Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akit irritál a társadalom legszélesebb rétegének, a bérből és fizetésből éppen csak megélőknek irracionális gyűlölete mindenki iránt, aki többre vitte náluk. S nem azért, mert ne volna több esetben is jogos az ellenérzésük. Sokkal inkább az általánosító, a náluk csak kicsivel jobban élőkre is kiterjesztő ellenszenv aggaszt. Hogy miért?  - Arról is lesz szó.

Előtte azonban egy kis történelemlecke!

A proletár szó az ókori római birodalom legalsóbb, még szabad társadalmi osztályát jelölte. A proles (gyermek) szóból ered. S itt jön írásom lényege: azért ezen elnevezés, mivel a proletárok csakis gyermekeik számával és szavazatukkal lehettek az állam hasznára. Vagyis már az ókori Rómában is felhasználták őket a hatalmat birtokolni (megszerezni, megtartani) szándékozó politikai formációk. Ahogy ma is.

Nem szabad tehát legyintenünk a prolik általános érzelmi állapotára, az állandó elégedetlenségeikre. Mert bár az többnyire valóban irracionális és nem akceptálható, vannak történelmi tapasztalataink, mi történik akkor, ha érdekérvényesítő lehetőségeik ideiglenesen kiszélesednek. Arról nem szólva, hogy 2018-ban is tőlük függ majd, hogyan alakul a sorsunk.

A proletárok, vagy, ahogy manapság hívni szoktuk őket, a prolik a múlt század elején lettek tényezővé, amikor egy egész világrend épült arra, - az egyébként mindenféle erkölcsi alapot nélkülöző – értékrendre, amit ők képviselnek. Gondolok a Szovjetunió és a szocialista világrend létrejöttére. Nem véletlenül nevezték proletárdiktatúrának, hiszen kiirtottak minden, az övéktől eltérő gondolkodást, vérszomjasságuk minden képzeletet felülmúlt.

Magyarország legvéresebb korszaka(i) szintén a proletárok érdekérvényesítésének kiteljesedéséhez köthető(ek). Tanácsköztársaság, majd a 1949-től a 70-es évekig húzódó népirtó időszak. A legtökéletesebb szemléltetői voltak Platón demokrácia kritikájának, hogy tudniillik akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s csupán a gazdagságot és a gyönyört keresik, káoszt teremtenek, amiből türannisz, azaz diktatúra lesz.

Persze, könnyen belátható, ha egy széles társadalmi réteget gyakorlatilag minden eszközzel marginalizálni igyekeznek, az frusztrálttá válik, s ha lehetősége adódik, a felgyülemlett gyűlöletet ráokádja azokra, akiket felelősnek tart rossz sorsáért. Lássuk be, a proletárok torz értékrendje kialakulásáért a mindenkori hatalmat gyakorlók felelősséget viselnek.

Itt egy friss téma: Az Erzsébet Alapítvány és társaulásai (Erzsébet-program) nevéhez köthető gyermeküdültetési program legfőbb vezetője mintegy nettó kétmillió forintot keres a tevékenységével és nem átall egy napi százezer forintba kerülő balatoni villát kibérelni, hogy onnan járjon be Zánkára, amely a gyermeküdültetés egyik helyszíne.

Semmi gond, a fizetéséből telik egy ilyen balatoni villa bérlésére. Azonban ez a mértéktelen pazarlás visszatetsző, sőt, meggyőződéssel állítom, hogy az illető vezető intellektusának silány voltára utal. S nem kéne még egy hátrányos helyzetű családok gyermekeit üdültető szervezet vezetőjének sem lenni ahhoz, hogy ellenszenves legyen ez az indokolhatatlan urizálás. Ám így, hogy e szervezetet vezeti, kifejezetten ocsmány viselkedés tőle.

A politikai ellenzék természetesen azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget, mondhatni, lecsapta a magas labdát. Elkezdte hergelni az amúgy is könnyen negatív érzelmi állapotba hozható prolikat. Olyanokkal, hogy nem is jó ez az ingyen nyaraltatás, mert így a gyerekek nem kikapcsolódnak és egy jó élményhez, szép emlékhez jutnak, hanem szembesülnek saját családjuk elkeserítő helyzetével és csak még frusztráltabbá válnak.

Ez nem igaz, de talán magyarázza, hogy a szocialista kormányok miért nem tettek soha semmit a szegény családok gyerekeiért. Nem akarták, hogy szegények lássák, van egy élhetőbb élet is. Nagyjából így volt ez a szocializmus idején is, amikor a budapesti vezetés szinte kizárólag nyugatra és egzotikus tájakra járt nyaralni, de nekünk, többieknek csak a Balaton volt elérhető. (Mondjuk, az legalább elérhető volt.) Hiába, szocialista kutyából nem lesz szociálisan érzékeny szalonna.

Ennek a gyermek üdültető fazonnak az esete véleményes, de nagyon sok más téma viszont egyértelműen reprezentálja, hogy az irigy proli attitűdje mennyire visszataszító. Ami nálam leginkább kiverte a biztosítékot, az Botka László, Szeged szocialista polgármesterének karaktergyilkolása.

Tegyük hozzá, az a marha képes volt előállni egy Rákosi-szlogennel, hogy tudniillik „fizessenek a gazdagok!” Tetézve ezt a rettenetesen elcseszett kommunikációt, még azt is meghatározta, ki számít gazdagnak, vagyis olyan embernek, akitől el kell venni. Mindenki, aki többet keres egymillió forintnál. Ergo az összes banki középvezető, tehetségesebb informatikus, légitársaságok menedzserei, tapasztaltabb orvosok, stb. Arról nem beszélve, hogy ő maga és a felesége is ebbe a körbe tartozik.

Több se kellett a kormánypártoknak és a körülöttük szerveződő intellektuális patkányhadnak, - akik magukat nem kis önhittséggel újságírónak, publicistának szokták nevezni – azonnal belekezdtek az uszításba és másról sem szóltak a hírek, mint arról, hogy Botka luxusterepjárón jár, hogy méregdrága Rolex órákat gyűjt, illetve egzotikus búvártúrákon vesz részt.

És az ezzel kapcsolatos híreket napi szinten megállás nélkül tolták a pofánkba, a kommentelhető felületen pedig megjelentek az agresszív irigy prolik, akik menten Botka vérét akarták venni. S hogy mennyire érvényes az ókori római doktrína, a szocik miniszterelnök-jelöltjének népszerűsége zuhanni kezdett. Aki tehát választást akar nyerni, annak mindenképpen hatnia kell a frusztrált prolikra.

E tekintetben az ellenzék és az általuk kitartott intellektuális patkányok sem maradnak el a kormány oldaltól. Sőt, az olimpia megtorpedózásával, illetve a rendkívül nívósan megrendezett vizes világbajnokság becsmérlésével csúcsra járatták az irigy prolikat. Konkrétan a Mariana-árok mélyére küldték az ország lakosságának morális állapotát.

Sajnos tényszerűen nagyon könnyű ki- és felhasználni a prolikat. Először is a társadalom perifériájára nem pusztán saját képességeik, illetve azok hiánya okán szorultak, bár kétségtelen tény, az elsődleges ok mindenképpen az. Másodszor tehát a prolik nagyon is felelősek a saját elkeserítő helyzetükért.

Nem csupán a mai, torz értékrendű társadalomra jellemző, hogy a kevésbé iskolázott, a szakmai képzésből kimaradók munkáját alul fizeti, kvázi értéktelennek tekinti. Ennek alapja nem feltétlenül a minimálisan elfogadható bérek megállapítására vezethető vissza. Sokkal inkább alakult ki e gyakorlat a kiváló és képzett munkaerő produktumára költhető javadalmazás maximumát alapul véve.

Amennyiben tehát egy kórház a legjobb orvosának maximum félmillió forintot fizethet havonta, az összes munkakört tekintve a takarítónő nem kereshet többet százezernél. Ami nagyon kevés, de mégsem kaphat 300 ezret, mert akkor az orvos elmegy máshová. Hiszen nem azért tanult 8 évig egyetemen, hogy végül közel azonos bért kapjon egy olyan emberrel, aki már iskolában is jelentősen az átlag alatt teljesített, s végül nyolc általánosnál megrekedt.

Na, ez az a roppant egyszerű tény, amit a prolik nem hajlandóak érzékelni sem, nemhogy elfogadni. Ezért, amikor az iskolában a nem tanulásával kérkedő osztály vagánya, majd alacsony végzettséggel, esetleg nélküle munkavállalói státuszba csontosodó ember a meló után otthon hátradől a tévé előtt, s nézi a „sok okoskodó hülyét”, akik nem átallottak évtizedeket fordítani a saját képzésükre, a tudás megszerzésére, kinyilatkoztatja, hogy ő bizony okosabb azoknál, jobban csinálná náluk, és ezt el is hiszi.

Meg van győződve róla, hogy ő, aki sosem olvasott klasszikusokat, aki írni is alig tud, akinek már a másodfokú egyenlet megoldása is meghaladta a képességeit, aki világéletében képtelen volt bármit is megtanulni, okosabb és jobban csinálná, mint az, aki erre készült hosszú-hosszú évekig, akit tudósok képzetek egy a szakmát értő, a tudományt elsajátító személlyé.

Tekintve, hogy önmagára tett állításait ellenőrizni soha nem fogja senki, él a luxussal, hogy el is hiszi, amit mond. Na, és innentől kezdve azok, akik sokkal hülyébbek, mint a proli, de mégis többre vitték nála, azok valamilyen, a prolik ellen szőtt ármány kedvezményezettjei, protekciósok, csalók és minden egyéb, ami a mindenkinél okosabb prolik felemelkedését fondorlattal megakadályozókra elmondható.    

Mert azt értse meg mindenki: a prolinál okosabb nincs a földkerekén. Mindenhez ért. Ő a legjobb sportoló, ő súgta meg Wiles-nak a Fermat sejtés megoldását és egyedül alkalmas a világ jóságos urának lenni. Mert, noha verbálisan naponta milliókat likvidál ezért vagy azért, ha világuralomra kerülne, bizonyosan könyörületes és mindenki által szeretett Istencsászár lenne. Mi más? A demokrácia az aljanépeknek való.

Szomorú tény, hogy a liberális demokráciának nevezett korcs értékrend nemhogy felszámolni igyekezne a társadalmi feszültségeket, de kifejezetten erősíti azokat. Egy ilyen dekadenciától elhülyült rendszerben az irigy prolira nagyobb szükség van, mint bármikor. Ők ma a királycsinálók. (ha már maguk nem lehetnek királlyá) Sanyargatásuk harci ebekké teszi őket és ma az kell a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. S amíg ők acsarkodnak, addig sem tűnik fel, hogy tényleg egyre több vezető mutatkozik hülyébbnek az irigy prolinál.