Korábban azt mondta Orbán Viktor, vannak szimbolikus jelentőséggel bíró aktusok, amelyektől a kormánynak nem áll módjában elállni, bármennyire is óhajtaná azt az EU és az IMF. Konkrétumként a jegybank elnökének az Alkotmányra és a magyar nép szolgálatára való esküjét, valamint a jegybank elnökre is vonatkozó állami finanszírozású cégek és a közszolgálati szférában bevezetett bérplafont emlegette.

Újabban egyre többször hangzik el azonban, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó is ilyen szimbolikus valamivé lépett elő. Bevallom, én egy kicsit megint úgy érzem, hogy ez nem több, mint vörös posztó felmutatása a bika ingerlésére. Remélem, hogy így van, mert én a kormánypárt ezzel kapcsolatos hivatalos álláspontját, vagy, ha úgy tetszik, magyarázatát nem nagyon tudom értelmezni.

A hivatalos kommüniké úgy hangzik, hogy az egykulcsos SZJA a társadalmi középosztály megerősödését szolgálja. A kormány úgy tekint a társadalmi középosztályra, mint a magyar társadalom felvirágoztatásának letéteményeseire. Valamiképpen hasonlatosan, mint a dzsentrik tekintettek a kapitalizmus korai szakaszának idején a városi polgárságra.

Amennyiben jól olvasom a kormány cselekvését, éppen készül kistafírungozni egy olyan mennyasszonyt, amelyiknek a vagyonából jól eléldegélhetnek majd. Igen ám, de, ha én jól tudom a mennyasszonyt nem a kérőnek kellene kistafírungozni, hanem a szülőknek. Valami itten, kérem szépen, nem stimmel. Vagy az én hasonlatommal van baj, vagy a Fidesz emlékeivel és elképzeléseivel.

Legelőbb is nézzük az arát, a társadalmi középosztályt. Kicsit túlságosan is lepukkantnak tűnik ahhoz, hogy érdemes legyen egy egész életet szentelni rá. A társadalomkutatók némi túlzással gyakorta hangoztatják, hogy tulajdonképpen már nincs is ilyen osztály a magyar társadalomban, csupán szegények és gazdagok, s ha nagyon részletezni akarjuk, akkor nagyon szegények és nagyon gazdagok. Kétségtelen tény, a középosztály jelenlegi állapotában alkalmatlan a társadalom gazdasági stabilitásának motorja lenni. Nem állítom, hogy a kormány elképzelése egyébként rossz, csak éppen a megvalósításra nem látok ésszerű tervet.

Mert az, hogy a szegényektől elvesz, a leggazdagabbaknak meg még többet ad, pusztán azért, hogy keletkezzen egy erős középosztály, nem terv. Nemhogy nem terv, de egy égbekiáltó ostobaság, dilettantizmus. Ugyanis, amit a középosztály kondíciójára költ, azt később ki kell majd fizetnie valamiféle szociális segély formájában a teljesen lecsúszott, munka és megélhetés nélkül kallódó újproletariátusra. S ha azt hiszi Orbán, hogy a szociális infrastruktúra fenntartásában majd segítségére lesz az újburzsoázia, vagyis a leggazdagabbak, a milliárdosok, akkor téved.

Az egykulcsos, 16%-os SZJA bevezetésével a legszegényebbek, a minimálbér környékén élő milliók kizárólag úgy tarthatják meg amúgy sem magas életszínvonalukat, hogy a kormány állami erőszakmonopóliuma alkalmazásával fenyegeti azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem hajlandóak a jogalkotó akaratából hátrányt szenvedett dolgozói réteg bérének kompenzációjára. Éppen a Fidesz az a párt, amelyik oly’ sokszor elmondta már, hogy a magyar kis- és középvállalkozások alkalmazzák a magyar munkavállalók 78%-át (KSH adat). Márpedig, ha ezekre a vállalkozásokra a kormány többletterhet ró, az feszültségeket szül munkaadó és munkavállaló között, amelynek a vége tömeges elbocsátás lesz. TÖMEGES – tessék ízlelgetni a szót!

Íme, egy újabb példája annak, hogyan szítja a kormány – szándékosan vagy oktalanságból – a társadalmi csoportok közötti ellentétet. Ugye, senki nem felejtette még el, hogy milyen hajtóvadászat indult a rokkantak ellen, amelynek egyenes következménye lett, hogy az egészségesek fellökik a két mankóval közlekedő féllábút, mert azt hiszik, csak felkötötte a lábát, és elgáncsolják a vakot, mert azt hiszik valójában épek a szemei.

Persze, az is elképzelhető, hogy a kormány megtiltja majd az elbocsátásokat. Miért ne? Mivel lenne ez nagyobb aljasság annál, amit amúgy is tesz most?

S akkor lássuk szegény milliárdosainkat, akik az új adózási rendnek köszönhetően havonta milliókat takarítanak meg! Mit mond a kormány? – A milliárdosaink a többletbevételt majd itthon fektetik be. Na, itt kell gyengéden megsimizni Orbán Viktorka fejét, és kedvesen mosolyogva a helyére ültetni. Árulja már el nekem valaki, miért érné meg most bármelyik magyar milliárdosnak itthon befektetni? És mibe is, egészen pontosan? Ja, tudom már! Vegyenek állampapírokat, a hülyének is megéri. Ez egyszerűen, brrrrrrr, nincs is rá szó.

Nem tudom, hogy ebből a rendszerből hogyan akar többletbevételre szert tenni a kormány anélkül, hogy jó kétmillió embert szabályosan földönfutóvá tesz, és teljes egészében sorsára hagy. Nem látom körvonalazódni a nagy tervet, amelyből az erős Magyarország bontakozna ki. Legfeljebb az erősen megfogyatkozó Magyarország képe sejlik fel.

Nem vagyok közgazdász, tehát nincs ingerenciám számokat generálni arra, vajon mennyivel lenne gazdaságtalanabb, vagy fordítva, ha legalább a legszegényebbek adójóváírását megtartanák. Tényleg annyit kivenne az államkasszából? Én nem tudom. Az elképzelhető, hogy a munkaadói oldalon erős késztetés mutatkozna a minimálbéres bejelentésre. Viszont az ilyen jellegű szürkegazdasági technikákat jó hatásfokkal lehetne kiiktatni a rendszerből. Amivel viszont megint óvatosan kell bánnunk, hiszen a hazai kis- és középvállalkozások nem örvendnek a legjobb kondíciónak.

Megosztom néhány elképzelésemet:

Lehetne például szabályozni a segéd- és betanított munka kereteit. Például az egy éve már ugyanazt a gépet kezelő alkalmazottat egy OKJ-s vizsgával szakmunkássá lehetne „előléptetni”, s mint ilyenre államilag megszabott minimálbértarifa vonatkozna. Nagyjából, mint a diplomás minimálbér esetében. Na, bumm, úgy lenne csóri segéd- vagy betanított munkásnak szakképesítést adó papírja, hogy közben nem kell ismerni Thomas Mannt! A vizsgát az állam garantálná, a munkaadó pedig finanszírozná, miközben a képzésre fordított összeget leírhatná az adójából. A kényszerű minimálbéres rendszernek hamar bealkonyulna, és a szakképesítés is visszanyerne valamit a becsületéből. Utóbbi a diplomás minimálbérhez hasonló státusszal. Na, ez szimbolikus lenne, kedves Viktor!

Egy másik megoldásban az EU-s pénzekből, illetve állami megrendelésekből beindított projektek esetében, akár közbeszerzéssel, akár az alól kimentve hirdetnek pályázati nyertest, annak ne legyen lehetősége alvállalkozásba továbbadni a munkát. Ebből a kényszerből a vállalkozások vagy közös céget, vagy projekt megállapodást hoznak létre, amelyben minden fél egyenlő jogosultságokkal és felelőségekkel rendelkezik. Ezzel kiküszöbölhetővé válna, hogy a beruházást végül egy nevesincs, ne adj’ Isten fantomcég végezze el fillérekért, s közben a dolgozók bére valahol eltűnik. Szerény számítások szerint is ez évente mintegy ezermilliárdot spórolna meg az országnak.

Ezzel szemben a kormány foggal-körömmel ragaszkodik az újproletariátus, az újzsellérség létrehozásához, mert az erős városi polgárság valamiféle (keresztény) eszménykép, vagy tudom is én.