Én abban egyetértek Bencsik János energiaügyi államtitkárral, hogy  az ő dolga a fogyasztók biztonságos energiavételének elősegítése lenne Magyarországon. Sőt, odáig elmegyek, hogy magam őrültségnek nevezzem Lázár János azon felvetését, miszerint törvénybe kéne foglalni, hogy ne lehessen kikapcsolni a rendszerhasználati díjat nem fizető fogyasztóknál a villamosenergia-szolgáltatást.

Mégis, hogy képzeli Lázár Úr ezt a törvénytervezetet? Mi lenne a neve? Mondjuk „kurucos ellenállás beiktatása az energiafolyamba”? Tartalmát illetően pedig lehetőséget biztosítana a kizsigerelt szegény nép számára, hogy a lehető legleleményesebb módokon igyekezzenek hozzájutni a szolgáltatáshoz ingyen. Tájékoztatom Lázár János álláshalmozót, hogy a népek már most is igen leleményesnek mutatkoznak abban, miként férjenek hozzá ingyér ahhoz, ami egyébként csak drága pénzekért lenne elérhető. Engedjük meg, talán túlságosan is drága pénzekért.

Hanem, tudja, Lázár Úr, ha már így belejöttünk a betyárkodásba, meg kuruckodásba, éppenséggel Ön is élenjárhatna. Nem kellene mást tenni, mint törvényhozás útján megszüntetni a külföldi tulajdonban lévő villamosenergia-szolgáltatók monopóliumát. Az még a labancainknak, a liberálisoknak is tetszene, hiszen elősegítené a piaci versenyt, amelynek hiánya miatt gyakorta felhorgadnak.

Mert mi van most? Az van, hogy egy meghatározott területen egyetlen villamosenergia-szolgáltató van, aki erőfölényével visszaélve fejti ki áldásos tevékenységét. Nem egyedi esetekről beszélek, - habár abból is akad bőven, és igen cifra némelyik – inkább az általánosságokról.

Először is a villamosenergia-szolgáltatók üzemi működése ellentétes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény rendelkezéseivel, amikor a szolgáltatásaival kapcsolatos egyes területeket Kft-kbe szervezi ki, akadályozva ezzel a fogyasztót ügyintézésében.

Példával illusztrálom: A hibásan mérő óra felülvizsgálatát az ELMŰ Hálózati Kft. Méréstechnikai és Mérésellenőrzési Osztálya végzi. A jogszabály értelmében a hibás mérőeszköz által mért fogyasztás nem járhat joghatással, vagyis nem képezheti számlázás alapját. Csakhogy a számlázást már az ELMŰ Budapesti Elektromos Művek Nyrt. Végzi, illetve annak képviseletében az ELMŰ-ÉMÁSZ Ügyfélszolgálati Kft., amelyik az ELMŰ Hálózati Kft. Méréstechnikai és Mérésellenőrzési Osztálytól független jogi személyiség, így annak megállapításait eljárása során nem veszi figyelembe halasztó hatályúként. Vagyis, ha egy mérőóráról megállapítja a Mérésellenőrzési Osztály, hogy az alkalmatlan eszköz, ettől még az Ügyfélszolgálati Kft. simán kiküldi az átalányban foglalt összegről a számlát.

Ez, kérem szépen, túl azon, hogy a fogyasztóvédelmi törvénybe ütköző magatartás, a Magyar Köztársaság jogrendje értelmében a Btk. 318 § (7) bekezdésbe ütköző különösen jelentős értékre elkövetett csalás bűntettének is megfelel.

S ha bárki azt hiszi, hogy itt véget ér a villamosenergia-szolgáltatók törvénytelen működésének története, az nagyon téved. Itt kezdődik.

A szolgáltatóval kötött általános közüzemi szerződéssel egy időben végzi a szolgáltató a műszaki ellenőrzést, amelynek tényeit adatfelvételi és felülvizsgálati lapon rögzít. Új építésű ház, ingatlan esetében rendszerint új fogyasztásmérő kerül beszerelésre, tehát annak a hitelesítésétől számított tíz évig baja aligha lesz. Ellenben a használt lakások, családi házak esetében rendszerint nem ez a helyzet. Többnyire használt fogyasztásmérők műszaki átvételére van szükség. Ez mindösszesen annyiból áll, hogy a szolgáltató szakembere kicseréli a Szolgáltatói és OMH pecséteket, magyarul átplombál. Innentől kezdve, ha később kiderül, hogy az óra hibásan mér, a szolgáltató tendenciózusan a fogyasztónak felróható körülményt állapít meg, és általában jönnek is a kataboxszal, amely egy plusz műanyag tok, amit a fogyasztásmérő védelmére szerelnek fel azért, hogy a fogyasztó ne manipulálhassa az eszközt.

Hja, kérem, ki mint él, úgy ítél!

Ugyanis a szolgáltató minden egyes hibás mérésből fakadó felülvizsgálat során azt állapítja meg, hogy a fogyasztó minden bizonnyal mágneses befolyásolásnak tette ki a mérőeszközt. Jön a rendőrségi feljelentés, a százezrekre rúgó kötbér. És jön a katabox, mert már előre feltételezi, hogy a fogyasztó a bűnös, noha a rendőrségi nyomozás rendszerint nem képes felderíteni, ki manipulálhatta a mérőeszközt, illetve, hogy egyáltalán történt-e manipulálás. Meg kell védenem a rendőrséget ezekben az esetekben, hiszen a fogyasztók által kezdeményezett felülvizsgálatok általában azért történnek, mert az eszköz több fogyasztást mér, mint az valószínűsíthető lenne. Márpedig olyan elvetemült multi fan, ultralibeárlis-globalista fogyasztót nem ismerek, aki azért befolyásolná a fogyasztásmérő órát, hogy az többet fogyasszon a szolgáltató hasznára és örömére. Logikusan tehát mi marad? – Az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a fogyasztásmérő berendezés a szolgáltatónak felróható okból mér hibásan.

El sem kéne jutnunk eddig a megállapításig, ha a szolgáltató a jogszabályban előírtaknak megfelelően használt órák üzembe helyezése alkalmával elvégezné a kötelező helyszíni pontosság ellenőrzést, illetve a tíz évnél öregebb órák esetében a cserét, vagy az újbóli hitelesítést. Egyiket sem teszi, noha mindkettőt törvény szabályozza, s mindkettőre szerződésben vállalt kötelezettséget (lásd: a szerződés Általános Szerződési Feltételek – továbbiakban ÁSZF - mellékletben).

Utóbbi esetben, - hogy tudniillik a mérőóra hitelességének ideje lejárt, a szolgáltató kétféleképpen szeret bűnbe esni.

1. Éveket mulasztva cseréli le az órát, jelentős kárt okozva ezzel a fogyasztónak, amelyet sosem térít meg.

2. A lejárt hitelesség okán történt hibás mérésből fakadó felülvizsgálatot követő óracsere után az átalányt az új, - és vélhetően pontosan mérő – eszköz, illetve a hibásan mérő óra adataiból korábban számított átalány átlagolásával képzik. Ez mekkora pofátlanság!

Megmondom, mekkora! Ha tehát valakinek a lejárt hitelességű órája alapján éves szinten havi átlag 500kWh fogyasztása van, de az új és pontos óra csak 200kWh-t mér havi átlagban (ez utóbbit az első négy hónap átlagából tudhatjuk a jogszabály szerint), akkor a szolgáltató 350kWh fogyasztást számláz ki átalányban. Vagyis, hiába minden, így is majdnem a dupláját fizetjük a tényleges fogyasztásunknak. És itt van a csavar! Lejárt hitelességű óra nem vehető figyelembe számlázás során (273/2007. Kormányrendelet 2. számú melléklet 21). Evidens, hogy ebben az esetben átlagszámításhoz sem vehető figyelembe, vagyis nem kaphatnánk magasabb számlát, mint az új óra által mért adatok átlagából következik. Van viszont az ÁSZF-ben egy rész, amely a hibás mérés esetén való elszámolásról szól imígyen: „ha a helyesbítés mértéke nem határozható meg, vagy ha időközben a fogyasztó vételezésében változás következett be, a hibás mérést megelőző és követő elszámolási időszakok – de legalább négy hónap – fogyasztási adatainak átlaga képezi az elszámolás alapját.”

Ugye, látja mindenki, hol itt a bibi? Amennyiben a fogyasztásmérő adatait nem lehet figyelembe venni, átlagot sem lehet vele képezni. Ezért rendelkezik úgy a jogszabály, hogy a felek megegyezése hiányában, „amennyiben a hibás mérés előtt a felhasználási helyen a fogyasztásról hiteles mérővel mért adat nem áll rendelkezésre, akkor a hibás mérést követő négy hónapban hiteles méréssel megállapított fogyasztásból kell a vélelmezett fogyasztást meghatározni.” Zseniális! Ugyanis a jogszabálynak ezt a rendelkezését elfelejtik az ÁSZF részévé tenni, így az nem derülhet ki, hogy átlagolni csakis a felek megállapodása esetén lehetséges. A megállapodást pedig a szolgáltatónak kell kezdeményezni, s annak eredménye szerint 15 napon belül végelszámolást kell készíteni. Abban az esetben, ha bármelyik fél tartozásba esik, nyolc napon belül rendeznie kell azt.

Nekem már ez a fajta szerződéskötés is neccesnek tűnik, ha azt vesszük alapul, hogy a fogyasztó és szolgáltató közötti szerződések a magyar jogrend szerint az úgynevezett klaudikálóan kógens jogi szabályozás alá esnek, ahol a fogyasztó ügyfél érdekei hangsúlyosabbak lehetnek polgári jogi kontraktusoknál. Ezzel tökéletesen ellentétes, ha a jogalkotó a monopolhelyzetbe hozott szolgáltatónak további engedményeket tesz az ügyfél pénztárcájának kárára. Mert igenis felelős az energiaügyi hatóság, a Magyar Energia Hivatal és a felettes minisztérium is. A jogszabály rezümézése a szerződés ÁSZF-jében a fogyasztó megtévesztésére irányuló szándék, ehhez kétség nem férhet.   

Lehetne folytatni tovább a sort, de ennyi is elég, hogy megállapíthassuk, bizony ez a szolgáltató kurucabb a kurucnál. Már, a leleményességére értettem. És hol van ebben a rendszerben Lázár János helye? Én tudom, de úgy tűnik, ő nem.