Amennyiben jól rémlik, valamikor a 2005. évben történt, hogy egyszer csak nemzeti radikálissá váltam. Korábban alapvetően baloldali nézeteket vallottam. Ami nem is csoda, hiszen a szocializmus gyermeke vagyok, az én szocializációm a múltrendszerben gyökeredzik. Munkáscsaládból származom, szóval, minden adott volt, hogy azokat a társadalmi sémákat tekintsem leginkább magaménak, amelyekben kidomborodik az inkább csak szavakban, semmint tettekben megnyilvánuló szociális érzékenység, mint alapmotívum.

Fogalmam sem volt a nagy felismerés előtti időkben, hogy én mennyire nem tartozom a baloldalra, a baloldalhoz. Miközben a baloldaliság már a 80-as években kivetett magából, amikor is előbb kizártak a KISZ-ből, majd reakcióssá (közösségbomlasztóvá) nyilvánítottak és megtiltották, hogy felsőfokú végzettséget szerezzek. Nem válhat belőlem vezető, mert rossz hatással vagyok a közösségre – mondták.

S én mégis sokáig csüggtem a szocializmus ajkán, mint a fán annak rothadt gyümölcse. (Elnézést kérek József Attilától) Egészen tehát 2005-ig, amikor is a British Museumban megláttam a zömében Stein Aurél gyűjtéséből származó sumer kiállítást és a leletekhez fűzött magyarázatokat. Sokkoló volt.

A szocialista társadalmi rendszer identitástagadó internacionalizmusának tudatosság- és öntudatosságmentes lágy zseléjében punnyadó értelmem hirtelen ki szeretett volna nyílni, hirtelen szűkössé váltak a rendszerváltozást elszabotáló konformista társdalami keretek. S a még törékeny és formálódó nemzeti identitástudatomra 2006-ban rászakadt a máig elhúzódó politikai válság.

Az ember faji és társadalmi eredete mindig is vonzó téma volt számomra. Már tizenévesen elkezdtem olvasni Darwin, Huxley és Leakey munkáit, illetve a különböző népek eredetmítoszait. Őszintén megvallom, a mitológia iránt Eric von Daniken könyvei hatására kezdtem el érdeklődni. S aztán annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy úgy döntöttem, mélyebb tudásra teszek szert. Így lettem kulturális antropológus.

Az elmúlt tizenhat év alatt aztán szépen megformálódtam azzá a tudatos és öntudatos személyiséggé, amely a magyar társadalomban magát a nemzeti radikálisok táborába sorolja. Vagyis nem vagyok sem Jobbikos, sem Mi Hazánk Mozgalmas. Úgy bizony! A nemzeti radikalizmus egyik párthoz sem köthető. A Jobbik egy primitív bolsevista cselszövés, a Mi Hazánk pedig még csak most indult el a Jobbik útján.

Fentiekből következik, hogy álláspontom szerint a nemzeti radikalizmus önmagában alkalmatlan politikai erőként megnyilvánulni. S mivel, - ha már természetellenes módon politikai formációvá igyekszik válni félkegyelmű szerencselovagok missziója által - támogatásra szorul. Ebbéli helyzetében pedig a leginkább kínálkozó és a lehető legrosszabb politikai mankóért, a baloldaliságért nyúl. Ez súlyos intellektuális deficit.

A nemzeti radikalizmust az USA-ban patriotizmusnak nevezték korábban, még a BLM-Antifa és genderőrület előtti időkben. Európában a „nemzeti” elnevezésnek mindig rossz kicsengése van. Ami azért morbid, mert a „szocialista” viszont egyre inkább népszerű. S ettől van Valami egészen különlegesen rossz íze ennek a katyvasznak. Hiszen, ha a nácik miatt a „nemzeti” rosszul hangzik, ugyanezért a szocialistának is utálatosnak kellene lennie.

Nem az! Berlinben négy méter magas Lenin szobrot avatnak, az EU vezetői Marx szobrához járnak… imádkozni? …. tudja a jó ég, hogy minek! A Jámbor András nevű istentelenül buta kretén (amúgy DK-s politikus) az őszirózsás forradalmat élteti, amelyből aztán a tanácsköztársaság 133 napos népirtása következett.

S legyen bármennyire is morbid, akkor sem ismerek jobb szavakat ennek a borzalomnak a leírására, mint a Goebbels doktoréi:

 „A bolsevizmus… születhetett meg, és csak a világvárosok aszfaltjának meddő talaja nyújthatott neki terjeszkedési lehetőséget. Csakis egy, a háború és a gazdasági krízis által teljesen felőrölt és felbomlott emberiség volt képes ezt az őrületet magába szívni.”

Igen, én olvasok Goebbelstől is. Sőt, itt figyel rám a könyvespolcról, a többi szocialista-kommunista gazemberrel együtt. Elképesztő gondolataik voltak ezeknek az embereknek!

Például van egy könyv, „Szakszervezetek és államhatalom” a címe, amelyben Trockij egyik 1920-as beszéde szerepel Lenin megjegyzéseivel. Olyanokat ír, hogy „nem igaz!”, „badarság”, „ha-ha”, „Trockij alapvető hibája”, stb. Nagyon szórakoztató, miközben azért sosem feledem, mindketten tömeggyilkosok voltak.

Itt el is érkeztünk a lényeghez. Egy újabb, Goebbelstől vett idézettel szeretnék rávilágítani, miért is torz eszmeiség minden, amely a nemzeti identitástudatot szocialista, azaz baloldali nézetekkel igyekszik házasítani.

„Kifejezetten hangsúlyozom, hogy, ha mi nemzeti szocialisták, politikai gondolkozásunk első órájától kezdve egészen a mai napig, ez ellen a világveszedelem ellen kímélet nélkül harcoltunk is, soha semmilyen módon nem védelmeztünk szocialista ellenes, vagy akár kapitalista érdekeket. A mi bolsevizmus elleni harcunk nem szocializmus elleni, hanem éppen érte való, mely abból a mély megértésből született, hogy igazi szocializmust csak akkor lehet megvalósítani, ha legaljasabb és legkompromittálóbb torzszülöttét, a … bolsevizmust a föld színéről törüljük. Csak egy olyan nép tud a bolsevizmus ellen tartós eredménnyel harcolni, amely népe életének új struktúráját egy nemzeti formájú szocialista tagozódásban találta meg, amely a XX. század dinamikus értékeinek is megfelel.”

Arra kérlek, ó, nyájas olvasóm, ezen idézetet alaposan gondold át!

A nácik tehát egy olyan szocialista és munkáspárti társadalmi alternatívát kívántak megvalósítani, amely a nemzeti identitástudatot használja fel a társadalmi kohézió erősítésére. Vagyis a legkevésbé iskolázott, ugyanakkor a legszélesebb társadalmi réteget fanatizálva igyekezett megerősíteni politikai hatalmát.

Ennek a metodikának az a fontos tanulsága, hogy mindazon politikai formációk, akik a nép (démosz) felemelkedéséről, a társadalmi egyenlőség szükségességéről papolnak, pontosan ugyanolyan aljas gazemberek, mint a nácik voltak. Snitt!

Nem véletlenül fogalmaz meg súlyos kritikákat Platón és tanítványa, Arisztotelész is a demokráciával szemben. (Apropó! Senki ne olvasson Qubit-ot, ha egy mukkot is szeretne megérteni Arisztotelész filozófiájából. Csak mondom.) Platón egyenesen oklokráciának, azaz a csőcselék uralmának nevezi a demokráciát. És abszolút igaza van!

A szociálisan túlérzékennyé váló társadalmakban az iskolázatlanok számára juttatott döntési pozíció (például szavazati jog) egyszerűen káros. Mert mindazon politikai formációk, amelyek nem óhajtanak elmélyedni a társadalmi folyamatok működéseinek mikéntjeiben és miértjeiben, ab ovo kínálkozik a lehetőség a minőség helyett a mennyiséget választani, s kizárólag a legszélesebb társadalmi réteget, a prolikat megszólítani, elhalmozni megvalósíthatatlan ígéretekkel.

Azok meg amilyen együgyűek, simán oda húznak, aki a leginkább irracionális jövőképet festi le nekik. Olyanokat, hogy elvesszük a gazdagoktól és nektek adjuk, hiszen ti azért vagytok szegények, mert ők elvették tőletek. A nevük egy latin eredetű szóból, a proles-ből (törvényes utód) ered, amely arra utal, hogy csakis az utódok száma biztosította szavazatukkal lehettek a társadalom hasznára.  

Álláspontom szerint kizárólag egy erős középosztály kialakításával lehet hosszútávon működőképes társadalmat létrehozni. Nyilván definiálni kellene a középosztály fogalmát. Elméletem szerint középosztálynak egy olyan társadalmi csoportot lehet nevezni, amelynek tagjai elérkeztek arra az intellektuális nívóra, ahol az egyén képes jelentősebb mértékben megérteni a társadalmi folyamatok működését, s ebben a rendszerben úgy képes megvalósítani önmagát, kielégíteni a szükségleteit, hogy közben az társadalmi fejlődést is generál.

Lényegtelen tehát, hogy kinek milyen iskolai végzettsége van, az egyén intellektusa a döntő. Számtalan, felsőfokú végzettséggel nem rendelkező ismerősöm, barátom van, akik megfelelnek a középosztály általam felállított kritériumának. Aki tehát elérte a megfelelő intellektuális szintet, az többé nem szorul gyámolításra, az maga oldja meg a problémáit és elégedetten hajtja álomra a fejét a nap végén.

Mindazok pedig, akik napi nyolc órában lopják a napot és a munkáltatójuk pénzét és idejét, hiába álmodoznak a milliárdos létről, hiába hiszik, hogy ők sokkal okosabbak, mint Mészáros Lőrinc, sosem lesznek értékes tagjai a társadalomnak, mert intellektuálisan rendkívül alacsony szinten vegetálnak.

Ja, azokról beszélek, akik imádnak agyhalottazni, akik szerint, ha nem lenne takarítónő, minket megenne a kosz, akik szerint a nővérke legalább olyan értékes, mint az orvos, és még sorolhatnám. Nekik pózol az állam pénzén luxuskurvát tartó, parizeres Jakab Peti, s az ő jogaikért pampog most Tutsek Gusztáv 56-os vérbíró dédunokája, Toroczkai László is, a Mi Hazánk Mozgalom élén.

Vagyis végül oda lyukadunk ki, hogy a nemzeti radikalizmus politikai színtérre vitele minduntalan prolihergelésbe torkollik. Ugyanis sokaknak az a kényszerképzete, hogy a társadalmat építeni kell, mint egy házat, s mint ilyet, csakis az alapoktól felfelé szakszerű elkezdeni. Csakhogy az emberi társadalom alapjai réges-régen, sokezer éve letevődtek.

Éppen ezért nem lehetséges az egész alépítmény súlyos károsodása nélkül a legszélesebb, öntudatlan, picsogni jobban szerető, de dolgozni már kevésbé akaró réteg kielégítésével „építkezni”. Erős középréteget kialakítani kizárólag fentről lefelé ható erők (gazdasági intézkedések) mentén tudunk. Tehát olyanokat megcélozva, akik kevésbé szorulnak gyámolításra, így az egyén által hozzáadott értékkel (cselekvési potenciál= ambíciók) együtt az állami intézkedések nagyobb intenzitással fejtik ki hatásukat.   

Nagyjából ezt csinálja most a Fidesz-KDNP, és jól láthatóan működik. S ennek nemhogy ellentmond a baloldal vernyákolása, de kifejezetten megerősíti a metodika helyességét.  

Nos, hogy akkor végtére is mire jó a nemzeti radikalizmus, ha már politikai programnak alkalmatlan? Hogy helyes-e szélsőségként értékelni például?

A nemzeti radikalizmus az internacionalista, globalista nihilizmus ellensúlya, semmi több. S mindaddig van értelme erősíteni, amíg fennáll és terjed az identitáspusztító baloldali kórság, illetve, amíg helyre nem állítjuk a magyar nép eredetének tudományos alapjait. Utóbbi alatt elsősorban is a finnugor elmélet akadémiai szintről történő száműzésére gondolok.

A nemzeti radikalizmus képes ellenállni az olyan fasiszta indíttatású világtébolynak, mint a BLM, az Antifa, a különböző elmezavarokból táplálkozó szexuális egyenjogúságról deliráló mozgalmak és a genderelmélet. A nemzeti radikalizmus tehát a társadalom immunrendszerének is tekinthető. Aki egészséges, az közénk tartozik.