Látta valaki a címben szereplő hollywood-i filmet? – Borzalmas volt!

Ma délelőtt a magyar parlamentben e mozit nézhettük meg balliberális értelmezésben. A két alkotás között azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a hollywood-i változat alkotói a majmokat kivételesen fejlett intelligenciával ruházták fel, míg a magyar baloldal a primitívség kihangsúlyozására helyezte a hangsúlyt.

Sikerrel. Ahogyan a Tordai- Jakab-Ungár trió lehozta a tébolyult csimpánz figurát, az Oscart érdemelne. És az acoustic! Durván retro volt a nőstények éktelen visítozása.

Na, de a tréfát félretéve, ismét bebizonyosodott azon, - általam felállított – axióma, hogy a baloldali (a bolsevik) a hatalomban diktatúrát, ellenzékben anarchiát csinál. Civilizált embert mímelni csak nagyon rövid ideig képesek, s amint e mimikri (rövidtávon) eredménytelennek bizonyul, mindjárt előjön a valódi természetük.

Mégis, most el kell ismernünk, visszataszító performanszuk némiképpen jogos. Persze, vicces, hogy pont ők aggódnak a melósokért, akik soha nem adtak nekik semmit, viszont mindenféle himi-humi adókkal elvettek, amit csak lehetett.

Az úgynevezett rabszolgatörvénnyel kapcsolatban korábban már megfogalmaztam ellenérzésemet annak megfogalmazása és kommunikációja kapcsán. Ígértem azt is, hogy prezentálom, én hogyan fogalmaztam volna meg. Így is lesz! Előtte azonban érdemes néhány szót ejtenünk pár fontos, a jogalkotó által elhanyagolt körülményről.

A jogszabály-módosítás nem tartalmaz garanciákat a munkavállaló védelme érdekében. Sajnos abban igaza van az ellenzéknek, hogy e törvény lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy kizsarolja alkalmazottaiból a beleegyezést. Ezt senki nem láthatja másképpen. Aki pedig ezzel nem törődik, az nincs igazán a munkavállalók pártján.

Félreértés ne essék, nem én vagyok melóspárti, hanem a kormány. Én a munkát tisztelem. Munka a tanulás is. Aki már középiskolában is inkább bulizott, vagánykodott, kérkedett vele, hogy ő rossz tanuló, azzal én nem tudok közös platformra helyezkedni. Pláne, hogy ezek az emberek aztán felnőttként bizony alul fizetett kemény munkára kényszerülnek, s ezért gyilkos tekinteteket meresztenek mindenkire, aki jobb anyagi körülmények között él, mint ők.

Az fel sem merül bennük, hogy az illető esetleg többet tanult, műveltebb, okosabb. Nem! Náluk, a középiskolában éppen csak vegetáló lustácskáknál nincs okosabb ember a földön, a főnök mindig hülye, meg mindenki más is, és az csak természetes, hogy ők, a kocsmaszónokok jobban irányítanák az országot is.

Na, ezekből én nem kérek!

Mindettől függetlenül, vagy éppen ezért, mert tudom, a szavaikon túl nincs semmijük, elvárom a kormányomtól, hogy helyettem, akár a rosszallásom ellenére is törődjön velük. Benne van az alkotmányunkban, hogy ez a kötelessége.

A rabszolgatörvényt garanciák nélkül elfogadni nem vall körültekintő szakértelemre. Ez bizony fércmunka így. S az teljes mértékben mellékes, hogy a 400 óra túlmunka EU-s átlag, norma, ha úgy tetszik!

Nem rémlik továbbá, hogy a kormány egyeztetett volna a szakszervezetekkel, a munkavállalók és munkáltatók képviselőivel. Amennyiben megtette, azt nagy titokban tehette, ami a kommunikációt nem segíti. Legvalószínűbb azonban, hogy ilyesmi nem történt. Kár érte!

Csóri melósokat úgy érte a bejelentés, mint egy pofán vágás. Valljuk be, az is volt. Egy ilyen változást érlelni illett volna a társadalom alkalmas színterein. S ha ez megtörtént volna, én biztos vagyok benne, most nem lenne felháborodás és bolsevik ingyen cirkusz.