Mindenki pontosan tudja, mi miért történt az Európai Parlamenti választáson, s hogy mindezeknek milyen következményei lesznek rövid- és hosszútávon hazánkban és az Unióban. Magyarország a tízmillió politológus országa. Tulajdonképpen örülhetünk, hiszen sehol a világon nincs annyi polihisztor, mint nálunk. Egyszerűen mindenhez értünk, így természetesen a politikához is.
A nagyon kevés racionális értékelés mellett az internet és a különböző médiumok ontják magukból a jóslatokat, önbeteljesítő mágiák csapnak össze mindenfelé.
Hogy a politikafüggő egyszeri emberek, a mindenről véleményt formálók égbekiáltó baromságokat hordanak össze, azon nem csodálkozom. Amiképpen azon sem, hogy a fake news portálok teljes gőzzel okádják ki képtelen aljasságaikat magukból. Ám az, hogy a politikai pártok prominensei olyan vakok a társadalmi valóságra, mint egy bányaló, nem egyszerűen meglepő, sokkal inkább letaglózó.
Nem tudják, nem értik, mi történt velük. Sem azok, akik nyertesnek nevezhetők, sem pedig azok, aki katasztrofális vereséget szenvedtek. Abban azonban mindegyik egyformán értékel, hogy a másokra szavazók értelmi képessége csekély szintű, s egyébként is nekik a diktatúra iszonyatos ellenszelében kellett helytállniuk.
Kezdjük talán a Jobbikkal, akik egy 20%-os pártból küzdötték le magukat a megszűnés 6%-os határáig. Vereségük egyetlen értelmezhető magyarázataként a pénzért megvásárolható romákat hozták fel. Elméletük szerint az ország cigány lakosságát Fideszes agitátorok győzködték, fizették le aprópénzzel vagy tartósélelmiszerekkel, utaztatták az urnákig. Ha romák nem volnának, a Jobbik eget rengető győzelmet arat.
Ennek az elméletnek némileg ellentmond, hogy a Fidesz olyan megyékben is tarolt, ahol romák szinte alig laknak. Továbbá, hogy a korábbi Jobbikos főhadiszállásoknak számító településeken nem csupán a Fidesz, de a DK is megverte őket. Oké, nyilván Gyurcsány is lisztet és cukrot osztogatott.
Hallottam zöngéket arról is, hogy a Jobbikból kivált nemzeti radikálisok által létrehozott Mi Hazánk Mozgalom Fidesz általi felemelkedése ugyancsak nem használt a pártnak. Ez a védekezés ott vérzik el, hogy Toroczkay és csapata 3%-on áll, nem 14%-on. Szóval, a 20%-ról zuhanás sem a romákkal, sem Duróékkal nem magyarázható.
Amikor a vereség okán a néppártosodásról kérdezték őket, megerősítették, a néppártosodás helyes irány. Vagyis a 20%-tól a 6% felé haladás jó irány szerintük. Nekem nem gond, ha eltűnnek, nem fognak hiányozni. Ellenben az, amit a néppártosodás előtti Jobbik képviselt, az igen. A nemzeti érzületű politizálás éppen olyan fontos, mint a zöldpolitika. S ha már itt tartunk, hagy kérdezzem meg: néppártosodni csakis a szélsőbaloldali retorika átvételével lehet?
S ha már zöldpolitika, akkor ejtsünk szót a hazai zöldpártról!
A szintén szégyenteljesen teljesítő LMP vezetése meg van győződve róla, hogy ők a pártot felfelé ívelő pályára állították, hogy hiteles arcok. Álláspontjuk szerint a rossz szereplést a különutasságuknak köszönhetik. Mivel nem dörgölőztek sem a Fideszhez, sem a baloldali tömörüléshez, nem kaptak médiafelületet és anyagi támogatást sehonnan.
S különben is, ők a saját, belső méréseik szerint 5% fölött voltak. Ráadásul, ha a „csendes többség” … /töprengési szünet/ … is elment volna szavazni, akkor minden máshogy történik. Sajnos csak a szektások szavaztak, jobbra is és balra is. Úgy vélik tehát, hogy az urnákat messzire elkerülő honpolgárok mind akadémikusi intelligenciával megáldott emberek, akik éppen az óbégató, alacsony intellektussal megvert szimpatizánsok miatt nem szavaztak.
Említenék két nevet: Szél Bernadett és Hadházy Ákos. Milyen hasznot hajtottak ezek a dezertőrök? Semmilyet, természetesen. Akkor árulja már el a fényességes elnökség, a pártból egyszer már kilépett, a Párbeszéd alapításánál bábáskodó, majd függetlenségbe dezertált Vágó Gábor, illetve a szociktól ejtőernyőzött csinibaba, Demeter Márta milyen politikai haszonnal kecsegtetett? Említhetném Kendernay Jánost is, aki már csak az alaszkai inúitoknál nem volt képviselőjelölt.
Fel sem merül bennük, hogy az állandó fluktuáció, a követhetetlen tagcserék juttatták oda őket, hogy egyetlen markáns arcot sem tudnak felmutatni. Márpedig a politika hatalomtechnikai játék, amelyben az erős embernek főszerep jut. Nem láttak még amerikai elnökválasztást?
Persze, van igazság a szemben álló csoportok tagjainak és vezetőinek abban az állításában, hogy a másikra csakis „agyhalottak” szavaztak, amennyiben agyhalott alatt azt értik, hogy irracionálisan viselkednek, döntenek. Tény ugyanis, hogy ez a társadalmi (emberi) játszma inkább zajlik emocionális dimenzióban, mint egy racionálisban.
Mindenféle emberi törekvés archetípusa a mesékből ismert jó és rossz küzdelme. A nézőközönség tagjai pedig az érzelmi profiljukhoz illeszthető főhős mellé állnak. S ilyenkor értelemszerűen egy többszereplős mesében a másik főhőse a gonosz. Aki pedig gonosz, annak cselekvései a gonoszság kategóriájába utalandók.
Ezért érzik magukat sorsüldözöttnek egyesek, mások pedig látnak mindent fényesen.
Egyesek képesek akár csekély jelentőségű eseményeket is fényes győzelemként értékelni. Így tettek a DK-sok és a Momentumosok. Mi történt a valóságban? – Az erőtlen és enervált MSZP szimpatizánsai átszavaztak Feriékre, az ugyancsak színtelen és szagtalan LMP korábbi támogatói pedig a Momentumban látták meg az új lehetőséget nézeteik terjesztésére.
A zöldmozgalmak világszerte akcionista metodikákat alkalmaznak hitvallásuk megjelenítésére. Én többnyire ökoterroristáknak tartom őket. Anarchista, szélsőbaloldali viselkedésmintákat követnek, s leginkább rombolással hívják fel a figyelmet arra, hogy építeni kéne ezt-azt.
Ha az LMP lovasszekéren, kerékpáron, gyalog járta volna az országot, ha magát a 70-es évek hippijeinek maszkírozza és meghökkentő performanszokat ad elő, a Momentum sehol nem lett volna. Ám, amiről írok, azt éppen ők mutatták be, így vitték a műsort. Ugye, emlékszünk a rendőrökre petárdát, füstgránátot dobáló Fegyőrre? Na, ezzel nyertek most!
Gyurcsányék pedig a marginalizálódott, mentálisan a végletekig labilissá vált réteget voltak képesek megszólítani. Akasztásokat, börtönt a hatalmon lévőknek, erőszakot ígértek. Nekik pedig ez kell. Talán már nem is hiszik el, hogy egy másik politikai erő hatalomra jutásával nekik jobb lesz, s ha nem lesz, akkor legalább valakin levezetnék tehetetlen dühüket.
A DK, amint megízlelte ennek az artikulálatlan dühnek az erejét, retorikáján úgy módosított, hogy a szoci szavazók egy részének elszipkázását a Fidesz fölött aratott óriási győzelemként kezdte hirdetni. Már most előre megnyerték az őszi önkormányzati választásokat.
A Momentum pedig konkrétan megfenyegette Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy most aztán ők ezzel a két mandátummal kiforgatják a sarkából a világot. Természetesen a „bivalyerős” nemzetközi kapcsolatrendszerükkel karöltve.
Ami tény, a Fidesz itthon hozta a kötelezőt. Nagy truváj a 15 mandátum lett volna. Ez a pozíciója az Unióban pont fabatkát sem ér, tekintve, hogy Európa népei nem osztják a Fidesz nézeteit a bevándorlással kapcsolatban oly mértékben, mint az bármiféle hasznot is hozna a magyar kormányzópártnak.
Az Európai Parlament összetételét tekintve jól látszik, elindult a kétpólusúvá válás folyamata. Az elvileg keresztény és konzervatív Néppárt kizárólag a szocialistákkal, liberálisokkal és zöldekkel kötne szövetséget, más keresztényekkel és konzervatívokkal nem. Márpedig a szocialisták, liberálisok és zöldek mind határozottan elutasítják a kereszténységet és konzervativizmust.
Hogy akkor hol, milyen értékrend mentén kezdődött meg a szakadás? – Természetesen a migrációt kényszerítő, az európai kultúrát megszüntetni akarók és a migrációs kényszernek ellenállók, az európai értékeket megőrizni kívánók között.
A pluralizmus, a politikai sokszínűség kizárólag a fiatal demokráciák jellemzője. Minden erős és régi demokrácia kétpártrendszer. Nézzük meg az USA-t vagy Angliát! Az Európai Unió, mint értékközösségi rendszer, nagyon fiatal. Tulajdonképpen csupán néhány éves. Azt megelőzően alapvetően gazdasági közösség volt. Teljesen természetes, ha erős és időtálló demokratikus közösség akar lenni, kétosztatúvá kell válnia.
Egyetlen aggályunk, ami e folyamattal kapcsolatban felmerülhet, hogy a marxista-sztálinista ideológiai alapokat építgető migránspárti, a klasszikus európai kultúrát elvető oldalnak a Néppárt bekebelezésével való megerősödése könnyen szovjet típusú diktatúrába csaphat át, ha a másik oldal érdekérvényesítési képessége gyenge lesz.
A diktatúra formálódásának vannak kézzelfogható jelei. Például az EU jogrendjének képlékeny alkalmazása, szabályok ideológiai érdekből történő mellőzése, a média cenzúrával regulázása. Az Amerikai Egyesült Államok példájából tudjuk, mennyire fontos a legfelsőbb bíróság, az igazságszolgáltatás csúcsának ideológiai uralom alá hajtása. Az EU legfőbb bírósága ugyancsak távirányítással működik már most is.
Attól tartok, ha az EU birodalommá alakul át, abban a demokráciának nem lesz semmiféle szerepe. A médiákban propagált agresszív progresszió úgy hirdeti a sokszínűség kizárólagosságát, hogy az övétől eltérő értékrend helyébe a devianciákat emeli, s azokkal, mint a demokrácia fáklyáival hadonászik. Én nem látom szépnek ezt a jövőt.