A magyarországi jobb- és baloldal látszólagos ideológiai harcának végeláthatatlan láncolatát szakértők hada próbálja felfejteni, hasztalanul. Idestova húsz éve állnak a felek a lövészárok két oldalán, és egymásra mutogatnak annak szélesedése, mélyülése kapcsán.
Sajnos ki kell ábrándítsam a feleket, mert problémájukra nincs megoldás abban a dimenzióban, amelyben keresik. Némi vigaszt nyújthat talán, ha azt mondom, ne hibáztassa magát egyik fél sem, amiért minden jobbító szándéka ellenére is nemhogy közelednék a két álláspont, de inkább egyenletesen gyorsulva távolodik, szélesítve és mélyítve ezzel a képzeletbeli társadalmi szakadékot a táborok között. Ne hibáztassák magukat, amiért nem képesek a kellő értelem szikráját felmutatva világot gyújtani abban a mentális sötétségben, amelyben élnek. Az állatvilágból kiemelkedő ősünknek is millió évekre volt szüksége ahhoz, hogy önállóan képes legyen meggyújtani a tüzet. Azonban neki legalább arra volt értelme, hogy a természet csodája által keltett zsarátnokot őrizni tudta. Lássuk, magyar hon polgárai, képesek vagytok-e őrizni a zsarátnokot, amelyet most tőlem kaptok, addig, amíg meg nem tanultok magatok is a fényt gyújtani világotokban!
A Magyarországot sújtó válság gazdasági vetülete nem hordoz magában annyi tartalmat, hogy érdemes lenne foglalkozni vele. Persze, a Samsung LCD tévéjüket, a Ford Focus személygépkocsijukat féltő hominidák ezzel nyilván nem értenek egyet, de nem is azért merészkedem fáklyával az ő barlangjukba, hogy szokásaikat megóvjam, életvitelükre rácsodálkozzak, hanem azért, hogy fenekestül forgassam fel világukat, gondolkodásmódjukat. Kijelentem ezért, hogy a gazdasági válságtól, annak hatásaitól rettegő emberfélék archetipikus rettegése attól, ami természetesen bekövetkezik, nevetséges. A sapienssé válás útjára lépetteknek látniuk kell, hogy a McDonald’s-on túl is van élet. Éppen ezért a válságnak azzal a vetületével foglalkozom csak, amely valódi veszélyt jelentve gomolyog a társadalom fölött, és rendelkezik akkora potenciállal, hogy a sarjadó értelem szikráját kioltsa.
A magyarországi válság nem gazdasági és nem politikai eredetű, tehát sem közgazdászok, sem politológusok nem fogják megoldani. Ahogy mondani szoktam, nem a politikának van kultúrája, hanem a kultúrának politikája. Kultúra alatt mindig egy adott népet kell érteni, mert ez a kultúra valódi jelentése, nem a hétköznapi vulgarizmusok teremtette egyéb jelentések. Ennek analógiájára nem a gazdaságpolitikának van kultúrája, hanem a kultúrának gazdaságpolitikája. Magyarországon a válság magasabb rendű, felsőbb dimenzióban zajló esemény, mint a gazdasági és politikai színtér. Éppen ezért hatástalan a közgazdász és politológus sámánok ráolvasása. E két egységet, mint kulturális elemet foglalja magába a kultúra, mint a legnagyobb homogén rendező elv, amely az emberi fajra jellemző.
A kultúra jelent területi, nyelvi és érzelmi egységet, amely az identitásban manifesztálódik. Az emberi faj ennek alapján számos kultúrára tagolódik. Elsősorban érzelmi egysége révén jelent érdekközösséget is. Azonban az érdekközösség sohasem manifesztálódik materiális javakban a kultúra dimenziójában, hanem csak az egyes kulturális elemek szintjén, amelyek kevésbé jelentősek. Az érdekközösségek tehát ideológiák mentén alakulnak ki. Az ideológiák egyik parányi jelentőséggel bíró vetülete a politika. Amennyiben a kultúrát organizmusként fogjuk fel, a politikának jutó túlzott szerep gyulladásos gócként fogható fel, amely az organizmust elpusztíthatja.
Magyarországon éppen ez történik. Egy alacsonyabb rendű kulturális elem gyulladásos gócként fertőzi a társadalmat, és a tudatlan hominidák a sámánokhoz fordulnak, ahelyett, hogy orvost hívnának. A magukat szakembernek tartó, és nézeteiket nagy hangon előadó közgazdászok és politológusok felmérhetetlen károkat okoznak a társadalmi organizmusban. Lássuk be, a magyar társadalom a széthullás szélén áll, és nem a gazdaság, vagy politika, hanem a társadalom egészének szintjén. Szó sincs jobb- és baloldali nézetekről! Kizárólag kulturális különbözőségről van szó, amely gyulladás szétterjedése következtében egyszerűen kettérágta azt az organizmust, amelyet egyébként Magyarországnak hívnak.
Igen, a magyar és a zsidó kultúra szembenállásáról beszélek, amelyek politikai és gazdasági gennygócokkal fertőzöttek, és egyre terjesztik a betegséget, amelybe belehal Magyarország. Nem hiszem, hogy a lehetséges megoldásokról kellene akkor hosszan értekeznem, amikor a probléma valódi okát sem látják a magyar állam területén élők. Jól artikulált formában jelenik meg, a bolsevista pártállami metodika hogyan fertőzte meg a magyarországi zsidóság kultúráját, s miután az része az állam területén élő nép kultúrájának, vele azt is. Magyarországon a Tórába oltott szocializmus fertőz. És ez a betegség a hominidák primitív szintjén a tabu kategóriájába tartozik, tehát beszélni is tilos róla. Pedig kellene, mert mindaddig szélesedik és mélyül az árok a jobb- és baloldali imágót felvett két tábor között, amíg a sámánok hatalma erősebb, mint a sapienssé válás ösztöne.
A Tórában oltott szocializmus egy univerzális vírus, amely folyamatos mutálódás mellett fertőzi a világot. Legfőbb jellemzői a globalista-internacionalista szemlélet, az identitástudatra való agresszív reakció, és a nácizmusnak védőpajzsként való használata. Amikor bármilyen gyógymóddal közeledünk e felé a vírus felé, azonnal védőpajzsa mögé bújik, és ilyenkor oly’ mértékű virulenciát mutat, hogy az egész Föld beleremeg. Amikor egy tórán nevelkedett bolsevik nácit kiált, az egész világ hallja. Mivel a vírus egy igen primitív létforma, kizárólag ösztönök munkálnak benne. Ezért, ha csak ráköszön valaki egy fertőzöttre, az mindjárt nácizni kezd, így bújva védőpajzs mögé.
Ez Magyarország főproblémája most. Valahogyan kezelni kell ezt a fertőzést, mielőtt késő lesz. Tekintve a hozzákapcsolódó érzékenységet, nem lehet mindjárt szikét ragadni, és felvágni a testet. Tudni kell, hogy a fertőzés mögött is emberek vannak, és azt is tudni kell, hogy minkét tábor fertőzött. A két kultúra kölcsönhatásban van egymással, kvázi szimbiózisban él évszázadok óta. Nem lehet szétválasztani őket az organizmus halála, Magyarország halála nélkül. Tudomásul kell venni, hogy a zsidó kultúra még nem heverte ki a holocaust borzalmait. (Nem is biztos, hogy ki lehet.) Az is világos, hogy a magyar kultúra erősebb az európai közegben, gyorsabban regenerálódik az őt ért csapások után. Ezért kell a magyaroknak lenni a türelmesebbeknek és toleránsabbaknak.
Magyarok és zsidók! Kezdjetek párbeszédbe, és ne jobb- meg baloldalazzatok, mert az sehová nem visz. Külső segítségre se számítsatok, mert az emberi faj nem áll azon a morális szinten, hogy az egyes kultúrák megsegítsék egymást jogi határaikon túl. A káosz eluralt mindent, ezért csak magatokra számíthattok. Csak meg kell értenetek, nem lehet tabu a valóságról beszélni, és ott, ahol arról kell és lehet. Hagyjátok a politikát és a gazdaságtant, egyik sem tanít meg egymás mellett békében élni!
