A közélet témáit nyomon követő állampolgár sűrűn hallhatja azt a szót, hogy hazaáruló. Szemantikai értelmét tekintve egy fajsúlyos összetétel ez, azonban a kommunikáció szintjén az „izé”-nél is haszontalanabb. Ugyanis Magyarországon nincsenek hazaárulók. Sem jogi, sem egyéb értelemben.
Soha nem is voltak. Az e szóval illethető személyek egyetlen alkalommal sem méltóztattak kilépni a szépirodalmi regényből, melyben nevesítve lettek. Szóval, bárki, aki hazaárulónak tituláltatott, egészen nyugodtan tolja széles mosolyát a képünkbe, mindazok képébe, akik fontosnak tartanak elveket, alapokat, amelyek értéket teremtenek.
Magyarországon tehát bárki bármilyen gazemberséget elkövethet hazája ellen, nem kell attól tartania, hogy a „hazaáruló” bélyeg reája ragadna. Nincs ugyanis jogi kódex és judikátor, nincs az erkölcsi minimumról azonos elveket valló társadalom sem, amelyik elítélné. S ha néhányan fel is horgadánk, a kutya ugat, a karaván halad.
Nem kell tehát a Jobbiknak sem tartania attól, hogy rövidtávú politikai érdekei oltárán feláldozta a hazáját, s ezért stigmatizálódna. Kezdetekben a radikális párt éppen a taktikai megfontolásoktól mentes őszinte politizálásával nyerte el tetszésemet. Szimpatizáltam velük. Nem feltétlenül értettem egyet velük minden ügyet illetően, de mindig is értékeltem az olyan embereket és csoportokat, akik tabukat döngetnek vagy titkokat fednek fel.
A Jobbikot a nemzeti ügyeket őszintén pártoló társaságnak gondoltam. Mostanáig. Nyilvánvaló, hogy sokszor törtek előre szigorú tekintettel tévutak bozótharcaiban, de valahogy elnéző voltam velük. Láttam bennük a lázadó ifjúság minden őszinte hevét. Milyen kár, hogy amint öregszünk, e hevület eltűnik belőlünk!
Mától a Jobbik az én szememben opportunista hazaárulók gittegylete. Nem, nem azért, mert nem szavazták meg az Orbán által előterjesztett alaptörvény-módosítást, hanem azért, ahogyan, amilyen előzmények után nem szavazták meg.
A Jobbik már tavaly népszavazást akart a kvóta ügyében. Majd, miután a Fidesz idén kiírta azt, a Jobbik inkább alaptörvényt módosított volna. Ebben a javaslatában az ellenzéki párt nem jelölte meg a letelepedési kötvényt, mint kifogásolható körülményt. Aztán a népszavazás kapcsán tanúsított felemás hozzáállása egyértelművé tette, a politikai haszonszerzésen túl egyéb megfontolásaik nincsenek az üggyel kapcsolatban.
Kíváncsian vártam, mit lépnek majd, amikor a kormány az ő nyomdokaikon haladva bejelenti az alaptörvény-módosítási szándékát. Bevallom, kicsit meglepett, hogy a letelepedési kötvényt citálták elő érvként arra, miért is nem támogatják saját korábbi javaslatukat. Azt gondoltam, Vona nem lehet ennyire rövidlátó, sosem volt előjele annak, hogy az lenne. Azt gondoltam, Vona lenne az utolsó, aki megidézné az SZDSZ szellemét, mégis ezt tette. S nem csupán annak a zsarolópotenciál kihasználására való szenzitivitását, de arrogáns, lesajnáló retorikáját is. Undorító!
Beszéljünk egy kicsit a letelepedési kötvényről!
Az ötlet nem eredeti, hiszen majd minden állam támogatja a gazdasági célú letelepedést. Az USA-ban korábban egymillió dollárért lehetett letelepednie annak, aki ott kívánt élni és befektetni. Ma már félmillióért is megteheti. A legolcsóbb megoldást a Dominikai Köztársaság kínálja, ők mindösszesen százezer dollárt kérnek. A magyar letelepedési kötvény ára arányos a hazánk kínálta lehetőségekkel.
Legnagyobb előnye, hogy az állam piaci alapú finanszírozását segíti. Nem hiteleket veszünk fel, mint a szocialista-liberális koalíciók kormányai, nem súlyosbítjuk a függőségünket a homályos érdekközösségeket takaró bankok felé. Igaz, ennek ára van, hiszen az ígért hozam a kötvényt drágábbá teszi a hitelnél. Azonban, aki a bankoktól való függőség árnyoldalaitól nem rettent meg eléggé a 2008-ban elmélyülő válság idején, annak hiába beszélek, annak kívánom a megtapasztalást.
Tehát a letelepedési kötvény a barátunk. Barátunk, csak nem mindenkinek egyformán. Nekem például elég furán mutatja ki a barátságát, de erről majd később! A legjobban, persze, annak a barátja, aki jól keres vele. Az eljárás során az ügyvédi munkadíj 60 ezer euró. Ezért a jogosult ügyvédi iroda kitölt egy kérelmet és azt érkezteti a BÁH-ban. Ennyi! Normál munkadíjban ez 50 ezer forint lenne. Ezért is nem jogosult valamennyi ügyvédi iroda eljárni, csak azok, amelyekkel szerződést kötnek a kötvényt forgalmazó cégek. A forgalmazókat meg az illetékes minisztérium jelöli ki. Rogán jól kijelölte saját cégeit, majd azok meg az ügyvéd haverokat.
Lehet ezen fanyalogni, de ez mindig így ment. Bizony, kedves bolsevik érzelmű barátaim és ismerőseim, a ti félisteneitek idejében is. Hiszitek vagy sem, Medgyessy Péter is zsebre vágta a hozzávágott milliárdokat. Pedig ő a francia becsületrend birtokosa! Oszt mégis. Gyurcsány és Bajnai is pont így csináltak mindent. Hitvány életükben azok sem voltak különbek egyetlen másodpercre sem. El ne sírjátok magatokat! Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Remélem, jó sokára, de biztosan lesz.
A kötvényhez való viszonyom ambivalens. Mint, magyar állampolgár helyeslem. Mint bevándorlásra szakosodott irodavezető jogász átkozom. Annyi pénzt vesznek ki a zsebemből, hogy néha fizikailag fáj. Különösen azóta, hogy Végh Zsuzsanna, a BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) főigazgatója a 2015. év november havának 12. napján tartott főigazgatói értekezleten szóbeli utasításként közölte az osztályvezetőkkel, minden milliomos orosz és ukrán állampolgár tartózkodási engedély kérelmét el kell utasítani. Ugyanis a letelepedési kötvény semmivel sem kínál többet, mint az ingyenes tartózkodási engedély. S valaki minek fizetne euró százezreket, ha jöhet pár ezer forint illetékbélyeg áráért is? Én addig 2014-től naponta 5-10 tartózkodási engedélyt intéztem. Azt követően nullát!!!
Belátható, hogy lenne okom örömködni a kötvény bukása okán. Azonban az a mérhetetlen butaság, a tudatlanság tobzódása, ahogyan a baloldal és a Jobbik kommunikálja ez irányú agyi okádékát, dühít. Milyen terroristák, szánalmas korcsok? A letelepedési kötvényhez komoly nemzetbiztonsági feltáró munka tartozik. Túl ezen pedig minek fizetne egy terrorista 360 ezer eurót, ha jöhet ingyen is pátyolgatott migránsként, vagy vehet hamis papírokat pár ezresért? A mindennapjaimat ebben a közegben élem, van rálátásom.
Arról nem beszélve, hogy a népszavazás témája nem a gazdasági célú letelepedés volt, hanem az, hogy adjunk-e az EU-nak akkora hatalmat, amellyel meghatározhatja egy ország lakosainak számát és összetételét az adott államot alkotó nemzetek és etnikumok hátrányára, azok akarata ellenére. A két téma köszönő viszonyban sincs egymással. Minden logikát nélkülöz a Jobbik akadékoskodása. Ezzel az erővel szabhatták volna feltételül azt is, hogy a Fidesz és a kormány törölje el a telet, mert hideg.
Mindezért a Jobbikot opportunista hazaárulók gittegyletének tartom. Ostoba, sehonnai gazembereknek. Elégedettséggel nézem végig, ahogyan jelen törekvéseik felszalámizzák őket, s végül eltűnnek a süllyesztőben, mint az újabban általuk megidézett SZDSZ.
