A mai, modern társadalmakat az a közvélekedés hatja át, hogy mítoszok immár nem játszanak szerepet az életünkben. A "felvilágosodás" nevű folyamat a régi, "elavult" vallási meggyőződéseket, hitet letaszította trónjáról, és a "rációt", józan észt, tudományt állította a helyébe. A mai közgondolkodás tehát mentes az előítéletektől, elfogultságoktól.

Mi sem áll messzebb a valóságtól. Egyfelől: aki nem hisz semmiben, az a semmiben hisz. Másfelől. A technikai, technológia gondolkodás lépett a régi vallásos meggyőződés (mítosz) helyébe.

A mai társadalmat két fő mítosz alkotja. Az egyik a technika, a másik a történelem mítosza. a kettő egymásra is hat, egymást kiegészítik. A technika mítosza a régi vallási meggyőződések helyébe lépve a teljes materializmust, anyagelvűséget hirdeti. A régi metafizikai (anyagi világon túlmutató) gondolkodás helyébe a célirányosság, hasznosság, praktikusság stb gyakorlati elvei léptek.

A technika mítosza azt hirdeti, hogy a technika szabaddá teszi az embert. Olyan helyekre mehetünk, ahová régebben nem, olyat ehetünk-ihatunk, amilyet régebben nem, a lehetőségek köre kibővült, és ez szabadságot ad az embernek. Hogy ez a vélekedés mennyire hamis, arról inkább nem is beszélek én, inkább átadom a szót Jacques Ellul keresztény anarchista filozófusnak. Röviden megfogalmazva: amit birtokolsz, az birtokba vesz.

A másik hiedelem, ebben a fogalomkörben a "technikai fejlődés" mítosza. Ez úgy szól, hogy a régi szegénységből, éhezésből a legvégső jó - össztársadalmi boldogság, általános jólét, kényelem, testi betegségek megszűnése, sőt: örök élet- felé haladunk. Ezt a jövőképet a technikai társadalom egyébként a keresztény felfogástól kölcsönönözte, a kereszténységben ugyanis, mint azt jól tudjuk, az Utolsó Ítélet után a jók a "Földi Mennyországban", a tökéletes boldogság, elégedettség, szeretet, örök élet birodalmában részesülnek.

A technikai gondolkodással kapcsolatban szükséges megjegyeznünk, hogy a Reflexiót fölváltja a Reflex: a mély-elemzést fölváltja a beidegzett cselekvések sorozata, amely hosszú távon a gondolkodás halálához vezet.

A technikai társadalomról úgy tartják, hogy boldogabbá teszi az embert, nos, amennyire én látom, épp az ellenkezője igaz. A hagyományos társadalmakban élők, pl. a dél-amerikai őserdei indiánok, vagy a csendes-óceáni szigeteken élő őslakók, sokkal boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbaknak tűnnek a nyugati, technikai társadalom tagjainál.

A technika mítosza mellett, kevesebb eréllyel, de jelen van a "történelem" mítosza is. Ennek jelenlétét inkább  szólásokban, beszédfordulatokban tudjuk tetten érni. A "történelem ítélt", a "történelem ítéletet hajtott végre" (a komcsikon, a nácikon, stb), " a történelem, ítélőszéke", "a történelem szemétdombja", és hasonlók. A történelem mítosza szintén a folyamatos "haladás" eszméjét tükrözi vissza, lényege nagyjából annyi, hogy a túlélő, talpon maradó társadalom a "jó", a kihalásra ítélt társadalom pedig a "rossz".

A technika hatalmat ad az adott társadalom kezébe, és ez hatalmas előnyt jelent a hagyományos társadalmakkal szemben, ugyanakkor a társadalom tagjainak a boldogtalanságát is növeli. Az embernek a "fausti alku" jut az eszébe, nameg a spanyol, angol, francia hódítók esete, akik technikájuk segítségével könnyedén lemészárolták a tradicionális társadalmakban élő indián törzseket/királyságokat egész Amerikában.

Hasonló, kisebb mítoszok: "mindent lehet, csak akarni kell". Ez az önmegvalósítást hangsúlyozza, valamint azt, hogy az ember saját erejéből szinte mindenre képes. Ez természetesen hazugság, minden önismerettel rendelkező ember tudja.

"Mindent szabad, amíg nem ártasz másoknak" - ez a zsidó "amit másnak nem kívánsz, te se tedd" c. maxima jelenkori változata.Lényege: legyünk "jófejek", legyünk korrektek, ne kavarjunk túl sok vizet, stb.

Lehet hogy kihagytam pár modern mítoszt, de hát erre van a kedves olvasó, hogy a blogírót kisegítse, ha kell, kiegészítse, ugyebár? :)

 

El kell ismerni, jól csinálja a Fidesz. Nagyszerű munkát végez a gyurcsány folyamatos szinten tartásával. „Kenyeret és cirkuszt”- tartja mondás. Nos, ha a kenyér fogytán is van, cirkuszból akad bőven.

gyurcsány története lassan egy brazil szappanopera 485. részéhez kezd hasonlítani. A tisztelt közönség is belead mindent, apait-anyait. A mellékelt ábrához elég megnézni a gyurcsány facebook oldalát, illetve a mandiner gyurcsányos bejegyzéseit.

Nézzük meg, kit mocskolnak-dícsérnek. Egy olyan politikai hullát, aki a 2006-os 2.306.705 mszp-szavazót 2010-re sikerrel levitte egymillióra (990 ezer ember). Akit még a saját pártja, az MSZP is kiutált, kivetett magából. Egy olyan embert, akinek a szavazótábora 70 és a halál közt van.

Mivel ezt még a fideszesek is tudják, mégis folytatják rendületlenül a nekrofíliát, ezért érdemesnek bizonyulnak arra, hogy kicsit jobban is megpróbáljuk megérteni, mi zajlik a lelkükben.

gyurcsány esete azért is nagyon érdekes, mivel megfelelő bosszú a schmitt-ügyért, valamint hogy csak közvetett bizonyítékok vannak az ügyben. Tehát egyrészről bosszú, másrészről viszont más ok is van.

Nagyon jó alkalmat ad a fideszes, diplomával nem rendelkező emberekenek, hogy betekintést nyerjenek a diplomamunkák rejtelmeinek világába. A Lelkük mélyén eddig is mindig érezték az iszonyatos ürességet, ami eltöltötte szívüket, valahányszor erre gondoltak. A modern társadalom a diplomák, doktorik, nyelvvizsgák, elvégzett tanfolyamok, egyszóval: a bizonyítványok megszállotja. Akinek nincs jó papírja, az lelke mélyén jogosan érzi magát másodrendű állampolgárnak.

Ezt a nagymértékű feszültséget lehet csökkenteni azzal, ha észrevesszük, és elkiáltjuk magunkat:  „hahá, nincs neki diplomája!’”, ami valójában ezt jelenti: „hahá neki sincs diplomája!”, szabad préda, lehet koncolni-boncolni. Természetesen hasonló volt a ballib kommentelők egy részének motivációja schmitt esetében.

A Fidesz, amennyiben továbbra is jól csinálja, akár 2014-ig is kihúzhatja ezt a kampányt. Úgy kell csinálni, hogy mindig egyre újabb kicsi részletek kerüljenek elő, amelyek mindegyikén hosszan, kitartóan lehet rugózni. Az érdeklődés garantált, egyrészt hogy egy volt miniszterelnököt hurcolnak meg jogosan, másrészt meg a műveletlen, tahó, egyetemet csak messziről látott proletárok, akiknek jó eséllyel még érettségijük sincs, jól ki tudják tombolni magukat. Addig sem az embernyúzó adókról kell beszélni.

Íme, a legsötétebb politikai sárdobáló propaganda. Üdvözlök mindenkit a valóságban.

 

Pár érdekes gondolat, ami úgy vélem, kibontásra érdemes:

"-Hogy a fenébe mondhatja az eurózóna egyik tagja, hogy a hiány a GDP 3%-a, amikor a valóságban 15%-a? - teszi fel a kérdést egy vezető IMF-tisztviselő. - Hogy lehet ilyesmit megtenni?

Ekkor a globális pénzügyi rendszert az a kérdés feszíti, hogy mikor dől be Görögország az adósságai miatt. Időnként úgy tűnik, egyedül ez a kérdés számít, mert ha Görögország szépen elsétál a 400 milliárd dolláros tartozással, akkor az európai bankok, amelyek kölcsönadták ezt a pénzt, összeomlanak, és a többi olyan ország, amely már most a csőd szélén táncol (Spanyolország, Portugália) könnyen a nyomdokaiba léphet. De az, hogy Görögország visszafizeti-e a kölcsönt, igazából ahhoz a kérdéshez vezet, hogy Görögország megváltoztatja-e a kultúráját, és ez csak akkor fog megtörténni, ha a görögök is meg akarnak változni. Ha ötvenszer nem hallottam, akkor egyszer sem, hogy a görögöket az "igazságosság" érdekli, és attól forr fel igazán az agyvizük, ha úgy érzik, tisztességtelenül bánnak velük. Nyilván ez nem különbözteti meg őket a Földön élő többi emberi lénytől, de figyelmen kívül hagyja azt, ami igazán érdekes: pontosan mit is tartanak a görögök tisztességtelen bánásmódnak. Szemmel láthatólag nem a politikai rendszerük korruptságát tartják annak. Sem az adócsalást, sem a kisebb kenőpénzek elfogadását az állami szolgáltatások rendszerében. Nem. Az aggasztja őket, amikor egy külső személy - valaki, aki egyértelműen különbözik tőlük, és nem a korlátolt és könnyen érthető önös érdekek vezetik - megjelenik, és kihasználja a rendszerükben rejlő korrupciót."

Michael Lewis: Öszeomlás-Adósságválság, Tőzsdék, Devizapiacok, Alinea kiadó, 2011. 86-87.old

Magyarországon is pont ugyanez van: A Békement valójában ugyanezen "tisztességtelen bánásmód" ellen tiltakozott. Hogy az Eu ne bánjék velünk "tisztességtelenül". Mindezt a "nem leszünk gyarmat" c. jelszó egy 21.századi propaganda-csavarral jól meg is jeleníti.

Amit a cikk írója fölsorolt: adócsalás, korrupció, kenőpénzek (hálapénz), mind-mind nálunk is élesen (és egyre élesebben) jelen van.

Azért vagyunk annyira érzékenyek, hogy a külföldiek "beleszólnak" a magyar belügyekbe, mivel érezzük, hogy vaj van a fülünk mögött, és ahelyett hogy ezzel szembesülnénk, inkább kitámadunk: "Minek pofáztok bele az ügyeinkbe?..."

Inkább végre rendet kéne tenni a fejekben és a lelkekben. Ha a korrupció például a szingapúri szinten állna, akkor a külföld sem pampoghatna, hogy magas a korrupció. Ugyebár? Ilyen egyszerű.

De a háttérhatalom, az elit (fidesz-mszp) és a mögöttük álló tanácsadók (Ron Werber, Birnbaum és Finkelstein), pont ettől félnek legjobban. Hogy végre rend, tisztaság és rend lesz ebben az országban, és akkor megszűnik a hatalmuk, hogy magyar ember a magyar embernek farkasa legyen.

Nekik érdekük, hogy minél átláthatatlanabb legyen a helyzet (bürokrácia és végrehajthatatlan adó- és jogszabályok), hogy minél kevésbé bízzunk egymásban, hogy mindenki csalással tudjon csak fönnmaradni, meg úgy, hogy az embertársát megtapossa. Biciklis: felfele hajlong, lefelé tapos.

Ennek a hatalmas megosztó gépezetnek irányítói: a fidesz, és az mszp.

némileg ellene hat: LMP

teljesen ellene hat: Jobbik.

Sajnos a fideszes véleményformáló propaganda-szócsövek teljes erővel harsogják a gonosz-szemét EU szöveget, amire aztán jön az érzelmi reakció, hogy "nem leszünk gyarmat, bazmeg!" Ahelyett hogy elgondolkodnánk, és elzavarnánk az egész mocskos dk-fidesz-kdnp-mszp bandát. (Az LMP még az elviselhető rossz kategória.) Sajnos csak választások által lehet a fidemszp-t eltávolítani.

Amitől én személyesen tartok, hogy 2014-ben keltenek fideszék egy jó öreg hisztériakampányt, mint az mszp 2002-ben a 23 millió románnal.Akkorra a főellenség a Jobbik lesz. Az üzenet valahogy így fog hangozni : "Ha Jobbik lesz hatalmon, akkor Moszkva bábja leszünk!" "Ha a Jobbik kerül hatalomra, a környező országok hadat üzennek nekünk!" "Ha a Jobbik kerül hatalomra, összeomlik a gazdaság!"stb. egyszerű hisztériakeltés, amire ha ráerősítenek a fideszbérenc csatornák + a kereskedelmi médiák, működni fog. Ez a propaganda természete.

Megtaláltam a bolsevista mentalitásért felelős gént. Én egyedül találtam meg, senki nem segített, senkitől nem nyúltam le kutatást, kutatási témát, mégis megtaláltam. Persze, nekem is el kellett indulnom valahonnan, de még azt megelőzően erős benyomásnak kellett érnie, amely a kutatásra ösztönzött. Nos, az ihletet Schiffer András, az LMP paplanszájú szószátyár főideológusa adta, kutatásaim tudományos megalapozásához pedig Kertész Ákos, alkoholista tróger költő értekezéseit használtam fel.

Elnéztem ezt a Schiffert, a sokadikat és sokad rendűt e név viselői közül, s tarkótájékon bizsergést kezdtem érezni. Tudtam, valami nagyon fontos, valami korszakalkotó tudományos felfedezés csírája született meg elmém szürkeállományának termékeny talajában. Minden egyes alkalommal, amikor ez a sötét alak nyilatkozott imitt-amott, a felismerés gyengécske csírája fokozatosan szökött erős szárba. S egyszer csak, - heuréka! – megláttam ebben az emberben a szűziesen tiszta lényegiségét az aljasságnak, a morálnélküliség ideológiájának, a bolsevizmusnak. Oly’ magával ragadó felismerés volt, hogy csak álltam megigézve szótlanul, hő szemeim könnybe lábadtak ezen ihletett pillanatban.

Nem minden nap tesz világraszóló felfedezést az ember. Végre átérezhettem a méltatlanul meghurcolt Kertész Ákos fájdalmát, amit a magyarok alattvalóságáért felelős gén felfedezése kapcsán tapasztalt meg nem értettség okozott neki. Bizony súlyos hiba volt az ő tudományos értekezésére hőzöngéssel, elutasítással reagálni! Mert, gondoljunk csak bele, mennyire igaza van, ha azt vesszük, hogy ezt az országot, a magyar népet olyanok tartják fogságban, akik az erkölcsi normák tökéletes hiányában aggályok nélkül képesek másokat testi és lelki értelemben egyaránt megnyomorítani. Ez a nép, a magyar eltűri amazok hegemóniáját, saját kipusztulásának biztos tudatában is, tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar nép alattvaló. Ráadásul ezt az alattvalóságot örökíteni is képes volt utódaiban, tehát nyilvánvalóan genetikus eredetű deformitásról beszélhetünk.

Itt említhetjük meg Kertész Ákos másik tudományos igazságát is, amely szerint a magyar moslékzabáló fajta. Ne háborodjunk fel, ha kérhetem! Inkább mindenki gondolkodjon el, ivott-e életében valódi házi tejet. Nem olyat, amit az árucsarnokok koracél tartályaiból „fejnek” házi tejként, s valójában egy hígított lötty, nem! Igazi házi tejre gondolok, ami látott tehenet is. Hányan esznek házi vajat, tejfölt, a kertben termesztett zöldségeket és gyümölcsöket? Néhányakban van valamiféle igény a tiszta étel fogyasztása iránt, ezért megveszik a „MAGYAR” feliratú lengyel melegházi paradicsomot, vagy a szlovák szarokat, de ezek is igen kevesen vannak. Szóval, igenis, a magyar egy moslékzabáló nép, mert az alattvalóságért felelős gén okozta deformitás a moslékon erősödik.

No, de beszéljünk amazokról, kik a genetikusan alattvaló magyar népet fogságban tartják, s uralkodnak felettük megkérdőjelezhetetlenül, könyörtelenül, ha az kell. Beszéljünk Schiffer Andrásról, aki vegytiszta példánya az emberi hitványság, a morálnélküliség örökletes, tehát genetikus változatának, beszéljünk róla, aki tudományos kutatásaimat ihlette!

A Schiffer Andrást borító külső szövet egy egészen különleges összetételű szerv. Amíg a normális embereknél a bőr a testtömeg 8-10%-át teszi ki, esetében a megvastagodott felhámnak köszönhetően ez az arány eléri a 25-30%-ot. Az epidermis különösen a pofáján vastag, ami szintén kizárólag a bolsevik-gént hordozóknál figyelhető meg. Az átlagembernél a bőr rétegeinek testtájankénti vastagsága szintén változó, azonban a legnagyobb vastagságot nem arctájékon éri el, hanem például a talpnál.

Schiffernek és a többi, bolsevik-gén hordozónak szüksége is van vastag felhámra a pofáján, mert olyan genetikus örökséggel, amivel ők rendelkeznek, egy normál ember képéről leégne a bőr. Schiffer András dédapja az a Szakasits Árpád volt, aki a Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbizottság osztályvezetőjeként százak megkínzására, bolsevik pogromokra adott utasítást. Nyilvánvaló, hogy Schiffer ezért lett előbb Gyurcsánnyal és Bajnaival az Új Nemzedék Mozgalom baloldali, tehát alapvetően bolsevik szervezet megalapítója, majd az ugyancsak baloldali és szélsőségesen bolsevik Ifjú Szocialisták mozgalmának ügyvivője. A génjeiben van, tömeggyilkos felmenőitől örökölt késztetés, hogy valami olyanban vegyen részt, amely nélkülözi a morális alapozottságot, az emberiesség látszatát is elkerülve tenyészik a társadalom testén.

Természetesen abból, hogy Schiffer később milyen egyéb szervezetekben vett részt, vagy vesz részt ma is (TASZ, LMP), következtethetünk arra, hogy azok valójában mit is képviselnek. Így aztán különösen visszataszító, amikor ez a mutáns kiáll, és furcsán kacsapicsára emlékeztető száján demokráciáról nyökög. Persze, teheti, és tehetik mind, a bolsevik-gén hordozói, mert egy olyan országban tudtak veszélyesen elszaporodni, ahol az őslakosok genetikusan alattvalók.            

 

Nem sorolnám őket, egyszerűen jelszavak. No nem a kulönböző privát elérhetőségeink, hálózatok vagy adattárak hozzáféréséhez szükséges azonosítók, beléptető kódok, nem. A szó erdeti érterméről beszélek, ami már jóval az internet és banktrezorok világa előtt létezett, melyeket ideológiák, eszmék és rengeteg badar sületlenségek nevében zászlókra tűztek korokon át.

Milliókra szabott méretű sapkák. Legtöbbször jól áll nekik, bár ez is izlés dolga, szerintem, (mivel most őket, bennünket raktam górcső alá) amit a magyarok magukra húztak az egész csinos, beilleszkedik a képbe. Kellenek nekik, nekünk a jelszavak, valami jelezzen a birkának, hogy merre van az édes álmot kínáló pihe-puha ágyikó, a pékség, a cirkusz, a vágóhíd csak, hogy a legalapvetőbbeket említsem. Tudjuk, hogy már az első emberek is magyarok voltak, sőt Isten eleve a kozmosz első élőlényeként (gondolom, mondanom sem kell) magyar volt és pont ezért volt Ő annyira remek fickó, hogy megosztotta velünk az életet, majd felszólítá az embert (de ezentúl kár azt a nevetséges műszót használni, hogy 'ember'), vagyishogy a MAGYART, hogy sokasodjatok. Szóval azóta többek között Nimródon át Jézuson és Attilán át, az önnállóan ÉLŐ és szeszélyes, repülő szent korona mentén itt vagyunk. De jó! HAHÓÓ!

Ez mind szép és még lehet, hogy igaz is, mint tömérdek egyébb forrásból igazzá bizonyított (és valóban igaz:) eddig ismeretlen, vagy tudatosan kiirtott történelmi tényállások. De tudod nekem az a bajom ezzel a csodálatos nemzettel (legalábbis, amit ma magyarként összegzünk) kb. 8-10 éve, mióta a Magyarsággal, mint fontos nemzeti-szellemi-genetikai állománnyal behatóan foglalkozom, hogy mindíg is voltak nagy gondolkodóink, filozófusaink, egészségesen nemzettudatú nemes családjaink, globális szervezőink, zseniális tudósaink, politukusaink, hadvezéreink stb, és, ahogy te? is itt egészséges, tettrekész, szellemileg friss, kommunikatív, aktív fiatalság...és ez a nagy halmaznyi ember, de most fókuszáljunk csak a hatékony (szellemileg, vagy anyagilag, vagy egyaránt) 'mag'-ra, ami legyen, mondjuk a nemzet mittudomén 3-5 %-a, ezen 'mag' nemzetstratégiai szakszóval élve egy nagy büdös lófaszt tesz azért, hogy ez a több ezer, adott esetben tízezer évekre visszavazethető, nagy multú nemzet (törzscsoport) a valós értékeit (a felszínen is!), földjét!, kultúráját, identitását stb, stb, stb, stb, stb megőrzendő, megfelelő (szellemi!) harciassággal tudatosan átvezesse generációból generációba.

Lehet pocskondiázni, hogy hülye magyarok, meg hasonlók, de attól még az, hogy a nép egy szellemileg korlátolt, naív emberkupac, az tény, és ez minden nemzetre, etnikai csoportra egyaránt igaz. Azt látom és sajnos ez is tény, hogy generációk óta az adott kor aktuális 'mag'-jai csak végignyekeregnek korszakokat, aztán a nemzet szempontjából üres hígfossal felérő életüket előre le is húzzák a történelmi budin, na ettől süllyed évről évre egyre mélyebbre a magyar. Amíg az adott generáció felelősei nem fogják fel a jelenlétük roppant fontosságát, addig csinálhatsz még 500 másik blogot, ahol majd írnak évi 50.000 posztot és hozzáfűznek 500.000 kommentet, amiben még talán akadhat is 100.000 használható, harcképes gondolat...minek? Szarnak a történelem kozmikus wc-jébe?

 

Mostanában hunyt el Kopp Mária. A magyar közéletben, értelmiségben, tudományos gondolkozásban ő volt a nagyjából egyetlen ember, aki tényleg 100%-os lelki elszántsággal kereste a válaszokat a magyar népességfogyás és a magyar boldogtalanság problémáira.

Az alábbi beszélgetés az élete utolsója volt. Mivel fogalmam sincs, hogy lehetne beágyazni ide ezt a videót, ezért inkább megadom a címet, ahol a videó, valamint annak leirata (transcript) is elérhető. Tehát akinek lassú az internetje, is elolvashatja a beszélgetést.

mediasarok.sote.hu/17589/hirtv-iskolapelda-3/

én most csak egy kicsi részletre szeretnék összpontosítani. Egy részlet a videó-leiratból:

Kopp Mária orvos, pszichológus, tudományos igazgatóhelyettes, SOTE :

– Meg azért ami a magyar társadalomban nem tudom, hogy minek a következménye, hogy nem szeretünk, és nem tudunk dicsérni. Tehát egészen megdöbbentő, hogy a gyereknek a legeslegfontosabb – és egyébként a párkapcsolatokban is -, hogy a másiknak, és a valódi értékeit, de azokat ismerjük el.

Kurucz Éva.: – A pozitív megerősítés.

Kopp Mária: – A pozitív megerősítés, igen. És ez valahogy az iskolában sem, tehát sokkal inkább a büntetés van előtérben, mint az, hogy amit… És minden gyereket a saját területén dicsérni. Tehát például pont ez a gond, hogy a fiúk egy kicsit lassabban fejlődnek bizonyos dolgokban, ugyanakkor erősebbek, meg hát más, azért eleve másképpen működnek, mint a kislányok, de mindegyiket a saját területén, ha tudjuk dicsérni. És ha a szülő is nem azt kérdezi, hogy mit ettél az oviban, hanem hogy valamit észrevesz, ami tetszik neki, és azt megdicséri, és odafigyelni a másikra, hogy miért lehet a másiknak jót mondani. Ez egy csodaszer, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen eredményeket lehet elérni, mert az az igazán jó, ha vannak kihívások, komoly kihívások, de utána ezért érzi, hogy ez eredményes, és hogy ezt értékelik nála.

Erre a mondatra szeretném fölhívni a tisztelt olvasó figyelmét

"Meg azért ami a magyar társadalomban nem tudom, hogy minek a következménye, de nem tudunk dicsérni"

Nos, szerintem én tudom a választ. Ez egy érdekes történet.

Mostanában akadt kezembe Michael Lewis: Összeomlás - Adósság, Tőzsdék, Devizapiacok c. könyve. Kezembe vettem, valahol a közepénél kinyitottam, felületesen beleolvastam , majd onnantól egyszuszra végigolvastam az egészet. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, 3450 forint, ahhoz képest kb 240 oldal. Havonta egyszer belefér számomra egy ilyen pénzkiadás.

DE lépjünk, tovább, ugorjunk a mélyvízbe! Michael Lewis a görög válság kapcsán így ír a görög nemzeti karakterről (A Fejezet címe: és akkor feltalálták a matematikát):

pár megjegyzés, ami a szöveget megelőzően kiderült:

Görögországban mindenki adócsaló. Választási évben visszahívják az adóellenőröket a terepről. A nyugdíjat 55 éves kortól adják - a stresszes munkáknál... 13.,14. havi fizetések és nyugdíjak vannak. egy csomó munkát "stresszes munkának" nyilvánítottak, és így még több fizetést kapnak (itt átadom a szót a szerzőnek, a kiemelések általam):

"Görögországban valahogy megoldották, hogy több mint hatszáz szakmát minősítsenek megterhelőnek, köztük olyanokat, mint a fodrász, rádióbemondó, felszolgáló, zenész és hasonlók. A görög állami egészségügyi rendszer sokkal többet költ eszközökre, mint ami az európai átlag - és ahogy több görög orvos is elmondta, nem ritka látvány az olyan ápolónő és orvos, aki hóna alatt papírtörlőkkel, pelenkákkal és egyéb holmival távozik, amit sikerült elcsennie a szekrényből.

A pazarlás és a lopás közti határvonal elmosódott; az egyik elfedi s lehetővé teszi a másikat. Például mindenki természetesnek veszi, hogy a kormányhivatalokban dolgozókat meg kell vesztegetni. Azok, akik állami egészségügyi intézményekbe mennek, alapból feltételezik, hogy meg kell vesztegetniük az orvosokat azért, hogy tényleg foglalkozzanak velük. A miniszterek, akik közszolgaként élték le egész életüket, amikor otthagyják hivatalukat, megengedhetik maguknak, hogy sokmilliós kúriákat vegyenek, és két-három vidéki házat."

 A "hálapénz" nálunk is ismerős egyébként:) Na de menjünk tovább.

"A görög gazdaság egyébként jövedelemadó-köteles tevékenységeinek 30-40%-a hivatalosan nincs bejelentve teszi hozzá (az egyik görög adóellenőr) miközben ennek aránya Európa egyéb részein átlagosan 18% körül alakul." (Ismét egy jó kis magyar párhuzam.) "A legkönnyebben úgy lehet adót csalni, hogy készpénzben kérik a fizetséget, és nem adnak róla számlát. A legkönnyebben úgy lehet pénzt mosni, hogy ingatlant vesznek. a feketepiac legnagyobb örömére - És Európában egyedülálló módon - Görögországnak nincs működő országos földhivatala".

És most jön a lényeg, amiért ez a bejegyzés született:

"Athénban sokszor volt olyan érzésem, amit újságíróként még sosem tapasztaltam: az érdeklődés teljes hiányát aziránt, ami oly egyértelműen sokkoló volt. Leülök valakivel, aki ismeri a görög kormány belső működését: egy bankár nagyágyúval, egy adóellenőrrel, egy pénzügyminiszter-helyettessel, egy hajdani képviselővel. Előveszem a jegyzetfüzetem, elkezdem leírni mindazt, ami kibukik belőlük. Botrány botrány után. Húsz perc múlva oda az érdeklődésem. Egyszerűen túl sok az egész: könyvtárakat lehetne megtölteni vele, nemhogy egy könyvet.

A görög állam nem csupán korrupt, hanem korrumpáló is. Ha az ember látja, hogyan működik, megérti azt az egyébként értelmetlen jelenséget, hogy a görögöknek igencsak nehezükre esik jót szólni a másikról. Maguk a görögök jó kedélyűek: viccesek, meleg szívűek, okosak és jó társaságot jelentenek. Két tucat interjúról jöttem el úgy, hogy azt mondtam magamban: "Micsoda nagyszerű nép!" ezt azonban nem mondanák el egymásról: a legnehezebb dolog Görögországban rávenni egy görögöt, hogy bókot mondjon a másikról. Nincs olyan siker, amire ne gyanakvással tekintenének. Mindenki meglehetősen biztos benne, hogy mindenki adót csal, vagy megvesztegeti a politikusokat, vagy kenőpénzt fogad el, vagy hazudik az ingatlana értékéről. És ez, a másokba vetett hit teljes hiánya, újra meg újra megerősíti önmagát. A hazugság, csalás, lopás járványa mindenfajta polgári életet ellehetetlenít; a polgári életforma összeomlása pedig csak további hazugságokat szül, csalásokat és lopásokat szül. Az egymásba vetett hit hiánya miatt csak önmagukra és családjukra számíthatnak.

A görög gazdaság szerkezetére nézve kollektivista, de maga az ország lélekben a kollektivizmus szöges ellentéte. Az igazi struktúrája az, hogy mindenki önmagáért felel. Ebbe a rendszerbe a befektetők több százmilliárd dollárt öntöttek. És a hitelbomba a szakadék szélére sodorta az országot, a teljes erkölcsi összeomlásba."

(Az idézett szemelvények nagyjából a 70-77. oldalakról valók)

Nálunk ugyanez a probléma. a csalás, hazugság annyira a részünkké vált, hogy senkiben sem bízunk meg, mindenkit eleve csalónak tekintünk (mivel valószínűleg az is), és ezért elsivárosodik az érzelmi életünk, ami a dicséret, elismerés hiányában is megmutatkozik. Ha mindenki csaló, akkor mit dicsérjünk rajta?

Innen ered ami lelki nyomorunk.

 

 

Próbált már valaki leesett állal nevetni? – Na, ha eddig nem tette, eztán meg se próbálja! Szerintem nem sikerülne. Anatómiai képtelenség egyszerre varázsolni orcánkra a mélységes megdöbbenést és a harsány jókedvet. Magam a látvány kényszere hatására ma reggel majdnem véghezvittem ezt a csodát, aztán mégsem. Francba, még jó, hogy nem kaptam valami arczsábát, vagy ilyesmit!

Mostanában alig-alig nézek tévét, a politikai műsorokat meg egyenesen kerülöm. Elég nekem az a sok baromság, amit az általam látogatott blogokban és hírfolyamokon olvasok. Erre pont ma reggel bírom bekapcsolni azt a nyomorult képkeretet. Én nem tudom, mi ütött belém, de kifejezetten olyan csatornákat böngésztem, amelyeken aktuális híreket szoktak mondani vagy (félre)értelmezni. A UPC valamilyen fondorlat eredményeképpen egymás mellé tette a Duna World-öt, az  ATV-t és a HírTV-t. Katt Duna World – semmi izgalmas, valami „kullancsos” manus vizionálja a vérszívók májusi hiperaktivitását. Katt ATV – Rónai „habzó szájjal gyűlölködő” Egon hadovál összevissza. Gyorsan tovább, mert már kerestem a tomahawkomat, hogy belebaszom ennek a hungarofób bibsinek a fejébe. Kár lenne az LCD-ért. Katt HírTV – Kurva jó kis fekete csajszi dumál két ronda politológus pinával, dög unalom.

Aztán egy hang megszólalt a fejemben, hogy „Beny gyerek, nézzed má’ meg a Zóbersoviniszky Pétört, mer’ helyzet van!” – Nem, ez nem igaz, nem szólalt meg a hang a fejemben. Egyszerűen odakapcsoltam, és ekkor szoborrá merevedtem, vaskos állkapcám, mint egy lassított felvételen, hullott alá a paplanra, amely hol besüppedt, hol meg kirugózott, ahogy koponyámról leváló csontkellékem fel-le ugrált, míg nyugvópontra jutott. A kurva életbe, meg tudtam számolni, hány lyukas fogam van! Sürgősen kerítenem kell egy jó fogorvost. Amikor aztán tudatos énem megerősítette, mit is látok valójában, hörgésszerűen tört fel torkomból a röhögés, és miközben megigézve bámultam a nem mindennapi látványt, két kézzel matattam az ágyneműben elkeveredő állam után.

Emberek, Balogh Ákos Gergely vérben forgó szemei legalább tíz centire dülledtek ki, miközben másik két társával teljes kakofóniában óbégattak valamit Morvai Krisztina felé. Hablablabla Tiszaeszlár, hablablabla Tiszaeszlár – ennyit lehetett érteni az egészből. S egyszer csak varázsütésre elhallgatott két fullajtár, hogy jól hallhassuk a mi Ákos Gergelyünk, Nobilis Kristóf első ágyasának habos nyálba fulladó szavait: Mit szólna Morvai Krisztina, ha például a szlovákok mondanának csúnyákat a magyarokra?

Én el nem tudom képzelni ezt a szituációt, hiszen szlovák barátaink sosem vetemednének olyan csúfságra, hogy a magyarokat igaztalanul támadnák keresetlen szavakban. Láttam jól, Balogh Ákos Gergely is erősen igyekszik e képzetet megidézni, de nem ment nekije sem. Szegénykém, pedig mennyire törte magát!

Na, de most komolyan, ez a szerencsétlen hülyegyerek tényleg nincs tisztában azzal, hogy a tótok mennyire gyűlölnek minket, és ott tesznek keresztbe, ahol tudnak? Vagy nem nézi az EP üléseiről készült tudósításokat, ahol a nemzetközi libbantokrácia jöttmentjei mit művelnek Magyarország ellen, a magyar nép lejáratására? S tényleg nem tudja, hogy ellenük a legharcosabban éppen az a Morvai Krisztina lép fel, akire oly’ izzó gyűlölettel okádja silány elméjének termékét?

A Turul_2K2 nicknéven elhíresült blogger a korábbi években harcos nemzeti érzelműnek mutatkozott, azonban újabban elsősorban úgynevezett „konzervatív liberális” jelmezben bohóckodik. Tököm tudja, mit is jelent pontosan konzervatív liberálisnak lenni, de az biztos, hogy a nemzeti érzülethez vajmi kevés köze van. Azt azért illik megemlíteni, Turul barátunk sosem kedvelte különösebben a Jobbikot. Ekképpen a vadbarom Baráth Zsolt parlamenti felszólalása egyszerre hozta felszínre nála a radikális párt iránti ellenszenvének minden apró kis morzsáját, valamint liberális énjének kitárulkozni óhajtását, és csak fröcsögött és fröcsögött. Tudom, kurvára nem szép apró testi hibáján mulatozni, de, basszus, azért az nem mindennapi látvány, ahogy a két véreres szeme egyszerre két különböző irányba dülledt.

Néhány nap óta valami kőkorszaki tiszaeszlári eset hozza lázba a magyar közvélekedés idomárjait (újságírók, politikusok – a gyengébbek kedvéért) Schmitt Pál plágiumos ügye mellett. Én nem tudom, mi történt anno Tiszaeszláron, és nem is érdekel különösebben. Meg amúgy is, ne csináljunk már emléknapot gyilkosságoknak. Sem roma, sem zsidó, sem magyar áldozatok kedvéért. Különösen ne feltételezett gyilkosságoknak! Természetesen nem az intézményesített gyilkosságokra gondolok, mint háború, ÁVH-s korszak, Gyurcsány-éra, stb. Naponta gyilkolnak meg különböző módon és indokból embereket, nem lehetséges mindenkiről kegyelettel megemlékezni, azt tegyék meg hozzátartozóik, s mi részvétet érzünk legfeljebb, ha tudomást szerzünk róla. Tiszaeszláron valakik különös kegyetlenséggel meggyilkoltak egy kislányt, ha igaz. Azt mondják, rituális gyilkosság volt, ha volt gyilkosság. Talán volt, talán nem, mert holttest sosem került elő, ha jól tudom. Az is lényegtelen, a gyilkosok, - ha voltak egyáltalán gyilkosok - zsidók, cigányok, hottentották vagy magyarok voltak. Szörnyű emberek, annyi bizonyos.

Ezért is nem értem, a Baráth Zsolt nevű balfasz majom miért jött elő éppen ezzel az esettel. Nyilván zsidózni támadt kedve. Hát adj’ Isten egészségére! Mindazonáltal emígyen legfeljebb saját, és néhány elfajzott barom társa igényeit elégíthette ki, mert azon túl baromira kontra produktív performansz volt. Nem látok bele egy ilyen őstulok lelkivilágába, s nem is nagyon vágyom rá, hogy beléje lássak, de tán azt gondolta ez a szerencsétlen szellemi éhenkórász, hogy az ország bajainak és egy cselédlány eltűnésének, illetve vélelmezett meggyilkolásának feltétlenül közös nevezőt kell találnia. És páratlan logikával meg is találta a zsidókat. Gratulálunk, kedves Baráth Zsolt!

Igaz, hogy zsidóéknál a kertben úgy nőnek a holokauszt áldozatok, mint eső után a bolondgomba, de ettől még nem feltétlenül szükséges átvenni ezt a kulturális szokást, és áldozatokat szaporítani buta szócsépléssel. A zsidók mindig zárt közösségben éltek, ezért különösen faluhelyen keltettek nagy feltűnést, de főleg gyanakvást. Emlékszem, még a 80-as években is, ha elmentünk egy falusi diszkóba, úgy néztek ránk, mintha UFO-k lennénk. Eltűnt egy szolgálólány? – Hú, biztos valami gonosz dolog történt. És ki csinálja a gonosz dolgokat? – Hát az idegen, jelesül a zsidók. Baromság az egész! Persze, azt is érdemes számba venni, hogy azokban az időkben egy eltűnés giga-megajelentős esemény volt. Nem úgy, mint manapság, amikor naponta tucatjával tűnnek el szomszédaink, és rá sem hederítünk. Naná, hogy lázba hozta a környéket az ügy! Hogy a kurva perverz Baráth Zsoltot miért hozza lázba, az rejtély.

Mégsem indokolt az a nagy médiafelhajtás, amely a parlamenti felszólalás köré szerveződött. Még kevésbé indokolt, hogy ezzel kapcsolatban egy nemzeti érzelmű konzervatív, - még, ha közben libbant is – kivetkőzzön emberi mivoltából, és beálljon a hungarofób antiszemitázók táborába.

„De, kurva Morvai, Te is antiszemita vagy, mer’ a Jobbik juttatott az EP-be!” – hörög az idiótája. S közben észre sem veszi, hogy pont olyan visszataszítóan groteszk jelenség, mint Baráth Zsolt.    

 

Miközben az is tény, hogy egy nagyhangú, aljas társaság minden lehetőséget megragad itthon és külföldön arra, hogy lábbal tapodja a magyarságot, annak kultúráját, hogy visszamenőleges hatállyal, történelmi eseményekre hivatkozva genetikailag alattvalónak bélyegezze. És ezek az undorító férgek többen vannak, mint a Baráth Zsoltok, s gyalázkodó kórusuk egyetlen pillanatra sem hallgat el.

 

Picsába, mire ennek az írásnak a végére értem, már nincs sehol a morbid vihogni vágyás bennem, s már azon lamentálok, miért képedtem el a reggel látottakon, mikor az ilyesmi mindennapos a Kárpát-medence kicsi országában. Tényleg csak ilyenekre telik? Ilyen Baráth Zsoltokra és Balogh Ákos Gergelyekre?

 

 

Egy informatikus, Gál Marcell előadását szeretném a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlani.

Általában az adott terület szakértőjét igyekszem bemutatni, (ez most esetünkben a közgazdászok közül kéne hogy kikerüljön), de kivételt teszek, mivel elmerültem annyira a témában, hogy tudjam, az illető miről beszél, lehet-e hitelt adni szavának.

 

Akinek ez túlságosan porszagú, érthetetlen, illetve az "ősforrásra" vágyik, amiből részben Gál Marcell is merít, annak figyelmébe ajánlom még:

 

Az utóbbi angol nyelvű, de magyar feliratos.

A két film összefoglaló gondolatai (bármely, olvasók általi építő jellegű kiegészítést szívesen veszek):

1) az államadósságot egy év alatt vissza lehetne fizetni, a forintban lévőt mindenképpen.

2)Az egész pénzrendszer egy csaláson, illúzión, trükkön alapszik, amelyet "a bankok általi pénzteremtésnek" (->még pontosabban hitelteremtésnek, mivel a hitelpénz /"számlapénz"/ ugyanúgy pénzként működik, mint a papír- és érmepénz) hívnak.

3)Ezt a pénzteremtést a bankok a "fractional reserve" -> töredékes tartalék rendszere útján valósítják meg.

4) Mivel mindig több pénzt kell visszafizetni, mint amennyi a rendszerben van, ezért a hitelfelvevők, hitelesek egy része eleve bukásra, becsődölésre van ítélve.

5) Megoldás: visszatérni a teljes tartalék (full reserve) rendszerére, ezzel párhuzamosan a nemzet adósságát visszafizetni. Nemzeti és állami tulajdonban lévő bankokat létrehozni, amelyek a hitelezés feladatát részben átvennék a külföldi bankoktól. A külföldi bankok is megmaradnának, de már nem teremthetnének pénzt a semmiből.

Mindenkinek szeretném figyelmébe ajánlani Kirk Sorensen személyét Ő ennek a dokumentumfilmnek a főszereplője, ami a TÓRIUMról szól.

Mit kell tudni a Tóriumról? 1943-ban fedezték fel az Oak Ridge-i laboratóriumban, hasonló nukleáris reakcióra képes, mint az Urán, de nem hagy maga után szennyező anyagot (tehát a veszélyes hulladék szállítása rögtön kiesik, mint költség), nem kell neki magasnyomású reaktor, eredendően biztonságos, nem kell neki dízel-generátor, ha elromlanak a hűtőrendszerek, mivel csupán 800 fokon működik. Az emberiség összes energiaigényét képes fedezni.

Azt kihagytam, hogy végül azért nem kutatták tovább a tóriumot, mert az urán pont megfelelő volt, ugyanis jó kis (atom)bombákat lehetett belőle csinálni.

Egy igazi szemfelnyitó dokumentumfilm:

 

 

Egy részlet a tóriummal foglakozó wikipédia-cikkből:en.wikipedia.org/wiki/Liquid_fluoride_thorium_reactor

Thorium Energy Generation Pty. Limited (TEG)

Thorium Energy Generation Pty. Limited (TEG) is an Australian Research and Development company dedicated to the worldwide commercial development of LFTR reactors, as well as thorium accelerator-driven systems. In November 2011, TEG announced the formation of a joint venture with Czech Republic scientists intended to develop a 60MW pilot plant in Prague, with preparatory work on the prototype to be finalised in 2012.^[52][53][54]

"In Australia, there are great resources, and then the Czechs have the brains and the technology. Put together these two facts, and it results in a really great relation between these two countries," Peter Stepanek, managing director of Thorium Energy Pty. Limited.

Tehát: létrejött egy ausztrál-cseh vegyesvállalat, mely céljának tűzte ki, hogy Prága mellett létrehozza a világ első folyékony tórium-oldattal működő nukleáris erőművét (minden ami sugárzó anyaggal foglalkozik, nukleáris, tehát nem csak az uránnal működő atomerőművek). A cég vezérigazgatója elmondta: "Ausztráliában sok a nyersanyag, a cseheknél pedig megvan az agy, és a technológia, és ez egy nagyon jó kapcsolathoz vezet a két ország között."

Azt még tegyük hozzá, hogy élete vége felé Teller Ede is a tórium mellett kardoskodott, pontosabban: a legutolsó -szimbolikusnak tekintehető- cikke emellett foglalt állást. "His final paper, published posthumously, advocated the construction of a prototype liquid fluoride thorium reactor.^[58][59]"

http://en.wikipedia.org/wiki/Edward_Teller

Ugyanezen reaktorról van szó a filmben is.

Nagy-Britanniában pedig pártokon átívelő lobbi-csoport alakult a tórium mellett, amelyet egy angol bárónő kezdeményezett:

All-party parliamentary group

On 29 February 2012 a Thorium all-party parliamentary group was formed. Its officers are Worthington, Julian Huppert and Ralph Palmer, with twenty other members at founding.^[17]

http://en.wikipedia.org/wiki/Bryony_Worthington,_Baroness_Worthington
 

Általában nem szoktam túlságosan reagálni az aktuálpolitikai történésekre, most mégis megteszem.

Schmitt Pál esete teljesen hétköznapi történet. Akiről dokumentáltan kiderül, hogy csalt, annak le kell mondania, ha közfeladatot lát el. Miért? Mert a közfeladat hivatalának tekintélyét rombolja, tönkreteszi. Ennyire egyszerű.

De láthatólag nem ilyen egyszerű ebben az országban, ahol hónapokon keresztül ezt az egyedileg megkerülhetetlen értéket, szabályt, erkölcsi törvényt taposták sárba Fideszék, amikor húzták-halasztották az ügyet.

Ha nem lett volna ekkora felháborodás, akkor Plagi bá a lehető legteljesebb nyugalomban ott ülne a köztársasági elnöki székben! Legszívesebben tíz felkiáltójelet tennék, ez annyira fontos! A Fideszből mindenfajta erkölcsi iránytű tökéletesen hiányzik, az ügy folyamán többször egyértelműen bebizonyosodott!

Emlékszünk mennyi hazugság hangzott el Fideszoldalról? "Kiállunk a KE mellett" (Selmeczi), "A Kormánynak az a feladata, hogy támogassa a KE személyét" (Orbán) stb, mind-mind egy végletesen BETEG társadalmi rendszert jeleznek, ahol ezt akár eddig a 3 hónapig is, de meg lehetett engedni.

A nagy kérdés most: kim lesz a következő kesztyűbáb, teljesen  jelentéktelen papírnehezék, akit betuszkolnak a Sándor-palotába.

Én bízom benn, hogy egy hasonlóan rovott múltú pártkádert fognak berakni a helyére. És akkor az igazság napfényében végleg elolvad ez a szánalmas hazugság, amit már évtizedek óta etetnek velünk. A szektaként funkcionáló pártoknak (mszp, dk, fidesz) pedig el kell tűnniük a közéletből, és a 2010-ben frissen bekerült pártoknak kell mutatniuk az irányt! Normális közbeszédet, pártprogramok alapján!

Magyarországon ma az a legnagyobb baj, hogy két lábon járó politikai múmiák mászkálnak a közéletben! Mindenhol hulla-meg kriptaszag fojtogatja az embert. Erre rájönnek a régi jó komcsi rendszerből ránkrohadt bürokratikus szemétkedések, amelyek teljesen pokollá teszik az ember életét. Na ez kell fölszámolni! A múmiákat (dk, mszp, fidesz), végre el kell küldeni, méltó helyükre, megrohadni. És ez mindösszesen csak az egyik feltétel, még soknak kell teljesülnie, hogy akárcsak egy kicsit is normálisabban éljünk ebben az országban.

Estig tudnék még erről írni, de egyelőre elég ennyi. Talán majd a hozzászólásoknál részletesebben írok.

A végére egy kis nyugtató zene, kell is...

 

 Béke veletek.

Egyszerűen nincs már kedvem blogokat és hírfolyamokat olvasni. Bárhová nyitok be, mindenhol egyetlen témaként szerepel a Köztársasági Elnök doktoriját vizsgáló bizottság nyilatkozata, illetve a vele kapcsolatos baloldali liberális reakciók. Tényleg ekkora ügy ez?

Anno megírtam a magam véleményét Pali bátyánk disszertációjával kapcsolatban. Nem is gondolom, hogy volna több a témában. Miután életem nagyobb részét egyetemeken töltöttem, van némi fogalmam a felsőfokú végzettség, illetve a tudományos fokozat megszerzésének rejtelmeiről. Schmitt Pál ebben a tekintetben egyáltalán nem fehér holló, sokkal inkább szapora szürke egérke.

Viszont az, ahogyan a baloldal reagál az ügyre, valami eszméletlen. Akkora jajveszékelésbe kezdtek, mintha legalábbis egy üstökös készülne telibe találni Magyarországot, s a világvége segglyukába lennénk kénytelenek belenézni. Több pátosz van ezekben a sirámokban, mint Kölcsey Himnuszában. Szinte magam előtt látom könnyáztatta arcukat, kusza üstöküket, amint térdre hullva könyörgőn fordulnak az ő Istenük földi helytartója, Göncz Árpád, „mindannyiunk” Köztársasági Elnöke felé. „Árpi bácsi, már csak Te menthetsz meg minket!” – kántálják zokogva ezek a semmirekellő férgek. 

Na, persze, Göncz Árpád, mint mindannyiunk köztársasági elnöke! Hogy oda ne rohanjak, meg vissza! Ő lenne egy nem megosztó személyiség? Ez most komoly? – Lófaszt, mama! Göncz Árpád a leghatározottabban nem volt mindannyiunk köztársasági elnöke. Annyira húzott balra, hogy meg kellett támasztani egy szőlőkaróval, nehogy eldőljön. Neki köszönhetjük többek között, hogy a tisztség, mármint a köztársasági elnöki, sosem tudott kellő társadalmi támogatást kapni, és megmaradt egy nagy giccses semminek. Köszi, Árpikám! – No, nem ezt, hanem a fordításaidat. Abban nagy voltál, azért érdemes emlékezni rád. A többit viszont jobb, ha elfelejtjük, neked is jobb.

Schmitt Pál ebből a sorból, a giccses gagyik sorából sem lóg ki. Akkor sem, ha tényleg ő a leghitványabb mind közül. Viszont legalább nem zavar sok vizet. Amit a baloldal minduntalan a szemére vet, mások meg úgy vannak vele, hogy jobb is így. Ja, hát hogyne, Göncz papa bezzeg milyen karakán volt, mer’ ő még Horn Gyufának is ellent mert mondani. Karakán a faszom, kedves baloldali honfitársaim! Göncz egyszerűen a modern bolsevista eszmék szószólója és élharcosa volt, s mint ilyen, a legképtelenebb pofátlanságra is kapható volt, hogy gyilkos eszmeiségének teret nyerjen. Göncz Árpádnak köszönhetjük az SZDSZ érát, és mi, magyarok tudjuk, hogy mit jelentett ez.

No, de amilyen kevés vizet zavar közjogi méltóságként a mi Palikánk, olyan cunamit gerjeszt magánemberként. Szerencsétlen flótás, tulajdonképpen sikerrel végig seggnyalta az egész életét, és most, amikor elérte az ő kvalitásaival a lehetetlent, kezdi ki az ellen. Minden gazemberséget megúszott, és ez a pitiáner semmiség, a mindenki által alkalmazott eljárás okoz most neki fejfájást. Szálka a köröm alatt a javából!

Engem nem érdekel Schmitt Pál és az ő doktorija, az egész ügy egy nagy túró. Sokkal inkább horgad fel bennem az indulat a magukat magyar baloldaliként aposztrofálók ellen. Ez a sok fejhangon óbégató büdösbogár, na ezek kiverik nálam rendesen a biztosítékot. Hol voltak ezek, amikor kiderült, hogy Gyurcsány fantomcégekkel vásárolta fel az állami ingatlanvagyon egy jelentős részét? Hol voltak, amikor az elvileg Fideszes ügyészség nemes egyszerűséggel közölte, az ügy elévült? – Hogy micsoda, elévült? Fiktív jogi személy fiktív adásvételi szerződést tud csak kötni, amely semmis, tehát nem keletkeztethet tulajdonjogot, ergo az összes így vásárolt egykori állami ingatlant vissza kellene származtatnia ennek a bolsevisták félistenének. Ez bezzeg nem verte ki a biztosítékot a „magyar baloldal”-nál. Annak ellenére nem, hogy az államot milliárdos kár érte, s ráadásul a mocskos tolvaj még pofátlanul a „mi adóforintjainkból” bérelte vissza sajátmagától. A „mi adóforintjaink’ – ugye, ismerős ez a bolsevista szlogen? 

Baloldali honfitársaink akkor sem döbbentek meg, amikor ugyancsak Gyurcsány rendőrterrort vezetett be, és a demokráciát felfüggesztve mészárolta a magyart, ahol érte. A baloldali emberek nemhogy nem háborodtak fel ezen, de még biztatták is a hibbant diktátort, hogy még több embert veressen nyomorékká. Ilyenek a baloldali emberek, ilyen semmirekellő, aljas férgek. És ezek a mi tiszta levegőnket szívják, a mi kenyerünket eszik, a mi vizünket isszák. Ezek, ezek a nem is emberek, mint inkább hitvány csúszómászók.

S közben megint csak „ezek” nem értik, a magyarok miért állnak egy olyan autokrata nyikhaj mögé, mint Orbán. Persze, ez csupán színlelt értetlenkedés, mert a színleléshez, maskarázáshoz nagyon értenek. Mégis, mivel soraikban szép számmal akad orbitális félhülye vidéki tahó is, mondjuk ki hangosan: Azért állunk sokan keserű szájízzel a faszkalap Orbán mögé, mert a baloldal neobolsevik morális nihilje, elfajzott értékrendje nekünk nem pálya. Számunkra elfogadhatóbb Orbán hagymázas kereszténykedő polgári pönálérendszere, mint az emberi faj elpusztítására törekvő bolsevista eszmerendszer, amely például az e posztban is kifejtettekhez hasonlatos aránytalanságokkal sokkol rendszeresen.  

 

Egy mérföldkőnek számító dokumentumfilmet ajánlok a kedves olvasóm figyelmébe.

Az izraeli születésű Yoav Shamir készítette. A szöveg viszonylag érthető, annak aki tud angolul. A héber szövegek is le vannak fordítva, angol felirattal. Kéne egy igazi magyar felirat hozzá, na mindegy.

A kedves olvasó segítségére összefoglalom a film főbb gondolati csomópontjait. ezek nem az én gondolataim, csupán a filmet interpretálom.

1) Az antiszemitizmus zsidó találmány, hogy bűntudatot keltsen a nyugati világban, és ebből anyagi haszonra, valamint zsarolási potenciálra tegyen szert. Erre bizonyíték: az ADL főhadiszállásán sem találtak egyetlen igazi antiszemita incidenst. A legsúlyosabb az volt, amikor néger gyerekek megdobáltak egy zsidó gyerekeket szállító buszt, amire persze nem volt kiírva, hogy "zsidókat szállítunk", tehát a néger gyerekek nem azért dobálták meg, mert antiszemiták lennének, hanem hasonlóan a cigányokhoz, ők is szeretnek dobálni. (Magyarországon vonatokat dobálnak.)

2)A film szerint Auschwitzot arra használják, hogy szegény zsidó fiatalok millióiba verjék bele a zsidó felsőbbrendűségi tudatot azáltal, hogy a zsidó szenvedést mindenek fölé nagyítják, és gyűlöletet keltenek a zsidókban az európaiak felé, hogy "miért hagyták hogy ez megtörténjen", "miért nem akadályozták ezt meg", stb.

3) Az "antiszemitizmus" csupán figyelemelterelés, hogy a palesztinok szerencsétlen sorsa helyett a zsidók szerencsétlen sorsáról beszéljünk. Itt külön érdekesek Dr. Norman Finkelstein szavai: "Do you see a holocaust coming?"  (Látsz jönni egy holokausztot?)

Vagy: "I hear on the radio non-stop about Sudan. I hear on the radio non-stop about Tibet. The only place I hear EXCUSES- is Israel.

("Hallok a rádióban non-stop Szudánról, Tibetről. Az egyedüli hely, ahonnan kifogásokat is hallok: Izrael.")

Rengeteg nagyon érdekes dolog van még a filmben, sajnos nekem lassú az internetem, így nem tudom percről-percre kommentálni. Szerintem egyébként nem is kell, a film magáért beszél.

Még egy utolsó megjegyzés: Az ADL és Abe Foxman a "kalapács" szerepét töltik be, hogy a goyokban bűntudatot keltsenek, és így különböző dolgokra vegyék rá őket (politikai álláspont, pénz, más engedmények).

Egyszerű politikai propaganda.

Az amerikai székhelyű Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) nemrégiben készített felmérése alapján a magyarok kétharmada vall rasszista nézeteket. A tanulmányban négy kérdésre adott válaszok alapján tette közzé megállapításait. Ennek kapcsán láncreakciószerűen születtek újabb, otromba módon tudományosként aposztrofált megállapítások Európa népei, de elsősorban is a magyarok rasszizmusáról.

A Rágalmazásellenes Liga felmérése alapjául szolgáló kérdések az alábbiak voltak:

1. Ön szerint a zsidóknak túl nagy a hatalmuk az üzleti életben?

2. Ön szerint a zsidóknak túl nagy a hatalma a pénzpiacon?

3. Ön szerint túl sokat beszélnek a holokausztról?

4. Ön szerint a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint a befogadó országhoz?

Nyilvánvaló tehát, hogy a Rágalmazásellenes Liga egy zsidó szervezet. Amiben nincs semmi rendkívüli, tekintve, hogy az ilyen és ehhez hasonló lobbiknak köszönhetően a rasszizmus előbb lekorlátozódott kizárólag a fehér emberre jellemző tulajdonsággá, majd pedig egyre inkább az antiszemitizmus szinonimájává.

Nem tudom rasszizmusnak számít-e, ha azon lamentálok, vajon ezeket a torzításokat a zsidó érdekképviseleti és jogvédő lobbik tudatlanságból vagy szándékosan idézték elő. Mondhatom-e, hogy az Anti-Defamation League és az Amnesty International tagjai csupa idióták vagy gazemberek? Mert az egészen biztos, hogy az általuk publikált, a rasszizmust feltáró felméréseknek, tanulmányoknak gyakorlatilag alig van tudományos alapja. S ha van is, legfeljebb annyit állapíthatunk meg, hogy helyes tényekből helytelen következtetéseket vonnak le.

A valóságot takaró homály fátylának fellebbentéséhez három fontos tényt kell igazolnunk:

1. A rasszizmus nem kizárólag a fehér emberre jellemző tulajdonság

2. A rasszizmus nem azonos az etnocentrizmussal

3. A rasszizmus nem azonos az antiszemitizmussal, annak nem szinonimája

Kezdjük tehát!

A homo sapiens sapiens egységes fajon belül az eltérő környezeti, ökológiai hatások okán csoportok jelennek meg. A mutációk változatosságot biztosítanak, s ez a mutációs ráta a környezeti tényezőktől, a genetikai sodródás mértékétől, a hibridizációtól, a természetes (pl. éghajlat) és mesterséges (pl. kultúrán belüli szabályozás) izolációtól.

A homo sapiens a fenti okokból fakadóan egyrészt polimorf, másrészt politipikus faj. Polimorf, mert nagy az individuális és ökológiai variabilitás, valamint erőteljes a szexuális dimorfizmus, a férfiak és nők eltérő alkata. Politipikus, mert a fajon belül további kisebb rendszertani egységek különböztethetőek meg:

- alfaj (subspecies, nagyrassz, v. földrajzi rassz)

- mikrosubspecies (fajta, rassz)

- forma localis (helyi változat)

Ergo a rasszizmus egy olyan helytelen emberi magatartás, amely a fenti körülményből fakadó fajon belüli különbözőségekre alapozva mond ítéletet az övétől eltérő rasszjegyeket viselő személyekről, népek és népcsoportok tagjairól. Például azt mondja valaki, „milyen csúnya ez a pigmeus”, vagy, hogy a pigmeusok általában csúnyák. Ez a rasszizmus. Rasszizmus még, amikor Kertész Ákos, egy ismert zsidó író azt mondja a magyarokról, hogy genetikusan alattvaló nép.

Az első példában az individuális verbalitásból fakadó különbözőség (arcok egyedisége) kapcsán feltárulkozó rasszizmusra mutattunk rá, a másodikban az eltérő környezeti tényezőkben megalapozott genetikai sodródásra alapozott rasszista megnyilvánulásra. A második példával kívántam illusztrálni, hogy a rasszizmus nem kizárólag a klasszikus fehér emberre jellemző tulajdonság. Már annak sugalmazása is rasszizmus! Ezt fontos megjegyeznünk.

Könnyű belátnunk, amennyiben a Földön élő valamennyi ember hordoz a fent részletezett körülményekből fakadóan rasszjegyeket, tudományosan nem értelmezhető az a nézet, amelyet az ismert zsidó jog- és érdekvédő szervezetek (AI, ADL) terjesztenek, sugallnak. Érdekességként megemlíthetjük például, hogy a fehér ember a negroid nagyrassz albínó változata, amely az eltérő környezeti hatások és genetikai sodródás következtében általánossá váló mutáció eredménye. Tudományos körökben közismert tény, ma is a négerek között van a legtöbb albínó.  

Amennyiben tehát a rasszizmus másoknak a rasszjegyei alapján való megítélése, hová sorolhatjuk az olyan kijelentéseket, mint „tolvaj cigány”, „fösvény skót”, „macskazabáló francia”? – Ezt a jelenséget etnocentrizmusnak nevezzük. Etnocentrizmus az a szemlélet, amely szerint a saját népcsoportunk mindennek a középpontja, és más csoportok kultúráját (dolgait, viselkedését, értékeit) ehhez viszonyítva értékeljük. Az etnocentrizmus nem azonos a rasszizmussal, a két jelenséget összemosni egyszerűen felelőtlenség, ostobaság, aljasság.

Az ember empirikus úton szerzett tudása, a tapasztalati tudás semmilyen modern társadalmi körülmények között nem bélyegezhető meg. A magyar emberek tapasztalata az, hogy a társadalmunkon belül élő cigány etnikum idegen dolog megszerzésére irányuló cselekvéseiben nem mutat fogékonyságot a társadalmi konvenciókon alapuló törvények irányában. A lopás a tulajdonszerzés egy olyan formája, amely nem keletkeztet jogot. Vagyis hiába kerül valaki lopással az idegen tárgy birtokába, annak tulajdonjogát nem szerezheti meg. A cigány kultúra konvencióiban a lopáshoz nem fűződnek hasonló joghatások, mint a magyar kultúrában. A cigányoknál általánosan tapasztalható e szerzésmód tehát nem genetikai vagy egyéb rasszhoz köthető tulajdonság, hanem a kultúrájukból, szokásaikból fakadó jelenség, amelynek általános volta, illetve annak felemlítése nem rasszizmus, hanem etnocentrizmus. Akik azonban azt hangoztatják, hogy a cigányok a génjeikből fakadóan lopnak, egyértelműen rasszisták.

Nem tekinthető rasszizmusnak az sem, ha valaki a másikat zsidónak vagy cigánynak nevezi. Ugyanis az emberek ilyenkor jellemzően a kultúrát (etnikumot) értik alatta, nem az eltérő rasszjegyeket hordozó egyént. Különösen annak fényében, hogy a zsidók és cigányok ugyanahhoz a nagyrasszhoz tartoznak, mint a magyarok például.

Bármennyire borzalmas, az sem rasszizmus, amikor a cigányok szándékosan egy magyarhoz mennek betörni, és a jellemzően idős embereket agyonverik. Itt sem az eltérő (másodlagos!!!) rasszjegyekből, hanem az eltérő kultúrából eredeztethető a konfliktus. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az etnocentrizmus is lehet veszélyes a társadalmi együttélési szabályokra, akár egyazon állam területén élő eltérő kultúrájú népcsoportok esetén, akár különböző államok egymás közötti konfliktusában.

Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az antiszemitizmus nem a rasszizmus egyik formája, hanem általában az etnocentrizmus körébe sorolható. Általában, mert a holokauszt egy teljesen más műfaj. A népirtás sosem lehet etnocentrizmus, hanem mindig rasszizmus. Jelenkori emberi társadalmunkban az antiszemitizmus jellemzően nem a zsidó nép kiirtását szorgalmazó nézet, hanem a zsidóság érdekérvényesítési metodikáit kritikus hangon emlegető etnocentrizmus. Tegyük hozzá, a kritikai hangvétel nem alaptalan!

Sokan felkaphatják a fejüket, hogy végtére is miért kell különbséget tennünk az etnocentrizmus és rasszizmus között. Nos, én is elgondolkodtam ezen már néhányszor. Íme, két példa:

- Amikor valaki a zsidók horgas orrát és nagy fülét emlegeti, az rasszista, hiszen rasszjegyek alapján értékel.  

- Ellenben, amikor a lógó pajeszra azt mondja, hogy tetűhinta, az etnocentrizmus, hiszen a pajesz viselése nem rasszjegy, hanem népviselet, népszokás, ha úgy tetszik, vagyis a zsidó kultúra eleme.

Nüánsznyi, mégis lényeges különbség! Fontos megkülönböztetnünk az etnocentrizmust és rasszizmust, mert előbbi, vagyis az etnocentrizmus az egészséges nemzettudat kialakulásában is szerepet játszik, márpedig az egészséges nemzettudat egy nép túlélésének záloga. Az természetes, hogy a nemzettudat nem lehet azonos kultúránk felsőbbrendűségének hirdetésével. S azt se feledjük, a nácik kulturális felsőbbrendűsége genetikai megalapozottságú volt, tehát nem tisztán etnocentrizmus, hanem elsősorban rasszizmus.

Én mindenképpen veszélyesnek tartom a fogalmak összemosását, még akkor is, ha a határ közöttük könnyen elmosódik konfliktusok alkalmával. Ugyanakkor éppen a szándékosságból vagy tudatlanságból fakadó összemosás általában konfliktusok forrása lehet. Éppen ezért én rendkívül kártékonynak tartom az AI és ADL által képviselt egyértelműen rasszista nézeteket, amelyek azt sugallják, hogy a rasszizmus kizárólag a fehér ember sajátja, miközben annak forrását meg nem határozva mossa össze az etnocentrizmust a rasszizmussal.   

 

Általában nem szoktam a nemzeti ünnepeinkről konkrétan, mintegy Kerouac módjára élménybeszámolót írni. Az ok: szememben az ünnep ideája fontosabb (miről emlékezünk, mit csináltak anno, mi belőle a tanulság a jelenre/jövőre nézve, stb), minthogy útközben kiféle-miféle emberekkel találkoztam, mit láttam-hallottam, és hol léptem kutyagumiba (vagy épp hogy kerültem ezt el). A mai alkalom mégis kivételes, abból a szempontból, hogy olyan gondolatok támadtak föl bennem, amik egyébként nem jellemzőek rám.

Március 15-e megítélése kishazánkban eléggé egyértelmű. Nagyjából minden politikai erő a sajátjaként próbálja el(ő)adni az eseményt. Az utóbbi időkben, az internetnek hála, azonban fölmerültek alternatív értelmezések is. Ezekből az egyik legjobb válogatás Arma Gedeon blogtárs oldalán, a kitalaltujkor.blogspot.com-on érhető el. Szerintem érdekes, érdemes és értelmes gondolatok vannak ott leírva, mindenkinek ajánlom figyelmébe, már csak eltérő felfogásmódja miatt is (az ember akkor tud jó következtetéseket levonni, ha egy adott dologról nemcsak a támogató, hanem az ellenvéleményeket is megismeri).

Annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy március 15-e vezetői szinte kivétel nélkül liberális felfogásúak voltak. A helyzet különlegessége abban rejlett, hogy ez a társaság, amely mindösszesen talán 25-30 főt számlált, főurakat értelmiségieket, került a kormány mögé, a helyzet logikája következtében. a helyzet logikája pedig úgy nézett ki, hogy a márciusi forradalmak hatására, egész Európában a változások támogatói kerültek pozícióba, míg a konzervatívok, habsburg-pártiak (akik értelemszerűen többségben voltak), egyszerűen kiestek a képből, mivel az adott helyzetre nézve semmiféle mondanivalóval nem rendelkeztek, vagy éppen ellenezték azt, a közhangulattal ellentétben. Tehát így került automatikusan helyzetbe a liberális társaság. Erről külön érdemes vitát lehet folytatni, -legföljebb majd a kommentekben- de most másról akarok beszélni.

 

Ma egy apróság kapcsán -pénzt vettem föl automatából- úgy adódott, hogy be kellett mennem a városba. Esetünkben ez a város Székesfehérvár. Direkt a Zichy-ligetben szálltam le, hogy a napsütéses enyhe időjárást élvezhessem. A ligetben hatalmas embertömeg tolongott, a fölállított bódék, standok előtt. Volt körhinta is, meg minden mulatság, ami ilyenkor szokásos. Csak azt láttam, amit már ezer meg egy alkalommal az ilyen ünnepségeken látni lehet -bizsu és igazi ékszerek, lángos, kürtőskalács.

Ennek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy a népnek tulajdonképpen erre van szüksége. Panem et circenses, kenyeret és cirkuszt (pontosabban: cirkuszi játékot). Akikkel találkoztam, szinte minden ember arcán látni lehetett valami várakozást, hogy igen, ez most egy jó esemény lesz. Pedig nyilván csak azt nyújtotta az esemény, amit már ezerszer előtte.

Továbbmenvén, a belvároson át láttam, ahogy hömpölyög a tömeg a Fő utcán keresztül. Jó idő volt, épp az a határeset, ahol az ember nem tudja eldönteni, hogy fölvegye-e a sapkát.

A második dolog, ami eszembe ötlött: A BŐSÉG volt. Abundancia. Minden életkorból és társadalmi háttérből láttam valakit. Az ember hűen leképezi a természetet. A természet bőséges, pazarló. Ha az evolúciónak van bármiféle értelme (biztos hogy van ilyen, függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e Isten létét, irányító szerepét, vagy ezt tagadjuk), akkor ez abban merül ki, hogy létrehozta az első olyan lényt, aki képes a világról gondolkodni. A többi 99,9% ebből a szempontból a "futottak még" kategóriába tartozik.

Az emberek megdöbbentően kevés része alkalmas arra, hogy a világról gondolkodjék. Ahhoz hogy értelmes következtetésre jussunk, bizonyos mértékű intelligencia is szükséges (de nem elégséges) feltétel. Az emberek 5%-a rendelkezik 130 vagy efölötti IQ-val.

Tehát itt is pontosan a természetet látjuk megismétlődni, amely az "1%" törpe kisebbség kedvéért létrehozza a maradék "99%-ot" is. Pont az ismétlődik meg, mint az Univerzum esetében. Az univerzum nagyon csekély része csupán "valódi" anyag, ha jól tudom 3-4% a sötét energia és sötét anyag mellett. A valódi anyag csillagokban, bolygókban, és gázfelhőkben található meg. A csillagrendszerek, naprendszerek csekély része alkalmas arra, hogy bennük legyen egy életre alkalmas zóna, ahol kifejlődhet az élet. Pl a kettőscsillag-rendszerek és a körülöttük kerengő bolygók alapból kiesnek, hiszen a fény/ és hőmérséklet-ingadozások túl szélsőségesek, hogy élet jöhessen létre.

Aztán: ahol létre is jön élet, ott is hatalmas utat kell bejárnia. Növények, állatok, és végül az ember. Ezt összefoglalóan úgy lehetne mondani, hogy az univerzum lényege a (látható) anyag, a látható anyag lényege az élet, az élet lényege pedig az ember.

Egy másik hasonlattal: az élet/emberi jelenség olyan, mint amikor egy sakkprogram teszem azt 15 lépésre előre gondolkodik, és ezáltal megnyeri a partit. A sakkprogram úgy dolgozik, hogy szépen sorjában megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek révén kifoghat az "ellenfélen", aki esetünkben bármely zavaró körülmény, ellenhatás, entrópia, káosz, becsapódó aszteroida stb. lehet. Van olyan lépéskombináció, amely 4 lépésre előrenézve sikeresnek tűnik, de 8 lépésre továbbvíve már csak kevésbé sikeres (egy másik variációval szemben), vagy zsákutcának bizonyul.  Ezeknek a lépéseknek-lépéskombóknak egész fajok, nemzetségek, vagy akár törzsek felelnek meg. Az ember áll a piramis csúcsán, mi vagyunk a "főnyeremény", az óriási lottón, az a rendkívül hosszú lépéskombináció, amely a barátságtalan külvilággal szemben sikeresen létrehozott minket.

Ha azonban ezt a hasonlatot az emberiségre is alkalmazzuk, akkor rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy embertársaink elenyészően kicsiny része hozott létre bármi maradandót élete folyamán, legyen szó, tudományról, művészetről, bölcsességekről. Az emberiség óriási többsége, legalább 90%-a csupán "ballaszt", amely többség szinte egyedüli értelme/érdeme, hogy megtermeli a javakat, és persze abban, hogy végsősoron az értéket létrehozó 10%-ot is ő termeli ki (a genetikai rulett alapján, ki milyen tulajdonsággal születik). A neveltetés (=környezet) is egy lutri a maga módján, sok tehetséges gyerek veszett el így - lásd erről: "A Hortobágy poétája" c. verset.

Utolsó gondolatként az jutott eszembe: mi lesz akkor, ha a technikai fejlődés, automatizáció olyan fokra jut el, hogy ezen 90% munkája fölöslegessé válik? Amikor a génsebészet segítségével majd bárkiből, bárkinek a gyerekéből lehet tehetséges ember? Milyen konfliktusok fognak ebből adódni?

Antropológus vagyok, nem rabbi. Elutasítok minden vallást, mert jellemzően az adott nép kultúrájára telepednek, azt dogmatikus tanok mentén korlátozni igyekeznek évszázados, esetleg évezredes, régen idejétmúlt elvek szerint. A vallások, mint tudóst, az ember és a természetfeletti kapcsolatának vizsgálata, elemzése-értelmezése tekintetében érdekelnek csupán. A mitoanalízis számomra a legszórakoztatóbb tudományos munka. Lehatolni a történet gyökereihez, és rálelni igazság magvakra, amelyekből a történet táplálkozik és kiteljesedik, heurisztikus élményszámba megy. Persze, mindig fennáll a tévedés lehetősége, amely elsősorban a vizsgálatot, elemzést végző személyes prekoncepciójából ered.

Számomra a zsidók szent könyve, a Tóra is az ember természetfelettivel kialakított viszonyának megnyilvánulása, a valós tényeken alapuló színes mese, vagyis mítosz. Személyes prekoncepcióm szerint a föld legrégebbi népeinek teremtéstörténete közös tőről fakad, amely elméletem szerint egy valaha volt, ma még feltáratlan, a teljes bolygót uraló őskori birodalom létét támasztja alá. Itt nem mennék bele, mire alapozom ezen elméletet, korábbi posztokban szó esik róla.

Ebben a posztban azonban nem a zsidó teremtésmítosz valós történelmi alapjait kutatjuk, hanem a szöveget kíséreljük meg értelmezni keletkezésének idején fennálló általános társadalmi-kulturális, geopolitikai közegben. Számtalan téves, de főleg veszélyes és ostoba értelmezés lát napvilágot manapság, amely szerint a zsidóság teremtéstörténete tulajdonképpen az egész emberiség elleni összeesküvés alapja és indikálója.

Semmi kétségem afelől, hogy vannak olyan fanatikus zsidók, akik a Tórára visszavezetve fejtik ki elmebeteg nézeteiket. Minden vallási fanatikus ilyen, legyen akár zsidó, muszlim vagy keresztény. Azonban a fanatikusok értelmezési torzításai nem szerezhetnek általános érvényt a tannal, a mítoszra alapított szakrális viszonnyal szemben. Ez ellentmond a józan paraszti észnek és a formális logikának egyaránt.

Ezért vállalkoztam arra, hogy a Tóra szövegének helyes értelmezését, alátámasztva általánosan elfogadott történelmi és antropológiai tényekkel, vitába szálljak az antiszemiták közkedvelt nézetével, a zsidó világuralmi törekvéseket „bizonyító” állításokkal. Nem azt szeretném bizonyítani, hogy a világ gazdaságát uraló bankároligarchiát alkotó családok származásilag ne volnának zsidók. Azt sem, hogy gazdasági jellegű törekvéseik egyébként nyilvánvalóan az emberiség pusztulásához vezetnek, ha nem fogunk össze, és kényszerítjük őket a helyes útra. Én csupán azt kívánom bizonyítani, hogy a Tórának, a zsidóság szent tanainak, a zsidó nép természetfelettihez való viszonyának semmilyen formában nincs köze általában ahhoz, amit egyes zsidók uralmi pozícióban cselekszenek. Értsük meg, az iszlám sem csupán az öngyilkos merénylőket jelenti, és a kereszténység sem csupán az inkvizíciót és homoszexuális vagy pedofil papokat.

Várom tehát vitapartnereim észrevételeit! Szeretném kérni, hogy ne zúdítsanak rám egyszerre km hosszú szövegeket, mert annak kibogozását nem vállalom. Haladjunk szépen fejezetenként, azokat is részekre, egységekre bontva.  

 

Nekem bizony megakadt a torkomon egykori professzorom legújabb írása, és ilyenkor mondják, cigányútra ment. A kifejezést általában pejoratív értelemben olyankor is használjuk, ha egy törekvésünk helytelen útra téved. Emellett értelmezhetjük szó szerint is, hogy bizony az egykori kiváló kulturális antropológus politikai melléfogásának útján a kisebbségi érdekvédelemben kíván kifejteni áldásos tevékenységet.

Neeem, azt azért nem jelentheti, hogy esetleg a roma kultúra részévé kíván válni! Milyen lenne már, hogy hajnalonta a szakadt huszonegy-tizesbe (ifjabb olvasóink kedvéért a „kocka” LADA) cserpákolná a szerzett benzint, fejsze, fűrész a csomagtartóban, és menne rőzsét gyűjteni az erdőszélre? Aztán ki tudja, lehet, hogy szereti a sünbálót vagy a varjúlevest. Mert valamiért csak elkezdett cigányozni.

Hogy milyen is az, amikor Niedermüller Péter „cigányozni” kezd? – Grandiózus, kérem szépen. Milyen lehetne más? A tatárszentgyörgyi romagyilkosságokat a zwickaui neonáci gyilkosságokhoz hasonlította. Íme, egy kisméretű, zsebben hordható roma holokauszt. Kapható a Demokratikus Karta rendezvényein, és az arra kijelölt árusítóhelyeken.

Amennyiben Niedermüller Péter pátosszal beborított elmehányadékának az volt a célja, hogy részvétet ébresszen a roma áldozatok iránt, közlöm: ezt elkúrta, tanár úr, nem kicsit, nagyon. Drága Jó Istenem, hogy lehet valaki ennyire ízléstelen, hogy emberek halálát politikai célja érdekében relativizálja? Mert milyen más értelmet hordozhatna ez, a tények elferdítésével súlyosan terhelt monodráma? A tragédia nem helyi értékén való kezelése véleményem szerint sérti az áldozatok emlékét. Ha már mindenáron kellett mondania valamit az ügyben…

Apropó, mit is kell mondania, tanár úr?

„Azt kell mondanom, hogy a borzalmas cigánygyilkosságok a magyar társadalom emlékezetében sincsenek jelen, hatásával, következményeivel senki nem akar szembesülni…”

Értem, Ön a magyar társadalom veséjébe, pardon, elméjébe lát, gondolatolvasó. Azt kell feltételeznem, Ön kevesli az eset mai napig tartó sajtóvisszhangját, kriminológiai kiemelt státuszát, a belőle készült film nemzetközi sikerét. Csak nem valamilyen állami ünnep kigründolására hajt? Mondata második felét már interpretálni sem merem. Tetszik emlékezni, ez a kedvenc szava a tanár úrnak, interpretálni. Tényleg úgy kellene éreznem, mintha én is egy rohadtmocskos náci lennék?  

Szóval, ha már mindenáron mondania kellett valamit a tanár úrnak, inkább azt mondhatta volna el, ami a valóság, hogy a magyar emberek elhatárolódnak az elmebeteg gyilkosoktól, akárkik voltak is. Ellenben, ha csupán annyit szeretne mondani, hogy a magyarok rohadtmocskos nácik, akkor adj’ Isten egészségre.   

„Képtelenek kimondani, hogy a cigányellenességgel, a rasszizmussal, az antiszemitizmussal, a szélsőjobboldali, újfasiszta ideológiával való közös szembefordulás az igazi nemzeti ügy – annak kellene lennie.”

 

Helyben vagyunk végre! An-ti-sze-mi-tiz-mus – szótagolom a gyengébbek kedvéért. A tanár úrnak is mindenről az jut az eszébe. Elképzelem, amint undorodva fordul el a hétvégi töltött káposztától, mint a neonáci ideológiát szó szerint és átvitt értelemben is tápláló szimbólumtól. Igazi nemzeti ügy lenne betiltani a fogyasztását. A nemzet nevében le a töltött káposztával! Én azért becsukott szemmel néha eszem belőle, mert nagyon szeretem. Tudom, egy igazi szemét kis náci vagyok.

 

„Becsukjuk a szemünket, és úgy eszünk…” – Nocsak, a tanár úr is?

„Becsukjuk a szemünket, és úgy teszünk, mintha a gyilkosok nem ennek a társadalomnak a tagjai lennének. S éppen ezért nem is viselünk felelősséget őrült tetteikért.”

Egy pillanatra azt hittem, de mégsem. A tanár úr tántoríthatatlan nem csak a töltött káposzta kérdésében, de minden egyéb kérdésben is. Már azokban a témakörökben, amik egyébként érdeklik: nácizás, antiszemitázás, rasszistázás, szex. Csak vicceltem, a szex nem. Mert, amennyiben a szex érdekelné, már kúrt volna egy kibaszott nagyot, és nem hordana össze ennyi baromságot. Tutira nyomja az agyát a „G”. (Egy kedves hölgy ismerősöm szokott volt emígyen fogalmazni)  

Bevallom, nekem le sem kell hunynom a szemem ahhoz, hogy a romagyilkosságok feltételezett elkövetőinek őrült tetteiért ne viseljek semmilyen felelősséget. Nagyjából annyit tehetek róla, mint az özönvízről. Ugyanezt a Démonokratikus Karta nevű politikai formáció mindenható főideológusa, Gyurcsány Ferkó nem mondhatja el magáról. Persze, mer’ a zelőző nyócév! – Nem, nem a nyolc év, hanem a miniszterelnökség abban az időben, amikor a katonai elhárítás ügynöke fegyvervásárlásainak megfigyelését megszüntették.

Ez, drága tanár úr, nem politikai felelősség felhánytorgatása, hanem aljas indokból elkövetett szándékos emberi cselekedet iránti ellenérzésem kinyilatkoztatása. Tudja, nem a rasszizmus az egyetlen elutasítandó eszmeiség. A gazság, gonoszság, az aljas szándék életvitelszerű alkalmazása elleni nemzeti összefogás legalább annyira szükséges, mint a rasszizmussal, - amelybe beletartozik a nyílt magyarellenesség is – való szembefordulás.  

 

Mást sem hall az ember, mint szegény bankok sirámait, milyen súlyosan érintik őket az Orbán-kormány intézkedései. Különösen panaszkodnak a külföldi tulajdonú bankok. Egyem meg a csepp szívüket, ha ráérek, megsajnálom őket! Előtte azonban elmesélem az én banki történetemet, mert együttérzésre én is igényt tartok, nem csupán ők, a multi-milliárdos kényurak.

Történt egy szép nyári napon 2008-ban, Keszthelyen, az osztrák Raiffeisen GHSA reg. Gen.mbH. Bank magyarországi jogi képviselőjének, dr. Zsiga Zsolt ügyvéd úrnak irodájában, hogy adásvételi előszerződést írtunk alá, a cégem és a bank képviselője. Ebben az ügyletben a bank egy árverésen vásárolt magyarországi ingatlanját óhajtottuk megszerezni. Tekintve, hogy az előszerződési esemény az árverést követően nem sokkal történt, a bank még nem léphetett tulajdonba. Ezért is vált szükségessé, hogy megállapodásunkat előszerződésként legitimáljuk. A bank tulajdonosi jogosultságát az árverési jegyzőkönyv igazolta, amely a bankot, mint árverési vevőt jelölte meg. A kontraktust tehát aláírtuk mi, a bank ügyvezetőjének, Alois Baliko úrnak képviseletében dr. Zsiga Zsolt, valamint ellenjegyző ügyvédként Véghné dr. Kárpáti Brigitta.

Nem maradt más dolgunk, mint várni, amíg a bank tulajdonosi bejegyzése megtörténik a földhivatalnál. A várakozási időre az előszerződés foglaló megfizetését kötötte ki, amelynek két részletben tettünk eleget. 500 000.- forintot az előszerződés aláírásakor kellett átadnunk a bank képviseletében eljáró dr. Zsiga Zsolt részére. Ezt követően a tulajdonjog bejegyzéséig újabb másfélmillió, tehát mindösszesen kétmillió forintot kellett foglalóként megfizetnünk.

A továbbiakban vártuk a földhivatal bejező végzését. Mindhiába. A hónapok teltek, de a bank még mindig nem léphetett tulajdonba. A bank képviseletében eljáró dr. Zsiga Zsolt arra hivatkozott, hogy az ingatlan speciális helyzete miatt van némi fennakadás. Hittünk neki, mivel alapvetően zártkerti ingatlanon található kivett lakóházról volt szó. Zártkertben, vagyis termőterületen külföldi jogi személy nem szerezhet tulajdonjogot. A területi besorolás alól kivont lakóház esetében ellenben minden további nélkül.

Valamiért mégis nehézkesen ment a történet. Eltelt egy év is, és még mindig semmi. Ennek ellenére velünk megfizettettek újabb kétmillió forint előleget, amennyiben fenn kívántuk tartani vételi szándékunkat. Vagyis tettünk egy kétmilliós szándéknyilatkozatot, miközben a bank még mindig nem volt tulajdonos.

2011 nyarán aztán értesítést kaptunk az ingatlan korábbi, és jelenlegi tulajdonosától, hogy a bank jogerősen pert vesztett az árverést kifogásoló perében, ergo az ingatlan a régi tulajdonosé marad. Bevallom, az ingatlanjog, és a végrehajtási eljárásjog nem tartozik az erősségeim közé. Adva van egy árverés, ami megtörtént, de nem tudott hatályba lépni, mivel az árverési vevő szabálytalanul licitált. Mivel azonban fél éven belül senki nem támadta az árverést, így annak hatálya a megtörténtét tekintve szabályosnak mondatik. Szóval, ha fél éven belül nem jelzed, hogy az árverés szabálytalan volt, akkor törvénysértő volta ellenére mégis az lesz. Én itt némileg hiányolom az árverést elrendelő bíróság eljárását, amelyik pontosan tudta, hogy az árverési vevő külföldi jogi személy, tehát az árverés szabálytalan, de a bíróságra nem érvényes a jogszabály. A bíróságokra általában nem érvényes semmilyen jogszabály Magyarországon. (Én ezért hagytam el a hazámat.)

Szóval, a bíróság, ha jogellenességet észlel, abban eljárni köteles. Na, ezt soha egyetlen bíróság sem tartja be. Az én ügyem pikantériája, hogy a szabálytalan árverésre végzést kibocsátó bíróság később a bénázó árverési vevő keresetét is elutasítja. Persze, az is érdekes, hogy egy ingatlanjoggal évtizedek óta foglalkozó, ismert nevű ügyvéd miért nem tudta, hogy zártkerti ingatlanra licitálnia hasztalan, tulajdonjoga nem keletkezhetik. A törvények felett álló bíróság tehát megvédte az általa elrendelt, ám szabálytalanul lefolytatott végrehajtási cselekményt, az árverést, ezzel hátrányt okozva a banknak, mint árverési vevőnek.

A bank viszont tényszerűen lapított évekig. Amint fentebb írom, mi már csak a 2011-es jogerős végzésről szereztünk tudomást. A bank 2008-ban indított keresetet, ezt követően volt I. fokú végzés, majd II. fokú, ám minket erről nem tájékoztatott. 2009-ben, amikor a második kétmilliót fizettük be, a bank képviselője már tudta, hogy polgári per folyik, amelynek kimenetele minimum kétséges, mégis hallgatott.

Természetesen, amint megtudtuk a jogerős végzés tartalmát, azonnal kerestük a bank képviselőjét, aki felszívódott. Írtam a bank jogi osztályának több levelet is, mégsem reagált senki. 2011 év végére elfogyott a türelmem, és egy újabb e-mail-ben büntetőfeljelentéssel fenyegettem meg őket. Ennek hatására előkerült a bank jogi képviselője, dr. Zsiga Zsolt, és találkozót kért. Én hazajöttem Amerikából, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Első dolgom volt ügyvédet fogadni, valahogy éreztem, hogy itt komoly gondok lehetnek. Találkoztam dr. Zsiga Zsolt ügyvéddel budapesti irodájában, ügyvédem felvette a kapcsolatot a bankkal.

A bank úgy nyilatkozott neki fogalma sincs semmilyen adásvételi előszerződésről, amelyet velünk kötött. Ehhez képest dr. Zsiga nekem megmutatta a bank ügyvezetője, Alois Baliko által aláírt előszerződés egy példányát. Nos, milyen érdekes, nekünk ebből a példányból az évek alatt nem küldtek. Ezt követően jogi képviselőm és a bank között hónapokon át tartó meddő levelezés zajlott, noha még november végén megígérték, hogy karácsony előtt visszafizetik azt a pénzt, amit ők sosem vettek át tőlem egy nem létező előszerződés kapcsán.

Néhány napja ismét találkoztam dr. Zsiga Zsolttal, és egy hosszabb tárgyalás alatt kiderült, Zsiga az általam készpénzben átadott, illetve banki utalással teljesített összegeket visszatartotta. A négymillió forintból mindösszesen egymillió-háromszázezret utalt tovább, mert a bankkal neki elszámolási vitája volt. Szeretném kiemelni, hogy a számlaszám, amelyet az utalásokhoz dr. Zsiga anno nekem megadott, az osztrák Raiffeisen száma volt. Az, hogy a bankon belül ezt a számot az ügyvéd kezelte, nem derült ki semmiből.

Mi a lényeg? – Amikor decemberben találkoztam dr. Zsigával, ő állította, hogy egy fillérig elutalta a pénzt a banknak. Februárban meg azt mondja, hogy csak egy töredékét, mivel neki a bank tartozik. Utóbb még egy hivatalos tájékoztató levelet is bemutatott, amelyben tisztázza a bankkal, miért nem kapták meg a pénzt. A levél azt követően kelteződött, hogy velem találkozott decemberben. Bakker, ez a legőszintébb beismerése a sikkasztásnak, amit életemben hallottam!

Naná, hogy a bank értetlenkedett, amikor kértük vissza a pénzt! Szerintem dr. Zsiga a végül átutalt kisebb összeg eredetét sem határozta meg. Ettől a banknak még illett volna eljárnia az ügyben, hiszen volt egy bebukott ingatlanja, egy tarthatatlan előszerződése. Mit mondjak, teljes a fejetlenség. Pénteken az ügyvédem értesített, hogy a bank lecserélte az eddig eljárogató jogászt, és személyes találkozást kérnek. A képviseletemet ellátó ügyvéd remek szakember, mégis azt javasolta, üljünk le velük.

Mégis, miről tárgyalnánk? A pénzemet lenyúlták, elsikkasztották, ingatlant nem adtak cserében, évekig lapítottak a valóságról, és még sorolhatnám. Egy hete küldtünk nekik felszólítást, ha tárgyalni akarnak, minimum a befizetett alapösszeget utalják vissza, a foglaló dupluma nélkül, kamatok és kártérítés nélkül. Öt napot adtunk nekik, ami holnap, azaz kedden telik le. Szerintem, ha nem fizetik vissza a pénzt, és mégis leülünk velük, akkor segget csinálunk a szánkból, és ez sosem jó tárgyalási pozíció.

Bevallom, én már kizárólag a büntetőfeljelentésben gondolkodom. Nyilvánvaló, ha most cserélnek ügyvédet, az nem a fizetési szándékot erősíti, hanem a hosszú perre berendezkedést. A bank azt hiszi, hogy minden felelősséget dr. Zsigára tolhat át, csakhogy ez baromság. Minimum bűnrészesek lesznek. Fogalmuk sincs, mire vagyok képes, hiszen nem játszottam ki a kártyáimat, nem tudják, mi van a kezemben. Azt hiszem, megnyúlik majd a képük, ha meglátják.

Én hiszem, hogy nem lesz megegyezés. (Szerintem nincs is miről) Pontosan tudom, hogy arra apellálnak, Magyarországon egy nagy céget nem érhet bántódás magánszemély indítványára. Mit mondjak, igazuk van. Ebben az országban a jognak érvényt szerezni szinte lehetetlen, abszolút szélmalomharc. Az ügyvédem is erre hivatkozik, amikor engem mindenáron tárgyalóasztalhoz akar ültetni ezekkel a sikkasztó tolvajokkal. 2009-ben nyolc év pereskedés után kaptam meg a Generali Providenciától 10 millió forintot. A Raiffeisen is simán elüldögél majd a pénzemen néhány évig.

Mindenki a gazdasági válság, a szegénység miatt panaszkodik, pedig annál sokkal, de sokkal súlyosabb a morális válság, amely az igazságszolgáltatás jogtipró metodikájában csúcsosodik ki. Én emiatt hagytam el a hazámat, emiatt nem tudnék már itt élni. Ez a történet, amit itt elmeséltem, csupán a jéghegy csúcsa. Egy vicces kis epizódja annak, amit velem tett ez az ország.

 

Ez a bejegyzés csak egy ötlet, de mivel szerintem ez lesz a jövő, ezért kifejtésre érdemes.

Nos, a jövőben lesznek olyan társadalmak, melyek tagjait genetikailag módosított egyedek alkotják.

Miben áll ez a genetikai módosítás? Nos abban, hogy a genetikailag örökletes betegségek génjeit (pl. Down-kór, vérzékenység, sarlósejtes vérszegénység, meg még ezeregy betegség) kivesszük az emberi génállományból.

Ez önmagában az emberiség megjelenését, jellegét egyáltalán nem befolyásolja.

A másik módosítás abban rejlene, hogy lenne egy kísérlet, melynek során a kísérletben résztvevő összes emberi egyed  képzőművészeti, zenei-matematikai képességeit a lehető maximálisra nyomnánk föl, más szavakkal: minden ember ezen környezetben egy mesterszobrász, építész, festő, grafikus, matematikus, és zeneszerző képességeit ötvözné magában. Az IQ-t szándékosan hagytam ki egyelőre (szintén örökletes egyébként).

Gyakran éri a vád azokat, akik ilyen tökéletes társadalmakat vizionálnak, hogy

1) mit kezdene "ennyi okos ember" egymással?

2)miért "kényszerítjük" az embereket arra, hogy ezt csinálják?

Az első kifogásra az a válaszom, hogy egyáltalán nem lesz attól valaki okosabb, hogy tud festeni, rajzolni, zenét szerezni, sőt a zseniális matematikai képesség sem garancia, hiszen vannak olyan autisták (lásd: Esőember c. film) akik fejből nyomják a függvénytáblát, mégis eltévednek a mosdóban.

A második kifogásra pedig azt válaszolom, hogy senkit nem kényszerítünk semmire. Ha valakinek az az élete vágya, hogy alkoholista legyen, drogos, illetve egyéb módon önpusztító, hát lelke rajta. Csak csinálja! Attól hogy valakinek tehetsége van, még önmagában nem kötelező azt kihasználni. Persze általában boldogságot okoz az embernek, ha azt csinálja, mihez tehetsége van.

Ha pl. mindenkinek leonardói rajztehetsége lenne, akkor teljesen természetes lenne, hogy lerajzoljuk, - akár beszélgetés közben - azt amire gondolunk. Ez kiegészülve az abszolút hallás (megmondani hogy milyen hang szól a skálából - C,D,E,F,G,A,H,C) génjével ahhoz vezetne, hogy minden zenét/zenei hangot pontosan le tudnánk képezni az agyunkban, különböző programok (zenei programok) és egyéb segédeszközök (pl. kotta) nélkül.

Persze az IQ nagy kérdés marad. Mindenkinek 180-200 legyen (a maximum, kb 1 millió emberből talán egy ennyire okos van) az intelligenciahányadosa?

Ez kevéssé tűnik praktikusnak. Túl sok egyénieskedéshez vezetne. Akkor már inkább a KREATIVITÁS (ALKOTÓKÉSZSÉG) génjeit kéne "fölhúzni" maximumra, (vagy annak közelébe, nem mindig jó a szélsőség, se itt, se az IQ esetében), az IQ pedig legyen talán 140-150 , generalizálva, vagyis lenne pár szuperzseni, mondjuk a népesség 10-15%-a (kb egyhetede), a többi pedig "átlagosan zseni" lenne a fönt már ismertetett számokkal.

Mindezidáig a külső megjelenéssel nem foglalkoztam. Továbbra is ezt kívánom tenni, aki akarja, a maga részéről behelyettesítheti a saját fajelméletét, én most csupán egy keretet adok, amit mindenki megtölthet a mondanivalójával.

A legnépszerűbb kifogást ezzel meg is kerültem:

"Az nem lenne nagyon unalmas, ha egyformák lennének az emberek?"

Az okos emberek nem egyformák. A buta, ostoba emberek ellenben sokkal egyformábbaknak tűnnek. Avagy, kérdés formájában föltéve: melyik embertípus az egyformább: az egyformán okos, vagy az egyformán buta? a kérdésre egyértelmű a válasz...egyformán okos pedig nincs is, mivel két okos ember gondolata sokkal finomabb, összefüggőbb, ugyanakkor sok apró részletben különbözhet. Ellenben két ostoba ember gondolata nagyon is lehet egyforma, ugyanúgy előregyártott panelekből építkező, sablonos.

Foglaljuk össze!

Nem egyformán, de hasonlóan okos emberek, genetikai, testi hibák nélküli, zseniális mértékű képzőművészeti, zenei, matematikai képességekkel.

Pár finomabb részlet, ami kibontatlan maradt:

1) mi legyen a személyiségzavarokkal, viselkedészavarokkal, és egyéb idegrendszeri problémákkal, amelyekről szintén tudjuk, hogy örökletesek?

a személyiség zavarai az egyensúlyát vesztett személyiség megnyilvánulásai. Más szempontból, példával: a rendmániás, kényszeres rendrakó (obszesszív-kompulzív személyiségzavaros) ember más szemszögből nézve nagyon hasznos hivatalnok, bürokrata, kicsi fogaskerék a rendszerben, stb. Nagyon hasznos raktáros, könyvelő, vállalati ügyintéző válhat belőle.

Tehát a személyiségzavar egy részről, viszont hasznos karakter-tulajdonság másrészről.

Összefoglalván én azt mondom, hogy az egyértelműen káros öröklődő személyiségzavarok (pl. skizofrénia) esetében a skizofréniáért (extrém "álmodozó hajlam", magába fordulás) felelő géneket az adott személyben visszaszorítani, nagyjából annyira, hogy ne legyen hajlama begolyózni, de itt sem lehet a hajlam teljes kiirtásáról beszélni. Az álmodozó emberek (amennyiben megfelelően okosak, tehetségesek) is hasznos tagjai tudnak lenni a társadalomnak (találmányok pl.).

A többi személyiségjeggyel (amelyek egyúttal személyiségzavarra is hajlamosítanak) is így bánnék. Nagyjából érintetlenül hagynám őket, hiszen az emberhez, az ember lényegéhez a betegség is hozzátartozik, testi-lelki értelemben egyaránt.

Felvetődik az identitás kérdése is. Mi(k) az a tulajdonság(ok), tulajdonságok, amely(el) meghatározza(-ák) az embert?

Nos erre a kérdésre nem tudom a pontos választ, de inkább egy vagy több tulajdonságok határozzanak meg minket, mint azoknak a _hiánya_. És ez vonatkozhat az általam fölsorolt, általam adni kívánt összes tulajdonságra (pl.magas IQ), tehetségre(zene, matek, stb), adományra.

Tehát ha a jövőben fölnő egy ilyen génmódosított ember, akkor kötve hinném, hogy a kiemelkedő tehetsége illetve okossága miatt döntene úgy, hogy pl. véget vet az életének, mert "elrabolták tőle az eredetiségét".

Miért lenne valaki attól eredeti, hogy egy négyszöget képtelen lerajzolni? Vagy attól, hogy két egyjegyű számot képtelen összeadni? Mert ha az illetőt nem módosítjuk annak idején (még magzat korában), most ezt jelentené az "eredetisége".

Remélem elegendő példával és részletességgel szemléltettem a jövőről alkotott képemet.

Ez egy működő társadalom lenne. Egy igazi utópia. Óvatosan használom a nevet, hiszen ma az utópia alatt általában disztópiát (distopy) értenek, ami az utópiának pont az ellentéte, és egy jövőbeli társadalom romlását írja le. Számtalan példája van (Szép Új Világ, 1984, Farenheit 451, Ember a fellegvárban, mondjuk ez inkább párhuzamos történelem, na mindegy:))

Ezen utópiának megvalósulása már elkezdődött: Friss házaspárok, vagy gyereket váró házaspárok részéről biztos nagy lesz a kereslet, hogy  gyerekük részére a lehető legjobb körülményeket biztosítsák. És a lehető legjobb körülménybe pl. beletartozik, hogy a gyerek ne legyen mongolidióta (Down-kór), ne legyen pl. olyan, mint a Hawking professzor (csak a szeme mozog, Lou Gehrig-kór, a test fokozatos bénulását eredményezi, örökletes).

És bizony bárki belegondolhat abba, hogy ha ezt a gyerekénél el lehetne kerülni, akkor vajon elkerülné-e. A válasz azonnal jön, szinte gondolkodás nélkül. Hasonló ügy a tehetségek helyzete: amely szülő a lehető legtöbbet akarja adni a gyermekének, nyilván hogy a tehetség-gének fölkapcsolása mellett fog dönteni...ennyire egyszerű.

Tehát ez a jövő, egyelőre csak fizetős szolgáltatásként, a tehetősebbek számára, de ha idővel elég olcsó lesz a procedúra, akkor szociális szolgáltatás válhat belőle, állami kézben.

És onnantól minden állam eldöntheti, mit ad az emberiségnek. Különböző minta-társadalmak is fölépülhetnek, különböző tulajdonságok tanulmányozási céljából. Hogyan hat egy társadalomra, ha sok benne a hiperérzékeny művészlélek, vagy az agresszív emberek vannak többen, vagy mindkettő (egyszerre agresszív és érzékeny:)) stb stb.

Képzeljük el, mi lenne akkor, ha minden egyes ember pontosan ki tudná magát fejezni a zene, matematikai, képzőművészet nyelvén! Mekkora találmányokkal, jelentős művészi alkotásokkal tudnák ezek az emberek gazdagítani a világot! Mennyivel előbbre lennénk, ha nem egy szuperzseni lenne egymillióban, hanem mondjuk 150 ezer (a többi csak szimpla zseni lenne)!

Az ostobák és tehetségtelenek is megmaradnának, csak ők más helyen élnének. Vagy egy másik társadalomban (ne feledjük: ez csak egy kísérlet, önkéntes résztvevőkkel), vagy pedig a perifériára sodródva, de együtt az okosakkal. az ostoba fajta ember úgy is ki fog halni hosszútávon.

Mostanában folyton az jár a fejemben, amit egy ideje különböző videókon néztem.

Ez pedig a Világegyetem, külföldiül Univerzum szerkezete, a lehető legnagyobb léptékben.

 Itt van pl. ez a videó.

Itt is jól látszik, ha jobban megfigyeljük, hogy az univerzum fejlődése úgy játszódik le, hogy az eredetileg diffúz tömeg egyre inkább differenciálódik, szétoszlik, különböző csomópontokba áll össze. A folyamat képi hasonlata olyan, mintha különböző buborékok, melyek a hatalmas űröket, Voidokat jelképezik, oldalukon a galaxisokkal, egyre csak fúvódnak fölfelé. Ha két buborék a természetben találkozik, akkor köztük egy lapos felület keletkezik:

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon érdekes, hogy ez a jelenség az univerzumban is megtalálható, itt ezeket a felületeket "Fal"-nak nevezik. Az egyik szép példája ennek a "Coma Wall" ("Coma Fal").

en.wikipedia.org/wiki/Coma_Wall

Tehát a Voidok a buborékok szerepét, míg a Falak a buborékok találkozási pontjait képezik le.

Természetesen a párhuzam nem tökéletes, pl. a Voidok szélén lévő galaxisok nem szép egyenesen, mint a buborékok felülete, a nem  összevissza helyezkednek el. A Falak sem kör alakúak, hanem inkább négyszög-téglalap alakúak. a különbség inkább csak a részletekben van.

Mit üzen ez nekünk, ha ezen analógia mentén gondolkodunk? Nos, mivel ezen modell szerint a Voidok adnak formát az univerzumnak, a Void pedig úgy néz ki, hogy belül üres, és kívül (a buborék felületén) pedig galaxis-köpennyel borított, és ezek növekednek folyamatosan, néha egymásnak ütköznek, akkor lesznek a falak, stb, hogy

a világ lényege az üresség. az üresség szüli a formát. A világ az üresség formája.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem megvált egyik neves oktatójától annak interneten közzétett, állítólag nem szalonképes magánvéleménye miatt. Az ügy pikantériája, hogy az egyetem névtelen bejelentő állítására alapozva kezdeményezett vizsgálatot, amely végül nem derítette fel, oktatója magánvéleményéről van-e szó, és ez a magánvélemény általában alkalmas-e arra, hogy szankciókat vonjon maga után.

Botos Máté dékán az ügy facebook-on való elterjedésének apropóján nyíltlevélben indokolta döntését. Amely szerint mindenki számára megnyugtatóbb, ha a Molnár Attila Károly által vezetett kurzusokat a továbbiakban más oktatókkal tartják meg. Botos indoklásából egyértelműen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az inkriminált magánvélemény és az oktató összekapcsolhatóságának gyanúja is sérti az egyetem érdekeit.

Szerintem meg Botos Máté egy igazi szervilis senkiházi, egy gumigerincű csinovnyik, aki ezen jellembéli hiányosságok okán alkalmatlan a kari dékán tisztségének betöltésére. Csakhogy Magyarországon jobbára születési előjog ilyen tisztet betölteni, tudás vagy emberi tartás nem szerepelnek a kritériumok listáján. Botos Máté, mint Botos Katalin, az ismert közgazdász, a politikai pályát is befutott, mindenhez értő asszonyság kicsi fia úgy született, hogy neki kijár e méltóság. Az Országos Doktori Tanács honlapján, ha bárki szétnéz, láthatja, a mi Máténk nem töri magát különösebben. Ő már révbe ért, hagyják békén a kényelmes bőrfoteljében. Amúgy igaza van.   

Miről is van szó? – Bizonyos internetes blogokban jól ismert Tölgy nicknéven kommentelő júzer véleményt mondott Petschauer Attila, egykori olimpikonunk történetével kapcsolatban, amely nem nyerte el a magukat zsidónak és liberálisnak valló „Örülünk, Vincent?” rétegblog törzsközönségének tetszését. A jótündér nicknévvel ismertté, - mit ismertté, hírhedtté! - vált Elek Gábor matematikus, az MTA Rényi Alfréd Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, aki egyébként az illető rétegblog gazdája is, közismert agresszív, gyűlölködő, ám nem túl sok szellemi muníciót sejtető kirohanásairól. Ez a tündéri Gabi gyerök minden, a virtuális világban zajló csörtéjében elszenvedett veresége után az őt legyőző imágó mögött álló valós személyt, illetve annak családját támadja meg. Minekutána kétségtelenül az egyik leghitványabb szellemi éhenkórász, akit e föld a hátán hordott, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy minden szellemi párbajában alulmarad. Az évek során oly’ mérvű frusztrációs téboly uralkodott el rajta, hogy veszett kopó módjára lohol megmarható préda nyomában.

Nagyjából így szállt rá a mandinerblog fenoménjeire, köztük Tölgyre is. Én a magam részéről nem gondoltam volna, hogy éppen ő lesz az, akit ez a nyáladzó fenevad és rüh ette hordája elsőként elejt. El kell ismerni, kapitális trófeát gyűjtöttek be. Persze, kaptak némi segítséget. Ugyanis mit ad Isten, ez komenista ivadék Botos gyerek, - aki a legviccesebb módon az európai politikai katolicizmus jeles kutatójának számít - éppen az MTA köztestületi tagja, vagyis közvetlen kollégája a mi elmeháborodott jótündérünknek.   

Szomorúan, de azt is el kell ismernem, Nagy Tölgy a lehető legbambább ábrázattal orcáján sétál bele a kelepcébe. Éppenséggel okulhatott volna az én példámból is, hiszen elsőként velem próbált szerencsét ez holdvilágképű kis szaros. Természetesen Elek Gáborra gondolok. Emlékezetes eset volt, és külön pikantériája, hogy Tölgy akkor majdhogynem jótündér védelmében avatkozott bele az adok-kapokba. Legutóbbi időkben az Elek Gábor vezette rétegblog törzsközönsége hajtóvadászatot indított a mandineres szerzők ellen. Azt ugyan nem tudom, a langymeleg konzervatív miliőt árasztó kollégák személyes adatainak terjesztése milyen értéket képvisel a vincentesek szerint, az viszont biztos, hogy élvezettel tették, amit tettek. Nyilván ilyen alacsony egy, a MTA alkalmazásában álló tudós ember értelmi színvonala. Nem véletlenül mondom, hogy a tudomány dogmatikus tanokból szerveződő vallássá torzult, amelyet szolgálni kizárólag Botos Máték és Elek Gáborok képesek.

Tölgy óvatlan volt, és erre ráfizetett. Pedig állítom, amit mondott, - habár szamárság – valójában tökéletesen ártalmatlan. S nem csak, hogy ártalmatlan, de alkalmatlan arra is, hogy ennek kapcsán őt hátrányos megkülönböztetés érje. Íme, az általa jegyzett mondatok:

Ezt a szegény vívót szívatták, belehalt. Csúnya dolog, nem kérdés. Volt maguk közül valaki valaha katona? Tudja, az állampolgári kötelessége minden demokratának és köztársaságpártinak. Ha talál egy katonaviselt őröltvinszentet, kérdezze meg, hogyan szokták szívatni a katonák _egymást_. Bizony, a férfitársaságok ilyenek. 

A maga példája egy durva és rosszul elsült szívatás. Még várom a beszámolókat arról, hogy magyar katonák ölték a muszosokat, módszeresen, tervezetten, szándékosan. 

Petschauer Attila olimpiai bajnokunk zsidó volt, aki 1943 telén vesztette életét a Donnál munkaszolgálatosként, máig tisztázatlan körülmények között. Többféle történet ismert a szerencsétlen sorsú fiatalemberrel kapcsolatban. A szocializmus legvéresebb korszakában keletkezett, és a ma legnépszerűbb történet szerint a munkaszolgálatosnak besorozott Petschauert a táborban felismerte Cseh Kálmán alezredes, aki maga is olimpikon volt, és a fene tudja milyen indíttatásból, de úgy döntött, megalázza egykori sporttársát. Petschauert levetkőztették, és felkergették egy fára, majd arra utasították, hogy kukorékoljon. Az egykori vívó ennek a parancsnak nem tett eleget, ezért az irtózatos fagyban hideg vízzel lelocsolták, amelynek következtében halálra fagyott.  A történteknek ezt a verzióját Kárpáti Károly, egykori munkaszolgálatos szemtanúként mesélte el. Úgy tűnik, ott valamiféle olimpikonok találkozója lehetett, mert Kárpáti is olimpiai bajnokként került arra a helyre. No, az oka nem ez, hanem zsidósága volt. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy mindjárt három rendkívüli sportember is egyazon helyen szolgált.

Kárpáti Károly beszámolójában én ugyan nem hiszek, azonban az figyelemreméltó, ahogy ő maga fogalmaz: „Te, olimpiai érmes kardvívó… Lássuk, hogy tudsz fára mászni!” Vagyis nem azt mondták neki, hogy te ilyen-olyan zsidó. Van olyan történet is, amely szerint Petschauer nem ebbe a kegyetlenkedésbe halt bele, hanem később elfogták, és a fogságban vesztette életét számtalan társához hasonlatosan. Emiatt feltételezték, hogy tömegsírban nyugszik. Azonban legközelebbi leszármazottja, unokatestvére, Treuenberg báró korábban olyan dokumentumokat kapott Ukrajnából, amelyek arra engednek következtetni, hogy megtalálták a kiváló sportember földi maradványait, ráadásul nem tömegsírban.

Abban az esetben, ha nem tudnánk, mi történt a zsidókkal a II. világháború idején, és csakis abban az esetben, elvonatkoztathatnánk attól, hogy Petschauer Attila zsidó volt, és írhatnánk értelmetlen halálát a katonavirtus rovására. Ámde önmagában a tény, hogy besorozásának körülményeit eleve zsidó származása determinálta, a rasszista, antiszemita indítékot elvetnünk nem szabad. Akkor sem, ha egyébként a katonaságban még az én időmben is volt divatja az embertelen bánásmódnak, a megaláztatás legelképesztőbb változatainak.

Tölgy tehát téved, amikor a Petschauer Attilával történteket pusztán a férfitársaságokban elterjedt szívatások rovására írja. Azonban ez a tévedése nem oly’ mérvű, amelyre azzal az agresszivitással kellene válaszolnunk, ahogyan azt a zsidó Elek Gábor teszi. Nyilván származása okán a téma érzékenyebben érinti, de higgye el mindenki, ennek az embernek nincs szüksége indokra ahhoz, hogy gonosz cselekedeteket műveljen.

Illene valami személyre szabott jó tanáccsal szolgálnom a végére, de bevallom, nem nagyon tudok. Nem vagyok sem Tölgy, sem Molnár Attila Károly. Elképzelésem sincs, miként élheti meg egy olyan ember ezt az aljas, nemtelen támadást, aki egész életében tisztességesen dolgozott, megbecsülést szerzett kollégái, tanítványai, ismerősei és családja körében, és most minden egy csapásra szertefoszlott. Nem maradt más utána, mint az acsarkodó ellenség vonyítása, és a szégyen, amit nem is kéne éreznie.   

Szolgáljon az Ő esete tanulságul mindnyájunknak, mert olyan időket élünk, amikor luxus megkísérteni a sorsot. Össze kell tartanunk, amint összetartanak a veszett korcsok is, a Botos Máté és Elek Gábor félék.

 

Még nem is hallottam a mai Európa Parlamenti vitáról, amely ismét hazánkat tálalta fel gyűlöletéhségtől félőrült sakáloknak, amikor megfogalmazódott bennem a kérdés: Miért Magyarország? Miért e közép-európai kis ország fáj a világ sorsát leginkább befolyásoló USA-nak és szövetségesének, az Európai Uniónak. Nem állítom, hogy itthon minden a legnagyobb rendben van, de azt igenis kijelentem, még a ma EU-tag volt szocialista blokk országai közül sem a mi vagyunk a legzűrösebbek. Messze nem mi vagyunk!

Akkor mégis mi a fene történik az EU-ban, mind megőrültek a szocialista, kommunista, liberális és zöldpárti honatyák? És Mi történik az USA-ban, hogy hazarendelik a budapesti nagykövetet egy titkos tanácskozásra hazánk sorsáról? Mégis, milyen jelentőséggel bír katonai szövetségesünk számára a NATO-kötelezettségeit szolgaian teljesítő kis ország, hogy titkos tanácskozásokat kell tartani róla?

Jelenlegi szövetségeseink kifogásolják a kétharmados többséget szerzett Fidesz jogalkotási aktusait. Nem egyet, vagy kettőt, hanem mindet, válogatás nélkül. Kifogásolják a kisebbségek jogérvényesítési lehetőségeinek szűk kereteit. Helytelenítik a közigazgatás független szervezeteinek állami kontrollját. Majdhogy odáig el nem mennek, mint Kim Lane Scheppele, egy hazánkban többször járt, amerikai, ám Amerikában teljesen ismeretlen jogász-szociológus (jogszociológus?), hogy magát a Fidesz választási győzelmét is kétségbe vonják. Szinte azonos mantrákat mormolnak a valaha nevet szerzett, majd azt könnyedén eljátszott Francis Fukuyama, amerikai filozófus, politikai közgazdásszal, aki szerint minden rossz Magyarországon.

Haladjunk szép sorban! Kezdjük a szólásszabadsággal, azon belül is az ellenzéki médiák állítólagos elhallgattatásával. Mind az EU, mint az USA általános jelenségről beszél, miszerint az ellenzéki sajtó üldöztetés alatt áll, ugyanakkor a Klubrádió frekvenciavesztésének esetén kívül egyéb, konkrétumnak feltüntetett marhaságot nem képesek előcitálni. Tényleg a Klubrádió lenne az egyetlen ellenzéki, az egyetlen baloldali liberális médium? Ugyan, kérem, ez szamárság! Nem vagyok egy nagy rádióhallgató, de azért annyit én is tudok, hogy a Boros-Bochkor névpárral fémjelzett NEO FM nem arról híres, hogy különösebben rajong a kormányért. Országos rádióról beszélünk. S mindjárt említsük is meg a másik országos rádiót, a CLASS FM-et, ahol a liberális elkötelezettségéről messze földön híres Csiszár Jenő sem fogja vissza magát különösebben, ha Orbán Viktort és kompániáját kell ekézni. A regionális rádiókkal nem foglalkoznék, mert Budapesten például számtalan működik, a legkülönfélébb világnézeti beállítottsággal. Mondjuk, elég vicces a Tilos Rádiót kormánypártinak nevezni!

A Klubrádióban sokat próbált baloldali liberális veteránok szórták az áldást a kormányra, amíg tehették. Végül elbuktak valami nevetséges pénzösszegen. Ugyanis azt elfelejtik a jajongó külföldi és hazai bolsik, hogy a rádiózás versenyszféra, ahol a pénz beszél, a kutyaszar meg táncol. Tényleg azt várták balról és még balabbról, hogy a kormány majd belenyúl a zsebébe, és odalök néhány milliót, vagy egyszerűen leállítja a versenyt, és a Klubrádiót kihirdetteti győztesnek? Jaj, ne már! Tényleg ezt hitték? Milyen édesen naivak!

Folyamatosan visszatérő téma az igazságszolgáltatás független szervei fölött gyakorolt túlzott állami atyáskodás. Elsősorban is a rendes bírák, - és nem az alkotmánybírák, ahogy Fuckuyama professzor emlegeti - nyugdíjkorhatárának leszállítása a közalkalmazotti törvényben meghatározott 62 évre. Dombon ülő vadászkutya legyek, és ugassam a holdat egy esztendeig, ha értem, mi ezzel a problémája bárkinek is. A talárosok nyugdíjba vonulása nem okoz fennakadást a bíróságok munkájában, hiszen a küszöbön ott áll a leíróbírók (bírósegéd) két-három nemzedéke kéztördelve, mikor méltóztatik már így vagy úgy elmenni az öregnek. A nyugdíjreform, - ami nem is reform, hanem korrekció – tehát nem okoz fennakadást az igazságszolgáltatásban, annak szakmai döntéseit nem befolyásolja.    

Talán nem is véletlen, hogy újabban egyre inkább a bírói kinevezésekről döntő Országos Bírói Hivatal, illetve annak élére kinevezett Handó Tünde személye ellen irányulnak a támadások. Handó Tünde, attól eltekintve, hogy hozzáment Szájer József Fideszes politikushoz, semmi rosszat nem tett. Egyetemi évei alatt a Bibó István Szakkollégium tagja volt. Jogi karrierje minden állomása felsorolása nélkül íme a lényeg: 1999-től a Jogi Szakvizsgabizottság tagja, 1999-től a Fővárosi Bíróság BÜSZ vizsgabizottságának tagja, a fogalmazóképzés oktatója. 2000 óta a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének elnökhelyettese, 2008 óta a Magyar Munkajogi Társaság tagja. 2008-ban az Európai Munkaügyi Bírák Egyesületének elnöke lett. Úgy vélem, a pedigréje kiváló. Anélkül bírálni, mit bírálni, kvázi bűncselekmény elkövetésével (korrupció) vádolni, hogy hivatalát még jóformán meg sem kezdte, nem elegáns, nem demokratákhoz méltó.

S a lényeget se felejtsük el: A Legfelsőbb Bíróságból lett Kúria élére a Fidesz olyan bírát nevezett ki, akinek személyével az ellenzék is egyetért. Márpedig a Kúria szakmailag erősebb szervezet, mint az OBH, amit Szájerné vezet. A kúria elnöke, Darák Péter egy kifogástalan úriember, egy szuggesztív személyiség, aki képes a jelentősen megterhelt intézmény vezetésére, annak testülete megelégedésével. Sokan nem tudják, hogy a bíróságok hibás ítélkezési gyakorlatai milyen mérhetetlenül nagy súlyt helyeznek a Kúriára. Ahogy azt sem, hogy a téves bírói ítéletek, az alaptalan gyanúsítások során alkalmazott kényszerintézkedések mekkora terhet rónak az államkasszára is. Bizony, ezek a korlátlan és kontrollálatlan hatalmú szervek jó sok adóforintot elvonnak a kártérítési perek áradatával.

Nem értem a bírókat sem, miért ragaszkodnak ily’ ádázul a pozícióhoz, ahelyett, hogy élveznék a nyugdíjas éveket, és esetleg ügyvédi praxissal kiegészítenék jövedelmüket. Volna mit jóvátenniük! Elsősorban a már az átkosban is regnáló bíráknak, de általában is a sok téves, a más emberek feletti korlátlan hatalomba való beleszerelmesedésből fakadó túlzó, torz, sok esetben a vonatkozó jogszabályokat szándékoltan megerőszakoló ítéletek miatt. Isten a tanúm rá, én tudom, mennyit kéne vezekelniük.   

Ejtsünk néhány szót az alkotmányozásról is! Alaptörvény, vagy alkotmány, az elnevezés teljesen mindegy, a tartalom a fő. Nem állítom, hogy az új alaptörvény hibák nélkül való. Erről is megemlékeztem egyéb posztjaimban. Ugyanakkor az azt létrehozó aktust törvénytelennek mondani a legundorítóbb aljasság. Akár az EP-ben, vagy az USA valamely kormány hivatalában egy titkos tanácskozáson mondják, akár egy nevenincs amerikai szociológus, vagy egy levitézlett, nevetség tárgyává vált amerikai filozófus mondja.

A parlamenti választások előtt a Fidesz éppen azzal szerzett jelentős többletszavazatot legnagyobb ellenfelétől, a Jobbiktól is, hogy beígérte, ha meglesz a kétharmad, a minősített törvényeket a nemzeti érdekek szerint formálja át. Kérem szépen, az Alkotmány egy kétharmados törvény, nem más. Az is ismert minden hazai baloldali és liberális előtt, hogy a jobboldal egyik évtizedes szívügye a régi, bolsevik mintájú, agyonmódosítgatott Tákolmány helyett egy új, korszerű, a megváltozott társadalmi elvárásoknak megfelelni tudó alaptörvényt alkosson.

Jelentem az alkotmányozás parlamenti feladat, és a honatyák minősített többségének szavazatával lesz érvényes. Az, hogy Magyarországon hagyomány, - hozzáteszem, Orbán teremtette (rossz) hagyomány – hogy a kormányzást befolyásolni képtelen ellenzék sértődötten kivonul a parlamenti munkából, nem befolyásolja a megszületett törvények és egyéb döntések legitimációját. Sem jogilag, sem más módon! Tetszik vagy sem, tény, hogy az Orbán-kormánynak volt és van felhatalmazása alkotmányozni, azzal joggal élt és él. Az pedig egyszerűen hazugság, hogy az alkotmány népszavazástól válik legitimmé, ilyenre a földön nincs példa. Egyetlen extrém esetet ismerünk, Izlandét. Egészen pontosan azt sem ismerjük, mert annak politikai tanulságaitól tartva az egész EU területén médiamoratórium kísérte. Az is irtózatos blődség, hogy társadalmi és civilszervezet bevonása úgyszintén alkotmányozási kellék. Mindazok, akiket általában érdekel a saját sorsuk, és eljárnak választani, de azok is, akik szarnak bele, pontosan ismerték a Fidesz politikai hitvallását, tehát a legkisebb meglepetést sem okozhatta az Alaptörvény szellemisége. 2010-ben 2,7 millióan szavaztak a Fideszre, és valamivel több, mint 800 ezren a Jobbikra. A jelenlegi baloldali ellenzékre másfél millióan szavaztak, ami kétmillióval kevesebb, mint a jobboldali szavazatok száma. Amennyiben mindenképpen 8 millió választópolgárról, és a távol maradtak véleményéről szeretnénk lamentálni, kizárólag arányosan oszthatjuk el a szavazatokat a nem szavazók között. Azt ép ésszel senki nem mondhatja, hogy, akik otthon maradtak, azok mind az MSZP-re, vagy a LMP-re szavaztak volna.

Megállapíthatjuk, hogy az alkotmányozási aktus törvényszerű, a többségi társadalom elvárásainak megfelelő volt. Bármennyire is fáj ez a baloldalnak, amelyik egyre erőteljesebben hajt a társadalom végleges szakadására, bele kell törődniük a helyzetbe. Hacsak nem akarnak polgárháborút. Én már ezt sem zárnám ki, tekintve a magyar kormányra nehezedő, egyre agresszívabb formát öltő nemzetközi nyomást.

Vérlázítónak tartom, ahogyan a kisebbségeket, elsősorban a cigányságot belesodorják ebbe a háborús retorikába, mint valami casus bellit. Persze, ne menjünk el az antiszemita-kártya, mint egy vesztes lapjárásban egyedüli jokerként felmutatható lap mellett sem. Nem ismerek demokráciát a világban sehol, ahol kötelezően szeretni kéne más népeket, és róluk kritikai hangvételben beszélni tilos lenne. Magyarország ebben is üdítő kivétel, mert itt a zsidó szó kimondása is egyenértékű a hitleri népirtás megvalósításával. Éppen a Mandiner hírfolyamán állította egy általam régről ismert és tisztelt, magát zsidónak valló honfitársunk, hogy Csurka és Hitler azonos mércével mérhető. Ezen én őszintén megdöbbentem, hiszen jó Adolfunk milliókat irtott ki, és lángba borította Európát, amíg Csurka István a szájaláson kívül semmi retteneteset nem művelt. Sajnálatos módon gyarló emberi tulajdonság, hogy az, akit valamiért nem szeretnek, sosem keresi magában is a hibát, mindig másra mutogat.  Így van ez a hazai zsidósággal is. Tényszerűen nem örvendenek nagy népszerűségnek, ám ők ennek okát kizárólag abban látják, hogy a magyarok genetikusan alattvaló moslékzabálók, és születésüktől fogva fasiszták, nyilasok. Nem túl bonyolult elmélet, egyesek mégis jól megélnek belőle.

Visszatérve a cigányságra: hihetetlen ellentét feszül a hazai liberálisok által az egész világban terjesztett hazugság, és a vidéki magyarság által megélt valóság között. A romakérdés kezelhetetlensége azonban a Fidesz-kormány sara is. Általános érvényű, hogy a fővárosi urbánus politikum a bolsevista metodikát átvéve a vidéket mucsának, a parasztokat büdöslábú földtúróknak tartja. Ennek megfelelően a kistelepülések, zömmel mezőgazdaságból élő lakosságát hajlandóság hiányában nem képesek megvédeni a cigányhordák terrorjától. Borsod, Heves, Nógrád, Szabolcs, s talán még idesorolhatom Hajdú-Bihart is, szép lassan kiüresedik a kistelepülések (falvak, községek) szintjén. Éppen az a vidéki réteg szűnik meg szinte teljes egészében, amelyik még ért valamicskét a földműveléshez. Ezt a folyamatot jelentősen befolyásolja, felgyorsítja az ott élő cigányság rablóhorda jellegű életmódja, amely ellen a kormányzatok sosem tesznek semmit. Bármit mondjon is az EU vagy az USA, Magyarországon a cigányság saját magát helyezte törvényen kívülre, és vált embertelen eszközökkel pusztító fenevaddá. Egyszerűen elképesztő, hogy mégis vannak olyan magyar honpolgárok az Európai Parlamentben, akik szerint itthon a cigányokat elnyomják, báncsák szegínyeköt. Érdemes lenne megkérdezni a kanadai kormányhivatalok illetékeseit, vajon ők mit gondolnak erről!

A jelenlegi magyarországi állapotok bármely szegmensét vizsgálva nem látom racionális okát a minket ért nemtelen támadásoknak. Kérem, tisztelt európai liberálisok, Szlovákiával miért nem tetszenek foglalkozni? A szlovák kormány visszamenőleges hatályú törvénnyel állampolgárságuktól fosztotta meg polgárait. Mert nem arról volt ám szó, hogy a patás Orbán kettős állampolgárságról szóló törvénye megsértette a szlovák jogot, nem bizony. Szlovákiában volt kettős állampolgárság, amelyet csak azt követően szüntettek meg és szankcionáltak, hogy az ott élő magyarok is élni tudtak volna ezzel a jogukkal. Inkább osztrák, cseh, lengyel és egyéb kettős állampolgáraikat is jogfosztottakká tették, csak, hogy a magyaroknak árthassanak. Mi ez, ha nem az EU-s normákat súlyosan megsértő jogalkotás? Mi ez, ha nem egy kisebbség diszkriminálása, nyílt és agresszív gyűlölete? Szlovákiában többször vernek magyart a magyarságáért, mint nálunk cigányt bármiért. Arról nem beszélve, hogy Magyarországon fizikai inzultus zsidót még nem ért a zsidóságáért.

Miért nem aggódott az EU 2006-ban, amikor az akkori ellenzék békés tüntetéseit a szocialista-liberális kormány fegyverrel verte szét, embereket örök életükre megnyomorítva? Amikor a rendőrségi fogdákban embereket aláztak és kínoztak meg úgy, mint a nácik és az ÁVH-sok tették évtizedekkel korábban. Hol volt ekkor az EU? És hol volt, amikor kiderült, hogy az államháztartási mérleg adatait meghamisították, amikor kiderült, hogy Gyurcsány az EU-nak is hazudott reggel, éjjel, meg este?

Etiópiában turistákat gyilkolnak le napi rutinnal. Az afrikai országok túlnyomó többsége militáns, gyilkos bandák vadászterülete, az senkit nem zavar. Clinton asszony is széles vigyorral fotózkodik kínai vezetőkkel, miközben tudja, hogy mi történik Tibetben, hogy miként verték le az ujgurok lázadását, vagy hogyan korlátozzák az internethasználatot. A sajtószabadság nem is létezik. Mégis, ha egy amerikai hivatalnok kijön egy kínai vezetővel folytatott tárgyalásról, rendszerint koszos a térde. A gyengébben kedvéért: letérdelve szopnak.

A világban számtalan szörnyűség tenyészik, mégis Magyarország a problémája a demokrácia legfőbb őreinek. Nem tudom, nem túlzom-e el a hazánkat ért nemtelen támadások mértékét, nem aggódom-e indokolatlanul a honért hő kebellel. Figyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi híradásokat, s ennek tükrében azt kell mondanom, nem, nem túlzóak a félelmeim, a ránk, magyarokra acsargók szándéka aligha lehet más, mint kiirtásunk. Az mindegy, hogy gazdasági vagy etnikai megfontolásból, a szomorú valóság az, hogy fajtánkat halálra ítélték, és helyünket másoknak adják majd át. Mi legfeljebb arról dönthetünk, lehajtott fejjel (EU és NATO-tagként) vonulunk-e a vágóhídra, vagy küzdünk a végsőkig.

 

 

Lomtáramban böngészve megtaláltam egy posztot, amelyben Orbán Viktor 2010-ben adott, a 2009. évre vonatkozó évértékelőjével kapcsolatban teszem közzé gondolataimat. Amidőn újfent átfutottam korábbi gondolataimat, arcomon átfutó félmosollyal nyugtáztam, az idő megállt. Ezért elhatároztam, a pontosan két évvel ezelőtt írt cikkben csupán apróbb, a nyelvtani helyesség és a közérthetőség kritériumait figyelembe vevő változtatást eszközlök.

Az ország apraja és nagyja, de még az Európai Unió és az USA is felfokozott izgalmi állapotban várta a kormánypárt vezetőjének szavait. Azon párt vezetőjének szavait, amely soha nem látott fölénnyel nyerte a 2010-es parlamenti választásokat. Igen, a Fidesz földrengésszerű győzelmet aratott, és a világvége sem jött el, ami ezt megakadályozhatta volna. Ám eljött utána, a választások után, itt liheg a képünkbe a világvége hangulat, amelyet a vesztes oldal kelt hatalmának elvesztése okán serte a világban. Egyeseknek már az önmagában világvége, hogy Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. Nos, én egy klasszikus József Attilai dramaturgiát vártam, rapszodikus, a fejünk fölött át-átcsapó, lágy dallamokat dagasztó hullámokat, amelyek bár ijesztőek, sós ízzel feledtetik a keserű könnyeket. Nem ezt kaptam.

Tudom, sokan csalódtak velem együtt. Nagy a reménytelenség, ezért az általánosságoktól roskadozó textúra nem érte el a kívánt hatást. Nem várhattuk el, hogy mindenki szája íze szerint interpretálja létünk bizonytalanságának okait, de legalább ne csobbantak volna szavai kavicsként a tóban tovafutó, körkörös hullámocskákat keltve, mígnem senki nem látja gyűrűinek elsimulását. Legalább egy icike-picike kommunikációs teret kerített volna körbe virtuális ígéretkolbászkákból font kerítéssel! Ne keltette volna azt az érzést, hogy csak egy háromdimenziós emlékmás, valami lejárt szavatosságú politikusról, amit egy kokainfüggő kibernerosz varázsolt elénk elavult számítógépéből. Pont olyan technokrata blablával állt elő, amelyet egyébként éppen a Fidesz szeret a balliberális oldal szemére vetni.

Barátaim, bevallom, én egy valós társadalmi kórképet vártam, ám helyette csupán a számadatoktól lecsupaszított gazdasági kórképet kaptam, amire már csak azért sem vagyok kíváncsi, mert nap mint nap szembesülök vele jártamban-keltemben. Nem köt le a gazdasági válságból kivezető, emocionális vadvirágokkal teleszórt úton történő együttbotorkálás képzete. Szilárdan hiszem, hogy a magyar vált azzá a néppé, amelyet a pénz már nem boldogít. A gazdagodás ígérete nincs olyan elementális hatással társadalmunkra, hogy a népek éjszaka már ne tudnának aludni, és hajnalodván hosszú, tömött sorokban állnának a parlament előtt a biztos megváltás reményében. Morális megújulásra van szükségünk. A jogilag körülhatárolt állam területén egységes társadalomként kell funkcionálnunk elsősorban. Nem győzőm hangsúlyozni, nem a gazdaságnak van társadalma, hanem társadalomnak gazdasága. Ha nincs élő, lélegző társadalom, nincs gazdaság sem. Márpedig a társadalom éppen fuldokol, haláltusáját vívja. Morális megújulás nélkül nem lesz élhető világ. Ezért kellett volna Orbán Viktornak a társadalom újjászületésével kapcsolatban a morális alapokhoz való visszatérés módjairól beszélni. Természetesen meghatározva a morális alapokat, mint a társadalom tartópilléreit. Olyanokat, mint „az állam”, „a nemzet”, „az Alkotmány”. Nem feledkezve meg a morális alapok sziklaszilárd, soha többé ki nem kezdhető védelméről sem, hiszen éppen azok hiánya idézte elő a magyar társadalom agóniáját.

Mindazok, akik elgondolkodtak már a felvázolt problémakör felől, bizonyára kialakítottak egyfajta ideális alternatívát. Mostanában nekem is volt időm elmélkedni, valamivel több, mint két hónapos itthon tartózkodásom hétköznapi zajokkal tarkított magányába zárva. Szóval gondolkodtam. Hallottam, hogy a baloldali, értelmiség, - amelyik szerint "...egy gyerek fejlődését két dolog tudja délelőtt tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia." – újabban az egyházakat, a vallásszabadságot félti. És éppen azok, akik 2010-ben még a zsidóságot vallásként aposztrofáltak, egy Bartus László nevű amerikai zsidó újságíró katolikus egyház elleni kirohanása kapcsán Stumpf András publicista által írt válaszára reagálnak sértetten, hogy tudniillik a zsidóság nem vallás, hanem egy nép. Évek óta ezt mondom én is, de eddig nem akadt egyetlen liberális értelmiségi sem, aki egyetértett volna velem. Most meg úgy jönnek elő vele, mintha ők mindig is úgy gondolták volna, hogy a zsidóság egy nép, és nem vallási felekezet. Hozzáteszem, a hatályos jogszabályok értelmében a zsidóság Magyarországon ma is vallási felekezet, és nem kisebbség. Ateista vagyok, senki ne várja, hogy a keresztény egyházak harcos védelmezője legyek. Liberális is vagyok, a szó anti-szdsz-es értelmében, tehát azt se várja senki, hogy az ilyen mondatok kimondhatatlanságát kőbe véssem. Mégsem tudtam gondolataimban szó nélkül elmenni a nyilvánvaló inzultus mellett. Két okból sem. Először is végtelenül felbosszant, hogy a baloldali értelmiségnek nevezett képződmény a magyarságot a kereszténységgel azonosítja. (nyilván a Bartus nevű tébolyult ember is ezért irtaná ki a katolikusokat) Ez baromság! Nem a vallásnak van társadalma, hanem a társadalom (egy emberi kultúra) rendelkezik a kulturáliselemek sokaságával, amelyből csupán egy a vallás. Persze, Bartus ettől még mondja csak ki bátran, mit gondol a magyarokról. Az egymásról való vélekedés őszinte kinyilatkozásai csak erősíthetik a társadalom, az állam belső tartásának megszilárdítását. Abban az értelemben létező ateistaként, hogy az egyházakat nem tartom elfogadható útnak a megismerés, a lét elfogadásának útja felé, úgy vélem, a keresztény egyházat mégis fokozott jogi védelemben kell részesíteni. Itt érkezünk vissza a morális alapok megszilárdításának szükségességéhez. A katolikus egyház államalapító tényező. Ha nincs az egyház, talán (sőt nagy valószínűséggel) magyar állam sincs. Az állam, a társadalmi lét forrását feltétlenül szükséges valamiféle szakrális attribútummal felruházni, ha úgy tetszik ünnepi ruhába öltöztetni, jól felfoghatóan elkülöníteni a profanitásoktól, hogy a társadalom minden egyes tagja, minden helyen és időben pontosan tudja, olyan érték hordozójáról van szó, amelyet minden körülmények között védeni, óvni kell. Ehhez nem kell hívőnek lenni. Nem Istenhez kell hűnek lennünk, elég annyi, ha a költő szavait megfogadva csupán hazánkhoz leszünk azok. Haza – olyan ritkán használjuk ezt a szót az országunkra. Pedig ez a szó fejezi ki legjobban, hogy mit jelent egyazon nemzethez tartozni. Olyan közös tudatot, amely egy bizonyos helyhez szimbólumok sokaságával van kötve. Nemzethez tartozni nem jelent egy bizonyos állam területén történő együttélést. Nem jelent vérségi köteléket sem. A törzsi eredet szerint való összetartozás ma már nem lehetséges. Ami nem jelent egyet azzal, a szintén baloldali értelmiségiek által terjesztett ostobasággal, hogy nincs is igazi magyar ember, mert mindenféle nációk keveredésének eredménye a mai társadalom. Való igaz, Európában nem nagyon találunk olyan szubkultúrákat, melyek megőrizték volna homogenitásukat az évezredek során. Magyarnak lenni tehát identitás kérdése. Olyan összekötő kapocs ez, amely azon szimbólumrendszerekhez való viszonyunkat tükrözi, amelyek tudatunkban Hazaként jelenítik meg a magyar államot, Magyarországot. Mindazon magyar állampolgárok, polgártársaink, akik a magyarság, a magyar kultúra szimbólumrendszerét valamilyen okból elutasítják, azt utálatosnak találják, nem részei a magyar nemzetnek, csupán magyar állampolgárok. Tegyük hozzá, nem kell feltétlenül a nemzethez tartozónak lenni ahhoz, hogy hasznos és megbecsülést érdemlő polgára legyen valaki az államnak. De iure sem lehet kevesebb egy állampolgár a magyar nemzetiségű személynél. A morális alapokat, az erkölcsi értékrendet tekintve már más a helyzet. Egy egyszerű állampolgár, aki a magyar nép szimbólumrendszerét nem tekinti sajátjának, vagy azzal szemben ellenérzést táplál, nem lehet része a társadalmat feltámasztó morális építmény tartópillérének sem. Nem én ítélem őket erre, hanem ők magukat. Társadalmi státuszukat szabad akaratból határozták meg, és határozhatják meg a továbbiakban is. Az állam, mint a társadalmat jogi keretbe foglaló valóságos tér nem azonos a nemzeti identitástudat által szimbólumok erős kötelékével létrehozott haza képzetével. Annak ellenére sem, hogy mindkettő valamiféle erkölcsi értékrend mentén szerveződik. Azonban míg az állam a maga valóságával, fizikai kiterjedésével körülvesz minket, a haza bennünk él, egy elszakíthatatlan lelki kötelék. E kettősség egymás ellen hatása figyelhető meg a mai magyar valóságban, amikor a baloldal a Magyar Köztársaság, tehát materiális, a megfogható, közjogilag érvényesíthető mellett voksol, a jobboldal pedig Magyarországot választja, ami a hazát, a bennünk élő, elvont szimbolikával, érzésekkel leírható valamit jelenti. A nemzeti identitástudatot elpusztító szocialista világnézet a rendszerváltozással nemhogy nem szűnt meg, nemhogy nem irtottuk ki írmagját is, mint az szükséges lett volna, hanem eltűrtük integrálódását a nyugatias közgondolkodásba, hagytuk, hogy a nemzetközi nagytőke globalista felépítményének kötőanyaga legyen. Hagytuk, hogy politikai erővé kovácsolódjon, és feleméssze a magyarság maradék morális tartalékait is. A kormány legfontosabb feladata, hogy az állam és a haza egymás ellen hatását felszámolja. Ennek egyetlen legális, és morálisan elfogadható módja az alkotmányozás, egy Új Alkotmány megalkotása, amelynek kizárólag a nemzet erkölcsi értékrendje lehet az alapja. Ebben az Új Alkotmányban a személy egyéni szabadságjogait kell harmonizálni a közösség érdekeivel. Szem előtt tartva az egyén elsődlegességét, mint a Teremtő által belélehelt értelem egyetlen letéteményesét. Elfogadva azt a tételezést, hogy az egyén csak akkor lehet a társadalom hasznos tagja, ha szabadságjogaiban nem szenved korlátozást. Az Új Alkotmány feladata, hogy a társadalmi igazságosságot visszahozza az elvont fogalmak köréből a mindennapok valóságába legfőbb alapelvként, követendő útmutatásként. Nem kell több alulfizetett korrupt rendőr, nem kell több jól megfizetett korrupt rendőr sem. Nem kellenek olyan elvont fogalmak, mint „bírói szabadság”, amely bármilyen körülmények között engedélyezi a szabad mérlegelést, vagy az egyén szubjektív, gyakran előítéletekből táplálkozó véleményének törvényi erőre emelését. A törvények szövegének egyértelművé kell tenniük a törvény célját, amelytől eltérni ne lehessen. Vagyis az ítéleteket, nem a törvény szövegére kell alapozni, hanem a szövegben megnyilvánuló célokra. Nem kellenek ügyészségek, amelyek csak közelgő választások idején a biztosnak vélt eredmény miatt kezdeményeznek eljárásokat a választásokon vélhetően vesztes fél köreiben. Az ilyen alja szervilizmust csírájában kell elfojtani, akár úgy, hogy az ügyészség jelenlegi rendszerét felszámolja, és jogkörét szigorúbb keretek közé szorítja. Sajnos a Fidesz éppen ezzel ellentétesen cselekszik.

Orbán Viktor nem ígért semmi olyat, amit én itt elmondtam. Munkahelyeket ígért fáradt, elgyötört embereknek, de nem ígérte a gyógyulás lehetőségét beteg lelkeknek. Erős középosztályt ígért, amelyhez a még erősebb burzsoázián, és a városi mélyproletárságon, a vidéki mélyzsellérségen keresztül vezet az út.  

 

 

Aki úgy hitte, hogy a bolsevik mintájú szociálliberális demokrácia kormánya 2010-ben feltartott kézzel adta meg magát, s engedte érvényesülni az általa gyűlölt magyar nép akaratát, annak lassan ideje szembenézni a tényekkel. Nem a Malév-ügy az egyetlen taposóakna, amit elhelyeztek, és amire a bamba kormány szépen rásasszézott.

Az alattomos szerkezetet dupla élesítéssel látták el. Az egyik az EU-s normák szándékos megsértése éveken keresztül, a másik a tulajdonosi szerkezetben alkalmazott szerződések olyan előjogokat biztosítanak a kisebbségi tulajdonos részére, amelyek lehetetlenné teszik a többségi tulajdonos magyar állam cselekvését.

Az EU 2004-ben megfogalmazott megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásaiban szigorú feltételeket szabott a nehézségekkel küzdő vállalatok állami támogatásával kapcsolatban. Ennek ellenére 2007 és 2010 között szótlanul tűrte, hogy a szocialista-liberális kormánykoalíció ennek a rendkívül szigorú direktívának nem tesz eleget. A Fidesz-kormány, mint nemzeti értéket, igyekezett megmenteni a légitársaságot, azonban egyrészt maga is figyelmen kívül hagyta az uniós szabályozásban megfogalmazott követelményeket, másrészt nem számolt azzal az összehangolt támadással, amelyet az EU indított hazánk ellen.

A Fidesz-kormány hibázott. Általában hibát hibára halmoz, mert még mindig abban a rendszerben képzeli el hazánkat, mint politikumot, amelyet éppen a bolsevista gyökerű szocialista és liberális politikai csoportok hoztak létre. Ebben a szisztémában a „mindegy, milyen hülye, fő, hogy politikailag megbízható legyen” elv érvényesül.

A most homlokráncolva feddő EB négy éven át tűrte szótlanul a szoclibek ügyeskedéseit. Igaz, az őszödi böszme kitárulkozására még csak fel sem vonták a szemöldöküket. Pedig ott nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy tilalmas könyveléstechnikai eszközökkel változtatták meg a gazdasági adatokat, átverve ezzel a nagy tekintélyű Európai Uniót. Hogy a Fideszre a neve miatt orrolnak, vagy azért, mert a magyarság érdekeinek képviseletét tűzte zászlajára, nem lehet tudni. A tény az, most kőkeményen és azonnal megreguláztak minket. A Malév Fidesz által való megmentése sérti a Szent Versenyt. Na, bazmeg! Ez a verseny, úgy tűnik, halálig megy. A magyarság haláláig.

S ha mindez nem lett volna elég, ott van a légitársaság működését eleve ellehetetlenítő tulajdonosi struktúra az ő szerződéseivel. Ezekben a kontraktusokban a kisebbségi tulajdonos, - egy orosz bank – olyan jogokat birtokol, amelyekkel megakadályozhatja a többségi döntések végrehajtását. A ruszkik vélhetően az akkori állami vezetés értésére adták, tisztában vannak vele, hogy a következő választásokon a Fidesz kerül hatalomra, és ellenvetésekkel élhet a kisebbségi tulajdonos ténykedéseivel kapcsolatban, ezért garanciákat kért. Megkapta azokat, ezért ma csődbe ment a Malév. Mégis, mi a túrót lehetett volna tenni? Budainak kivételesen igaza van, ez tényleg a 22-es csapdája.

Nem hiszen egyébként, hogy a kormány ne próbált volna meg tárgyalni a kisebbségi tulajdonos oroszokkal. Csakhogy a féléve megindított EU-s vizsgálódás jó zsarolási pozíciót biztosított számukra. A bizottság határozat pedig feltette a pontot az i-re. Nincs mese, a Malévnak annyi.

A Fidesz lenne a hibás? – Ugyan kérem! Ez legfeljebb a legelbaszottabb liberális barmok fejében van így. Annyiban viszont mindenképpen el kell marasztalni a kormányt, hogy dilettáns majmokból építi fel hivatali rendszerét, ezért gyalogolnak bele minden taposóaknába, amit az előző, szagértő kormányok hagytak hátra.  

Ezt a posztot már régóta meg akartam írni, de valami mindig közbejött.

Arról a két fogalomról van szó, amely két fogalom kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberiség érzelmi, értelmi és szellemi fejlődésében.

Ez a két fogalom: a Szellem és a Lélek.

Vizsgáljuk meg szépen nyelvileg, milyen gyökök játszanak itt szerepet.

Lélek:

lél, lehel ->lélek

szél->szellem

az alapgyökök továbbképzései: lél, lehel, lehellet, lélek, lelkes (tagadó: lelketlen), lélegezni, lélegzet

szél, szellem, szellemes (tagadó: szellemtelen- viszonylag ritkán használatos)

Tehát látjuk, hogy a lélek a "lehel" ("lél") szótőből fakad. Talán elképzelhető, hogy a "lel" (mint: talál, meglel) is szerepet játszik. amellett tegyük hozzá, hogy az "él", élni, élet, élő, lét, létezés, létezni szavaknak is köze lehet ehhez a gyökhöz. Jelentéstanilag is kapcsolódnak: aki lélegzik, az nyilván él is (és megfordítva). Lásd a példát:amikor tükröt tartanak valakinek az orra alá: ha bepárásodik, akkor az illető él, tehát a lélegzetből állapítják meg az életet, vagy a halált. Itt jön be az újabb bölcsesség: élni-halni ->hálni, hullani, hulla, a magas magánhangzó pozitív dolgot jelöl, míg a mély magánhangzó negatívat.

Ami érdekes, hogy a héberben és az arabban (->sémi nyelvek) is ugyanezek a szótövek alkotják a szellem és lélek gyökök jelentés-részét, fogalmi részét.

A héberben ezek: Ruah (lehellet) és Neshamah (szél).

Az arabban a Lélek: Ruh, a Szellem: Nafs

Még egy érdekesség, ami mellett nem mehetek el szó nélkül:

A héberben és az arabban az Isten és az isten ("az" Isten és "egy(ik)" isten) szavak az Éli, illetve Allah szóval fejeződnek ki. Ez visszavezethető az ősi "Él" gyökre, amely az ősi mezopotámiai kultúrákban jelentette fölváltva ezen két fogalom egyikét (Egy-Isten, egyik-isten).

Itt jut eszünkbe a magyar esküszöveg: "Esküszöm az Élő Istenre...", tehát a magyarban az Isten egyik jelzője, hogy él. Itt szeretném jelezni, hogy a hivatalos jelentése az "Él"-nek, mint mezopotámiai istenfogalomnak: ismeretlen. Lehet hogy elrugaszkodott a feltételezés, de elképzelhető, hogy a magyar "él(ni)" szó és az ősi mezopotámiai isten-fogalom, "Él" között egyenes megfelelés van. Tehát ezen fogalom magyar eredetű, vagy részben magyar eredetű lehet. Az is lehet hogy az el-, elő, előd, első szavakkal függ össze. (ősi sémi gyök: *yl: Első, Erős, Hatalmas.)

Fontos megjegyezni, hogy nem vagyok nyelvész, de ennek ellenére érdekes, érdemes, sőt talán értékes és érvényes, amit írtam.

Nem tértem ki a lélek-szellem szavak tartalmi elemzésére sem (a lélek inkább az érzelmi folyamatok összessége, míg a szellem inkább a értelmi folyamatoké, bár ezt régebben fölcserélhetően használták, ha jól tudom az ősi héber szövegekben is), illetve a testet sem vettem bele a képletbe (test-lélek-szellem hármasság, lásd: Szent Ágoston). Itt most igyekeztem a nyelvi gyökerekre-gyökökre összpontosítani.

Korábban azt mondta Orbán Viktor, vannak szimbolikus jelentőséggel bíró aktusok, amelyektől a kormánynak nem áll módjában elállni, bármennyire is óhajtaná azt az EU és az IMF. Konkrétumként a jegybank elnökének az Alkotmányra és a magyar nép szolgálatára való esküjét, valamint a jegybank elnökre is vonatkozó állami finanszírozású cégek és a közszolgálati szférában bevezetett bérplafont emlegette.

Újabban egyre többször hangzik el azonban, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó is ilyen szimbolikus valamivé lépett elő. Bevallom, én egy kicsit megint úgy érzem, hogy ez nem több, mint vörös posztó felmutatása a bika ingerlésére. Remélem, hogy így van, mert én a kormánypárt ezzel kapcsolatos hivatalos álláspontját, vagy, ha úgy tetszik, magyarázatát nem nagyon tudom értelmezni.

A hivatalos kommüniké úgy hangzik, hogy az egykulcsos SZJA a társadalmi középosztály megerősödését szolgálja. A kormány úgy tekint a társadalmi középosztályra, mint a magyar társadalom felvirágoztatásának letéteményeseire. Valamiképpen hasonlatosan, mint a dzsentrik tekintettek a kapitalizmus korai szakaszának idején a városi polgárságra.

Amennyiben jól olvasom a kormány cselekvését, éppen készül kistafírungozni egy olyan mennyasszonyt, amelyiknek a vagyonából jól eléldegélhetnek majd. Igen ám, de, ha én jól tudom a mennyasszonyt nem a kérőnek kellene kistafírungozni, hanem a szülőknek. Valami itten, kérem szépen, nem stimmel. Vagy az én hasonlatommal van baj, vagy a Fidesz emlékeivel és elképzeléseivel.

Legelőbb is nézzük az arát, a társadalmi középosztályt. Kicsit túlságosan is lepukkantnak tűnik ahhoz, hogy érdemes legyen egy egész életet szentelni rá. A társadalomkutatók némi túlzással gyakorta hangoztatják, hogy tulajdonképpen már nincs is ilyen osztály a magyar társadalomban, csupán szegények és gazdagok, s ha nagyon részletezni akarjuk, akkor nagyon szegények és nagyon gazdagok. Kétségtelen tény, a középosztály jelenlegi állapotában alkalmatlan a társadalom gazdasági stabilitásának motorja lenni. Nem állítom, hogy a kormány elképzelése egyébként rossz, csak éppen a megvalósításra nem látok ésszerű tervet.

Mert az, hogy a szegényektől elvesz, a leggazdagabbaknak meg még többet ad, pusztán azért, hogy keletkezzen egy erős középosztály, nem terv. Nemhogy nem terv, de egy égbekiáltó ostobaság, dilettantizmus. Ugyanis, amit a középosztály kondíciójára költ, azt később ki kell majd fizetnie valamiféle szociális segély formájában a teljesen lecsúszott, munka és megélhetés nélkül kallódó újproletariátusra. S ha azt hiszi Orbán, hogy a szociális infrastruktúra fenntartásában majd segítségére lesz az újburzsoázia, vagyis a leggazdagabbak, a milliárdosok, akkor téved.

Az egykulcsos, 16%-os SZJA bevezetésével a legszegényebbek, a minimálbér környékén élő milliók kizárólag úgy tarthatják meg amúgy sem magas életszínvonalukat, hogy a kormány állami erőszakmonopóliuma alkalmazásával fenyegeti azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem hajlandóak a jogalkotó akaratából hátrányt szenvedett dolgozói réteg bérének kompenzációjára. Éppen a Fidesz az a párt, amelyik oly’ sokszor elmondta már, hogy a magyar kis- és középvállalkozások alkalmazzák a magyar munkavállalók 78%-át (KSH adat). Márpedig, ha ezekre a vállalkozásokra a kormány többletterhet ró, az feszültségeket szül munkaadó és munkavállaló között, amelynek a vége tömeges elbocsátás lesz. TÖMEGES – tessék ízlelgetni a szót!

Íme, egy újabb példája annak, hogyan szítja a kormány – szándékosan vagy oktalanságból – a társadalmi csoportok közötti ellentétet. Ugye, senki nem felejtette még el, hogy milyen hajtóvadászat indult a rokkantak ellen, amelynek egyenes következménye lett, hogy az egészségesek fellökik a két mankóval közlekedő féllábút, mert azt hiszik, csak felkötötte a lábát, és elgáncsolják a vakot, mert azt hiszik valójában épek a szemei.

Persze, az is elképzelhető, hogy a kormány megtiltja majd az elbocsátásokat. Miért ne? Mivel lenne ez nagyobb aljasság annál, amit amúgy is tesz most?

S akkor lássuk szegény milliárdosainkat, akik az új adózási rendnek köszönhetően havonta milliókat takarítanak meg! Mit mond a kormány? – A milliárdosaink a többletbevételt majd itthon fektetik be. Na, itt kell gyengéden megsimizni Orbán Viktorka fejét, és kedvesen mosolyogva a helyére ültetni. Árulja már el nekem valaki, miért érné meg most bármelyik magyar milliárdosnak itthon befektetni? És mibe is, egészen pontosan? Ja, tudom már! Vegyenek állampapírokat, a hülyének is megéri. Ez egyszerűen, brrrrrrr, nincs is rá szó.

Nem tudom, hogy ebből a rendszerből hogyan akar többletbevételre szert tenni a kormány anélkül, hogy jó kétmillió embert szabályosan földönfutóvá tesz, és teljes egészében sorsára hagy. Nem látom körvonalazódni a nagy tervet, amelyből az erős Magyarország bontakozna ki. Legfeljebb az erősen megfogyatkozó Magyarország képe sejlik fel.

Nem vagyok közgazdász, tehát nincs ingerenciám számokat generálni arra, vajon mennyivel lenne gazdaságtalanabb, vagy fordítva, ha legalább a legszegényebbek adójóváírását megtartanák. Tényleg annyit kivenne az államkasszából? Én nem tudom. Az elképzelhető, hogy a munkaadói oldalon erős késztetés mutatkozna a minimálbéres bejelentésre. Viszont az ilyen jellegű szürkegazdasági technikákat jó hatásfokkal lehetne kiiktatni a rendszerből. Amivel viszont megint óvatosan kell bánnunk, hiszen a hazai kis- és középvállalkozások nem örvendnek a legjobb kondíciónak.

Megosztom néhány elképzelésemet:

Lehetne például szabályozni a segéd- és betanított munka kereteit. Például az egy éve már ugyanazt a gépet kezelő alkalmazottat egy OKJ-s vizsgával szakmunkássá lehetne „előléptetni”, s mint ilyenre államilag megszabott minimálbértarifa vonatkozna. Nagyjából, mint a diplomás minimálbér esetében. Na, bumm, úgy lenne csóri segéd- vagy betanított munkásnak szakképesítést adó papírja, hogy közben nem kell ismerni Thomas Mannt! A vizsgát az állam garantálná, a munkaadó pedig finanszírozná, miközben a képzésre fordított összeget leírhatná az adójából. A kényszerű minimálbéres rendszernek hamar bealkonyulna, és a szakképesítés is visszanyerne valamit a becsületéből. Utóbbi a diplomás minimálbérhez hasonló státusszal. Na, ez szimbolikus lenne, kedves Viktor!

Egy másik megoldásban az EU-s pénzekből, illetve állami megrendelésekből beindított projektek esetében, akár közbeszerzéssel, akár az alól kimentve hirdetnek pályázati nyertest, annak ne legyen lehetősége alvállalkozásba továbbadni a munkát. Ebből a kényszerből a vállalkozások vagy közös céget, vagy projekt megállapodást hoznak létre, amelyben minden fél egyenlő jogosultságokkal és felelőségekkel rendelkezik. Ezzel kiküszöbölhetővé válna, hogy a beruházást végül egy nevesincs, ne adj’ Isten fantomcég végezze el fillérekért, s közben a dolgozók bére valahol eltűnik. Szerény számítások szerint is ez évente mintegy ezermilliárdot spórolna meg az országnak.

Ezzel szemben a kormány foggal-körömmel ragaszkodik az újproletariátus, az újzsellérség létrehozásához, mert az erős városi polgárság valamiféle (keresztény) eszménykép, vagy tudom is én.