A kérdésre többféle válasz is adható:

Mindenki kommunista, aki nem a Fideszre szavaz.

A kommunista a kapitalista ellentéte.

Kommunista, aki az abszolút igazságos társadalom felépíthetőségében hisz.

A kommunista csupán egy gúnynév a balliberálisokra, a magukat liberálisnak és baloldalinak vallókra.

A kommunisták mindig azt mondják, nincsenek is kommunisták, mert nincs és soha nem is volt kommunizmus. Azonban a kommunista létnek nem előfeltétele a rendszer, amelynek megalkotása a kommunisták végső célja. Vagyis kommunizmus nélkül is vannak kommunisták.

A kommunisták, miután hatalomban mindannyiszor a népirtást tekintették az egyetlen működőképes társadalomformáló aktusnak, vagyis elpusztítottak mindenkit, aki nem értett velük egyet, manapság nem szívesen vállalják fel klasszikus elnevezéseiket: kommunista, bolsevik, szocialista. Mindhárom elnevezés ugyanazt az embertípust takarja. Ahogy az Istvánt is szoktuk Pistának, Pistinek, Isunak, Istinek nevezni.

A kommunista mindig tetten érhető retorikájában is. Ők a társadalomra, mint emberek közösségére mindig NÉP-ként hivatkoznak, szemben azzal, hogy a kapitalista POLGÁR-oknak hívja őket.

A kommunista sosem a saját munkája eredményének tekinti helyzetét, hanem mások, alapvetően ellenük irányuló cselekedetei okozatának. A kommunista ezért mindig elégedetlen a státuszával. Ennek okán cselekvéseinek elsődleges mozgatója nem saját boldogulására irányul, hanem a másik ember javainak birtokba vételére, mint kompenzációra amaz helytelen viselkedéséért.

A kommunista ember mindig el akarja venni a másik ember vagyonát, ingatlanját és ingóságait. S míg önmagát A NÉP-ként aposztrofálja, addig azokat, akiket ki szeretne fosztani, GAZDAG-okként. A kommunizmus eszméje szerint ugyanis minden embernek minden tekintetben egyenlőnek kell lennie. S itt érhető tetten a liberális demokrácia, a mai nyugati balliberális metodika bolsevizmussal, kommunizmussal való azonossága. Ugyanis a liberális demokrácia végső célja pontosan ugyanaz, mint a kommunizmusé: egyenlővé tenni.

Csakhogy az emberi faj egyes egyedei között képességek tekintetében olyan, biológiai, genetikai eredetű egyenlőtlenségek vannak, amelyek nem egalizálhatók semmilyen módon. A kommunizmus, s így a liberális demokrácia is egy retrográd folyamat végterméke, ergo nem a legfejlettebb emberi társadalom, mint hiszik sokan, s mint a Fukuyama nevű elmeháborodott kommunista filozófus hangoztatja napjainkban, hanem éppen fordítva, a klasszikus kapitalizmusból való visszahanyatlás egy kezdetlegesebb, differenciálatlanabb társadalmi formába.  

Kommunizmusban és a liberális demokráciában a takarítónak azonos értéke van az orvossal, a betanított munkásnak a mérnökkel, a bolti eladónak az egyetemi professzorral. Gyakran kapom meg én is, hogy jogászok nélkül simán működne a társadalom, de megenne a kosz, ha nem lennének takarítók. A kommunista ember azt vallja, a társadalom egyetlen tagja sem hasznosabb a másiknál.

Mivel a képességek különbözőségében sem hisz, mindenkit, aki nála többre vitte, csalónak, alávalónak tart. A GAZDAG tehát egy szitokszó, amely azt az embert írja le, aki a legcsodálatosabb társadalmi létezés, a kommunizmus, a liberális demokrácia megvalósulásának ellensége, legfőbb akadálya, s akit, mint ilyent mindenképpen el kell pusztítani, hogy az általános és teljes egyenlőség megvalósuljon.

A kommunista, azaz a balliberális ember nem akar energiákat fektetni a saját gyarapodásába, fejlődésébe, megelégszik azzal, ha a nála szorgalmasabbaktól, okosabbaktól, állhatatosabbaktól elveszik a többletjavakat, amelyeket az a jobb képességeivel megszerzett. Ettől a jobb képességű emberek még nem lesznek azonos módon ostobák és lusták a kommunistákkal, de az életük ugyanolyan, - ha nem még inkább – nyomorúságos lesz. Éppen ezért az elmekórtanilag leginkább  kommunista emberek, a bolsevikok azt szokták cselekedni, hogy az általuk kisemmizett, náluk okosabb és szorgalmasabb embereket megölik. Így sosem lesz, aki szembesítse őket saját hitványságukkal.

A kommunista ember virulens. Az a beteg gondolkodásmód, amit magában hordoz, fertőző. Ezért kommunistává válhat akár egy okos és szorgalmas ember is. A kommunistavírus ugyanis mindenki olyat megtámad, aki bármilyen okból elégedetlen az életével. Például nem tartja elég szépnek magát, nemi identitásproblémái vannak, elhagyta a szerelme, vagy úgy érzi, hiába fektetett be elégséges energiát az egzisztenciája építésébe, nem érte el azt a célt, amire vágyott. Mást neveztek ki helyette igazgatónak, és ő maradt helyettes, más lett adjunktus, ő maradt docens, a csoporttársa jeles PhD, ő meg csak jó. Az ismerőse, aki szintén mesterember, már E-osztályú Mercedest vett, neki meg csak C van. S lehetne hosszan sorolni.

Fenti és más hasonló okokból vannak tehát a kommunisták között okos és szorgalmas emberek is. S azt a nácik óta tudjuk, ha az értelem és a szorgalom rossz cél érdekében munkálkodik, abból mindig valami iszonyat keletkezik.

Agatha Christie egyik legismertebb művében, a Gyilkosság az Orient expresszen címűben az általa létrehozott zseniális detektív figura, Hercule Poirot szájába adja a következő mondatokat: „Micsoda emberek, az önkényes esküdtszékükkel és az önkényes igazságukkal. … Nem volt joguk a törvényt a kezükbe venni! Nem, így nem viselkednek, csak a vademberek. Az utcán, ahol az esküdtek és a hóhér jelölik ki önmagukat. Csakhogy ez középkori módszer. A törvény rendjét fenn kell tartani, és ha kudarcot vall, igyekszünk még magasabbra emelni. Különben a társadalomnak, a civilizált embereknek nem lesz, ami védelmezze őket, ha ez összeomlott.”

Magam is ezt az elvet vallom. Szemben a baloldali emberekkel, a kommunistákkal, a balliberálisokkal, akik egyszerű többséggel módosítanának kétharmados törvényeket, akik az alkotmányt az ATV stúdiójában ülő „szakértők” egybehangzó akaratával, a nép nevében hatályon kívül helyeznék, akik folyton elszámoltatnának másokat, akik azt ígérik, ha nyernek, földönfutóvá tesznek minket minden értelemben.

A minap Tordai Bence és a magának közgazdász diplomát hazudó Hajnal Tamás, két alig mérhető pártocska lenin-fiúi vagyonelkobzási csekket vittek Rogán Antalnak. Jelezvén, ha a baloldal nyeri a választásokat, minden ingó és ingatlan vagyonától megfosztják. Ahogy Mészáros Lőrincet, Orbán Viktort, vagy éppen Rákay Philipet és Nagy Ferót. Mindenkit kifosztanak, aki Magyarországon nemzeti érzületű és konzervatív. Engem is megfenyegettek már párszor ezzel, pedig én senki nem vagyok, legkevésbé pedig a NER kegyeltje.

S talán éppen ezért vagyok nagyobb ellenségük, mert egy Miskolc-vasgyári prolikölyökből felküzdöttem magam valahová, ahová ők sosem érhetnek fel. Tehát, miközben egy vagyok közülük, egyben annak vagyok ékes bizonyítéka, hogy fejlettebb intellektussal, nagyobb szorgalommal többre vihetjük, mint az átlag. Vagyis én vagyok a  mementója  annak, hogy nem vagyunk mind egyenlőek.

A kommunisták, a liberális demokrácia exkluzivitását (kizárólagosságát) hirdetők azon okból is virulensek, mert egyszerű megoldásokat kínálnak. Ha nem tetszik egy törvény, nem tartjuk be, eltöröljük. Ha erre nincsenek jogállami eszközeink, akkor erőszakkal, mert a cél szentesíti az eszközt, hiszen az igazság, a NÉP IGAZSÁGA a mi oldalunkon áll. Ha nem tudod feldolgozni, hogy homoszexuális vagy, jelentsd ki, hogy nő vagy, és máris nő leszel, de legjobb, ha átműtteted magad nővé és máris megnyugszol, helyre billen a világ. S ha még sem így történik, azért csakis a hagyományos értékeket vallók a felelősek, ők az ellenségeid, akiket el kell hallgattatnod.

Szerintük létezik abszolút igazságos társadalom, de az nem a mennyország, hanem a kommunizmus, a liberális demokrácia. S miközben a kereszténységet minden eszközzel igyekeznek elpusztítani, mint ideológiai akadályt, aközben a saját világlátásuk is vallásos, csak sokkal primitívebb, mint a kereszténység. A kommunista, vagy balliberális ember animista társadalomszemléletű.

A valóságban azonban nincs igazságos társadalom. Ez egy megvalósíthatatlan konstrukció, egy utópia. Sőt, ha a megvalósítási metodikákat tekintjük, akkor kifejezetten disztópia. A baloldali világlátás egy evolúciós zsákutca, az ember kognitív funkcióinak korcsosulása, amely végsősoron a faj kipusztulásához vezet. Illetve vezetne, ha nem lennénk mi, akik megmaradtunk homo sapiens sapiensnek.

S ha nincs abszolút igazságos társadalom, akkor el kell fogadnunk, hogy érhetnek minket igazságtalanságok, hogy vannak köztünk érdemtelenül boldogulók és ugyancsak érdemtelenül lemaradók, mellőzöttek. A feladatunk azonban ilyenkor az, hogy a (jog)rendet, az igazságszoláltatást mind magasabb tudományos és erkölcsi szintre emeljük. Nem pedig az, hogy a jogrend felfüggesztése ígéretével igyekszünk erőszakos hajlamainkból fakadó aljasságunknak híveket toborozni, mint teszik a baloldaliak.

Nagyon különbözünk egymástól, mi és a kommunisták, a liberális demokraták. Unalomig ismétlem, ha kell: ez nem egyszerű világnézeti különbözőség, ez evolúciós megalapozottságú. Nem vagyunk már egy egységes faj.

A kognitív funkcióinkban való eltérésre mondanék néhány példát:

Szerintük a 13. havi nyugdíjat nem Gyurcsány és Bajnai vették el, hanem Orbán nem adta vissza. Állítják, hogy Bajnai csupán egy egészen iciri-piciri rövid időcskére akarta elvenni, de sajnos a Fidesz csalással győzött, s így a 13. havi nyugdíj örökre elveszett. Szemben ezzel a Bajnai kormány programjában ez szerepel: "2009-ben nem fizetik ki a 13. havi nyugdíj második felét. Megszűnik a 13. havi nyugdíj, helyette a GDP-hez kötött nyugdíjprémiumot vezetnek be." Ebből elég világosan látszik, hogy nem egy rövid időintervallumra vették el a juttatást.

Szerintük a Gyurcsány Ferenc által az álproblémának titulált gazdasági válság miatt felvett 4500 milliárd IMF-hitelt Orbán lopta el. A pénzt eredetileg bankkonszolidációra fordították (volna), de csak az OTP, vagyis Csányi, Orbán embere kapott belőle, a többit az államkasszában hagyták, és azt Orbán lopta el, amikor 2010-ben hatalomra került. Hogy ennek a költségvetés ellentmond, az nem igaz, mert nincs is olyan, hogy költségvetés.     

A MANYUP-okkal kapcsolatban pedig az a kommunista is Orbánozik, akinek a saját pénztára 10 év után kiküldte, hogy a betett pénzek egyetlen fillér hozamot sem termeltek. S az egyébként általuk csak GAZDAG-ként, tehát ellenségként emlegetett vállalkozók ebben a történetben heroizálódnak, mint a SZEGÉNY-ek megmentői, mert a magánpénztárakban ők márpedig jobban bíznak, mint az államban. S természetesen az állam által beszedett adó, mind az övék, a népé. Az ő verejtékes munkájukból fakad.

Ugyanis a bank, s minden pénzintézet, számukra kegyhely, a vallásuk szakrális építménye. A bank a kommunisták, balliberálisok temploma. Nyíltan ki is mondják, - vagy, hogy stílusosabb legyek – nyíltan megvallják, hogy bank nélkül nem létezik emberi társadalom.

Látható tehát, hogy a homo sapiens sapiens kognitív funkcióiból fakadó értelmezési metodika, a kauzalitás itt csődöt mond, s egy teljesen irracionális felfogás, egy bomlott elme képe rajzolódik ki. A mi szemszögünkből mondhatjuk őket elmeháborodottnak is, azonban a saját fogalmi rendszereiken belül az ő gondolkodásuk koherens és logikus. Ezt az ellentmondást kizárólag azzal oldhatjuk fel, ha elfogadjuk, hogy az ő agyuk evolúciója elindult valamilyen irányban, a miénk pedig szintén halad egy tökéletesen különböző más irányban.

Hogy ki a kommunista végtére is? – Mindazok, akiket a bevezetőben annak neveztem. Akik varázsigeként használják az „egyenlőség”, „nép” és „bank” szavakat. Szóval, kedves olvasóm, ha ismeretségi körödben van olyan személy, aki a diskurzusotok során gyakran ismétli e szavakat, az biztosan kommunista, vagyis balliberális.