Amióta csak az eszemet tudom, a minket körülvevő élővilág fokozottan érdekelt. Állatok, növények, közeli és távoli helyek ökoszisztémája. Általános iskolásként biológus akartam lenni. Szóval, én már akkor környezetbarát és környezettudatos voltam, amikor a kifejezések még nem is léteztek. Talán éppen ezért állok értetlenkedve a magukat zöldeknek nevező közösségek politikai törekvéseit szemlélve.

Nem nagyon látom lehetőségét a környezettudatos életmód és a politika kapcsolatának. Még úgy sem, hogy nyilvánvalóan komoly társadalmi támogatást kellene kapnia a témának, hiszen a környezetünk megóvása, - akár a természetbe való szükséges és szakszerű beavatkozás útján is – számunkra, emberek számára létkérdés.  

S ugyancsak nem vagyok képes felfogni, ha ez egy ilyen jelentős problémakört alkot, akkor miért csak futóbolondok állnak az ügy mögé. Az összes kibaszott állatvédő, ökoakármimajom kizárólag anarchista lózungokkal képes operálni, ezáltal tántorítva el az épelméjű embereket a velük való közösségvállalástól.

Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb, - nyilván távirányított agyhalottakból álló – szervezetek anarchista performanszaikkal a környezetvédelem területén túlnyúlva olyan, etnokulturális feszültségeket hordozó témákban is exponálják magukat, amelyben nem rendelkeznek kellő ismeretanyaggal és tudással, de emócióból letolják. Magukat úgy kiáltva ki civilnek, hogy az őket dróton rángató háttérhatalom egyértelműen politikai célokat valósít meg általuk.

Gyakorlatilag tökéletes elnevezés egy magát környezetvédőnek nevező személyre az, hogy ökoterrorista. Ráadásul az összes troglodita. Tágabb értelmezésben fejlődésképtelen. A szemléletük központjában álló szűzies természet megóvásának egyetlen módját az emberi evolúció, s vele a társadalmi fejlődés visszafordításában látják. Vagyis vetkezzünk meztelenre és így simuljunk bele az anyatermészet lágy ölébe. Teljes egészében szüntessük meg a technikai civilizációt.

Erre mondja Schiffer András, mint a magyarországi zöldségpárt atyja, hogy szükség van rájuk, mint rendszerkritikus politikai erőre. Ugyebár azt már elmondtam, hogy a környezetvédelem nem politikai kategória, azt így kezelve sosem leszünk környezettudatosak, jelentsen az bármit is. Amennyiben pedig Schiffer a rendszer alatt az emberi társadalmat magát érti, akkor pont olyan futóbolond, mint az LMP-ben mindenki más.

Súlyosbítva mindezt látványos baloldali attitűddel, amely ugyancsak távolról ugatja, - ha ugatja egyáltalán – a környezettudatosságot. A baloldali politikai fundamentum ugyanis urbánus jellegű, tehát koszos iparvárosok aszfaltjának meddő talaján sarjadt társadalom felfogás, és mint ilyen, egyértelműen szemben áll az anyatermészettel és az ahhoz kapcsolódó eszmékkel.    

Miért gondolom, hogy a környezetvédelem, bár szükségszerűen állami szabályozást igénylő téma, alapvetően nem része a politikának? – Mert vannak alapkészségek, amelyeket nem lehet pusztán állami kényszer útján generalizálni. Arról sincs törvény, hogy a kisbaba szokjon bilire és ne a pelusba kakiljon.

Amikor pedig még külön környezetvédelmi minisztérium is van, az abszolút foka az állampolgárok kiskorúként, infantilisként kezelésének. Az életterünk szabályozásának intézményesített rendszere nem terjedhet túl partikuláris (helyi) önkormányzati szervek létén. Ennek is elsődleges feladata a természetbe való szükségszerű emberi beavatkozás szabályozása volna. Hol épülhetnek parkok, milyen növényzet honosítható ott meg, mi minősíthető szántónak és rétnek, állattartás szabályozása, stb.

Ezt meghaladóan az ember önkéntelen tevékenysége részévé kell válnia, mint a lélegzetvételnek, a pislogásnak és a társas viselkedés néhány íratlan alapszabályának. Vagyis az állam a környezettel való kapcsolatunkban egyes magatartásainkhoz fűzhet joghatást anélkül is, hogy ideologizálni kellene ezt a viszonyunkat. Hagyni kéne felnőni az embereket.

Mert, ha ezt megtennénk, a környezetvédelem iránt elkötelezettek nem abban látnák a boldog jövőt, ha egy szál falloszban rohangásznánk az erdőszéli mezőn a vadnyúl után. S a kívánatos ökológiai lábnyom nem egy lúdtalpas homo erectusé lenne. Nem utolsó sorban pedig a mostani túlmozgásos idióták hangját elnyomná az értelemé.

Aki nem látja be, hogy egy a társadalmi fejlődésben megrekedt, végzetes ideológiai tévutakon járó, túlnépesedett társadalmat nem lehet katasztrofális következmények nélkül egy még korábbi fejlettségi szintre visszakényszeríteni, az teljesen meghibbant és orvosi kezelésre szorul.

Arról nem szólva, hogy az emberi társadalmat zsákutcába kormányzó ideológiát áltudományos zagyvaságokkal gyámolítják ugyanezek. Gondolok itt például a globális felmelegedés elméletére, amelynek a neve ugyan rendszerszintűségre utal, azonban teljességgel hiányzik belőle a rendszerszemlélet, amely képes felismerni a világegyetem folyamatos kölcsönhatásokban megnyilvánuló működését, s ezen belül az alkotóelemek egymásra befolyásának eltérő szintjeit. Súlyozás nuku! Ez egy olyan fizika, ami nem a matematikára épül. Elég vicces.

Na, de tényleg, mekkora lángelme már az, aki az atomkorban feltalálja a kőkorszakot?! És egyetlen pillanatra sem ötlik fel bennük, hogy a félelmetes természetpusztító ökológiai lábnyom fejlődéssel is csökkenthető, nem csupán visszafejlődéssel. Ja, és a jó példával elöljárás kötelezettsége nevében tízmilliókat költenek arra, hogy századokkal korábbi szintre transzportálják saját magukat.

Tegyük fel, hogy vannak vagy százmilliónyian ilyenek a világban. Miért nem dobják össze a pénzt fejlesztésre? Adják oda Elon Musknak, hogy tervezzen belőle valami jó kis kütyüt, ami a fosszilis energiahordozókat kiválthatná. Mert ez az egyénieskedés először is a társadalom, a közösség ellen hat, másrészt elaprózza, jelentéktelenné teszi még a helyes törekvéseket is.

Ami viszont sosem lesz: ragadós példa. Nem lesz generális igény, amelyben egy élhetőbb társadalom képe mutatkozik. És itt nem az a gond, hogy sokan ne lennének képesek belátni, hogy egy családi gazdaságban is lehet takarékosan, megtérülően termelni. Az elutasítottság oka továbbra is az, hogy ezzel együtt nem megoldott a fejlett, sőt folyamatosan fejlődő technológia természet közelivé tétele.

Azt se higgye senki, hogy a világ vezető hatalmainak ne lenne lehetősége akár a bolygó nyersanyagforrásainak optimálisabb kitermelésére, vagy a környező űrben történő ipari tevékenység folytatására. 50 éve már képesek voltunk a Holdra szállni. Az űrkutatástól a forrásokat nem azért vonták el, mert veszett fejsze nyele lett volna, hanem azért, mert a Szent Profit felülírta a fejlődést.

Olcsóbb foglalkoztatni biorobotokat éhbérért, mint sokára megtérülő beruházásokat finanszírozni. Az élet rövid és a kapitalista rendszerurak ezt a rövid időt szeretnék jólétben leélni. Nekik a bolygó túlnépesedése áldás, mert nő a még olcsóbban megvehető rabszolgák száma. Csak annyi, hogy nem őket viszik a gyárba, hanem a gyárat hozzájuk.

A galaxist benépesítő emberiség meg maradjon szépen a sci-fi könyvekben. A zöld ügy pedig, amint politikai témává lett, onnantól ők irányítják azt is. Nekik pedig az a jó, ha e neuralgikus területen leginkább a kerge marhák kolompolnak. Így senki nem figyel oda, hogy a biorobotok szűk térben történő szaporítása szétcseszi a világunkat.