Kifejezetten azért regisztráltam a Magyar Hírlap honlapján, hogy saját portáján marjak bele Bayer Zsoltba. Azonban egy jó demokratikus internetes oldalhoz méltóan szabályozva van a vélemény mennyisége. Ezért nem tudtam kifejteni véleményem legutóbbi, „Tömeg 2” című írásával kapcsolatban. Az lett volna még, hogy elküldöm valahová jó velősen, de bayerzsoltosan fogalmazni is tilos arrafelé.
Megvallom, nem nagyon tudom hová tenni a félműveltségű csinovnyik, Papcsák Ferenc védelmében, mellette való kiállásként született cikkét. No, nem mintha először olvasnék ilyet Bayer Zsolttól! Személy szerint engem speciel sok évvel ezt megelőzően is likvidált volna. Egy HírTv-s műsorban olvasta fel a nicknevemet (Biomechanoid), mint olyan személy virtuális kivetülését, akit szerencsésebb lett volna csecsemőkorában kitenni a Taigetoszra. Aztán a 2006-os őszi események egyik napján odamentem hozzá, és bemutatkoztam neki, hogy én vagyok Biomechanoid, akiről olyan szépeket mondott.
Elsősorban is az a gondom Bayer Zsolt véleményével, hogy alapvető tévedésben van. Nem kizárólag baloldali kommentelők fejtik ki tömören és velősen a véleményüket Papcsák munkásságával kapcsolatban. Sokan vagyunk abban a faramuci helyzetben, hogy együtt kell csaholnunk a bolseviki elvtársakkal, ami nincs különösebben ínyünkre. Be kell látnunk azonban, hogy a mi kutyánk kölykeinek oltalmazásánál fontosabb elv, hogy a hülyéket, - származzanak is bármelyik oldalról - ütni kell, ahol érjük. És hát lássuk be, ez a Papcsák olyan hülye, hogy párját ritkítja.
Másodsorban pedig Bayer Zsolt arról elhíresült publicista, hogy rendszeresen használ olyan kifejezéseket valós személyként másik valós személyekre, hogy "ótvar, hazug idióta", „rohadt szemét”, „ti Jobbikosok olyan hülyék vagytok, mint a segg”, stb. például. Egyébként is válogatott szitokszavakkal szereti illetni a baloldalinak, illetve Jobbikosnak mondott személyeket. Olyan szép hosszan szokott káromkodni, hogy tanítani kéne. Most mégis ő kéri számon a tömeget, amiért egy fidesznyiket kelletlen szavakkal illet.
Amikor szabadossága, trágár szóhasználata miatt a különböző blogokban, de legfőképpen a Mandiner kommentfolyamon (mert ott én is jelen vagyok) kapja az áldást, én mindig a védelmére kelek, és felemlítem, nem az a fontos, ahogy, amilyen szavakkal mondja, hanem amilyen okból, és amilyen jelentéstartalommal. Vagyis, ha van egy jellemtelen tróger, akiről véleményünk van, az megérdemli a szitokszavakat a bírálatunkban. E műfaj fekete öves mestere a jobboldalon Bayer Zsolt.
Súlyos problémám a papcsákizmussal, a szabad véleménynyilvánítás keretein belül trágár szavakat használó kommentelők elleni feljelentgetősdivel, hogy a virtuális világot egybemossa a valós világgal. A valós világban az embert kötik a társadalmi konvenciók, a tisztelet mások iránt, az önmérséklet tartása. Sokszor olyanok felé is tiszteletet kell mutatnunk, aki arra érdemtelen, s olyan helyzetben is önmérsékletet tanúsítanunk, amikor szívünk szerint kifakadnánk. Létezik az elvárt tekintélytisztelet, például honatyáink, vagy kormányunk felé, ami jelen társadalmi válság idején rendkívül frusztráló. A Zembereknek ezért szükségük van rá, hogy a feszültséget levezessék valamilyen módon. És lássuk be, ahogy a politikusok által eluralt világ megy, az bőven ad okot a frusztráltságra! Az internetnél, a virtuális világnál aligha létezik jobb hely arra, hogy a felgyülemlett gőzt kicsit leeresszük, virtuálisan kiordítozzuk magunkat, és káromkodjunk is.
A Tisztelt Bayer Úrnak tudnia kéne, hogy a Zembereknek ez a kormány sem hagy egyéb teret a véleménye megformálására. Ne legyünk álszentek, a pártokrácia nem azonos a demokráciával, csak hasonló hangzású. Hiszik vagy sem az urak, a négyévenkénti véleménynyilvánítási lehetőség kevés, és jobb virtuálisan hőbörögni, mint az utcán barikádokat építeni, törni-zúzni.
A nicknevek és virtuális imágók világa egyelőre egy szabad világ, és sokan szeretnénk, ha az is maradna, ha nem akarnák mindenáron a hatályos Btk. szerint kriminalizálni a virtuális személyek magaviseletét. Az őszinte kitárulkozás egyetlen helye ebben az élhetetlen világban az internet, ahol az ismeretlenség homálya megvéd minket. (Kevesen vagyunk olyanok, akik valós személyünkkel felvállaljuk virtuális énünk dolgait.) Amikor nem kell attól tartanunk, hogy felfedik kilétünket, sokkal őszintébbek vagyunk véleményeinkben, és kreatívabbak valós és lehetséges személyiségünk kivetülésének megformálásában.
Higgyék el, az elme szabad szárnyalása nem lehet rossz. Nem utolsó sorban, mint fentebb írom, a gőzt is leeresztjük. Legalább ezt hagyják meg nekünk! S hogy ennek a papcsákferencek lesznek az „áldozatai”, hát mi ezt az áldozatot meghozzuk. Közben ne feledjük, mi pedig az ő fajtája tevékenységnek vagyunk az áldozatai! S nem egy virtuális, elvont világban, hanem a valóságban, mindennapjainkban.
Azért a havi néhány millióért, amit Papcsák úr bekasszíroz, el kell tudnia viselni néhány kurvaanyázást. Mert a Papcsák félék nem ismerik a valós helyzetet, s ha ismerik is, leszarják nagy ívben, amíg ők kontrollálatlanul dőzsölnek. Egy Papcsáknak az emberek csak statisztika. Mit tudja az ilyen, hogy milliók élnek nyomorban, egyik napról a másikra, és gyomorgörccsel fekszenek le, mert két felnőtt fizetése sem elég már a rezsire, miközben a gyerekeket fel kell nevelniük. Összerezzennek, ha megszólal a kapucsengő, rettegnek felbontani a leveleket, amit a postás hoz. A gyermekek mindezt végignézik, átélik amint szüleik fokozatosan veszítik el a talajt a lábuk alól, és óhatatlan, hogy a személyiségük torzuljon. Ez a valóság, Kedves Bayer Zsolt, és még ennél is szörnyűbb. És mindezért a papcsákok elsőrendű felelősök. Hát legyen már legalább annyi, hogy virtuális személyként elküldjük a kurva anyjába az összes politikust, meg a pincsikutyáikat is. Jobb, mintha mindet lámpavasra húznánk, ahogy érdemelnék. És ezt az egyet globálisan akár.
Magyarország lassan kiürül, a fiatalok elmennek, az öregek meghalnak. Saját tapasztalatból tudom, aki egyszer elmegy, az nem akar visszamenni. Nagyon kevés példa van rá, hogy valaki visszamegy. (Én sem mennék akkor sem, ha anyahajóval vontatnának.) Mert igenis van élhetőbb világ máshol, ami nem gazdagságot jelent, hanem emberként létezni úgy, hogy kapunk némi megbecsülést. Idegen országban büszkén lehetünk magyarok, nem úgy otthon. A morál tekintetében Magyarország halott, fagyos hideg. És ez Papcsák Ferenc miatt is van.
Szóval, ki kell ábrándítanom Bayer Zsoltot, nem mindenki ótvar bolsevik patkány, aki szidalmazza akár Papcsákot, akár más politikust. Főleg Bayer Zsolttól, aki amúgy tíz danos szitokmester, elvárnánk, hogy ezt megértse.
