Folyamatosan jelennek meg az újabb hírek kajakos berkekből. Lassan elérkezünk arra a pontra, amikor már nem szabad meglepődnünk semmin, mégis az elborzadás kéjes érzésével olvassuk a híreket, és várjuk a még újabbakat. És nem kell csalódnunk.

Íme a legújabb hír: Natasa Douchev-Janich Bulgáriában folytatja. Vajon beszélhetünk a nevető harmadikról? – Szerintem aligha. Ismerve Janich lelki alkatát és férje viszonyát a bolgár szövetséggel, aligha beszélhetünk happy end-ről vagy tündérmeséről. Először is Adrian Douchev úgy távozott el Bulgáriából, mint Natasa most Magyarországról fog. Másodszor Natasára már nem csupán Magyarországon haragszanak, de Szerbiában is. Mindkét helyen okkal.

Bizonyára sokakban motoszkál a kérdés, vajon mi történt Natasával. Önmagában az, hogy egy nőként elviselhetetlen ronda hisztérika, még nem vezet idáig. Ne feledjük, Janich már az olimpiára is úgy ment, hogy előtte behisztizett, és a pletykák szólnak arról, nem is akart indulni. A sporthoz közeli emberek szerint Natasát tehetségtelen, ám annál inkább akarnok férje befolyásolta döntésében. Mellékesen jegyzem meg, ez van, ha össze nem illő emberek kötnek házasságot. Természetes, hogy kialakult Douchevben a féltékenység, hiszen felesége sikeresebb, ismertebb, szeretettebb és gazdagabb is.

Persze, hibás a szerb szövetség is, hiszen egészen biztosra vehető, hogy a velük Natasa nevében is tárgyaló Douchevet tárt karokkal fogadták annak reményében, hogy a világ legjobb kajakosát kaphatják meg általa. Nem kétlem, hogy megpengették az edzői állás lehetőségét is. Douchev otthon aztán előadta anyunak vacsinál, hogy mekkora truváj, amit ő véghezvitt. Elmennek szépen Natasa szülőhazájába, sokat keresnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. És nem lesz olyan, hogy kimarad a négyesből, meg illetéktelen kóklerek veszik fel Adrian jól megérdemelt fizetését. Álmodoztak egy kicsit. Ugye, afelől eddig sem volt kétsége senkinek, hogy Natasa nem túl okos kislány. Nem is azért szerettük, hanem azért, mert úgy lapátolt, mint senki előtte.

Szent meggyőződésem, ha életét nem köti ehhez a törtető senkihez. Az olimpián is jobban szerepel, s itt természetesen aranyérmekre gondolok. A párosban benne lehet Kovács Kati formája is, de egyéniben nem mentegetőzhet.  S akkor vajon milyen jól készítette fel Douchev, ha ennyire futotta? – Már csak azért, mert Natasa állítása szerint nem is edzője, hanem a férje látta el instrukciókkal. Az eredmény ismert.

Nem tudom, mi lesz végül Natasa sorsa, és nem is érdekel. Viszont ügye kihatással van további remek, - elsősorban éppen miatta mellőzött - sportolók karrierjére. Jó, azért ne varrjunk mindent a nyakába, de tény, hogy ő volt az egyik kirobbanthatatlan ász a csapatban, így az olimpiáról lemaradt versenyzők arra a helyre nem ülhettek be, amiben ő (is) ült. Csak megkérdezem, miért nem lehetett Kovács Kati mellé beültetni Csipes Tamarát?

Elemezgessünk! – A fanyalgók mondhatják, hogy a 2011. Augusztusban megrendezett szegedi világbajnokságon érmet sem szereztek. Igen ám, de előtte a júniusi belgrádi EB-n viszont úgy nyertek, hogy előtte nem mentek verseny soha együtt. A VB-n talán a formaidőzítés nem sikerült túl jól. Aztán szó volt róla az olimpia előtti hónapokban, hogy Csipes szétszedi a Kovács-Janich párost, hogy Natasa helyére lányát ültesse. Ne, innentől kezdődött a balhé. Természetes, hogy Janich kiverte a hisztit, ez tőle alapszinten elvárható volt. Hát így indultak neki az olimpiának.

Aki tehát azt hiszi, hogy a gondok az olimpiai szerepléssel kezdődtek, az téved. Szerintem a gondok az Ábrahám-Storcz-Baráth hármas fogat összeállásával kezdődtek, és azzal, hogy a fogat hajtója a halálosan sértett Fábiánné rozsnyói Katalin. S akkor már arról se feledkezzünk meg, hogy vajon Ábrahámban, a menesztett államtitkárban milyen indulatok munkálhatnak. Mert, hogy munkálnak, az biztos.

Talán nem meglepő, hogy Magyarországon, a kajakos-ügy kapcsán a politikai vetületre is vetnünk kell néhány pillantást. Amint azt mindenki boldogsággal konstatálta, az olimpia rendkívül jól sikerült, ami a baloldali sajtót fanyalgásra, a jobboldalit önfényezésre késztette. Lehet fintorogni, de ilyen a magyar közélet. S akkor itt van egy echte baloldali hármas fogat a kajak-kenu szakágban, ahol a korábban mellőzött, meggyőződéses baloldali kocsihajtó visszakapta a bakot, és rendesen a lovak közé csapott.  A baloldali gyári csapat szereplése mégis kudarcosra sikeredett. Talán direkt, talán azért, mert szándékosan gerjesztettek konfliktusokat, talán így volt megírva. Én nem tudom.

Annyi bizonyos, hogy a kajak-kenu szakágban eluralkodó ellenséges hangulat miatt a baloldali sajtó általában a kormányt teszi felelőssé. A Janich-ügy kapcsán, ha megnézzük a híreket és az alattuk szép számmal olvasható kommentárokat, világosan látszik, hogy a baloldali emberek Janich méltányos elengedése mellett, a jobboldaliak pedig Janich ellen ágálnak. Csakhogy a szövetség tisztán baloldali vezetésű, és a direktívákat ők, nem pedig a kormány hozzák. Totális káosz, ahogy az már lenni szokott.

Ennyit a politikáról! Sokkal inkább számít, hogy emberi konfliktusok nem kezelése, illetve gerjesztése vezetett idáig. S lám, a megoldást még most sem látják. Helyette olyan szabályokat vezetnek be, amelyek még több embert lehetetlenítenek el a sportban. Sajnálatos módon szánalmas érvelésük befogadóra talál a társadalomban. Mielőtt még valaki visszapillantgatna a politikai vetület részhez, jelzem, a szövetség döntése ellen szakmai, etikai és jogi okokból protestálok.

Úgy van, helytelenítem a Magyar Kajak-Kenu Szövetség október 24-i elnökségi ülés elején a tagok minősített többsége mellett hozott döntését, amely a korábbi elvi állásfoglalás betartása mellett állt ki, és leszögezi, „17 évesnél idősebb világ- vagy Európa-bajnoki dobogós, gyorsasági illetve maratoni versenyzőt nem adnak ki más országnak. Ehhez kapcsolódva határozat született arról, hogy sem Douchev-Janics Natasa, sem Paksy Tímea, sem Csipes Tamara ország váltásához nem járul hozzá az elnökség”.

Maradjunk Natasánál, mint mindennek az origójánál. Azt mondja a magyar szövetség, hogy beleöltek Natasa felkészítésébe annyi pénzt, hogy annak megtérülését joggal várják. Szerintem meg megkapták. Natasa felkészítése megtérült 3 olimpiai, 18 világ-, és 17 Európa-bajnoki aranyban, s a számtalan egyéb éremben, helyezésben. Mégis, mi egyebet vártak Janichtól? Térden kellett volna csúsznia élete végéig, és a lehetőség miatt hálálkodnia? Ne feledjük, annak idején a magyar szövetség ingyen jutott a kivételes tehetségű fiatal versenyzőhöz, és kapva kaptak utána.

Tekintsünk tisztán üzleti alapon az ügyre. Megköttetett a kontraktus, a felek vállaltak valamit, és vagy teljesítettek, vagy nem. Amennyiben teljesítettek, úgy nincs miről beszélni, mert a szerződésben nincs holtomiglan-holtodiglan.  A kérdés tehát az, vajon teljesített-e Natasa. Elégségesnek mondhatjuk-e az általa elért eredményeket. Amennyiben a szövetség pénzt kér, illetve a Natasára fordított összeg egy részét kéri vissza, - mert indoklásukban ez szerepel – úgy a szövetség mondja ki, hogy Natasa rosszul teljesített, ezért rossz befektetés volt. Lássuk be, ez még olyan senkiházi gazemberektől is vicces lenne, mint a Baráth-Ábrahám-Storcz trió.

Hivatkozhat a szövetség hűtlenségre is, ezzel tematizálva a közvélekedést az ügyben, a magyarok morális érzékenységére apellálva. Bizony, egy olyan országban, ahol a morálnak nyomait sem találni, felcsillantani annak apró lehetőségét, nem is rossz húzás. Csak aljas. Nem mentegetni akarom ezt a buta libát, de attól, hogy ő olyan, amilyen, nekünk nem kell hasonlatossá válni, vagy bosszúszomjas acsarkodókká, ami teljesen irracionális viselkedés. 

A tény az, hogy Janich menni akart, ezért engedni kellett volna. Előbb-utóbb ő is rájött volna, hogy az a frusztrált kis pöcs rossz tanácsokat sugdos a fülébe. Szerintem a lány bőven megdolgozott a pénzéért, nincs mit elvárni tőle, vagy érte mástól. (Más lenne a kérdés, ha a futballban elfogadott rendszer szerint volnának az igazolások, de nem úgy vannak.) Hozzáteszem, egyéb sportolók is hasonlóan költséges felkészítést kaptak, és nem mondhatnánk, hogy különösen ragyogó eredményekkel hálálták volna meg.

A szövetség döntése tehát morálisan elítélhető, jogértelmezés szerint hibás, szakmailag pedig helytelen. Azért helytelen szakmailag, mert a szövetségben forrongó indulatokat nem csillapítja, hanem gerjeszti, és ez hatással lesz a versenyzők felkészülésére, majd későbbi szerepléseikre. A jogi hibákra nyilvánvalóan nemzetközi döntőbíróság is észrevételt tesz majd, hiszen a szerbek jelezték, hogy bírósághoz kívánnak fordulni. Más kérdés, hogy a Bulgáriába igazolás nem szegi-e kedvüket a magyar féllel való pereskedéshez. 

Időzzünk el egy kicsit a szakmaiatlanságból fakadó feszültségek, és az azokból generálódó, - véleményem szerint kibékíthetetlen – ellentéteknél. Vajon mi szükség volt a Janich-ügy kapcsán további versenyzőket büntetni? Ráadásul olyanokat, akikre egyébként sem tartott igényt eddig a szövetség. Vajon miért kell Magyarországon mellőzött versenyzők boldogulását akadályozni?

S itt visszautalnék a szövetség indoklására, amely szerint legfontosabb elv, hogy a versenyzőbe fektetett anyagiak megtérüljenek. Jó lenne, ha a szövetség meghatározná, mikor térülnek meg a versenyzőbe ölt befektetések, hány aranynál például. Szerintem a szövetségnek be kellene perelni az összes olyan volt versenyzőt, aki idejekorán befejezte, és/vagy nem ért el kimagasló sporteredményeket. „Vissza a pénzt!” jelszóval irány a bíróság.

Hogy nézne már az ki, ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, mert bármilyen okból elégedetlenek a munkájával, majd a bírósághoz fordul a munkaadó, és visszaköveteli az illető fizetését, és még a kafetériát, meg a fizetett szabadságot is. Szerintem a Magyar Kajak-Kenu Szövetség ilyen döntései csak azt segítik elő, hogy a sportolók már ifjúsági eredményeikkel a zsebben váltsanak országot. Vagyis a fiatalok elvándorlásának tendenciája a sportban is mindennapossá válik. Sajnálatos módon Magyarországon a döntéshozók kizárólag a szigorítás, tiltás és sarcolás eszközeit ismerik, a belátásét pedig nem.

Szegény Csipes Tamara, nem elég neki, hogy apuci összefekszik egyik, az olimpiai helyek megszerzésében rivális versenyzővel, és emiatt mellőzötté válik, most 23 évesen a karrierjét is kettétörik.  Könyörgöm, ha a lányra nincs szükség, akkor nem kell tovább drága pénzt ölni bele, hagyni kell, hagy menjen világgá! És megy is, de milyen elbocsátó szép üzenettel édesapjától! Csipes Ferenc a tavaly év sportolónőének megválasztott lányát az újságokban becsmérli. Nem elég érett, burokban nevelkedett (kvázi az apjának köszönhet mindent), és sosem hozza a versenysúlyát, tehát nem elég fegyelmezett. Ilyen ajánlólevél mellett ugyan miért maradna szerencsétlen lány? Még, ha nem is lesz olimpikon Ausztráliában, jobb, ha a távol van egy ilyen apától.

S a többiek, Benedek Dalma, Paksy Tímea, velük mi lesz? Igaz Benedek Dalma ügyében csend és hullaszag uralkodik. Vajon rá nem vonatkoznak a regulák? Talán korábban kérte ki és kapta meg az engedélyt? Mázlista, ha így volt! Paksy Timi 29 éves, tehát sportolónak nem éppen fiatal. Amennyiben két évet ki kell hagynia, nem biztos, hogy pályafutása csúcsára kerülhet Rióban. Itthon viszont nem kell. Tőle is kérhetnének pénzt, mondjuk arányosan Janich értékéhez mérve. Ki tudja, az osztrákok talán fizetnének érte 12-15 milliót. Miért nem teszik pénzzé, miért porosodjon a raktárban a többi haszontalan áru közt? Ha már anyagiaskodik a szövetség, legalább értene a bizniszhez.

 Baráth Etele azt mondta egy interjúban, a magyar sportolók nem lesznek árucikkek. Nos, ennek éppen az ellenkezőjét cselekszi, ami nem meglepő, hiszen politikus. (Ez itt a poén helye.) Na, de tényleg, ha egyszer nem árucikkek, akkor miért kérnek pénzt Janichért? – Mert „Kiemelten támogatott sportolónk volt, ezek után nem érdemeltük meg, hogy elmenjen". Brühű-brühű, még sírjál is, te szerencsétlen hülye!

No, de azokról se feledkezzünk meg, akik maradnak! Szalai Tamás és Dombvári Bence kiruccantak Azerbajdzsánba valami kis pályaavató bemutatóra, abszolút magánzóként, mégis azonnal közellenséggé váltak. Odakinn kaptak ajánlatot, de meg sem fontolták, pestiesen fogalmazva tojtak rá. Itthon azonnal lecsapott rájuk az ÁVH-szövetség, és kémkedés, hadi titkok kiárusítása, hazaárulás, meg a tököm tudja mivel álltak nekik. Ne bassza már meg a kutya, mostantól minden sportolónak jelentést kell írnia, mit csinál szabadidejében, s ha külföldön nyaral? Pont, mint az átkosban, ha valaki nyugati országban járt. Emlékszem, nekem is írnom kellett ilyen jelentést, mert Bécsben voltam. Te jó ég! Nem környékeztek-e meg, nem akartak-e beszervezni, stb. Most újra itt tartunk.

Vajda Attila helyzete sem rendeződött, és nem is látszik remény arra. A szövetségi kapitánnyal való viszonya nem baráti, hogy finoman fogalmazzak. Idézem magam: „az olimpia előtt egy hónappal még válogatót kellett mennie, egy olyan mezőnyben, ahol jól tudjuk, nincs méltó ellenfele. Ennek ellenére a formaidőzítést e dátumhoz kellett igazítania, hiszen az első válogatón nem ő nyert. Vagyis, ha az olimpia előtt egy hónappal rendezett válogatót bukja, bukja az olimpiát is. A tét tehát nem volt kicsi. Hiába kérte Vajda és edzője, hogy mentesüljön a teher alól, mert az olimpiára kell készülnie, Storcz hajthatatlan maradt, és a válogatási elvekre hivatkozva kötelezővé tette a megmérettetést.”

Nos, már nem számít sztárnak, hiszen az olimpián leszerepelt, tehát lehet rugdosni bátrabban is. S ha nem tetszik neki, váltson országot, és várja ki a két évet. Elvégre van utánpótlás rogyásig. A korosztályos versenyeken rendre jól szerepelünk, szóval, majd jönnek a kicsik, ha a nagyok lázadoznak. Itt, kérem, rend lesz és fegyelem! Aztán, hogy mi lesz akkor, ha a kicsik szülei előrelátó módon maguk viszik külföldre a tehetséges gyereket, az nem számít. Fő az, hogy könyörtelen vasszigorral most megmutassák, ki a főnök.

Főnök! Rendben lesz egy így, főnök?