Legyünk őszinték, ugyan kit érdekel valójában, hogy valami távoli kis településen egy férfi leszúrja családtagjait, mint valami állatot, majd végez magával. Szeretünk megbotránkozni, szörnyülködni, ennyi. Én immunis vagyok az ilyen hírekre. Ezért, amikor a reklám előtti híradó beharangozójában meghallottam, egyáltalán nem kavart fel. Régen leszoktam róla, hogy úgy tegyek, mintha érdekelne más emberek sorsa. Mármint, hogy úgy tegyek, mintha őszintén érdekelne, mert egyfajta tudományos kíváncsiság azért van bennem, elvégre antropológus vagyok. Erről a hírről mégsem írtam volna egyetlen sort sem, ha végül nem ragadja meg a fülemet egy mondat. „A férfinak X napon kellett volna börtönbe vonulnia négy évre, mert birkát lopott.”

Sorkihagyással szeretném hangsúlyozni őszinte döbbenetemet. Egy csóringer birkatolvaj végez a szeretteivel, mert nem bír ki négy évet a börtönben. Négy év. Aki nem volt még börtönben, az nem tudja, hogy ott egy nap is sok. Különösen sok birkalopásért, ha figyelembe vesszük, hogy egy birka ára huszonötezer forint, tehát nem egy nagy összeg, épp hogy a szabálysértési értékhatár fölött van. Hány birkát lopott ez a szerencsétlen, egy teljes gulyát?

Mielőtt belemerülnék az ügy boncolgatásába, néhány szóban kifejtem, honnan az érdeklődésem. Először is antropológus vagyok, tehát, mint fentebb említettem, van egyfajta kíváncsiság bennem az egyes emberi magatartásokkal kapcsolatban. Elsősorban a szokatlan viselkedési metodikák tarthatnak számot érdeklődésemre. Jogász vagyok, és fotelharcos jogvédő. Ráadásul most készülök egy remekbeszabott PhD szakdolgozatot összerakni a kriminalizált társadalmi csoportokról. Jártam börtönben is, de erről bővebben készülő könyvemben írok, úgyhogy nem lövöm le a poént. Egyébként pedig úgyis jobbára magamnak írok, mert a kutya nem jár a blogomba. Jó, néha Biboldó barátom, de mostanában őt is lekötik személyes kis harcai néhány fórumtársával. Szóval, tudományos szempontból érdekel a történet, és van akkora horderejű, hogy blogbejegyzést írjak belőle.

Egy birkatolvaj kiirtotta a családját, és végzett magával is, mert a Magyar Köztársaság valamely vidéki bírósága méltóztatott négy évet mérni rá birkalopásért. Hangsúlyozom, egy birka értéke huszonötezer forint, nem több! Tegyük fel, hogy az illető többszörös különös visszaeső, tehát már elítélték máskor is. Feltételezem, tyúklopásért, vagy egy szakajtó búza eltulajdonításáért. Talán még fát is lopott. Higgye el mindenki, még ebben a morális mélyponton tenyésző magyar igazságszolgáltatásban is csak akkor kap valaki négy évet birkalopásért, ha legalább többszörös különös visszaeső. Aztán lehet, hogy felfüggesztett hatálya alatt követte el, vagy éppen feltételes szabadlábra bocsátás hatályában. Szóval, legyünk biztosak benne, a fiatalember nem először lopott. És mi van, ha száz birkát lopott? Semmi! Száz birka is csak jelentős érték lehet a vád szerint. Az 1-5 év. Száz birkát ellopni nem kis teljesítmény, nem is hiszem, hogy erről lenne szó. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. Egyébként, ha száz birka eltulajdonításáról lenne szó, akkor bizonyos, hogy rávernek négy évet. Hogyan, és miért? Úgy, hogy megtehetik, és azért, mert így működik a magyar igazságszolgáltatás. Száz birka ára két és félmillió, tehát jelentős érték. Mivel a tolvaj egy igazi szegénylegény, kirendelt védője lesz, aki semmit nem tesz érte. A kirendelt védő nagyobb ellenség, mint a rendőrnyomozó. A kirendelt védő az igazságszolgáltatás morálgyilkos iskolájának eminens tanulója. Megtehetné, hogy szakértőt kér, és a birkák állapotát megvizsgálva esetleg a kétmilliós értékhatár alá kerül a tényállás, akkor mindjárt csak nagy értékről, és 0-3-as ügyről beszélünk, nem 1-5-ösről. Eh, hagyjuk ezt a verziót, mert bizonyára nem több birkáról volt szó, hanem legvalószínűbben egyről! Ellopott egy birkát, mert tolvaj a szerencsétlen. Nem tudjuk, hogy volt-e munkahelye, vagy éhenkórász volt. Talán éppen a munkahelyéről lopott, de az is lehet, hogy enni kellett a jószág. Fene tudja, de nem is lényeges. Ne lopjon senki! Ne lopjon senki, de főleg ne éljen vissza senki a hatalmával! Márpedig itt az eljáró bíró és az ügyész együttesen éltek vissza hatalommal, túlhatalommal, és nem volt senki, aki megvédte volna ezt a szerencsétlent. Senkinek ne legyen kétsége, ebből a fiatalemberből a magyar igazságszolgáltatás csinált gyilkost, pedig csak notórius tolvaj volt.

Mennyit kellett volna leülnie a négy évből ténylegesen? Amennyiben nem zárták ki a kedvezményből, a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségéből, évenként három hónap jön le a büntetésből börtön végrehajtási fokozatban. Ha odabenn jól viselkedik, egy idő után kérheti a letöltési fokozat enyhítését fogház letöltési fokozatra. A fogház letöltési fokozat évenkénti kedvezménye négy hónap. Tehát vagy tizenkét, vagy tizenhat hónap jön le a negyvennyolcból. Az sem kevés birkalopásért! Akkor sem kevés, ha többszörös különös visszaeső tolvaj, ha feltételes alatt követte el, vagy ha felfüggesztett hatálya alatt. Mindenképpen sok. Rendesen megmérték ezt a szerencsétlen falusi tahót. Talán járt már börtönben. Nagyon valószínű. Ne adj’ isten FK-s volt, vagyis fiatalkorúak börtönében tanulta a mesterséget. Az egy gladiátorképző. Úgy mondják, ott vagy szopsz, vagy szopatsz. Az őrök verekedtetik őket, mint a pitbullokat, meg verik is őket. És valóban, pont olyanok, mint a pitbull: hiába verik őket, tovább acsarkodnak. Még a felnőtt raboknak is nekitámadnak, ha érzik rajta, hogy gyenge. Az FK-s egy időzített bomba. Beviszik tolvajlásért, és egy gyilkost eresztenek ki, olyat, aki agyonverte Dopeman szüleit is. Agyonvernek bárkit egy ezresért. Talán a mi tolvajunk egykor tényleg FK-s volt, és talán éppen rossz végén volt a fasznak. Aki azt hiszi, hogy a börtön ellát valamiféle személyiségfejlesztő funkciót, az téved. A börtön személyiségromboló funkciót lát el. Azért nevezem funkciónak, mert a büntetés-végrehajtást „üzemeltető” rendvédelmisek tervszerűen gyötrik állattá a rabokat, csinálnak gyilkosokat a tolvajokból.

Nos, a bíróság feladata, hogy a joghatást kiváltó deviáns viselkedést tanúsító egyéneket elzárja a társadalomtól. Innen nézve a fiatalembert elítélő bíróság tökéletes munkát végzett: ezt az embert végleg kizárta a társadalomból. Ráadásul a családját is. Igaz, hogy többszörös gyilkost csinált előtte belőle, de itt a cél szentesíti az eszközt. Ez az ember örökre megtanulta, hogy ne lopjon.