Atomot az emberi fajra! Atomot, amíg nem késő! Amíg nem lesz késő ennek a bolygónak, és megszámlálhatatlan lakóinak. Amennyiben létezik az evolúció valamilyen formában, az élet utat tör magának, és talán lesz egy másik faj, amelyik méltóbbnak mutatkozik a Bolygó Ura címre. Sokkal, de sokkal méltóbbnak, mint az ember.
Elvetve az ember élő-élettelen ellentétpárja mentén felfogott világképet, vallom, hogy az univerzum, s azon túl is minden, amit a felsőbbrendű intelligencia alkotott, él. Nem abban az értelemben, ahogy az ember azt felfogni és meghatározni képes, de él. Ennek megfelelően a Földön az ember áldásos tevékenysége mellett is funkcionáló ökoszisztéma is élő organizmusként fogható fel. Az elmúlt napon az emberi faj komoly lépést tett ennek az organizmusnak az elpusztítására.
Kihalt a nyugat-afrikai fekete orrszarvú. Nem egy mikroba, egy papucsállatka, nem is egy rovar, vagy egy moszatféle. Habár a föld egységes ökoszisztémáját felépítő szervezetek között van olyan parány, amelynek kihalása felborítaná az óceánok ökoszisztémáját, s itt a planktonra gondolok, általában az emlősfélék kihalása kapcsán kapjuk fel a fejünket. Emlékszik valaki, mikor halt ki utoljára tonnányi méretű élőlény a Földön? Én nem.
Talán nem a nyugat-afrikai fekete orrszarvú az az állat, amelynek kihalása komolyabb veszélyt jelent a Föld egységes ökoszisztémájára, mégis azért elborzasztó eseménye, mert előrevetíti az elkövetkező évtizedek tendenciáját, azt a tendenciát, amelynek a végén elpusztul a Föld, a Földbolygó, mint a teremtett mindenség élő organizmusa. Pusztán azért, mert a planétán egy olyan faj az uralkodó létforma, amelyik bár rendelkezik a gondolkodás és belátás képességével, mégis fittyet hányva a következményeknek, pusztítja környezetét, pusztítja a bolygót, amely az életet adta.
Fajunk nem tart ott, hogy felfogja, az ökoszisztéma módszeres rombolása hamarabb öl meg, mint az éghajlatváltozás, vagy egy becsapódó meteor. Jelenleg egy olyan ökológiai katasztrófa bekövetkeztének van legnagyobb esélye, amelyet az ember okoz. A globális felmelegedés nevű elmebajt hagyjuk. Már a 80-as években olvastam az Univerzum Könyvtár sorozat egyik könyvében, hogy a Föld mágnese pólusa százezer évenként felcserélődik, s ilyenkor szeszélyes körülmények között végbemenő éghajlatváltozások következnek be. A pánik azért van, mert a tudósaink arra sem képesek, hogy a naprendszer és a kozmosz kölcsönhatásaiból bekövetkező jelenségeket értelmezzék. Az egyiptomiak, a maják, a kínaiak, az indiaiak már az ősidőkben előrébb jártak ezen a téren. Az ökológiai katasztrófa, amit az ember okoz, az ökoszisztéma lerombolása.
Irtják az esőerdőket, a másmilyen erdőket, de a bozótosokat is. Az ember minden talpalattnyi helyet magának követel. Szennyezik az óceánokat, tengereket, és tavakat, a folyókat, patakokat. Irtják az állatvilágot is, élelmezési okból, szenvedélyből, vagy babonák, hiedelmek miatt. A fekete orrszarvú utóbbinak esett áldozatul. Kizárólag a tülkének tulajdonított, teljesen alaptalan hatások miatt. Egy néhány tíz kilogramm miatt tonnányi állatot pusztítanak el.
Mindegy, hogy az ember színes rongyokba öltözött, szurokfekete, állig felfegyverzett, butapofájú afrikai néger, vagy Rolls-Royce-ában Hugo Boss öltönyben feszítő dollár milliárdos fehér fószer, egyformán káros mindkettő. Úgy zabálják fel a világot, mint vándorsáskák a zöldlombot. Csakhogy az ember egy olyan vándorsáska, amelyik hétmilliárdos falkában pusztít a bolygó teljes felületén. Atomot a bestiáknak, atomot, de gyorsan!