Noha Orbán Viktor miniszterelnök szerint a munka törvénykönyvének módosításával egy jó törvényt fogadott el a jobboldali koalíciós parlamenti többség, a baloldal soha nem látott tömegeket képes utcára vinni ennek cáfolatára.

Mi lehet a gond? Két éve a vasárnapi boltzár, tehát a kevesebb munkaóra ellen tüntettek, most pedig azért, mert saját vállalásból esetleg többet lehetne dolgozni. Talán most vagyunk ideális állapotban? Aligha, hiszen a munkavállalók folyamatosan morgolódnak. Persze, mikor nem?

Az sem mellékes, hogy az EU-ban a 400 óra túlmunka amolyan normatíva, habár több országban sem a törvény szabályozza, hanem a felek közötti kollektív szerződés. Ez minden fejlett kapitalista gazdaságban így működik, ugyanis ez egy racionális lépés a munkaerőhiányra. Az, hogy Magyarországon is szükségessé vált e tárgykört átgondolni és a döntést meghozni, azt jelzi, hogy a magyar gazdaság erősödik.

A szocializmusban teljes foglalkoztatás volt. Sőt, aki vonakodott munkába járni, az Kmk-s, azaz közveszélyes (LoL) munkakerülő lett. E státuszát a személyi igazolványában is rögzítették. Aztán a kapitalizmus első évtizedében az ország majd egyharmada veszítette el a munkáját egyik napról a másikra.

Egészen mostanáig a munkanélküliség felszámolásának, de legalábbis visszaszorításának problémáján fáradozott minden kormány. Aztán jött a gazdasági válság okozta trauma és a mindenüket elvesztett emberek külföldre menekültek a végrehajtók elől.

Jószerivel a magyar volt az egyetlen kultúra, amelyik úgy viselkedett a házával kapcsolatban, mint a csigabiga: sosem hagyta volna el. A magyar nem ment Szabolcsból Győrbe dolgozni, mert messze van. Budapestre is, ha éppen feljött, pénteken hanyatt-homlok menekült vissza a kis kuckójába.

A magyar emberek életének egyetlen célja a saját ingatlan volt. A válság elvette tőle, kvázi gyökértelenné tette. Nyugatra ment a több pénzért és a viszonylagos biztonságért. Szinte mind azt tervezi, hogy az ottani keresetéből egyszer vesz vagy épít egy házat. Vissza a csigaléthez!

Szóval, sokan elmentek és rájöttek, a világ nem ér véget a lépcsőház ajtajánál, vagy a kapunál. Ezzel egy időben az EU valódi szándékának megfelelően a volt szocialista országokban üzemeket építettek szalagokkal, ahol sok-sok biorobotot lehet alacsony munkabéren foglalkoztatni.

Hogy egy magyar ezerszer jobban dolgozik egy töröknél, szerbnél, szenegálinál, pakisztáninál, szírnél, stb, az nyilvánvaló. Ergo a kialakuló munkaerőhiány jobb belátásra bírta a multikat is, és minden évben lenyelik a békát a kormány bérfejlesztési javaslataiban.

A bérek tehát nőnek. A nyavalygás marad, de azért a nagy többségnek van mit aprítania a levesbe. Nincs nyugat, még 5-10 évig nem is lesz. Egészen pontosan akkor lesz, amikor a Mercedes áthelyezi székhelyét Budapestre. Nyugi, nem lesz az olyan sokára! Még pár százezer szír agysebész és a multik fejvesztve menekülnek majd az anyaországaikból.

Nyilván oda, ahol a befektetésük biztonságban van. Lehet gondolkodni, hol is lesz ez! Segítek: nem Szíriában vagy Szenegálban.     

Erre (is) fel kell készülnünk. Érdekképviselet nélkül hagyni a melósokat ostobaság. A munka törvénykönyvének módosítása márpedig magára hagyja a melóst. Igenis slendrián a megszövegezése, igenis hiányoznak a garanciák és igenis elmaradt a szakszervezetekkel, munkáltatókkal és munkavállalókkal való egyeztetés. Ez bizony súlyos hiba!

Abból kell kiindulnunk, hogy az évi 400 óra túlmunka lehetőségének engedélyezése szükségszerű! Ez nem rabszolgaságot teremt, hanem egy zökkenőmentes út a nyugati bérek felé.

Az én elképzelésem a szakszervezetek pártsemlegesítése felé mutató, a szakmaiságot és az érdekképviseletet egy magasabb szintre emelő javaslat volna.

Egyszerűen arról van szó, hogy a melósok csoportjai a szakszervezet felé jeleznék a túlmunkáról szóló vállalásaikat, a szakszervezetek pedig a nevükben eljárva letárgyalnák a munkavállalóval. Az így létrejövő kollektív szerződéseket a szakszervezetek is ellenjegyeznék.

Ugyanakkor a szakszervezetek vezetését megtisztítanám azoktól, akik valamilyen pártnak tagjai és/vagy pártban tisztséget töltenek be. Jogszabályban rögzíteném az összeférhetetlenséget.

Ezzel létrejönne az a feltételrendszer (garancia), amely mellett a munkáltatónak nem volna lehetősége pressziót gyakorolni a munkavállalóra a túlórák kérdésében.

További garanciákat is be lehet építeni, - szintén szakszervezeti közreműködés mellett – amelyekben azt szabályozhatnánk, hogy a munkavállaló természetben vagy anyagi javadalmazásban kérné a túlóra ellenértékét.

Én támogatnám a kéthetente történő bérfizetést is. Nyugaton jól bevált, hiszen amellett könnyebb megtervezni egy család havi kiadásait.

Legvalószínűbben a kormány nem fog engedni. Az utcai őrjöngés hatására befeszül, és inkább propagandával igyekszik agyonverni a baloldal amorf vízióját. Sajnos ezzel is eléri a célját, mert nagyon sokan és egyre többen vagyunk, akiknek nagyon, de nagyon elege van a baloldal bolsevista performanszaiból.