A magyarországi ellenzék nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a rendkívüli jogrendet kihasználva Orbán Viktor diktatúrát vezetne be. Mindezt Európa közepén, az EU tagjaként, a NATO tagjaként, folyamatos, a hazánkat bármilyen okból szankcionálni szándékozó vizslató tekintetek össztüzében.

Próbáljuk elképzelni, hogyan is zajlana a diktatúra: tehát a veszélyhelyzet véget ér, nincs egyetlen vírusos megbetegedés sem a világban, Orbán pedig tovább rendelkezik karanténról, ellenzéki sajtó betiltásáról, választások megszüntetéséről, az országgyűlés felfüggesztéséről. Így képzeli az ellenzék.

Természetesen hadat üzenünk az USA-nak, mert Orbán elmebeteg. Tudjuk, Grazba jár klinikai kezelésre. Felvesszük a harcot az ENSZ békefenntartókkal is, hiszen a Magyarok Nagyasszonya velünk van, megrettenni nincs okunk. Mi pedig amúgy is agyhalott fanatizált náci birkák vagyunk.

Így képzeli a magyarországi baloldal, a zöldek, a liberálisok, a szocik és nemzeti bolsevikok. Azt állítják, hogy ennek 2020-ban reális esélye van.

Számomra megdöbbentő ez a lelki sötétség, a morális lealjasodásnak ez a szintje. Persze, külön kell választani a baloldali vezetőket és megmondóembereket a néptől, az istenadta néptől. A tanácsköztársaságot megszervező és levezénylő, a Rákosi rezsimet működtető, majd a kádári diktatúrába belesimuló bolsevik éceszgéberek (agytrösztök) nem hülyék. Pontosan tudják, hogyan kell manipulálni egy tudatlan embertömeget.

A követőik mind olyan, az életükkel elégedetlen, a rendszerváltozásban csalódó egyszerű gondolkodású emberek, akik képtelenek saját döntéseket hozni, azokért felelősséget vállalni, mert mentálisan rendkívül gyöngék. Ezek az emberek oly mértékben frusztráltak, s frusztrációjukból fakadóan oly magas szinten telítettek gyűlölettel mindenki iránt, aki többre vitte, mint ők, hogy szinte bármilyen képtelenséget elhisznek azoknak, akik azt állítják, a sikertelenségük oka nem önnön mentális gyengeségük, hanem mások, akik csalárd módon kihasználják őket, elveszik tőlük a lehetőséget egy boldogabb, teljesebb életre.

A baloldali emberek egy módosult tudatállapotban, kvázi tömeghipnózis hatása alatt élik a mindennapjaikat. Felfokozott lelkiállapotukban ugrásra készen várnak, mikor marcangolhatnák széjjel mindazokat, akik őket elnyomják, akik nem engedik kibontakozni az ő nagyon is valós zsenijüket. Itt élnek köztünk, portyáznak a valós és virtuális térben, körbe szaglásznak minket, ránk vicsorognak.        

Teljesen nyilvánvaló, hogy Orbán nem kívánja felrúgni a liberális démonokrácia szabályait. Sőt, kifejezetten eminensnek nevezhető a hétfői próbálkozása kapcsán. Úgy gondolkodott, hogy a jelen veszélyhelyzet egy olyan társadalmi állapot, amelyben a megoldásokat az ellenzékkel összefogva is kereshetjük.

Megengedve azt a rosszindulatú feltételezést, hogy a 4/5-ös felhatalmazás az ellenzék oldalán is felelősséget keletkeztet, s Orbán csak a mind nagyobb felelősség terhe elől menekül. Ennek sem sok értelme van. A felhatalmazás mellett is a kormány alkotja a rendeleteket, tehát valódi felelősséget nem oszt meg.

Nem, ez tényleg csak egy gesztus volt. Aki figyelte a kormányfő parlamenti felszólalását, illetve a személyeskedő támadásokra adott viszontválaszát, annak nem volt nehéz azt a következtetést levonnia, hogy szó nincs arról, hogy a kormány rá lenne szorulva az ellenzék segítségére. Ez egy gesztus volt. Egy értelmetlen gesztus arra méltatlanok felé. Ugyanakkor elegánsabb, a jogbiztonság szempontjából helyénvalóbb lett volna a 4/5-ös döntés.

Így marad a rendeleti kormányzás veszélyhelyzet idején. Hogy ez most külön költségekkel is jár, azt jelen körülmények között tekinthetjük elhanyagolható kellemetlenségnek. Sokkal fontosabb, hogy a rendelet a jogforrási hierarchiában alatta található a törvénynek, vagyis gyengébb kötőerejű. Egy krízishelyzetben a törvény hatásosabb jogforrás.  

Engem picit az aggaszt, hogy a lejáró rendeletek és az új rendeletek közötti „üres” időintervallumban számtalan fertőzött személy léphet be országunk területére. S itt hoznám példának a kínai helyzetet: ott a járvány gyakorlatilag megszűnt, azonban a határzár feloldásával fertőzött külföldiek utaztak be. Ma náluk is ismét megjelent a vírus. Ez várható itt is. gondoljunk csak a rajtunk keresztülutazó románokra, szerbekre.

Mindemellett a baloldali politikai erőknek nem kell aggódniuk amiatt, hogy politikai haszonszerzésből történő közveszély okozásuk a szavazók által megtorlásra kerül, hiszen az, hogy Magyarországon ki szavaz a baloldalra, régen eldőlt. Legfeljebb az urna elé járulási kedv változó.

Ezzel szemben a Fidesz, de főleg Orbán Viktor veszélyhelyzeti magatartása nagyon is döntő fontosságú azt illetően, hogy a jobboldali választók miként értékelik a kormány intézkedéseit. Mert bár a kapitalizmusban inkább otthonosan mozgó és a szocialista (komcsi-bolsevik) törekvéseket alapból elutasító jobboldali emberek racionálisabban gondolkodnak, az a sok aljas ostobaság, amit a baloldali médiumok terjesztenek, az ő fejükben is ott visszhangzik.

Gondolok itt Mészáros Lőrinc és Tiborcz István dolgaira. Bevallom őszintén, amikor Orbán Ráhel azt mondta, hogy ők saját képességeiknek köszönhetően jutottak el oda, ahol most vannak, nekem is kinyílt a bicska a zsebemben. Ilyen pimasz hazugságot! Ráadásul a napokban fontos és magas beosztású hivatalnokokkal vitatkoztam idegenrendészeti törvények végrehajtásáról, és nem éppen kedvező nyilatkozatokat tettem a kormányról. Posztot is terveztem írni, de a baloldal veszélyhelyzeti magatartása összezárásra késztetett. Lenyelem a nemzeti kormány néhány békáját.

Hja, kérem, kompromisszumok nélkül aligha működne a társadalom. Talán pont erre bazírozik az ellenzék is. Nem értem, hogyan gondolhatják, hogy Orbán éppen a koronavírus-járványba fog belebukni. Nem fog! Már csak azért sem, mert eddig rendkívül jól vezényli a műveleteket. Minden rendkívüli intézkedését korábban hozta meg, mint adott helyzetben a nálunk felkészültebb és fejlettebb országok kormányai. S mindvégig higgadt tud maradni, noha olyan politikai támadásoknak van kitéve, mint senki a világon.

Még valami cseh liberális genderina is beszállt az országunkat pusztító ellenzékünk oldalán. Az EP-hez fordult a tervezett koronavírus törvény kapcsán, hogy az mennyire sérti a jogállamiságot. Jézusom! A helyzet az, hogy az el nem fogadott törvénytervezet rendkívül helyesen lett kimunkálva.

Szó nincs benne arról, hogy az kvázi megszünteti az országgyűlést, ugyanis a járvány végének definiálását egyértelműen a parlament kezében hagyja. Ennek egyszerű oka van: amennyiben egy határozott idejű jogszabály hatályvesztése idején a vészhelyzet még fennáll és éppen amiatt nem hívható össze a parlament, ami meghosszabbíthatná a veszélyhelyzeti státuszt, egy ex-lex állapot jöhetne létre, legalábbis a veszélyhelyzet szempontjából. Amint a vészhelyzet elmúlt, a parlament gond nélkül összehívható és a törvényt hatályon kívül lehet helyezni. Itt a kormány nem tudna trükközni, mert a 4/5-e már nem lenne meg.

A parlamentet a képviselők egyötöde is össze tudja hívni. Amennyiben a kormányoldal távol maradna, az ellenzéki szavazatok száma anélkül is bizonyítaná, milyen akaratot óhajtottak érvényre juttatni. Ne feledjük, a kormánynak csak kétharmada van!  Egyszóval a diktatúra bevezetésének jelen jogrend mellett vajmi kevés esélye volna. Amint azt az elején említettem, különös tekintettel a NATO katonai potenciál árnyékában.

Ez az egész tegnapi hercehurca pusztán arra volt jó, hogy megerősítse bennem, Magyarországon két nép él. Az egyik a politikai nemzet fogalmának égisze alatt, a másik egy internacionalista-globalista összeurópai embermassza részeként, tehát identitástudat, hazaszeretet és szolidaritás nélkül. Mi, hazaszeretők, patrióták a tradícióink, a kultúránk által körülírhatóan, ők állandó expanzióban, amely azt diktálja számukra, hogy el kell venniük a mi életterünket is.

Úgy vélem, a pandémia után számot kell vetnünk magyar sorsunkkal, és el kell döntenünk, hogyan tovább. Őszintén, felelősségteljesen, határozottan.