Én valahogy mindig külön utakon jártam. Úgy voltam vele, mint a  Prodigy: „No good” című nótájának refrénjét felhasználó Mikee Mykanic nevű magyar rapper a „Nem jó nekem” című produkciójában van:

„…Mind erőtlen, látom.

Tudom, hogy jó úton haladok, mert nincs előttem lábnyom”

Fogalmam sincs, hogy ez valami korai tudatosság eredménye, vagy egy tudattalan folyamaté. Nem vagyok képes visszaemlékezni, de az biztos, hogy már 8-10 éves koromban is azért kaptam a korholást nagyapámtól és nagybátyámtól, mert én mindig máshogy akartam megoldani a feladatot, amit kiróttak rám. Minduntalan újítottam, könnyíteni igyekeztem a dolgomon.

Mára ebben odáig jutottam, hogy Hippói Szent Ágoston és Descartes mindenben kételkedése hatja át a gondolkodásomat, ennek okán pedig cselekedeteimet is. Szent Ágostonnak a kételkedés becsületes alkalmazásától, vagyis a saját érzékelésemben való kételkedésemtől jutottam el Decartes „debito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo deus est” alapvetéséig, hogy csak akkor gondolkodom, ha kételkedem, s csak akkor létezem, ha gondolkodom.

Descartes azt is mondta még az „Értekezés a módszerről” című munkájában, hogy a „Legfőbb kívánságom mindig az volt, hogy megtanuljam az igazat megkülönböztetni a hamistól avégből, hogy tisztán lássak cselekvéseimben és biztonsággal haladjak előre ebben az életben.” Az is biztos, hogy bennem mindig nagy erővel munkálkodott az igazságérzet. Ezért is lettem reakciósnak bélyegezve a szocializmusban középiskolásként.

Szóval, arra jöttem rá már nagyon fiatalon, ha mindig a többiek által kitaposott ösvényen haladok, akkor sosem jutok igazán előre, nem láthatok és tapasztalhatok meg olyan dolgokat, amelyek pedig ott vannak valahol kinn a nagyvilágban és számomra fontos tanulságokat, ismereteket tartalmaznak. Később azzal is szembesülnöm kellett, hogy a kitaposott ösvényt elhagyva egyrészt keresztezem a többiek útját, másrészt velük szemben haladok.

Gyakran fogott el a kétkedés, hogy vajon jól teszem-e, amit teszek, hogy az-e a megfelelő irány, amerre megyek. Sosem kaptam megerősítést például a felnőttektől. Feddést, persze igen, és jó tanácsokat, hogy álljak be a sorba, hogy tanuljak a hibáimból. De én megmakacsoltam magam és összeszorított fogakkal mentem tovább előre, nem törődve a kudarcokkal, a keserű csalódásokkal, a gáncsokkal, áskálódásokkal.

S egyszer csak eljutottam életem egy-egy szakaszában a kitűzött céljaimig. Ez megnyugtatott. Önigazolást láttam bennük. Többé már nem volt szükségem megerősítésre, nem voltak kétségeim sem. Nincsenek ma sem. A tükörbe, ha belenézek, ezt látom. Ennyi nekem elég.

Ez után a hosszú bevezető után a lényegre is térnék:

Mostanában egyre jobban bosszantanak az önálló gondolatok nélküli, csordaszellemből fakadó kinyilatkoztatások, a kritikátlanul átvett képtelen őrültségek pestisként való terjedése, az emberek elméjében tanyát verő zsigeri irigység és aljasság hozsannázása. Dühös vagyok. Hiába tudom, hogy át kéne lépnem rajta és haladni tovább, de egyszerűen nem megy. Azért nem megy, mert a vészjelzés visít az agyamban, hogy ebből nagyon nagy baj lesz, mégpedig rövid határidőn belül.

Hagyhatnám az egészet a fenébe, nem nekem kéne emiatt őrlődnöm, mert nekem van menedékem, szemben másokkal, akik – részint saját ostobaságuknak köszönhetően – el fogják szenvedni mindazt, ami következik. Még sem megy, mégis muszáj elmondanom intelmeimet, ha tudom, hogy úgyis csak azok fogadják meg, akik egyébként is ugyanazt gondolják, mint én.

Hiába a sok süket duma a mainstream médiában és az uralkodó politikai formációk vezetői részéről az „Open Society”, vagyis a nyitott társadalom útján való haladás üdvösségéről, amikor éppen ők a legkirekesztőbbek, amikor még csak nem is értik saját jelszavaik valódi jelentését, mert sosem hallottak – vagy, ha hallottak is, nem törődtek vele – a kételkedés becsületes alkalmazásáról, az önvizsgálatról.

Ők, akik teli torokból üvöltik a humanista Voltaire proklamációját, hogy „Tiporjátok el a gyalázatost!”, akik irtóznak a kijelentéstől is, hogy Európában vannak keresztény államok, mert a szekularizáció mellett érvelnek, akik elvileg megvetik azokat a rendszereket, amelyekben egyetlen ideológia fonódik össze az állammal (klérus+állam a feudalizmusban, kommunizmus+állam a szocializmusban), mégis ők, zászlajukon a pluralizmussal igyekeznek minden fórumon beléfojtani a szót azokba, akik nem a liberális demokráciát tartják az egyetlen helyes útnak, akik kritizálni merik azt.

Megbélyegeznek minket, mert azt valljuk, a demokratikus politikai rendszerek egyik alapértéke és legfontosabb tulajdonsága, hogy több különböző politikai törekvés teljesen természetesen egyszerre létezik benne. Érdekek, értékrendek, nézetek, ideológiák, pártok és intézmények egymással versengő sokfélesége garantálja a társadalom jobb működését. Ezt jelenti a pluralizmus, a társadalom természetes tagoltságát és a politikai hatalom ennek megfelelő megosztását. Egy olyan állapotot, amelyben a demokratikus úton létrehozott hatalomnak számos alapja és forrása lehet.

Ebből nem kérnek a balliberálisok, a liberális demokráciát egyedüli üdvösként kikiáltók, a nyitott társadalmat úgy értelmezők, mint mindenféle kontroll nélkül identitásukat eltitkoló muszlimok millióit beengedő társadalmat, s aki ennek ellenszegül, az bezárkózó, az xenofób, az náci, stb.

Ha egy átlag Orbánfóbiás honpolgár leülne és elgondolkodna ezen, hamar rájönne. hogy ez maga az elmebaj. Ez nem egy nyitott társadalom, ez egy módszeres kivéreztetése Európának, annak az élettérnek, amelyben boldogulniuk kell. Szerencsére egy átlag Orbánfóbiásnak nem kell attól tartania, hogy ilyen összefüggésekre rájővén változtatnia kéne álláspontján, mert nem kíváncsi saját gondolataira, s az önálló gondolkodással együtt járó felelősségre.

Egy rövid intermezzo: Nemrég megszavazták az EP-ben az ukránok vízummentességét. Hurrá, mindenki boldog. Egy hét sem telt el, amikor az EP egy illetékes bizottsága aggodalmát fogalmazta meg, miszerint, ha az ukránok ellepik az Uniót, munkát remélve, odavész, összeomlik a szociális rendszer. Arra kérik hát a döntéshozókat, hogy fontolják meg a vízummentességet garantáló jogszabály módosítását, esetleges eltörlését.

Nem kell Orbánistának lenni ahhoz, hogy a fejünkhöz kapjunk és szörnyülködjünk ezen az együgyű aljasságon. A dolgozni akaró ukránok nem kellenek, mert elveszik az ételt a szájunk elől, de az évtizedek alatt sem integrálódó, dolgozni nem akaró, ám munkabér szintű segélyt követelő muszlimok bezzeg kellenek. Legalább évi egymillió, ahogy az Open Society hirdeti.

Ennyit erről. Nos, fentebb azt nem említettem, hogy a külön utakon járás nem csupán azt eredményezi, hogy olykor keresztezem a többiek útját, máskor meg az ellentétes irányban haladok, hanem azt is, hogy néha széles tömegekkel mozgok egy irányban. Mert olyan nincs, hogy mindig minden ellenében akarjam meghatározni magam és kijelölni az utam, hiszen azt leginkább anarchiának hívják, amit viszont ostobaságnak tartok.

Így lehet az, hogy más kényszeres gondolkodókkal együtt most úgy tűnik, mintha Orbánbasi szekerét tolnám, pedig nem. Nem lettem híve Orbánnak pusztán azért, mert kérlelhetetlen ellensége vagyok annak a folyamatnak, amelyben a tudatlanságból fegyvert kovácsoló balliberálisok egy új bolsevizmust igyekeznek építeni EU néven. A szovjet birodalmi metodikát majmoló nyugati baloldaliság exkluzivitása (kizárólagossága) számomra éppen annyira visszataszító, mint maga a szocializmus volt. Én nem a neve alapján mondom valamire, hogy diktatúra vagy demokrácia, hanem a tartalmát megvizsgálva, megismerve.

Az én értékrendem szilárd. Nem ingatják meg semmilyen zászló alá toborzó kiáltványok. Így, bár alapvetően elítélem a jelenlegi kormány egyes, elsősorban belpolitikai és belgazdasági lépéseiben fellelhető, erkölcsileg kifogásolható lépéseit, értékpreferenciám szerint ezek csupán sokadlagos jellegűek ahhoz képest, hogy az európai közösségben milyen jövőt szánnak nekünk az erőszakosan ideológiát terjesztő uralkodó politikai erők.

Rendezhetnénk mindjárt egy cenzusra irányuló intelligencia és tudásfelmérést is, amelyen, aki elbukik, jövőre nem mehetne választani. Persze, ez csak vicc! Na, de ki tudná megmondani így kapásból, ki az a Mesterházy Ernő? Nagyjából senki, tudom jól. Hát elmondom én. Mesterházy Ernő Demszky Gábor főtanácsadója volt, aki ellen 12 évig folyó büntetőeljárásban sem tudták bizonyítania hatóságok, hogy pénzt síbolt volna ki a különböző budapesti projektekből, például a 4-es metróból.

Nyilván ártatlan, elvégre nem gazdagodott meg, hivatkozik a jogerős ítélet. Miközben, aki jár-kel a világban és olvas mindenféléket, az tudhatja, hogy a földi paradicsomnak is nevezett Bali szigetén Mesterházynak több villaparkja, luxus szállodája van. Nem egy, hanem több!!! És ő csak egy csinovnyik volt Demszky mellett. Na, de mészáros Lőrinc!!!

Esetleg ismeri valaki Lepp Gyulát, az ország egyik leggazdagabb emberét? Ugyan, a nevét sem hallottátok, pedig ezermilliárd forintnál (!!!) is több állami pénz landolt nála. Ő emelte fel Kóka Jánost és másokat, nem mellesleg Magyar Bálint volt sógora és jó barátja. Na, de Mészáros Lőrinc!!!

Most komolyan, tényleg azt hiszi bárki, ha nem lenne Mészáros Lőrinc, akkor ő kapná meg a zsíros állami megrendeléseket? Esetleg százezer lélegeztető gépet vennének, vagy felemelnék a nővérkék fizetését kétezer euróra? Komolyan? Mert a szocik idejében így volt? Nem úgy, hogy Medgyessyt puccsal megdöntötték, mert kifogásolta, hogy az SZDSZ ellopta az M5-ös megvásárlására szánt közel 200 millió euró felét? Nem úgy, hogy alagutat építettek a lösztalajú síkságon, ami 3-4 alkalommal is beomlott, s az eredeti, - amúgy is horribilis – ár többszöröséért épült végül meg? Nem úgy, hogy 100 méter magas völgyhidat építettek egy szinte sík területen azért, hogy egy ott honos békapopulációt megóvjanak? 4-es metró?

Viszont a balliberális média jól ismeri a prolik mentalitását és kiválóan ért, hogyan kell felhergelni az irigy és sikertelen embereket. Van gyakorlata benne. Tudjuk, mit művelt a feltüzelt csőcselék 1917-ben Oroszországban, vagy 1919-ben a Tanácsköztársaság idején Magyarországon, s később is a szocializmus legvadabb időszakaiban.

Nem állítom, hogy ez a visszataszító propaganda nincs jelen a jobboldali médiákban. Jaj, dehogynem! Amit Botkával művelnek, az vérlázító. Botka egy tudathasadásos bulldózer, aki van annyira hülye, hogy gazdagnak és vagyona elkobzására ítélhetőnek titulálja a bankszektorban és jelentősebb multiknál dolgozó középvezetőket, az informatikusokat, stb, vagyis mindenkit, aki többet keres havi egymillió forintnál. Beleértve nyilván saját magát is. A marhája!

Ezzel együtt is irritál, amit a jobboldali sajtó vele tesz. Pontosan arra a zsigeri proli hozzáállásra alapoz, mint a másik oldal médiája is, hogy tudniillik el kell venni a gazdagoktól, mert csak úgy lesz jobb, ha ők is nyomorúságos életet élnek. Mert az fel sem merül egyben sem ezek közül a szerencsétlensorsú emberek közül, hogy más talán azért vitte többre, mert tanult, mert képezte magát, mert állhatatosabb volt, mert egyszerűen okosabb. Neeem, a prolinál okosabb nincs, s ha valaki többre vitte, azt csak gazemberséggel érhette el.

Erre alapoznak egy teljes társadalmi rendet. Visszataszító!

Ezért olvashatjuk mindenhol a balliberális médiumokban, hogy bár a Momentum Mozgalom Origós performansza több bűncselekményt is megvalósított, erkölcsileg elfogadható. Hogy micsoda, a bűnözés elfogadható, ha olyanok szenvedik el, akikkel ellentétes a világnézetünk?

Emberek, fel sem foglaljátok, mit jelent mindez. Helyeseltek. „Úgy van, megérdemelték!” „Az Origó nem médium, hanem propagandagép!” Ilyen és ehhez hasonló, vagy ennél durvább mondatok hangzanak el.

Orrvérzésig megy a cigányozás, de az nem rasszizmus és gyűlöletbeszéd szerintetek, mert ti mondjátok és akkor jogos. Tegnap Felcsúton azt üvöltözték a tüntetők, hogy fel kell gyújtani a cigány házát, őt meg lámpavasra kell lógatni. Ott volt az idegengyűlöletre, a rasszizmusra és gyűlöletbeszédre érzékeny összes balliberális politikus. Mégsem született feljelentés, mégsem szalad senki Strasbourgba segítségért.

Amikor néhány hónapja Trump feleségét annak elnök férje szexista megnyilvánulásai miatt megerőszakolni akaró tömeg őrjöngött, egyetlen balliberális sem érezte szükségét felemlegetni a nők jogait, elítélni a nők elleni erőszakot. De most mégis óbégattok, hogy a KDNP ifjúsági tagozata ellenzi a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célzó Isztambuli Egyezmény ratifikálását, amiért annak 3. cikke a nemeket (férfi és nő) úgy határozza meg, hogy azok pusztán csak a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

Tehát a heréim ondótermelése nem biológiai folyamat, hanem a társadalmi elvárás következménye. Sőt, már eleve azért van hímvesszőm, mert a társadalom ezt várta el tőlem. Szerencsétlen nőknek meg azért van vaginájuk, mert a hímsoviniszta társadalom rájuk kényszerítette.

Tényleg ezt gondoljátok? Tényleg úgy vélitek, hogy egy társadalomtudománynak kikiáltott elmebaj, a „gender studies” jogosult felülírni az orvostudományt? Azt tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia matematikus végzettségű elnöke ezt gondolja. Azt is tudjuk, hogy a CEU-n ebből diplomát és doktorit is lehet szerezni. De ezt tartjátok ti tudománynak? Ezért mentek ki őrjöngeni az utcára és a másként gondolkodókat különféle kínzásoknak kitenni akaró szólamokat skandálni? Ti tudjátok!

S mindeközben a balliberális „nemrpopagandagépezet és miazhogynagyonisfüggetlen” média kinyilatkoztatja, hogy ti vagytok az ország krémje, a haladó és nyitott értelmiség, a Fidesz táborába meg kizárólag iskolázatlan lumpen elemek, mucsaiak tartoznak. Anyám borogass, hány, meg hány cikk jelent meg arról mostanában, hogy a jobboldalon egyetlen értelmiségi sem maradt, mert mindenki átpártolt a baloldalra!

Nos, én nem tudom, a balliberálisoknál mi vagy ki számít értelmiséginek, de én biztos nem szeretnék az lenni. Ezzel együtt pedig azt tapasztalom ismeretségi körömben, hogy az iskolázottabbak hasonló úton járnak, mint én. Ez nyilván nem reprezentatív felmérés, de ezért megnyugtató.

Szóval, miért is kell nektek, kedves balliberálisok, mindent és mindenkit dehonesztáló jelzőkkel ellátni, megbélyegezni, ami és aki tőletek eltérő? Miért propagandagépezet az, amelyik feltárja a balliberális oldal visszásságait vagy rámutat a világnézetükben egyre inkább eluralkodó ellenszenves vonásokra? Vagy mitől lesz valaki ab ovo független, ha a kormányt kritizálja?

Egyszerűen el sem tudjátok képzelni, hogy lehetnek olyanok, akiknek más az értékpreferenciája, akik mást gondolnak a világról, akik más célokért küzdenek és élnek. Az ilyesmi annyira idegen tőletek, hogy az ismeretlenre, a „más”-ra leadott leggyakoribb elemi emberi reakcióval, a félelem szülte elutasítással, az intimszférátokból való kirekesztéssel reagáltok.

Ez az ösztönös, más elveket, értékrendeket befogadni és elfogadni képtelenség nyilvánul meg olyan látványos, - de legfőképpen káros – pótcselekvésekben, mint az illegális migráció támogatása. „Lássátok meg, mi nem vagyunk kirekesztők! Lám, mennyi idegent fogadunk be közétek!”

Nektek diktatúra, hogy mi is vagyunk, élünk és érvényesülni akarunk mellettetek, de nekünk legyen demokrácia, hogy csak azt gondolhatunk és tehetünk, amit ti jónak láttok. Fel sem fogjátok, mit akartok, mit tesztek.

Nehéz lesz így együtt élni, de mi már hozzászoktunk, hogy az árral szemben kell haladnunk. Az európai társadalom lehet egy párhuzamos út, ahol egyszerre több sávban és irányban is lehet haladni a szabályok biztosította keretek között. Ám, ha ti a demokratikus sztrádát egyirányú utcácskává akarjátok változtatni, abból komoly konfliktusok lesznek. És az nektek is fájni fog, ebben biztosak lehettek.