Már nem tudom hol olvastam, azt sem, kinek a megfogalmazásában a „focializmus” kifejezést az Orbán érával kapcsolatban, de viccesnek és találónak gondolom. A csúfos vereséggel végződő magyar-angol történései, illetve a német államfő, Frank Walter Steinmeier kijelentései ihlettek meg, hogy három, egyenként is fajsúlyos témát összevonjak egyetlen poszt alá.

Nem nézek focit egy ideje. Annak ellenére nem, hogy a tévében gyakorlatilag kizárólag a sportműsorokat nézem. A foci valahogy elvesztette nálam a sportjellegét. Az egész nem más, mint egy óriási szelep, amelyen keresztül leeresztjük a társadalmi feszültségek generálta gyűlöletgőzt. S ez nem pusztán nálunk van így, hanem szinte mindenhol.

Orbán Viktor tehát zseniálisan ismerte fel, hogy a sportfejlesztések keretén belül nemzetközi mérkőzések megrendezésére is alkalmas stadionokat kell építeni. Ezek egyrészt turisztikai  bevételeket, sportdiplomáciai sikereket eredményeznek, másrészt és nem mellékesen a magyar fociban is fejlődést indítanak el. Csak egy idióta tagadná le, - akár a mostani 0:4-es fiaskó után is – hogy a magyar foci szintet lépett. Talán nem is egyet.

Harmadrészt mindezekkel együtt, - mint azt fentebb említettem is - alkalmas a társadalmi frusztrációk okozta feszültségek levezetésére. Na, ez az, ami miatt nekem a foci már nem sport. Nem az zavar, hogy óbégatnak a szurkolók, hogy füstgránátokat eregetnek, szidnak mindenkit, bírót, az ellenfelet, saját játékost. Nem. Hanem az, hogy egyeseknek, - nagyon sokaknak – kizárólag erről szól a meccsre járás.

Az elveszett kisember, a szar munkájába, a családi problémákba belefásult proli csak azért megy ki a meccsre, hogy torkaszakadtából ordíthasson valami nagyon csúnya dolgot tetszőlegesen bárkire.

Egyébként hasonló okból mennek ki baloldali politikusok, bolsevik prominensek. Ők azért, hogy utána, ha olyasmi történik, mint most, magyargyalázhassanak egy jót. Szóval, ezek a rohadék lipsik kimennek, aztán elkezdenek nemzetközi szinten szégyenkezni amiatt a magyarságuk miatt, ami nekik nincs is. Nincs! Nem győzöm hangsúlyozni, magyarnak lenni de iure és de facto is lehet. Egy baloldali kizárólag de iure, azaz jogi értelemben magyar. Ezt nem én döntöttem el, hanem ők maguk, minden egyes rohadt komcsilelkű baloldali.

Na, ezek most szépen kiálltak, az agyhalott szavazóik meg mögéjük, és elkezdtek kollektíve szégyellni a magyarságukat az ordenárén viselkedő magyar szurkolók miatt. Hozzáteszem, az ő „magyarság” attitűdjükből ez valahol érthető. Ők olyanok, hogy bármilyen tömeggyilkos eszmék mellett kiállnak, még meg is tapsolják a népirtást, aztán nem szégyellik. Ők semmi mást nem tudnak szégyelleni, csakis a nem létező magyarságukat.

Nyáron volt egy UEFA EB, amelyen Angliában rendezték a döntőt, és a hazaiak az olaszokkal mérkőztek meg. A meccs úgy kezdődött, hogy az angol drukkerek törtek-zúztak Londonban, olasz drukkereket félholtra vertek, majd megrohamozták a Wembley-t és jegy nélkül őrjöngték végig az eseményt. Az olasz himnuszt kifütyülték, a saját, tizenegyest vétő három fekete játékosukat jelzőkkel ellátva „niggerezték”.

Boris Johnson vizsgálatot ígért, a FIFA és az UEFA le sem szarta. A vizsgálat lezajlott, nem történt semmi. Szankció nulla. S ilyen események után fröcsög tébolyultan az európai politikai közvélemény és a magyarországi bolsevik politikum összes prominense, lábuknál csaholva pincsiszavazóikkal.

Itt válik szét a magyarság, mint társadalom és kultúra a magyar állampolgárok politikai konglomerátumától. Mi, magyarok ugyanis, - bár nem tartjuk tisztességes és sportszerű viselkedésnek egyes szurkolók magatartását – nem kezdjük el szégyelleni a kultúránkat, mint teszik azt a magyar állampolgárok, a de iure magyarok, a hazai bolsevikok.

Rövid intermezzo:

Mondjuk azt sem értem, hogy egyes jobboldali zsurnaliszták miért mentegetik ezeket a majmokat, már tudniillik a helytelenül viselkedő magyar szurkolókat. Nem kellene. Igaz, hogy a fociban szinte egyetlen sportként elfogadott a felfokozottabb szurkolói magatartás, de ne helyeseljünk már neki. Változnak az idők, nincs már sem vadnyugat, sem vadkelet.

Intermezzo vége.

Ám, ami igazán ámulatba ejt, - mit ejt, tart! – hogy a nemzetközi, elsősorban európai közvélemény úgy ront ránk minden piszlicsáré szarság miatt, mintha legalábbis kirobbantottuk volna a harmadik világháborút. Egy ilyen idétlen sportesemény kapcsán is megkérdőjeleződik Magyarország demokratikus jellege, előkerül, hogy Orbán kivezeti hazánkat az EU-ból és a demokráciából egyaránt.

Egy ideje ez megy minden fronton. Nyilván 2010 óta, amióta nemzeti kormányunk van. A 2006-ban lapító nemzetközi szervezetek, jogvédők és társaik most mindenben és bármiben képesek diktatúrát és emberi jogok, európai értékek megsértését látni, amit a magyar kormány tesz. A gyermekvédelmi törvényünk, a családok támogatását célzó jogszabályaink miatt náciznak minket.

A teljes nemzetközi liberális politikum szerint Hitler nem is létezett, a második világháborút mi, magyarok robbantottuk ki, mi vagyunk egyedül felelősek a holokauszt miatt. Miközben a senki által nem ismert Frank Walter Steinmeier, német államfő kijelentette, csak egyféle demokrácia létezik és az a liberális demokrácia. Minden egyéb valami más, hol hibrid rezsim, hol diktatúra.

Most tényleg, nyújtsa fel a kezét, aki tudta, hogy ez a Steinmeier a világon van! És nem, ne tekintsünk el attól, hogy egy eszelős liberálfasiszta barom! Ő német, vagyis Európa teljhatalmú urainak egyik vezetője, érdemes komolyan venni a szavait. Egész gyermekkorom és korai fiatalságom azzal telt el, hogy ilyen steinmeiereket hallgattam, amint arról delirálnak, hogy belülről és kívülről is állandó támadás alatt állunk, mégpedig azért, mert mi jók vagyunk, mások meg nem képesek jónak lenni.

Idézném ezt a szerencsétlen sorsú mentális hajléktalant:

 „Pillanatnyilag ez Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban is próbára van téve a demokráciáink belső ellenálló képessége. Kívülről autoritatív modellek támadják, emellett azonban belső támadásoknak is ki van téve, ez pedig nem hagyhat hidegen minket”

Ugye, milyen ismerős?

Jól emlékszem, a szocializmusban is csak mi, szocialisták voltunk demokrácia, a burzsoá nyugat egy kapitalista diktatúra volt. Most ismét baloldali hatalom van szerte a világban és ismét ellenség mindenki, aki másként gondolkodik. S látva a sok lumpenprolit, akik rájuk szavaznak, akik ezt a világot éltetik, tökéletesen megértem, hogyan volt képes évtizedekig fennmaradni a kommunista diktatúra nálunk és máshol.

Tehát vegyük tudomásul, a demokrácia vagy liberális, vagy nem létezik.

Itt tartunk. Ám a makacs magyar nép, a valóban magyarok, a kultúrájukat lépten-nyomon nem gyalázók, nem szégyellők ellenállnak. Egy alig tízmilliós, kivéreztetett, szétszaggatott kis ország néhány milliós „keménymagja” nem hajlandó elfogadni a verdiktet.

Nem akarok liberális demokráciában élni. Szabad akarok lenni! Huszonkét évig éltem baloldali diktatúrában, többé nem szeretnék. Nézeteim szerint a liberális demokrácia csak annyira demokrácia, mint a szocializmus volt, s annyira liberális, mint Hitler fasiszta állama.

A legmegdöbbentőbb számomra, hogy az internet korában ennyi beszűkült tudatú kommunista ember van, s egyre csak szaporodnak. Eltűnődöm olykor, hogy az elszabotált rendszerváltozás mennyi kárt okozott, s hogy a régi rendszer ma is aktív haszonélvezőinek és működtetőinek állandó gáncsoskodásai hogyan juttatták egy újabb bolsevista hatalomátvétel küszöbéhez Magyarországot.  

Ezzel együtt a nyugati világ bukása meg van írva. A történelem csak ismétli önmagát. A Nyugat-Római Birodalom vesztét ugyanúgy a szexualitással kapcsolatos degeneratív társadalmi felfogás és a migránsok okozták. Elég siralmas, de nekünk csak kicsit kell kitartani, s a Nyugat-Európát elözönlő iszlamista hódítók elvégzik a dolgukat. Csak sikerüljön kitartanunk!

Vannak nézetek, amelyek szerint úgy tudnánk legvalószínűbben kitartani, ha meghúznánk magunkat és engednénk a minket gyarmatosítani szándékozó nyugati kommunista hordának. Mások szerint, ha megtartjuk hitünket, az álláspontunk szilárd marad, minden támadás ellenére ki fogunk tartani. Én az utóbbi pártján állok, mert tudom, minél hangosabban visítanak a nyugati liberálbolsevikok és helyi vazallusaik, annál biztosabb, hogy ez már a haláltusájuk.