Amúgy fogalmam sincs, mit jelent a teketória. Biztos valami marhaság. Hirtelen ez a bugyuta szójáték jutott eszembe a Terrorelhárítási Központ (TEK) legutóbbi akciójáról. A fiúk nem sokat tököltek, azonnal elfogták Luke Skywalker, magát jedi lovagnak kiadó személyt, és bilincsbe verve hurcolták el az egyetemről.

Az esetnek két fontos tanulsága van. Persze, van több is, de én most kettőt ragadnék ki. Az egyik, hogy láthatjuk, a birodalom még elég erős, szóval, az IMF is jobb, ha vigyáz. A másik, hogy Luke inkább Yodánál tanuljon, ne egy magyar egyetemen.

Tréfát félretéve, habár mulatságos a történet, mégis valahol tragédia. Tragédia, hogy már itt tartunk. Egy egyetemista, egy felnőtt ember, sőt, férfi, mert az ágyban biztos annak érzi magát a kis pöcs, nem tudja megkülönböztetni fél méterről sem a játék pisztolyt a valóditól. Pedig ennek még lyuk sem volt a cső végén. A padból kitörve hanyatt-homlok rohant a portára, miközben százegynehány társa nyugodtan ülve maradt, és hallgatta az előadást. Aligha egyedül ült a jedi közelében.

Tragédia, hogy egyetlen esemény, a pécsi ámokfutó esete terrorfenyegetéstől való rettegést idézett elő a társadalomban. Olyan légkörben élünk, amely a mindennapi élet részévé, kvázi normálissá tette az extrém történéseket, s azokhoz úgy viszonyulunk, mintha bármikor bekövetkezhetnének.

Mai világunkban valóra vált a hülye mondás, amely szerint ne menjünk ki az utcára, mert bármikor a fejünkre eshet egy tégla. Valamikor ezt mindenki lesajnálva mondta a másiknak, ha az irracionális félelmeinek adott hangot. Ma meg több millió magyar ember rohangászik az utcákon, fel-felnézve, nem esik-e a fejére tégla.

Hogyan jutottunk idáig? Hogyan lettünk olyan emberek, akik a rendkívüli eseményektől való félelem fogságában élnek? – Sokan az mozivásznon terjedő erőszakot teszik felelőssé, de ez marhaság. Azok járnak közelebb az igazsághoz, akik szerint a médiának feltétlenül köze van kedvezőtlenül megváltozott általános közérzetünkhöz. Lehet hibáztatni a politikát is, hiszen a politika mindenre ráteszi a mocskos mancsát.

Én inkább az emberi kultúra egyre mélyülő dekadenciájáról szeretek beszélni, amely az ilyen történetekben is tetten érhető, de sajnos nem fordítunk kellő figyelmet rá. Pedig ott van a feljelentő hülyegyerek és a TEK reakciójában egyaránt. Ott van az esetről adott hírekben, sőt ott ül Szellő Pista ostoba arcán is, amikor kommentálja azt.

Számomra egyértelmű, hogy a probléma egyik kiapadhatatlan forrása, hogy a gyermeknevelési cselekményként leírt fajirtási mechanizmusok eredményei öntudatra ébrednek. Ma már a legkevésbé életképes egyedek, a modern társadalom taugetoszáról szalasztott futóbolondok is egyetemre járnak. Sokszor emlegetem, hogy a diploma ma nem több, mint egy jogosítvány, amit, ha felmutat valaki a legképtelenebb őrültségeket mondhatja anélkül, hogy jól pofán vernék.

Ezek a testi és lelki nyomorékok oly’ mértékben eltávolodtak már az emberi civilizáció alapjait biztosító elvektől, hogy a legkisebb szellő is a nihilizmus szakadékába taszajtja őket. Miért tartom a mai fiatalok többségét életképtelennek? – Mert nem fociznak a grundokon, réteken, mert játszanak indiánosdit. Helyette egész nap a számítógép előtt ülnek, és a virtuális világ mindennapjait élik meg valóságként.

Félre ne értsen senki, én is imádok a virtuális térben barangolni, de én eközben mindvégig tisztában vagyok vele, hogy ez nem a valóság, s hogy a két világ között nincs átfedés, vagy átjárási lehetőség. Szerencsére. Én voltam katona, életemből 17 évet töltöttem küzdősportokkal, s ma is napi 2 órát fordítok testem karbantartására.

Kétségem sincs afelől, hogy egy katonaviselt fiatal nem tévesztette volna össze lyuk nélküli fegyvert egy valódi lőfegyverrel. Nem, nem arról beszélek, hogy a sorkatonaság jó dolog volt (habár annyira rossz sem volt), hogy ne lett volna egy jelentős része időpocsékolás. Azonban úgy vélem, nincs férfi fegyverismeret, fegyverhasználati jártasság nélkül. Mondjanak akárminek ezért, de ez szent meggyőződésem.

A férfi, amióta csak létezik ember a földön, vadászott és harcolt, tehát bensőséges viszony alakult ki közte és a fegyverek között. Szinte a génjeinkben hordozzuk ezt a köteléket. S most úgy tűnik, ez kiveszni látszik fajtánkból. Aminek egyenes következménye a kihalás. A fegyverekhez való viszonyunk nem szimpla erőszakra való hajlam. A fegyver védelem is, mégpedig a leghatékonyabb. Ráadásul, amit ismerünk, attól kevésbé félünk.

Minden fegyver veszélyes, ebben nincs vita. Ahogy abban sem, hogy a fegyver nem megfelelő kezekben borzalmas dolgokra képes. Azonban a fegyverektől való rettegést a mindennapok szintjén általánossá tenni egyenlő a fajirtásra tett kísérlettel. Azok a médiumok, azok az érdekcsoportok, akik a törekvéseikben a fegyvereket igyekeznek elidegeníteni az ember társadalmától, a legaljasabb terroristák, mert egész fajunkat teszik ki végveszélynek.

Itt szeretnék bővebben megemlékezni a pécsi ámokfutó esetéről. Borzalmas, ami történt, de ez is egyrészt a fegyverekhez való viszony irracionalitásából, az elidegenedésből következett. Másrészt az elkövető mentális állapotának volt következménye. Mégis úgy ítélték el, mint normális embert. Vagyis az állam igazságszolgáltatása úgy tartja igazságosnak, ha egy ilyen őrültet, s az általa képviselt őrületet normálisként kezelünk, normálisként fogadunk el.

Az ügyben lefolytatott eljárás azt sugallja, hogy a pécsi ámokfutó átlagember, hogy olyan, mint bármelyikünk, ezért ilyen, vagy ehhez hasonló események bármikor bekövetkezhetnek. Márpedig ez nem igaz. A pécsi ámokfutó elmebeteg, nem olyan, mint mi, ezért az ilyen és ehhez hasonló esetek nem következhetnek be minden nap. Ahogyan a tégla sem pottyan a fejünkre állandóan, noha volt már példa.

A médiák pedig tovább súlyosbítják az állami igazságszolgáltatás által gerjesztett torzképet, amikor teliharsogják az országot, sugallva, hogy most aztán minden egyetemista rettegjen, mert a padtársa potenciális tömeggyilkos.

Nem, ezt nem szabad elfogadnunk! Mert, ha ezt megtesszük, aláírjuk az emberiség halálos ítéletét. Ellent kell állnunk a kísértésnek, hogy a pécsi ámokfutót ez épelméjűek közé, élete végéig börtönbe zárjuk. Az a fiú nem olyan, mint egy közönséges gyilkos, még akkor sem, ha gyilkolt. És akkor sem szabad ép értelműek közé zárnunk, ha úgy véljük, megérdemli, mert ott majd jól megkapja a magáét. Először is nem kapja meg. Másodszor csak magunknak ártunk ezzel a szemlélettel, mert, ha elfogadjuk, hogy ő normális, akkor a tette is a normalitás részévé válik, és akkor retteghetünk a villamoson, az egyetemen, a játszótéren, mindenhol.

S akkor elérkeztünk a mi birodalmi rohamosztagosainkhoz is végre! Nem semmi fiúk, élükön azzal az őstulok Hajdúval. A fickónak sugárzik az orcáról az értelem teljes hiánya. Egy zombi neandervölgyi. Nyilván a beosztottjai is valahol az agyhalál mezsgyéjén botorkálnak.

Azzal egyetértek, minden tömeges életveszélyt magában hordozó szituációra reagálniuk kell. Az esetben tett bejelentés ilyen helyzetre hívta fel a figyelmüket, tehát megjelenésük az egyetemen helyes és elvárható volt. Onnantól nem értem tetteiket, amikor meglátták, hogy csóri egyetemista Luke Skywalkernek öltözött, fénykardot viselt és torkolati nyílás nélküli játékpisztolya volt. A fegyvernek nem volt csöve, amin bármilyen lövedék kijöhetett volna. Csak azt hitték, hogy lézerfegyver?

Be kellett volna nyelniük, hogy átbaszták őket, és visszavonulni. Ehelyett a jedit bilincsbe verték, a tévében meg egy szakértőjük állította, hogy a fegyver megszólalásig hasonlít egy éles lőfegyverre.  Ja, csak éppen jól láthatóan lyuk nem volt rajta. Ezzel az erővel a tévé távirányítója is lehet fegyvernek látszó tárgy.
 
Ó, igen, a kedvenc kifejezésük: fegyvernek látszó tárgy. Fantasztikus. A kriminológia, a rendőri munka szakzsargonját a mindennapok kommunikációjában általánossá teszik. Ezzel is fokozva az amúgy hisztérikus szintre emelt veszélyérzetet. Persze, a valóságban csupán saját fontosságukat kívánják hangsúlyozni.

Logikus, hogy egy olyan társadalomban, ahol az emberek minden nap terrorfenyegetettségnek vannak kitéve, még egy bolti lopáshoz is különleges egységet küldenek. Az már kevésbé logikus, hogy egy egység csak a nevében különleges, ám tagjainak képzettségét tekintve nem az. Ezek a terrorelhárítók kinőttek a földből egyik napról a másikra. Nincs hír arról, hogy hosszú évek kiképzése lenne már mögöttük, és nincs is, ebben biztosak lehetünk. Szimpla fakabátok, akik társaiknál is jobban szeretnek katonásdit játszani.

Nyilvánvaló, hogy ordító balfogásaik is ennek következményei. Pedig nem lenne szabad bohócot csinálniuk magukból, mert van létjogosultságuk. Viszont társadalmi elfogadottságuknak egyáltalán nem használ, ha jedi lovagokat hurcolnak el egyetemi bulikról, vagy Uri Gellert lövik homlokon, mert az éppen a teret készült meghajlítani.