Bármennyire szerettem volna kifejezni identitásomat, a népszámlálás erre lehetőséget nem adott. A kisebbséghez tartozásnak olyan kritériumai vannak, amelyek kizárják, hogy érvényre juttassam azt az erős érzést, amelyet szívemben érzek nemzetem iránt.
Mindazok, kik interneten tesznek eleget állampolgári kötelezettségüknek, és a népszámlálási kérdőívet a világhálón töltik ki, szembesülhetnek, hogy gyakorlatilag bármilyen nemzetiséghez, kisebbséghez tartozónak vallhatják magukat, kivéve hunnak. Márpedig én hun vagyok, nem hueva, hottentotta, és még sorolhatnám a lehetséges variációkat vég nélkül, mi minden lehetek, egyedül hun nem. A magyar akadémikus tudomány ugyanis a hunokat kihalt nemzetként tartja számon, a világon egyedülálló módon. Arról hosszan lehetne értekezni, miért kizárólag a magyar akadémikus tudomány tagadja a hunok létezését, de ez most nem célom. A lényeg, hogy nem lehetek hun, tilos hunnak vallanom magam.
A népszámlálási kérdőív hiányossága nem merül ki abban, hogy identitásom megvallását gátolja, akad egyéb ordenáré ostobaság is. Például megkérdezi, hogy hány, különféle méretű szoba van a lakóingatlanomban, s amikor a felsorolásból kiderül, hogy életterem kb. kétszáz négyzetméter, csak annyit kérdez, mindezt hány négyzetméter alapterületű lakóingatlanban kell elképzelni. Erre a válaszom az, hogy 84 négyzetméter, ugyanis ekkora a háromszintes házunk alapterülete. Vagyis, ha 84nm, akkor hülyén jön ki, hogy az élettér pedig 250nm. Bezzeg, amikor beírtam, hogy utoljára 1970-ben, azaz két évesen dolgoztam, egyből visszakérdezett, hogy biztos-e. Ugyanakkor nem lepődött meg, hogy szuahéli és afrikaans nyelven beszélek folyékonyan, ám egy másik kérdésben azt válaszoltam, hogy otthon kínaiul kommunikálunk a nejemmel. Viszont a szuahéli és afrikaans nyelvek után megtiltotta, hogy angolul is beszéljek, egyszerűen nem fogadta el, mint lehetséges választ. A kérdőív azt is megkérdezi, hány élve született gyermekem van, mintha egyébként a halva születetteket is bele kéne számolni a népességbe. „Nóóóórmális?” – mondaná erre Besenyő Pista bácsi. Kérdés az is, hogy dolgoztam-e a népszámlálást megelőző héten. Válaszoltam nekik, de hiányolom, hogy a lábméretemet, a súlyomat, a közérzetemet nem kérdezik. Ellenben vállalkozóként meg kell neveznem a saját cégem. Miért, zsíros állami megbízást adnának?
Sorolhatnám tovább, milyen vérlázítóan ostoba ez a kérdőív, és hogy szívesen lenyomnám a torkán Orbánnak és társainak, de inkább visszatérek a szívfájdalmamhoz. Nem lehetek hun, engem ez bánt igazán. A nemzeti kormány, amely minduntalan arról papol, miként rángatná ki balsors által régen tépett nemzetünket az identitásválságból, éppen a hunságomat kérdőjelezi meg. Milyen alapon? Kérem szépen, az Európai Unió tagjai vagyunk, korábban csatlakoztunk a NATO-hoz. Mi kell még? A fejlett nyugati országok, köztük a brit, az USA, Japán és Kína tudósai mind-mind állítják, hogy a hunok és a magyarok egy tőről metsződtek. Mindenben a nyugatot, az USA-t majmoljuk, éppen csak nemzet- és identitástudat terén nem.
Iráni és török kódexek, arab földrajztudósok levelei, fene tudja mi minden igazolja még egyértelműen, hogy a magyarok a hunok rokonai, a hunok vére bennünk csörgedez és él tovább, míg világ a világ. Én hunnak vallom magam, és egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak az otthoni tudósok. Nálunk a focicsapatot „hunok”-nak hívják, és a világon minden Attila a hun jelzőt kapja. Sokan vagyunk, mi hunok, sokkal többen, mint az identitásukat jó kiállású, szőke halásznépekhez idomítók.
