Rendőrség, ügyészség, bíróság. Meggyőződésem, ha e három hatóságot felszámolnánk, hazánkban a bűnözés jelentősen csökkenne. Már csak abból az okból is kifolyólag, hogy az erkölcsi értékrendünk fölötti kontrollt visszakapnánk az egyén szintjén, s így lehetőség nyílna felelősségtudatossá válni. Nem fordítanánk hátat közösségi ügyeknek, gondolván, majd megoldja azt egy erre kijelölt arctalan szerv, hatóság helyettünk.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez utópia. Az emberek majdnem annyira rettegnek a felelősségvállalástól, mint a hatóságok attól, hogy elveszítik befolyásukat a társadalmat alkotó egyének és csoportok felett. Mert mi is a triumvirátus? – Szövetség három, befolyással és hatalommal bíró társadalmi szereplő között saját hegemóniájuk érdekében, pillanatnyi érdekazonosságuk generálta összhang, hogy felvehessék a versenyt közös, regnálásukat bármi módon gátló körülményekkel, egyénekkel vagy társadalmi csoportokkal szemben.
Vallom, hogy a rendszerváltozás utáni társadalmi rend működésképtelenségének nem a politikusok az okozói, hanem az igazságszolgáltatás triumvirátusa, mely érdekei védelmében bármilyen aljasságra képes a hatalom kiszolgálása közben, mindig szem előtt tartva a lehetőséget, hogy legközelebb a most ellenzékben lévő politikai erő kerül hatalomba, tehát őket is védeniük kell a kellemetlenségektől. Pont ebből az okból maradnak el minduntalan a beígért elszámoltatások, ugyanis nincs hatóság, amelyik egy politikust elítélne. Nem, kérem, itt nincs ráhatás a politikusok részéről, vagy nincs akkora ráhatás, ami indokolná a jelen állapotokat. Mindezért kizárólag a bűn triumvirátusa, a rendőrség, ügyészség és bíróság a felelős.
Nem leszek népszerű azzal, ami most következik. Ugyanis egy éppen aktuális, a társadalom kedélyeit borzoló ügy kapcsán fejtem ki a véleményem. Megnéztem a „lúgos orvos”-ról készült Kékfény-interjút. Megnéztem és arra jutottam, hogy a férfit fel kell menteni. Nem azért, mert ártatlan, azt nem tudhatjuk. De, hogy nem lett minden kétséget kizáróan bebizonyítva, hogy bűnös, az biztos. És nemhogy minden kétséget kizárhatnánk, de több, súlyos kétség is felmerül az eljárással és ítélettel kapcsolatban.
Számomra mindig visszataszító volt a zsigeri proli tempó, ahogy mindenkire sandán néznek, aki többre vitte, mint ők. A jobb kocsi, szebb ház, a kiemelkedő egzisztencia, a magasabb iskolai végzettség mind külön-külön is elegendőek ahhoz, hogy a frusztrált kisemberből kihozzák a lincselni vágyó prolit. Manapság mindezt megspékelve olyan ultraliberális eszmékkel, mint a gender-femi-transzfeminizmus vagy LMBTQ mozgalmak.
Az emberi társadalom alapvető sajátosságából fakadóan fentiek céltáblája szinte kizárólagosan a heteroszexuális, tehetséges fehér férfi. Azért említettem az emberi társadalom alapvető sajátosságát, mert ezt a társadalmat, ami idáig felépült, jobbára a heteroszexuális, tehetséges fehér férfiaknak köszönhetjük. Ismétlem: alapvető sajátosságból kifolyólag!!! Gondolok itt a nők évezredekig történő elnyomására például.
Nem véletlen, hogy újabban a fehér, heteroszexuális, tehetséges nők is felkerültek a céltáblára. Nesze neked egyenjogúság!
Visszatérve az esetünkre, adott egy tortúrát elszenvedő nő, szemben vele egy sikeres fehér férfi, aki ráadásul politikailag kompromittálva vagyon, mivel egy ismert kormánypolitikus unokaöccse. A tipikus közellenség a gyűlöletcsoportok (frusztrált prolik, genderisták, LMBTQ) szemében. Bűnös! Mi az hogy! Nagyon is!
Lehet a férfi az elkövető? – Természetesen. Fennáll a lehetőség, hiszen indítéka éppen lehetett. Én nem tudom, hogy az orvos nem egy pszichopata rohadék-e, nincs módom ennek feltárására. Szemben a hatóságokkal, akiknek viszont lett volna, de elmulasztották. Most is, mint mindig, a gombhoz keresték a kabátot.
Ami külön elszomorít, hogy mindannyiunk Zacher Gáborja is részt vett ebben a boszorkányüldözésben, amikor közel egy év elteltével megállapította, hogy itt bizony lúgot vetettek be. Igaz, hogy vettek anno szövetmintát, amiből nem tudták kimutatni lúg nyomát, noha az nem képes csak úgy, csiribí-csiribá eltűnni. Ám Zacher szerint kizárólag a lúg képes így marni. Gondolom, nem is akármilyen lúg, hanem olyan, amit kizárólag gyermekkórházakban alkalmaznak, mit tudom én, minek. Én annyit tanácsolok Zacher Gábornak, vegyen egy flakon Tesco hideg zsíroldót és spriccelje le magát. Majd rájönne.
Az meg külön gyönyörű, hogy az ítélet szerint nyugtatót beadni kizárólag orvos tud. Szerintem meg nővér is. Meg én is. Hiszen számtalan injekciót adtam már be magamnak intracutan (bőrbe), subcutan (bőr alá) és intramuscularis (izomba). Szóval, lehetek én is a gyilkos. Vagy az összes testépítő és az összes drogos. Utóbbiak a legprofibbak, mert intravénásan is nagy gyakorlatuk van.
Na, de ennek az orvosnak fecskendő volt a kocsijában, hékám! Ja, volt. Elvégre orvos. Rá is cuppant a rendőrség, majd most kiderült, hogy valótlanul terjedt a hír, amely szerint pont ugyanolyan anyaggal szennyezett volt az illető fecskendő, mint a nőbe döfött nyugtatókoktél. Hazudtak. A rendőrség. Az ügyészséggel karöltve.
Kétségtelen tény, nem véletlen, hogy az elkövetés módja az volt, ami. Két okból lehetett így: 1., a doki az elkövető, 2., valaki így tereli el magáról a gyanút, vagy keveri abba szándékosan az orvost. Egy pillanatra képzeljük el, hogy a felszarvazott és kirúgott férj bosszút esküszik. Mert volt ilyen személy is a sztoriban. Nem tudom, a volt férjet sem ismerem. Az biztos, hogy így viszont visszakapta a nőt.
Van azonban két figyelemreméltó bizonyíték, amely segítette az igazságszolgáltatást abban, hogy a bármikor lincselni kész, frusztrált kisemberek kedvére tehessen, s elmondhassa, lám, büntetünk mi, ha kell, bízzatok bennünk. És a kisember bízik, és elfelejti, hogy ugyanez az igazságszolgáltatás nem talált bűnösnek egyetlen, munka nélkül milliárdossá avanzsált politikust sem soha. A cirkusz megvan, a közönség tapsol.
Szóval, a két bizonyíték közül az egyik, álláspontom szerint, ad okot a férfi ártatlanságában kételkedni. Állítólag találtak valami olyan e-mailt a fickó számítógépén, amely a nőé, és már akkor keletkezett, amikor a férfival nem tartotta a kapcsolatot. Én erről azért megkérdezném a doktorurat. Ugyanis a sértett laptopját és telefonját ellopták a bűncselekmény során. Persze, tudhatta korábbról is a nő elektronikus postájának jelszavát. akkor viszont tényleg kutakodott a nő után, ami nem vall egyenes jellemre.
Említett a nő bizonyos SMS-eseket is, amelyeket ő zaklatásként értékel most. Tudjuk, a férfi egy szexuális zaklató. Nyilván ezt a baromságot a tárgyalásról tárgyalásra kezét fogdosó femigenderista idióták erőltették, az áldozat a hatásukra jött elő a zaklatással, noha akkoriban egyszer sem írt olyan viszontválaszt, - mert viszontválaszt azt azért írt – amelyben figyelmeztetné a férfit, hogy ne zaklassa, mert… S hogy mi volt az SMS-esekben? – Hát olyan, hogy „láttalak itt vagy ott”. Ezt a nő mondta, nem én találom ki.
A másik bizonyíték a nő telefonja, ami szintén eltűnt, de aztán meglett. Valami emberszabású vásárolta meg egy piacon valakitől. Oké, és megnézte valaki a szolgáltatónál tárolt adatokat a helyszínváltoztatásokra vonatkozóan? Egyértelműen az az érzésem, a nyomozó hatóság azért nem forszírozta a telefon témát, mert az nem használt volna a vádnak. Egyébként is, ha a telefont eladták a piacon, talán a laptoppal is ez történhetett. Márpedig a laptopok is lekövethetők manapság. Vajon a telefont szétszedték, hogy belülről ujjlenyomatokat vegyenek? Mondjam, mit gondolok?
Továbbá az is bizonyos, hogy egy fondorlatos orvosgyilkos nem értékesíti a kamurablásban megszerzett javakat, hanem bebassza a Dunába, oszt csókolom. Abszolút nem életszerű a sztori.
Látta valaki a 12 dühös ember című filmet? Az egyik kedvenc klasszikusom. Abban is van egy kérésre bárkit felismerő félvak idős szomszéd. itt is volt egy. Úgy felismerte az elkövetőt az orvosban, mint még két álruhás rendőrben is. ez igen! Egy kivégzés helyett lehetne mindjárt három is.
Nem így a sértett, aki általános iskolás korától ismerte az elítéltet. Sőt, az elmúlt években minden gesztusát volt alkalma megfigyelni, suttogott hozzá elfojtott hangon, hörgött a fülébe aktus közben, stb. Mégsem volt ismerős számára sem az elváltoztatott hang, sem a gesztusok a cselekménye során. De nem lehetett más, állítja.
És sokan hinni akarnak neki, látni akarják a szenvedő áldozatot, kicsit át is akarják élni a helyzetét, mert ennek a mocskos magyar valóságnak ők is az áldozatai. de most aztán jól megfizetnek az elnyomóknak! Megfizet helyettük az igazságszolgáltatás. Az, amelyik egyetlen politikust sem talált még bűnösnek, noha mind milliárdos, illetve a családtagjaik is azzá váltak.
Egy sztori: A most Arany Medvét nyerő film producere az a Mesterházy Ernő, aki Demszky tanácsadójaként százmilliárdokat síbolt el, de nem találták bűnösnek. Annak ellenére nem, hogy kiderült, nem keresett soha annyi pénzt, amiből felépíthette volna luxus villaparkját Balin, a földi paradicsomban. Rogánozhatnék is. Ott meg a nyeherésző félidióta felesége lett akkora üzletasszony, hogy milliárdokat keres havonta.
Szóval, az igazságszolgáltatás most jól megfizet a nép szenvedéseiért ennek a heteroszexuális, tehetséges, fehér férfinak, ennek a lúgos orvosnak. Jó nagy a kirakat, elfér benne 9 év börtön. Az igaz, hogy gyilkosságért is adnak kevesebbet, sokkal kevesebbet. Például Rezes Éva is 9 évet kapott 4 ember halálának okozásáért. Más kérdés, hogy ott is aggályos az ítélet, nem is kicsit. Tudom, Éva ügye nem gyilkosság volt, de hagy ne kelljen kifejtenem bővebben az elvtelenséget, ami a magyar igazságszolgáltatásnak organikus része.
A jog egy tudomány, annak gyakorlatát tudósoknak kellene végezni. Ma Magyarországon nem így van. A jogtudomány gyakorlata erkölcsi alap nélküli hatalomgyakorlás. Ennek súlyos következményei lesznek. Súlyosabbnak, mint, hogy elítélnek egy orvost közvetlen bizonyítékok hiányában, a bíró által is hanyagnak nevezett nyomozati eljárásnak köszönhetően. Majd meglátjátok! Én szóltam.