Lehetne akár ez is a címe Frank Herbert nagyszerű regénye legújabb, a mai liberálfasiszta elvárásoknak megfelelően elkészített változatának. Csakhogy ez egy hülye cím lenne, mert ennek a filmnek tulajdonképpen semmi köze nincs a regényhez, így magát a Dűne szót is istenkáromlás vele kapcsolatban megemlíteni.
A liberális demokrácia világfelfogása, - tekintve, hogy alapvetően bolsevik – kizárólag a pusztításban képes megmutatni valódi hatalmát. Mert, ha máshoz nem is ért, de valamit és mindent tönkre tenni, az enyészetnek átadni, látványosan kivéreztetni, végérvényesen megsemmisíteni, hát, ahhoz viszont nagyon is.
Az egyébként látványos technikai elemekkel operáló sci-fi, - mint azt a kritikákban is olvashatjuk – nem szól semmiről. Két és félórás vizuális ingerterror az „alkotói” nihilről. Denis Villeneuve … tök fejből írom a nevét, mert anno Gilles Villeneuve, majd a fia is kedvenc F1-es pilótám volt … David Lynch-ebb akart lenni David Lynchnél.
Csak hát az a probléma, hogy már David Lynch is rosszul nyúlt a műhöz, és valamiféle szürreális víziót fabrikált belőle. Villeneuve-nek ez sem sikerült. Miközben egyébként a szereposztás parádés. A főhőst, Paul Atriedest alakító fiatal színész, Timothée Chalamet pedig egyszerűen zseniális. Oly mértékben szuggesztív személyisége van, mintha Frank Herbert eleve róla mintázta volna regénye alakját.
Ezzel szemben a többiek, - s elsősorban a szintén egészen kivételes tehetségű Rebecca Ferguson – jóval kvalitásaik alatt teljesítenek, amelyet én egyértelműen rendezői hibának tudok be. Talán úgy vélte, ha ügyesen lekoppintotta a Szárnyas fejvadász folytatáshoz az alapfilm hangulatát, itt is elég lesz kifosztani David Lynch bomlott elméjét. Jelentem, nem lett elég!
S akkor, - in medias res – jöjjön a kedvencem!
Liet-Kynes nő!!! S nemhogy nő, de még fekete is. A keresztnevét (Piet) szépen el is hagyják, s a Liet-et használják akként. A regényben Liet apja, Pardot Kynes volt a planetológus. Egy fremen nőtől születik meg a fia, Piet. Fia! Herbert Lietje szerény, nagy tudású ember. Ez a feka csaj viszont kifejezetten arrogáns.
Annak kell lennie, elvégre fehér rabszolgatartókat sóznak a nyakába, s neki meg kell mutatnia, hogy ez itt Afr … izé … Arrakis, itt ő a király(nő). És bár ő olyan fekete, mint az üszök, a lánya fehér. A fremen népre e filmben az jellemző, hogy feketék és fehérek együtt alkotják. Ami nonszensz, mert mindig a fekete pigmentáció öröklődik, tehát mindenkinek feketének kellene lennie.
Emellett a liberálbolsevik baklövés mellett szinte eltörpül, hogy a filmben megszólaló félelmetes sardaukar harcos női hangon vinnyog-affektál, vagyis meleg. S hogy a nagydarab kopasz férfiról elhiggyük, ő tényleg meleg, női hangon kell vernyákolnia. Ez fontos. Majdhogy nem ez volt a film egyetlen mondanivalója. Sőt, ha jobban belegondolok, más emlékezetes nem is történt.
Az egész úgy volt szar, ahogy volt. De legalább folytatása is lesz. Csak tudnám, minek.