Az előzetes regisztráció olyan, mint a jegyelővétel a színházban, moziban vagy a koncertekre. Esetleg, mint az éttermi helyfoglalás. Azok is természetes dolgok, sokan élnek vele, mégsem kifogásolja senki. Hiszen mi, történik, ha nem elővételben veszünk jegyet valamely előadásra, rendezvényre? – Talán nem jutunk be, nem vehetünk részt rajta. S mi van, ha nem foglalunk le helyet egy étteremben? – Talán nem tudunk megebédelni ott. Hát akkor meg hol a baj az előzetes választási regisztrációval?
Nem is tudom, talán az lehet vele a baj, hogy a választáshoz való jog egy jogállamban, egy demokráciában alapjog, ami nem korlátozható. Jogom van-e reggel felébredvén eldönteni, hogy mit reggelizek? –Természetesen jogom van hozzá. Pont így lenne jogom a választás vasárnap reggelén eldönteni, akarok-e menni szavazni, vagy sem. Miért kéne évekkel, hónapokkal előre tudnom, hogy mit akarok csinálni?
Az előzetes választási regisztráció egyértelműen diszkriminatív, és egyéb módon megterhelő az állampolgárok számára. Diszkriminatív, mert az elszigetelten élő, jellemzően alacsony iskolai végzettségű, - sokszor szinte analfabéta - szavazásra jogosult polgárokat hátrányosan érinti. Egyéb módon megterhelő, mert a regisztráció személyes megjelenést igényel, ami az állandóan napközben dolgozó emberek számára egy nap kiesést jelent, amit az állam nem térít meg. Tovább mindenkinek jár valamilyen utazási költséggel, amelyet úgyszintén nem térít az állam, miközben egyébként mindenféle terheket növel.
A diszkriminációs szándék egyértelmű. Különösen visszataszító, mivel az iskolázottságot valamiféle értékmérőnek tekinti. S ha itt elkezdjük, akkor már miért ne folytatnánk tovább. Nekem három egyszakos diplomám és két eltérő diszciplínában szerzett PhD-m van. Hogy mérhetnek engem együtt egy sima érettségizettel, vagy egy főiskolással? – mondhatnám joggal, ha ez az elfogadott irány. Akkor az én szavazatom érjen kettőt, vagy többet. Egyébként pedig nem is oly’ régen állítólagos értelmiségi közegben forgolódtam, s azt a megállapítást tettem, hogy börtönszociológiai terepmunkám alkalmával tisztességesebb emberekkel ismerkedhettem meg, mint az „elit” köreiben. (Utóbbi körben található kevés tisztességes emberektől elnézést kérek, rájuk természetesen nem igaz az állításom.)
Mert igenis a tisztességet nem csak iskolában lehet tanulni, ha egyáltalán ott lehet. A közművektől elvágott tanyákon élők általában iskolázatlan emberek, de a tisztességet, az emberséget mégis képesek megjeleníteni. Még a cigányok között is! Az egyszerűsített honosítási eljárásban csak 2012-ben több ezer, ha nem tízezer erdélyi roma ember kapott állampolgárságot. Zömében tanulatlan, fél-analfabéta emberek, de mind dolgos, derék polgár.
Ezt az igazságtalan rendszert a kormány alkotmányos védelemmel látta el, amikor az Alaptörvényben rögzítette. Úgy tűnik, lesz elég ideje kiforrni a hátrányos megkülönböztetés legalizálódásának. Ugyanis alig valószínű, hogy az elkövetkező 8-12 évben lesz olyan politikai erő, amelyik kétharmadot, vagy nagyobb arányú többséget szerez a magyar parlamentben. Arról nem is beszélve, hogy a már védett regisztrációhoz később feltételeket köthetnek, amelyekkel még jobban fel lehet gyorsítani a társadalom szétszakadását alacsonyabb és magasabb rendűekre. (Ismerősnek tűnik az elv valahonnan.)
Mellékes, de korántsem elhanyagolható szála a jogalkotási ámokfutásnak, hogy a regisztrációs kényszerrel egy időben megszűnik a központi lakcímnyilvántartás. Vagyis tökéletesen igaza van az LMP-nek, hogy ettől kezdve nehéz lesz ellenőrizni, hogy ki hányszor szavazott, hiszen helyi nyilvántartások lesznek, amelyek nem futnak össze egy központi rendszerben. Ezért kékcéduláznak az LMP-sek. Higgye el mindenki, ők csak tudják, hiszen felmenőik pont ezt csinálták 1947-ben.
Én elgondolkodnék ezen a magukat magyarnak és értelmiséginek tartó polgárok helyében.