Nem tudom, mennyire közismert manapság a L’art Pour L’art társulat Besenyő családja, de nekem azonnal ők jutottak az eszembe, amikor megláttam a hírt, hogy a Kecskeméti Vadaspark egyik nagy kedvencét, Zarát, a szurikátát egy iskolás gyerek a földhöz csapta.

Volt a család szomszédjában a Besenyőék leánygyermekéhez, Evetkéhez hasonlóan idióta fiúcska, a Tompika. Amikor ez a Tompika játszott, az nagyjából nem volt más, mint a játék tárgyainak rituális kivégzése.

Tompika figurája azért volt sikeres, mert az egyedi módon eltérő negatívat, a devianciát karikírozta. Manapság ilyennel operálni a humorban nem lehet, mert tíz szülőből nyolc ráismerne a saját kölykére. Ugyanis az a viselkedés, amit egykor devianciaként tartottunk nyilván, mára általánossá vált.

Itt van ez az eset: A vadaspark működtetői külön kérték, hogy ne háborgassák a vemhes kisállatot. Erre mit tesz Tompika? – Odamegy a tiltás ellenére, a fakezével megmarkolja az állatot, amelyik - nyilván fájdalmában – megharapja. Egy normális gyerek ilyenkor ijedtében elejti, hátraugrik, sír. Nem így Tompika! Ő nemes egyszerűséggel még jobban megmarkolja a gyermekeit védő jószágot és tiszta erejéből a földhöz csapja.

Na, most kik ennek a kis neandervölgyinek a szülei? Mit lát ez otthon, ha ilyen helyzetben azonnal brutális agresszióval válaszol? Azt már nem is boncolgatnám, hogy ezzel a habitussal engedni felnőtté válni, milyen katasztrófa lenne.

Mert ez a történet nem a szerencsétlen kisállatról, Zaráról szól, hanem a dekadens emberi társadalomról, ahol a Tompikák és Evetkék apuci és anyuci kedvencei, akik egy-egy csínytevés után bamba vigyorral nyugtázzák ivadékuk tettét, elégre már ők is valaki Tompikái és Evetkéi voltak.

Azt is lefogadom, hogy a kis Chucky az iskolában sem strapálja magát fölöslegesen tanulással. A szülei pedig oly mértékben műveltek lehetnek, hogy Vekerdy egyes (totál fölösleges) megnyilvánulásaiból annyit értettek csak meg, hogy nem kell tanulnia a gyereknek, nem kell a szigor, mert úgyis Bill Gates és Einstein lesz belőle. Ahogy az összes többi gyerekből is Vekerdy szerint. Persze, csak akkor, ha nem szoktatjuk őket szabályokhoz, mellőzzük a szülői szigort, a tanulást pedig végképp.

Nemrég jártam vadasparkban. Én nem tudom, a kecskeméti milyen, de az, ahol én jártam, az borzalmas. Vörös vércse egy fürdőszobányi kalitkában. S mindez azért, hogy Tompika és Evetke lásson állatot. Mert amúgy fogalma sincs, hány lába van egy kacsának, hogy emlős-e vagy madár. Ja, de majd jól megtanulja, ha látja ezeket a szerencsétlen élőlényeket gettóban félig megőrülve.

Egy átlagos UHD 3D-s SMART tévé ára százezer forint. Vannak még természetfilmeket sugárzó csatornák, igaz ezeket a műsorokat lassan teljes egészében leváltják a különböző kontinensek jól láthatóan degenerált kamionosairól vagy raktárakban turkáló, óbégató zsibárusokról szóló sorozatok. Mindegy, van internet, UHD 3D-s tévén keresztül szuper jól megnézhető állatos dokumentumfilmekkel. A kutyát nem érdekli, ha Tompika kivégzi a tévét, a retardált apja majd vesz neki másikat.