Magyar térre magyar terroristát! – követeljük.

Hoffmann Tamás, Új-Buda (XI. kerület) Fideszes (!!!) polgármestere előterjesztésére a Fővárosi Közgyűlés egyhangúlag tette magáévá azt a kiváló gondolatot, hogy végre legyen terroristáról is elnevezve közterület Magyarországon.

Mondván, ilyen még úgysem volt. Vannak szobraink, utcaneveink tömeggyilkosoknak emléket állítva, de terroristánk ekképpen megtisztelve még nincs. Engem picit zavar, hogy külföldi és nem magyar személy neve merült fel e fantasztikus ötlettel kapcsolatban. Nem más ez, mint Matuska Szilveszter emlékének meggyalázása.

Persze, azt el kell ismernem, Nelson Mandela számottevően sikeresebb volt ártatlan embereknek a bolsevik eszmeiség nevében való legyilkolászásában. Szóval, így nézve, jobban megérdemli azt a teret, amit róla óhajtanak elnevezni. Kis ország, kis terrorista. – Matuska várjon a sorára, mert még Abu Bakr al-Bagdadi neve sem merült fel a Fővárosi Közgyűlésben. Persze így, hogy kiderült, az ISIS vezére mekkora spanja volt John McCainnek, a „Nemzet Lelkiismerete” amerikai szenátornak, sosem lehet tudni.  

Most sokan, - elsősorban a kevésbé olvasottak és a szovjet szocializmusban ma is mélyen hívő balliberálisok – felkapják a fejüket, hogy „de hát Mandela az apartheid ellen küzdő forradalmár volt, Nobel-békedíjas, Dél-Afrika első fekete bőrű elnöke”.

Ez mind igaz! Mondjuk, Afrikában fekete bőrűként elnökké válni nem túl különleges. Leszámítva a Dél-afrikai Köztársaságot! Ott azért már elég nagy truvájnak számított. Tényleg harcolt az apartheid ellen, aminek jelentését mi előbb kizárólag a szovjet szocializmus, majd most annak folyománya, a baloldali liberalizmus értelmezésében ismerjük.

Ez a szimpatikus öreg bácsi? Tisztára, mint gyermekkorunk meséinek Rémusz bácsija! Az nem lehet! Pedig de. Szokták mondani, vénségére az ördög is megjuhászodik. Szóval, egy öregemberben ritkán látjuk a fanatikus tömegmészárost.

Nelson Mandela különös metamorfózison ment át. Felfedezve a hasonlóságot az indiai nép sora és saját népe sorsa között, Gandhi követőjévé vált. Ám később, amikor be kellett látnia a polgári engedetlenség, illetve az erőszakmentes ellenállás sikertelenségét, 1961-ben megszervezte az Afrikai Nemzeti Kongresszus földalatti katonai szárnyát, a Fidel Castro inspirálta Nemzet Lándzsáját.        

Mandela ettől kezdve a gerilla hadviselés megszállottjává vált. Maotól és Che Guevarától olvasott. Hailé Szelasszié etióp császár vendégeként katonai kiképzést kapott. Etiópia uralkodója a dekolonizáció és az afrikai egység harcias támogatója volt. Sorra hívta Etiópiába a különböző függetlenségi mozgalmak vezetőit, hogy azok Afrika legrégebbi független országában kapjanak katonai kiképzést.

Mandela kiképzője, Fekadu Wakene jó diáknak nevezte tanítványát. Olykor túlbuzgónak is, akik saját biztonsága érdekében vissza kellett fognia. Elsajátította a szabotázsakciók metodikáját, kapott hadtudományi képzést, illetve azt is megtanulhatta, hogyan kell egy hadsereget vezetni és bánni a lőfegyverekkel. Kiképzéséről ő maga is beszámolt Long Walk to Freedom című önéletrajzi regényében.

Az erősen önfényező írásból megtudhatjuk, hogy bár hét hónapig volt Etiópiában, a kiképzése mindösszesen két hétig tartott. Katonaviselt ember lévén komoly kétségeim vannak, hogy hősünk számottevő hadtudományi ismeretekre tett volna szert. Sokkal inkább azt gyanítom, hogy hat hónapig élvezte vendéglátója fényűző társasági rendezvényeit, s az ott feltálalt fekete menyecskéket. Én legalábbis ezt tettem volna a helyében, ha úgyis csak két hétre volt szabva az a fránya katonaélet.

Na, de messziről jött Mandela azt ír az önéletrajzi könyvében, amit akar. Mindenesetre hazaérkezve nem tétlenkedett többé. Szovjet fegyverek vásárlásához gyűjtött pénzadományokat, hogy a katonásdiról tanultakat a gyakorlatba ültethesse. 1964-es letartóztatásáig több szabotázsakciót szervezett meg, amelyben ártatlan emberek tucatjai lelték halálukat. Egyes források szerint a Dél-Afrika törzseinél divatos nyakláncolás kivégzési módszert is alkalmazták. Ennek lényege az, hogy egy autógumit az áldozatra húznak mellig, feltöltik benzinnel és meggyújtják. A nyomorult együtt olvad el a gumival.

Éppen ezért a Mandela vezette Nemzet Lándzsája a művelt nyugati világban terrorszervezetként volt nyilvántartva. Mint az ETA, IRA, vagy a Vörös Brigádok. Napjainkban az Al-Kaida és az ISIS. Egészen pontosan úgy!

Megmondjam, meddig? – 2008-ig. Ket-tő-e-zer-nyolc-ig! Ekkor a nagyszerű George W. Bush úgy gondolta, hogy a szabadságért folytatott küzdelembe belefér ártatlanok lemészárlása és a kegyetlen kínzások, és törölték a Nemzet Lándzsáját a terrorszervezetek listájáról. Talán azért, mert ebben a szervezetben az évszázadokon át rabszolga sorban tartott feketék követték el gaztetteiket kizárólag fehér emberek ellen, tehát faji alapon.

S mint azt pontosan tudjuk a balliberális filozófiai alapvetésből, a rasszizmus egy olyan betegség, amiben kizárólag fehér emberek szenvednek. Ergo, ha a fekete vagy bármilyen nem fehér emberek gyilkolásznak ész nélkül kizárólag fehér embereket, az nem a rasszizmus kategóriájába sorolandó. Az mindig jogos védelmi helyzet, hiszen a fehér ember már milyen sok rosszat tett a múltban. Elméletük szerint a számla kiegyenlítése ekképpen több száz év elteltével is jogos.

Nelson Rolihlahla Mandela tehát teret kap. A második neve a xhosza törzs nyelvén annyit jelent, „aki bajba sodorja magát”. Nomen est omen! S tulajdonképpen jól van ez így. Abban a világban, amelyet egyetlen pillanatba sűrítve leginkább Picasso Guernica-ja ír le, feltétlenül kell lennie Mandeláról elnevezett közterületnek.