Expositio

Még akár néhány évvel ezelőtt sem tudtam volna elképzelni, hogy a mai emberi társadalom legstabilabb alapegysége, a család is áldozatául esik annak a változásnak, amelynek egy bizonyos pontján már nem világnézeti különbözőségek osztják meg az emberi társadalmat, hanem jól artikuláltan elkülönül a homo sapiens sapiens két alfaja.

 A másik emberi genus, azaz alfaj, - nevezzük őket homo super liberales marxii-nak - képviselői internet szerte osztanak meg képeket, amelynek az volna az értelme (szerintük), hogy tisztázzuk, a család egy nem definiálható fogalom, mert abba minden (is) beletartozik. A család csupán a végtelenséggel írható le. Éppen ezért az alaptörvény módosítása, - amely szerint a család egy férfi, egy nő és a kettejük által nemzett gyerekek által alkotott közösség – megbélyegző, mert kimaradnak belőle a hűtőszekrények, Marx elvtárs szelleme és a szent wifi adapter.   

Igaz, amikor volt kutyám és macskáim, én is családtagként gondoltam rájuk. Más kérdés, hogy sosem estem abba hibába, hogy emberként kezeljem őket. (Egyébként most is vannak kutyáim és macskáim, de kevésbé a saját örömemre, mint inkább önmagam bosszantására, de ez mellékes.)

Sőt, voltak autóim is, amelyektől nagyon nehezen váltam meg, mert különös kötődés alakult ki bennem irántuk. Szóval, amazok, a másikak szerint értelmezzük úgy a családot, hogy abba minden és mindenki beletartozik, akit vagy amit szeretünk. Mondjuk ehhez gyengeelméjűnek kell lennünk, de ez sem baj, ha nem tartós.

A családfogalom tartalmi összetevői az emberi kultúra hosszú évezredei során sokat változtak. Például, amikor több generáció lakott egyetlen hatalmas, zárt és fedett építményben (tipi, hosszúház, jurta, sátor, stb.), ott a család több generációt, - jellemzően hármat (nagyszülők, szülők, unokák) – tartalmazott. Ideértve a vérszerinti (konszangvinikus) és a házasság útján szerzett (affinális) családtagokat is. Vagyis volt olyan, hogy a nagyszülők fia idegen törzsből hozott asszonyt, s nekik születtek aztán közös gyermekeik, az unokák.

A modern korba elérve ez szép fokozatosan megváltozott, a gyermekek nagykorúságuk elérésével megházasodtak és saját lakóépítményt kezdetek használni. Kialakult a klasszikus család, amelyet a mai időkig használtunk úgy száz éven át. Vagyis az a családforma, amely ma a magyar kormány által jogi státuszt kapott, nem túl régi keletű.

S ha amazokon múlik, nem is lesz tartós. Ugyanis a liberális demokrácia, - mint a történelem vége (by Francis „lipsimajom” Fukuyama), az állítólagosan legfejlettebb társadalom, ahonnan aztán nincs hová előre – létrehozott egy a kapitalizmusra hajazó, illetve annak alapjait mímelő bolsevista ideológiájú közösségi szisztémát, amelyben a gyermekek rákényszerülnek, hogy a szüleikkel hosszú időn át együtt éljenek.

Ez, az egyébként jól láthatóan a homo sapiens sapiens faj kiirtására tett kísérlet három összetevőből áll:

1., Alacsony életszínvonalon tartják az egyre növekvő számú képzetlenebb, kétkezi munkából élőket, miközben megmutatják nekik, milyen kivételes életkörülmények között élnek mások.

2., Azt mondják nekik, bármi lehetsz és jogod is van bárminek lenni, s ha ebben akadályoznak, erőt kell gyűjtened és akár törvénytelen eszközökkel is, de érvényt szerezned a jogaidnak.

3., Az előző kettő együtt kiiktatja a szaporulatot.

Ha nem tudnám, hogy az lehetetlen, azt mondanám, a gyíkemberek aljas cselszövése búvik meg a dolgok mögött.

Manapság minden szerény értelmi képességű ember milliárdos szeretne lenni, mert azt láttatják velük a médiamanipulációkban, hogy senki nem okosabb náluk, a milliárdosok általában inkább butábbak, mint ők, s csakis egy ellenük szőtt összeesküvés útján élhetnek kivételezett életet. Ezek között a szerény értelmi képességű emberek között viszonylag sokan vannak, akik úgy vélik, ha elég szorgalmasan tanulnak, szereznek több diplomát, akkor ők is milliárdossá válnak. Azután, amikor ez nem történik meg, ezek az iskolákat végzett, de szerény értelmi képességű emberek összefognak a tanulni és dolgozni mindig rest, nagypofájú kocsmatöltelékekkel és együtt gyűlölik a milliárdosokat.

Mivel fogalmuk sincs, mi az a milliárdos és hogyan lehet azzá válni, ezért a legendáriumaikban végül az egyszerű, nem milliárdos, de színvonalas polgári életet élő embereket is lemilliárdosozzák, és pont úgy gyűlölik őket, mint a valódi milliárdosokat. Mígnem eljutnak arra a szintre, amikor már nem kell a misztikus milliárdosokat emlegetniük, elég csupán „a gazdagok” néven nevezni minden ellenségüket.

S miközben végtelen ideig gyűlölködnek vagy próbálnak meg tanulás révén felfoghatatlanul gazdaggá válni, lemondanak a szaporodásról, mert az csupán akadály számukra. Mivel nyomokban még élő ösztöneikből fakadóan nyilván támad egy olyan hiányérzetük, amely az elméjüket tovább bomlasztja, így végül csak behódolnak a globális ideológiának, s eljutnak arra a pontra, ahol a homo sapiens sapiens két alfajjá ágazik el.

Evolúció

Eljutnak egy olyan tudatállapotba, amelyben a gyermeknevelést, mint alsóbbrendű értelmi képességekből származó tevékenységet tartják számon. Úgy mondják, azért szül, vállal gyereket, mert másra alkalmatlan. A homo super liberales marxii a hagyományos szaporodást és minden hozzá kapcsolódó cselekvést – például a férfi és nő közötti szexuális aktust – szégyenletesnek, alantasnak tekinti.

Ez a tudatállapot egy úgynevezett retrográd evolúciós pályára állítja őket, amelyben megtagadnak minden természetes biológiai mechanizmust, s egyfajta mentális kasztrálást, rituális önmeddősítést helyzenek mindennapjaik legfontosabb alapegységévé. Senki nem lehet tiszta, aki a biológiát vagy Isten útját követi.

A homo super liberales marxii genus (alfaj) gyakorlatilag a fejlődés valamennyi formáját elveti, s látszólag fénysebességgel száguld vissza fára, de ez az idilli „zöld” állapot nem fog bekövetkezni. Ugyanis mindaddig, amíg tudatos tevékenységként tagadják meg fejlődést, egy természetesen létrejött korábbi állapotba képtelenség eljutniuk.

Vagyis a szaporodástagadók, - mert amazok közt ilyenek is vannak – hiába nem nemzenek gyermekeket, az emberi szaporulat csökkenése nem képes kedvezőbb éghajlatot létrehozni, ugyanis az éghajlatváltozás egy kizárólag kozmikus tényezők összességégből következő esemény.

Amikor az evolúcióra gondolunk, mindig valami hosszú időn át zajló, fiziológiai változásokat hozó folyamatra gondolunk. Holott a fiziológiai folyamatok egy részét az emberi agy fejlődése idézte elő. Például a szőrzetünk egy részét azért veszítettük el, mert az ember megtanult állati bőrökből ruházatot készíteni.

Itt van például a másik genus (túl hosszú kiírni a nevet, amit kitaláltam rájuk) kerékpárimádata. Ugyebár az ember három cselekvést végez természetéből fakadóan: önfenntartás, fajfenntartás és helyváltoztatás. A helyváltoztatás elengedhetetlen cselekvés, ha az előző kettőből fakadó igényeinket ki akarjuk elégíteni. Ezért az ember a fejlődése során mind praktikusabb helyváltoztatási formákat talált fel és alkalmazott.

A kerékpárnak adott primátus nem teszi zöldebbé a környezetünket, de rámutat az agyi evolúció retrográd folyamataira, vagyis a látszólagos visszafelé fejlődésre. Aki tehát ma kerékpárimádó, biztos lehet benne, hogy hamarosan nagyon szeretni fogja a banánt. Ugyanis a közlekedés, a helyváltoztatás kizárólag egy még fejlettebb (gyorsabb, környezetbarátabb, funkcionálisabb) formájában képes szolgálni egy fejlődő emberi társadalmat.

Ellenben egy retrográd evolúciós szisztémát követő társadalomnak a helyváltoztatás is pont annyira sokadlagos, mint a gyermekvállalás vagy a korszerű táplálkozás. Azt nem nevezem korszerű táplálkozásnak például, amikor a Tesco-s alapanyagokból készült ételekre ráírják, hogy paleo és jó drágán a szerény intellektusú pitecusokra sózzák. És hát, pontosan tudjuk, hogy az EU-ból a szemetet kapjuk.

A másik genusnál tehát eljutottak oda, hogy az ön- és fajfenntartást, mint alantas ösztönkésztetést el kell utasítani, nyilvánvaló, hogy a társadalmi mobilitást sem érdemes forszírozni. Néhány generáció alatt létrejöttek közöttük olyan egyedek, - hogy szükségszerűen vagy egyéb okból, azt nem tudom – akik természetes módon nem vonzódnak az ellentétes nemhez, csak a globális háttérhatalom által propagált globális szemétkaját eszik és nem tudnak autót vezetni. Ugye, nem csak nekem jut eszembe egyből Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely?

A modern liberális családmodell

A modern liberális családmodell egy olyan propaganda, amelynek a mögöttes tartalma egy népirtásra tett előkészület. Elmélete szerint kétféle család létezik. az első a hagyományos, az avítt, az ellentétes párokból és gyermekeikből álló család, illetve a második, amely szerintük az egyedül üdvözítő, az egyneműekből és az általuk örökbefogadott gyerekekből álló család.

A hagyományos családot csakis egyféleképpen írják le. Egy olyan családmodellként, amelyben a férj alkoholista, veri a feleségét és a gyereket is, és többnyire elválnak, tehát csonkacsaládban nő fel a gyerek, ezért lesz belőle mindenképpen pszichopata gyilkos, vagy ilyesmi.

Ezzel szemben az egynemű párok kapcsolata örökké tart egy paradicsomi állapotban. Sem egy homoszexuális férfi, sem egy leszbikus nő nem tud alkoholista lenni, mert ők jobbnak születtek a heteroszexuálisoknál. Ezek az emberek sosem erőszakosak, sosem csalják meg vagy hagyják el a párjukat, és a gyermekieket is nagyon szeretik. Az általuk nevelt gyermekekből csakis világmegváltó tudósok válhatnak felnőttként.

Mondjuk, engem érdekelne, ha szerintük minden heteroszexuálisok által létrehozott családi közösség egy rémálom a gyermek számára, s csakis torz lelkű felnőttek származhatnak belőle, akkor miként gondolnak önmagukra, akik ilyen családba születtek bele? Szóval, a saját logikájuk szerint ők torz értelmű felnőttek, azért követnek fajgyilkos elveket?

Irracionális viselkedésük oka egyszerű. A pszichológia tudománya úgy hívja, kognitív disszonancia.

Miközben ők mindenben próbálnak megfelelni a médiamanipulációknak, amelyeket többnyire ismert és sikeres ripacsokon, - mint George Cloony is – keresztül szuggerálnak beléjük, olyanokat, hogy anyának lenni alantas lét, aközben a génjeikben hordozott ösztönkésztetések nem engedik el a családot, mint archetípust.  

Egy idő után aztán a vezetőik, - akik nem pusztán kretének, de a legprimitívebb, esszenciális aljasság hordozói is – rájöttek, nem mindenki tart velük a csodálatos jövő felé, amelyet delíriumos állapotukban elképzeltek. Rájöttek, a mindenfelől felmerülő akadékoskodó kérdésekre való megválaszolás helyett sokkal jobb, ha a másik genus, a másik alfaj, azaz a mi értékrendünket támadják, pusztítják el..

Igen, azt állítom, hogy a liberális demokrácia a kezdetekben nem pusztán a normalitás ellentéte volt, hanem egy tisztán más irányba haladó társadalmi elképzelés. Abnormálissá akkor vált, amikor elkezdett úgy vélekedni, nem elég egy kritikus tömeg a céljai eléréséhez, de minden egyes individuumra szüksége van. S innen már csak egy apró lépés volt, hogy kinyilatkoztassa, mindent elpusztít, ami nem azonos vele.

Ebből következik, hogy a mai liberális családmodell már nem alternatívája a hagyományos családmodellnek, hanem egy annak elpusztítására létrehozott konstrukció.

Tehát, miután ők a rituális önmeddősítést, mint formulát sikeresen továbbörökítették saját köreikben, nem maradt más hátra, mint úgy manipulálni az eltérő családfelfogásokról való társadalmi diskurzust, hogy az a család eltörlésével végződjön. A melegek, - miközben a társadalmi meddőség szimbólumai – kiválóan alkalmasak arra, hogy a védekezésre kényszerítsék a másik alfajt, a hagyományos társadalom tagjait, úgy tüntetve fel minket, mint akik nem gyámolítják a gyengéket, elesetteket.

Hovatovább a hagyományos családmodellben élőket, az azt preferálókat gátlástalanul nácizzák, fasisztázzák. Az összes melegaktivitás elengedhetetlen kelléke a „heteró Hitler” figurája. Itt mutatkozik meg a kiirtásunkra irányuló egyenes szándékuk. Már nem elégséges csak maradinak, fejlődésképtelennek titulálni minket, de az elfogadhatatlan kategóriájába kell taszítani a másként gondolkodókat, a másként élni akarókat.

Aki nem hiszi el az állításaimat, kicsit nézzen körül a közösségi oldalakon (Facebook, Twitter). Hemzsegnek az olyan megosztásoktól, amelyek a hagyományos családmodellt gúnyolják, az abban élőket fasisztázzák. Miközben ők maguk egyébként hagyományos családmodellben nőttek fel. Vajon tudat alatt saját torz lényük miatt is gyűlölik a családot?   

Nullum communem cursum

Nem tudom, de nem is számít.  Nullum communem cursum! – azaz nincs közös utunk! Itt nem két világnézet közötti különbségről kell beszélnünk, hanem egyértelműen két eltérő fogalomkészlettel rendelkező, készségek és képességek terén jelentősen eltérő emberi alfajról kell beszélnünk.

A fiatalok jelentős részének már nincs gömbérzéke, nem tudnak célozni és dobni. A sportok elutasítása a másik oldalon transzparens. Minden követ megmozgattak, hogy végül ne rendezhessünk olimpiát. Aztán kitalálták maguknak a tömegsportot, mint sportpótlót, de a tömegsport csak annyira sport, mint amennyire a villanykörte gyümölcs.

Soha ennyi, autót vezetni nem tudó ember nem volt még, mint manapság. Egyértelmű, hogy a kerékpár imádata az érzékszervek és kéz-kar-láb összetett mozgásának koordinálni tudása hiányából fakad, a hozzágyártott zöld ideológia csak maszkírozza egy képesség elvesztését.

Hosszasan lehetne sorolni mely képességeket és készségeket veszítették már el az új alfaj egyedei. Például a formális logika használatának képességét! Ezért képtelenség bármiféle vita, diskurzus köztünk.

Íme egy saját esetem:

Az Áder János újévi köszöntőjét parodizáló viedóval kapcsolatban rákérdeztem egy másik alfajbeli ismerősömnél, hogy vajon, ha mi gúnyolnánk ki egy fogyatékos zsidó kislányt, mekkora lenne a libernyák visítás. Válaszként egy mondaton belül buzizta le a Fideszt és nevezett homofóbnak minket.  

Egy nyelven beszélünk, mégsem értjük egymást. Már a tőmondatoknál is korrigálhatatlan az egymás meg nem értése. Éppen ezért úgy gondolom, fel kellene hagyni a kísérletezéssel, s nem győzködni az ellenoldalt semmiről. Helyette sokkal inkább azon kellene elgondolkodnunk, miként osztjuk meg az életterünket, mert együtt élni sem fogunk tudni soha többé.