ának a telefon az oka. Ahogy a büntetőfékezéses esetek jelentős részében is a méltatlankodó fél így figyelmezteti a falu legjobb emberét, hogy fejezze be a telefonálgatást.
Csak erről nem szeret ám beszélni senki, és a balesetet okozó emberek is mind tagadják, hogy telefonáltak volna. Az eljáró hatóságok pedig nem veszik a fáradságot, hogy lekérjék a telefonok infóját, éppen aktív volt-e egy közösségi médiában, vagy beszélgetett-e valakivel a baleset pillanatában.
Ma már szinte minden autóban van bluetooth csatlakozás, sőt, a telefonos applikációk is működtethetők járműveinkben. Vagyis nem kell kézbe venni a telefont egy Viber vagy WhatsApp hívásnál sem. A technikai megoldások adottak, a vezetők 75%-a azonban mégsem él vele. Inkább kockáztat, kockáztatja mások életét.
Retorzió pedig sehol, vagy csak aránytalanul csekély esetben. Helyette maradnak a sztereotípiák és minden balesetért a gazdag ember a felelős, mert a gazdag az gonosz és hülye is.
