Bangóné Borbély Ildikó, szocialista politikus az ATV egyik beszélgetős műsorában azt találta mondani, hogy azért népszerű a Fidesz, s népszerűtlen a hazai balliberális oldal hazánkban, mert sok a patkány. Hát, hogy is mondjam, ez egy kurva erős kép ám, Ildikó.

A Fidesz azonnal lemondásra szólította fel a hölgyet, a balliberális oldal pedig többnyire azt állította, hogy ők soha nem mondanának ilyet. Még akkor sem, - szuggerálta egy szoci prominens – ha éppen egy harapós Fideszesről van szó. Különben is, a patkány egy aranyos, intelligens kis állat, – mondta Tordai Bence – ergo eleve nem lehet patkány egy Fideszes, hiszen a Fidesz-szavazó sem nem aranyos, sem nem intelligens.

Szóval, a balliberális oldal nem kér elnézést, nem szankcionálja Bangónét. Miért is tenné? A kedvenc szavuk a „geci”, majd’ minden, a politikáról és közéletről szóló mondatukban benne van. O1G. Sőt, bírósági ítéletük is van nekik, hogy gecizni haladó mozgalmár virtus. Tiszteltetem Baka András bíró urat!    

Balliberális megmondó emberek pedig abbéli véleményüknek adtak hangot, hogy ezt az alpári stílust is a Fidesz honosította meg a közéletben. Há’ mer’a Bayer Zsót! Nem fogom most becitálni, mi mindennek nevezett már minket Spiró György, Esterházy Péter, Kertész Ákos vagy éppen Tóta W. Árpád. Lényegtelen.

A helyzet azonban az, hogy egyik sem politikus, nem tagja a Tisztelt Háznak, szemben Bangónéval. Úgyhogy a párhuzamot megvonni ekképpen közéleti személyiségek és parlamenti politikusok között nem lehet. A szocialisták erős asszonya ilyen formában valóban új irányvonalat jelölt ki.

Ő így temeti az árkokat. Na, jó, ez hülye vicc volt!

Tetszik vagy sem, Bangóné és a hozzá hasonlók társadalmi igényt elégítenek ki. Bizony, mi, tisztes polgárok vagyunk ilyen igénytelenek sokan. Nem mindenki, de a nagytöbbség. Vegyük tudomásul, hogy mindkét politikai oldal szavazóbázisának egy igen széles rétege vevő erre a mocsokra.

A jelenség genézisét tekintve rámutathatunk SZDSZ-es politikusokra és SZDSZ-közeli közéleti hírességekre, kiket fentebb meg is neveztem, s akik elindították az ellentábort minősítő alpári diskurzust. Pusztán egy magát liberálisnak nevező ember képes irgalmatlan gyűlölettel viseltetni minden olyan jelenséggel szemben, amelyben identitásunk testet ölt: hazaszeretet, a kultúránk szeretete, Himnuszunk tisztelete, történelmi örökségünk gondozása, stb.

Számukra ugyanis az identitás egy fiktív tartalom. Vagyis a kultúrám iránt érzett olthatatlan szerelmem valami undorító, mucsai értékrend mellékterméke, amelyet ők minden körülmények között elutasítanak. Ebből ered az társadalmi szembenállás is, amelyben a balliberálisok Magyarországon akarnak európaiak lenni, mi pedig Európában magyarok. Ez egy soha ki nem békíthető ellentét.

Meggyőződésem, hogy ez az értékrendbeli különbség helyez minket eltérő társadalmi valóságokba. E párhuzamos társadalmak, akár a párhuzamos egyenesek, legfeljebb a végtelenben találkoznak. Vagyis akkor sem kerülnénk egymáshoz közelebb, ha a Bangónék nem patkányoznának, ha nem az volna az üdvözlésük, hogy O1G.

Ergo totálisan fölösleges számon kérni rajtuk azt, ahogyan ők látnak minket. Nekik mi patkányok vagyunk és kész. Őszintén, mi tán szebbeket gondolunk róluk? – Ugyan, dehogy! Hogy nekünk igazunk van? – Ahogy nekik is a saját fogalmi rendszereik között.

Az egyetlen előremutató magatartás, ha lemondunk egymásról. Ennek nyilván vannak fájdalmas aspektusai, elsősorban a családokon belüli ideológiai szembenállások okán, de semmi nincs ingyen.