Tudják-e az állatok, hogy mire való a szem?

Bárki joggal kérdezhetné, normális vagyok-e, hogy ezzel jövök elő, amikor a világgazdasági válság cunamija elsöpörni készül a magyar gazdaságot, de engem ez nem érdekel. Itt ülök a gépnél, és éppen az egyik cicánkat figyelem, aki sandán méreget. Menekül előlem, mert beteg, és gyógyteázom. Nem bírja a kamillát. Ezért állandóan azt figyeli, hogy éppen mit csinálok. 

Azt mondják, a macskák nem látnak összefüggő képet, és a színeket sem tudja feldolgozni az agyuk. Viszont miképpen képesek megkülönböztetni más élőlények testrészeitől a szemüket? Nem látnak színt, tehát nem az vonzza a tekintetüket, ha rájuk nézünk. A mozgás sem, mert tartják a szemkontaktust, ha közben hadonászik is az ember. Mit jelenthet nekik a saját szemük?

A kutya agresszivitásként fogja fel, ha a szemébe nézünk. A macskának nem okoz gondot a szemkontaktus. A falkánkban vannak olyan egyedek, amelyek nem bírják az érintést. Eliszkolnak, ha meg akarjuk simogatni őket. Sokszor cselhez folyamodom. Amikor közelítek feléjük, nem nézek rájuk. Úgy teszek, mintha el akarnék menni mellettük. Ebben az esetben a közelükbe engednek. Viszont, ha a szemkontaktust felvéve közeledek feléjük, elugranak. Etetéskor, persze, engedékenyebbek 

A beteg cica most az irodai fotelomban fekszik. Amíg kimentem a konyhába, befészkelte magát. Többször előfordult már, tehát tudom, mit kell tennem. Hozok egy másik széket, amit az íróasztalhoz tolok, de közben nem nézek a cicára.

Azt mondják, a szem a lélek tükre. Meg azt is, hogy az ember szemében látszanak az érzelmek. Lehetséges, hogy az állatok ezeket az „érzelmeket” értik, vagyis látják az ember szemében a szándékot?

Akárhogy is, az ösztönökről sokkal kevesebbet tudunk, mint azt elismerjük. Én már abban sem vagyok biztos, hogy az ösztön a tudás ellentétpárja.